A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 28. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [2.]

214 A JOG még nem cheque ós azt csakis a számlatulajdonos aláírása teszi cheque-é. Az aláírásban nem kevésbbé van óvó intézkedés a hamisítás elhárítására. Elvégre miért épen csak a számlatulajdonos köteleztessék a lehető legfokozottabb gondosságra az önmagában értéktelen űrlap megőrzésében, miért hárittassék őrá minden veszély, mikor a bank esetleg csekély gondosság mellett is elháríthatott volna minden veszélyt ?! A legfokozottabb gondosság mellett is megeshetik, hogy a chequekönyvhöz idegen hozzáférkőzhetik, — de meg a cheque-könyvet az üzleti élet túlságos megnehezítése nélkül nem is lehet folyton szoros zár alatt tartani. Lehet, hogy a kereskedő útra is visz magával néhány űrlapot. Hiszen ilyen felfogás mellett rosszabb, mintha pénzt tart magánál, mert ezzel az egész számlája elvonható volna. Ellentétben állana ez a cheque-intézmény céljával és rendeltetésével, a mely épen abban áll, hogy a számlatulajdonos meg akar menekülni a pénzőrzés és a személyes fizetéssel járó veszélyek és kellemetlenségektől. Igen fontos az, hogyha bárki praesentálhatja is a cheque-et, de a számlatulajdonos bocsáthatja csak ki. De hol van a közölt rendelkezések egyikében is csak szó is arról, hogy a bank az aláírást nem fogja vizsgálni, hogy saját gondatlanságáért elhárít magáról minden felelősséget. Hogy a formulárék elveszéséből vagy azokkal űzött visszaélésből eredő kárt a számlabirtokos viseli, ez csak annyit jelenthet, hogy ha a kár csakis erre vezethető vissza pl. ha a bank gondos megtekintés mellett sem ismerhette fel az aláírás hamisítását, akkor a kár ebből eredt, de ha a hamisítás ügyetlen, otromba volt, akkor a kár már nemcsak a cheque-íormulare elvesztéséből eredt, nemcsak ezen körül ménynek volt okozata, hanem annak is, hogy a bank a köteles gondosságot elmulasztotta. Azt nem is akarhatta a bank mondani, hogy nem fog gondos lenni a cheque számla vitelében, a megbízás teljesítésében, és hogy gondatlanságért nem felel. De hogy is kapna üzletfelet, he már eleve jelezné, hogy ő bizony semmiféle gondosságra sincs kötelezve. De kérdés, hogy ha ez benne foglaltatnék is, birna-e ilyen kikötés érvénynyel?! A T. 1162. §-a szerint oly megállapodás, mely az adóst a szándékos kötelességszegés vagy súlyos gondatlanság esetére a felelősség alól eleve felmenti, hatálytalan. A sveici törvény (114.) szerint még a könnyű vétkesség okozta felelősségből előre kinyilvánított felmentés is semmisnek tekinthető bizonyos esetekben a biró méltányos mérlegelése szerint. A német ptkv. csak a szándékos kötelességszegés esetében beálló felelősség alól való előleges felmentést nem engedi meg.20) Ugyanígy már a római jogban21) azonban a culpa lata a dolussal egyenlő elbírálás alá esett. Minthogy a gyakorlati életben rendszerint a chequekönyv birtokosának személyzete juthat legkönnyebben cheque-üi laphoz, — felmerül a kérdés, — nem e felel a számlatulajdonos már azért is, mert az ő alkalmazottai okozták a károsítást. Hamviersclilag a bécsi giro- és pénztáregylet igazgatója az 1903-iki magyar chequetörvény javaslatról irt értekezésében22) pl. azt mondja nincs ok az általános szabályoktól eltérő különös rendelkezéseket alkotni, de kivételt kell tenni, ha a hamisítás az alkalmazottól származik, - még ha culpa sem terheli a számlatulajdonost, ő viselje a kárt. A római jogi feljogás szerint csak a culpa in eligendo és incustodiendo-ért volt felelős. A code civil23) a régibb német jognak megfelelően saját vétkességre tekintet nélkül felelőssé tette a főnököt alkalmazottai cselekvéseiért. Ugyanez az irányzat az olasz és angol jogban is, de csak ha a rábízott teendők teljesítésében okoz másnak kárt. A T. 1789. §-a szerint a munkaadó felelős a kárért, melyet alkalmazottjai a rájuk bizott teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenes cselekmény által vétkesen okoznak. Az 1091. pedig azt mondja hogy a ki oly személyt tart szolgálatában, a kiről tudja vagy tudhatná, hogy másokra veszélyessé válhatik, az felelős . minden kárért, a melynek keletkezésére a szolgálati viszony szolgáltatott alkalmat. A 2-ik bekezdés a felelősséget a culpa in custodiendo-ért állapítja meg. Az osztrák polg. törvény is a vétkességi elvre van fektetve, az ujabb osztrák joggyakorlat azonban néha túlmegy ezen azon érveléssel qui facit per alium, facit perse.24) A hazai joggyakorlat is a vétkesség alapján áll és ez a helyesebb is.26) Nem volna megnyugtató az alkalmazottak cse*") Die Haftung wegen Vorsatzes kann den Schuldner nicht im voraus erlassen werden §. 