A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 29. szám - A budapesti kir. itélőtábla 1904-ben. [8. r.]

1U A JOG kozott akkor, mikor alperes végrehajtási zálogjogát előjegyeztette, már a felperesnek képezték telekkönyvön kívüli tulajdonait, továbbá nem tagadta alperes azt sem, hogy képviselője a ti. alatti közlése alkalmával a törlési engedély kiadását javasolta, alperes azonban mindezek dacára a törlési engedély kiállítását megtagadta, a perre tehát alkalmat szolgáltatott, költségének megtérítését tehát nem igényelheti, másfelöl felperesnek a törlési engedélymegtagadása után módjában állott a m. kir. Kúria .V). M. számú döntvénye és az 1881. évi évi XL. t.-c. lOS-ik §-a értelmében az alperes végrehajtási jogának megszüntetését a telekkönyvi hatósághoz beadható keresettel s kevesebb költséggel járó jegyzőkönyvi tárgyalás utján szorgalmazni, ehelyett azonban rendes törlési pert folytatott le, az ezzel járó költségcinek a viselésére tehát az alperes sem kötelezhető. A magyar királyi Kúria (1905. évi április hó 31. napján 7,782. sz. alatt) következőleg ítélt: A másodbiróság ítéletének az a része, amely szerint a per lőtárgyára nézve az ítélethozatalt mellőzte, érintetlen marad; annak a perköltség iránt intézkedő része azonban megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes az alapon kérte a keresetben körülirt zálogjogot törültetni, mert azt alperes rosszhiszemüleg szerezte, tehát az eredetileg érvénytelen. Az nem vitás, hogy felperes a jelzálogul szolgált ingatlanoknak tkönyvön kívüli tulajdonjogát 1901. évi február 26-án szerezte meg és nem vitás, hogy alperesnek törültetni kért zálogjoga a kereseti ingatlanokra 1902. aug. 12-én lett előjegyezve, de az sem vitás, hogy felperesnek tulajdonjoga ezekre az ingatlanokra csak 1903. június 23. lett bekebelezve. Ily körülmenyek közt, hogy alperesnek zálogjogszerzése rosszhiszeműnek tekintethessék, felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy alperes a zálogjogszerzés idején tudomással birt arról, hogy felperes a kérdéses ingatlanoknak tulajdonjogát tkönyvön kívül már megszerezte volt, ezt azonban felperes nem bizonyította, mert e tekintetben csak arra hivatkozott, hogy Máramarosszigeten köztudomású volt, hogy felperes a kereseti ingatlanokat állami iskola építésére megvásárolta, az ily telekvásárlás azonban, minthogy az nem történik rendszerint nyilvánosan, köztudomású ténynek nem tekinthető, és így ebből, de az építkezés megkérdéséből sem lehet alperes vitatott tudomására következtetni. A felperes által vitatott az a további körülmény, hogy a zálogjog őrzése után, de a kereset beadása előtt, alperes a tényállásról felvilágosította és a törlésnek barátságos uton való keresztülvitele céljából a C. alatt nyilatkozat kiállítására felhívta, de alperes azt megtagadta, alperesnek zálogszerzését rosszhiszeművé nem teszi és alperes jóhiszemüleg szerzett zálogjogát felperes felhívására töröltetni nem volt köteles. Tekintve már most azt, hogy alperes a zálogjogot a per folyama alatt követelésének kifizetése következtében töröltette és igy a törlés nem a keresetnek volt az eredménye, sőt a zálogjog a kereseti alapon az előadottak szerint törölhető nem lett volna, felperes pervesztesnek tekintendő, ennélfogva a másodbiróság ítéletének a perköltség iránt intézkedő része megváltoztatandó és e tekintetben az első bíróság ítélete volt helybenhagyandó. A tkvi rdtts. 93. 5j a alapján nyert zálogjogi előjegyzésnél a közigazgatási hatóságnak a hiány megállapitása iránt tett hivatalos intézkedése a kereset beadását pótolja, s az igazolási határidőnek nyitva tartására ez okból szükség nincsen, azt a törlést kérelmező tartozik kimutatni, hogy a hiánynak felderítése végett a közigazgatási hatóság a további intézkedéseket meg nem tette, avagy pedig hogy a hivatalos nyomozás során megállapíttatott, hogy hiány nincsen. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1905. január 18-án 2,700. I'. sz. alatt) következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak végzését abban a neheztelt részében mely szerint Zázriva község 110., 606., 638., 799., 958., 959., 1,001., és 1,741. sz. tjkvében foglalt ingatlanckra 614'897. sz. a. Zázriva község javára 708 frt. 42 kr. erejéig előjegyzett zálogjog törlése elrendeltetett, megváltoztatja, s D. Adámné szül. J. Máriát c zálogjogi előjegyzésnek törlése iránt előterjesztett kérelmével elutasítja, mert a tkvi rdtts. 93. §-a alapján nyert zálogjogi előjegyzésnél a közigazgatási hatóságnak a hiány megállapítása iránt tett hivatalos intézkedése a kereset beadását pótolja, s az igazolási határidőnek nyitva tartására ez okból szükség nincsen s mert azt a törlést kérelmező tartozik kimutatni, hogy a hiánynak felderítése végett a közigazgatási hatóság a további intézkedéseket meg nem tette, avagy pedig, hogy a hivatalos nyomozás során megállapittatott, hogy hiány nincsen, ezt pedig D. M. tenni elmulasztotta, miéi t is a zálogjogi előjegyzésnek az igazolás elmulasztása miatt való törlésnek helye nincsen. A m. kir. Kúria (11105. évi május hó 9-én 2,377. P. sz. alatt) következő végzést hozott : A másodbiróság végzése indokai alapján helybenhagyatik. A felfolyamodás visszautasittatik, mert a másodbiróság azzal a rendelkezésével, mely szerint az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett felfolyamodó számára a zálogjogot, habár azzal a záradékkal, hogy az összes melléktartozás a tőke 8" 0-át meg nem haladhatja, további 7" ,,-tóli késedelmi kamat, 2 ,-toli kötbér és 3" ,,-tóli kártalanítási dij erejéig rendelte bekebelez tetni, az elsőbiróság végzését a felfolyamodo javam változtatta meg, a minél fogva az ellen további feiyfolyamodasnak helye | nem lévén, a felfolyamodást a telekkvi rendtartás 145. íjában I foglalt rendelkezéshez képest visszautasítani kellett. A csáktornyai kir. jbiróság, mint telekkvi hatóság (1904. június 29-én 2,678. sz. a.) a Bellatinc vidéki takarékpénztárnak — a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja, mint részvénytársaság javára, — M. Viktor és neje Cz. Borbála ellen, zálogjog bekebelezése iránti ügyben következő végzést hozott. Az 1904. évi június hó 20-án kelt eredeti adóslevél, s 1904. június 21-én kelt engedmény alapján a zálogjog 1,400 K. kölcsöntőke, a mindenkori tőkehátralék után 7% kamat, az esedékesség napján le nem fizetett tőkerészlet után 1% késedelmi kamat és 300 K. költségbiztositék erejéig M. Viktorné szül. Cz. Borbála ! győrgyhegyi lakos tulajdonául a VI. hegykerületi 557. sz. tkvhcn i A4-1. sorsz. a. felvett ingatlanra és hozzá tartozó legelőilletI ményre, az u. o. 2,139. sz. tkvi A -\- 1—2. sorsz. a. és az u. o. [ 1,250. sz. tkvi A -j- 1—2. sorszámú ingatlanokra a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja mint részvénytársaság, mint ! a Bellatinc vidéki takarékpénztár engedményese javára annak feltüntetése mellett, hogy a fenti követelés a nevezett intézet által kibocsátott záloglevelek összességének biztositékául szolgál, hogy azokra végrehajtás nem intézhető s hogy azokra vonatkozólag a csőd folytán való értékesítés eseteit kivéve, — harmadik I személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek — bekebeleztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a telekkvi irodának meghagyatik. A kérelem azon része, hogy a zálogjog a 7° „ folyó s 1% késedelmi kamaton felül további 7'Vn késedelmi kamat 2°/n kötbér, 3"/o kártalanítási dij erejéig is bekcbeleztessék, az 1877. évi VIII. t.