276. SJ-flc bek. BGB. ") Pactum ne dolus praestetur. ") Zeitschrift öi. köt. «) Art 1384, és 1797. -*) S t e i n b a c h : die Grundsátze des heut Rechts über den Ersatz von Vermögenscháden. *') Ouae, sine culpa sunt a nullú praestantur. Habár ezen szabályt sem lehet~ mereven alkalmazni bizonyos körülmények között vétlen elelösség is lehet (Schvarcz Gusztáv). lekvéseiért a szolgálatadót akkor is felelőssé tenni, ha őt gondatlanság nem terheli. Az egyes eset elbírálásánál tehát a következő szempontokból kell kiindulni, elsősorban melyik felet milyen gondatlanság — vétkesség — terheli, hacsak egyiket, az viseli a kárt, ha mindkettőt — akkor közösen viselik, a vétkesség arányában, esetleg egyenlően, ha pedig egyiket sem terheli vétkesség, — akkor az vizsgálandó, nem-e szabályozza szerződés a veszély ki által leendő viselését és ha nem, akkor a bankot éri a kár. A meghamisított cheque-nél már van megbízás, már megnyilvánult a megbízó akarata, ez esetben tehát az egyes megbízás teljesítése közben és folytán áll elő a kár. Ez esetben tehát az látszik leghelyesebbnek, ha a bank csak akkor szenvedi a kárt, ha a megbízás teljesítésében vétkes gondatlansággal járt el. Akkor meg épen a számlatulajdonos viseli a kárt, ha a cheque-formulare kitöltésében nem járt el kellő gondossággal vagy nem tartotta be a bank által előirt szabályokat. Meg kell emlékezni még a hamisítás veszélyének elhárítására, illetve csökkentésére hivatott némely módozatról, így a cheque keresztezésről, a mely abban áll, hogy a cheque nem lesz kifizetve, csak más girokontóra átírva, — vagy hogy csak nyilvános számadásra kötelezett intézet vagy közpénzlár által praesentalt cheque honoráltatik. Ezen eljárás azonban a kérdés lényegét nem érinti, azon nem változtat. Föl lehetne vetni még azon kérdést, váljon a cheque-törvényben vétessék fel intézkedés ezen kérdést illetőleg ? ! Csakis az osztrák javaslat tette ezt eddig. A besti keresk. csarnok a napokban meghozott véleményében nem tartja szükségesnek. Szerintem, ha már alkottatik külön cheque-törvény, akkor általános intézkedés abban felveendő. Azonban helyesebbnek tartanám, ha külön chequetörvény helyett legfeljebb a kereskedelmi vagy váltótörvénybej néhány szakasz vétetnék fel. Angliában a váltótörvényben van alig néhány szakasz, Sveicban pedig a kötelmi jogban, itt azonban nincs külön kereskedelmi törvény. Nálunk a keresk. törvény revíziója sokkal égetőbb, mint a külön cheque-törvény meghozatala. Az ujabb irodalom igaz túlnyomóan azon nézeten van, hogy van szükség cheque -törvényre.26) A frankfurti (német) bankárgyülés Thorwart előadói véleménye ellen azt határozta, hogy a törvényes szabályozás nem sürgős. A törvény gyakran nem simul eléggé a forgalmi élethez és különösen, ha a felvett szabályok nem eléggé rugalmasak, a tovább fejlődés elé emel gátakat. Ezen kérdés bővebb taglalása azonban már messze vezetne és túlhaladná a kitűzött keretet. A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. Irta KRÁI. MIKLÓS dr., budapesti kir. aljegyző. Folytatás.*) Jelenkor. Mig a középkori jog által a hajózásnak nyújtott kedvezményeket jogi érvekkel indokolják, az újkori jogfejlődés során a jogi indokolás nem elegendő ama messzemenő támogatás megokolására, amelyben a tengeri hajózást minden állam részesiti. A földrajzi és technikai felfedezések nyomában járó nemzetgazdasági irányváltozás során felismerték a hajózásnak jelentőségét, amelynek az állami életben nemcsak közgazdasági, hanem kulturális, politikai és hadászati szerep jutott. Még a középkorban visszanyúló «gyarmat-politika", amelyet a spanyolok, portugálok, hollandusok, angolok, franciák és dánok űztek, mértföldmutatója a tengeri jog fejlődésében annak az iránynak, amely a római jog személyes felelőssége elvétől, elvezet az 1902. évi hamburgi nemzetközi tengerjogi kongresszusához, ahol Gütschów dr., a hamburgi kereskedelmi és iparkamara kiváló titkára, a hajótulajdorios felelősségének teljes megszüntetését követeli. A tengeri jog fejlődésének azt az irányát, amely a hajótulajdonos felelősségének korlátozása tekintetében még a középkorba nyúlik vissza — a köz, az állam nemcsak helyeselte, sőt keveslette a benne nyújtott kedvezést s más uton, subvencióval, adóelengedéssel, illetékkedvezménnyel, postajárat cimén fizetett összegekkel támogatta és támogatja napjainkban is folyton fokozódó mértékben. Éppen ezért a hajótulajdonosokat kedvezésben részesítő jogszabályok mértékéül nem a meztelen, igazságosságot, hanem ») Klein I). J. Z. VIII. köt. 2. szám. *) Előző közlemény a 26. számban.