-c. 3. ij. alapján elutasittatik, s az elutasítás a VI. hegykerületi 557., 2,1311. és 1,250. sz. tkvbcn feljegyeztetni rendeltetik. A pécsi kir. itétőtábla (1904. évi november hó !'-án 2,114. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a kir. járásbíróság mint tkvi hatóság végzését nem neheztelt helytadó részében nem érinti — neheztelt elutasító részében pedig megváltoztatja, s a Muraszentmártonban 1904. évi június 20-án kelt eredeti adóslevél, — és a Bellatincon 1904. évi június hó 21-cn kelt eredeti engedményi okirat alapján a zálogjogot további 7% késedelmi kamat, 2°/0 kötbér és 3n/o kártalanítási dij erejéig a VI. hegykerülcti 557 sz. tjkvben A + 1. sorsz. a. felvett ingatlanra s hozzá tartozó legelőilletményre mint fő-, s a VI. hegykerületi 2,139. sz. tjkvben A + 1—2. sorsz. és az ugyanottani 1,250. sz. tjkvben A -j- 1—2. sorsz. alatt felvett ingatlanokra mint mellékjelzálogokra, a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja mint részvénytársaság, mint a Bellatinc vidéki takarékpénztár engedményese javára, a fennebb felsorolt tjkönyvekben feltüntetendő azzal a záradékkal, hogy az összes melléktartozás a tőke 8%-át meg nem haladhatja, bekebeleztetni rendeli. Indokok: Az elsőbirósági végzés neheztelt elutasító részének megváltoztatásával a további 7o/0 késedelmi kamat, 2°/0 kötbér és 3°/o kártalanítási dij erejéig kért zálogjog bekebelezését mégis a jelen végzés rendelkező részében körülirt és az illető tjkvben kitüntetendő záradékkal el kellett rendelni, mert az eredeti adóslevél és ahhoz fűzött eredeti engedményi okirat, a tkvi rendtartás 81. és 82. tj-aiban előirt összes bel- és külkellékekkel bir, mert a kérelem e részbeni teljesítését tkvi akadály nem gátolja, s mert a kérelem alapjául csatolt eredeti adóslevél tartalma alapján egyáltalán megállapítható nem lévén, hogy az abban kikötött melléktartozások a törvény értelmében kiköthető és jelzálogilag is biztositható tőke utáni 8% kamatot meghaladják-e vagy nem? az 1877:VIII. t.-c. 3. g-ában foglalt rendelkezéshez képest, a szóban forgó melléktartozások bekebelezését csakis a jelen végzés rendelkező részében körülirt megszorító záradékkal lehetett elrendelni. A m. kir. Kúria (1905. április 7-én 797/905. p. sz. a.) következő végzést hozott: A felfolyamodás visszautasittatik, mert a másodbiróság azzal a rendelkezésével, mely szer-int az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett felfolyamodó javára a zálogjogot — habár azzal a záradékkal, hogy az összes melléktartozás a tőke 8° n-át meg nem haladhatja, további 7%-tóli késedelmi kamat 2%-tóli kötbér és 3%-tóli kártalanítási dij erejéig rendelte bekebeleztetni, az elsőbiróság végzését a felfolyamodó javára változtatta meg, a minélfogva az ellen további felfolyamodásnak helye nem lévén, a felfolyamodást a telekkvi rendtartás 145. §-ában foglalt rendelke zéshez képest visszautasítani kellett. A perfeljegyzés a m. kir. Kúriának 11. sz. polgári dönt vénye szerint a telekkönyvi rtás. XIV. fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából a bekebelezés által nyilvánkönyvi jogaiban sértett fél által támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el; — folyamodók pedig keresetüket ingatlan tulajdona és átírásra alkalmas okirat kiadása iránt indították, — amely a fentiek szerint a telekkönyvben fel nem jegyezhető. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1904. december 30-án 2,333. P. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, folyamodókat perfeljegyzés iránti kérelmüket elutasítja. Mert a perfeljegyzés a m. kir. Kúriának 11. sz. polgári döntvénye szerint