A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [7. r.]

A JOG 103 Indokok: Kétséget nem szenved ugyan, hogy az alperesek által vitatott, a felperes által állítólag elvállalt az a kötelezettség, hogy az általa közvetített vételeknél a vételárt, ha ezt a vevők ki nem egyenlítik, ő fizeti meg, kereskedelmi ügyletnek tekintendő kezességet képez, amelyből származott követelések tekintetében tehát a kereskedelmi törvény 270. §-a értelmében felperes és az illető vevők közt egyetemleges felelelőség származván, alperesek a kereskedelmi törvény 269, §-a értelmében a vételár iránti követelésüket tekintet nélkül arra, hogy azokat előzőleg az egyenes adós ellen érvényesíteni megkisérelték-e, az állítólagos kezes felperes ellen közvetlenül érvényesíteni jogositvák ugyan ; minthogy azonban alperesek a felperesnek vonatkozó tagadásával szemben azt, hogy a felperes által közvetített ügyletekből kifolyóan felmerült, az alperesek által beszámítás és viszontkereseti követelés tárgyává tett, a 37. alatt becsatolt kimutatásban felsorolt követeléseik tényleg fennállanak, nem bizonyították, mivel az e tárgyban is felhívott és kihallgatott G. Albert és P. Gusztáv tanuk arról, hogy ezek a követelések tényleg fennállanak-c, saját tapasztaláson alapuló tudomással nem birnak, alperesek pedig egyéb bizonyítékot fel nem hoztak ; minthogy továbbá a dolog ily állásában most már közömbös, vájjon felperes a vitatott kezességet elvállalta-e, az erre vonatkozó főeskü általi bizonyítás tehát az alsóbíróságok által ez okból helyesen mellőztetett ; minthogy végre felperes követelése nagyobb része tekintetében pernyertes és a per tárgyalásának nagy részét az alperesek által támasztott beszámítási kérelem és viszontkereseti követelés vette igénybe, ezekre vonatkozólag azonban alperesek pervesztesek, és így alperesek a megfelelő össszegben megállapított perköltség viselésére helyesen köteleztettek. A másodbiróság ítéletének felebbezett részét ezekből az okokból és az ezekkel ellentétben nem álló felhozott és felhívott egyéb indokai alapján helybenhagyni kellett. Az eredeti váltó megszemléléséből kitűnt, hogy az nem egész hosszában elszakitottnak, hanem részben összehajtás és használat miatt megszakadtnak, külrészben pedig folytatólag elszakitottnak jelentkezik. Ilyen körülmények közt pedig az a váltó megsemmisitettnek és váltójogok érvényesitésére alkalmatlannak nem vélelmezhető, amennyiben nincs kizárva, hogy a részleges szakitás a váltón, amely a használat folytán különben is már részben meg volt szakadva, tartásközben valamely erösebb kézmozdulat által idéztetett elő, annélkül, hogy azzal a váltó megsemmisítése céloztatott volna. A debreceni kir. törvényszék (1904. május hó 13-án 6,255. sz. alatt) Ábrahám Dezső ár. ügyvéd által képviselt K. S. felperesnek, Nagy Sándor dr., ügyvéd által képv. özv. P. J.-né V. E. és társai alperesek ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy az 1—4. rendű alpereseknek 73 korona, az 5. rendű alperesnek pedig 50 korona perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok. A felperes nem vonta kétségbe, hogy a keresethez A. alatt mellékelt váltó ketté volt szakítva és hogy az a beperesités alkalmával ragasztatott össze. Erre vonatkozóan a felperes azt állította, hogy a váltót soha senki el nem szakította, hanem az évek során át az összehajtásnál annyira elkopott, hogy egy gyenge érintésre vált két részre. Felperesnek az az ellenvetése azonban mellőzendő volt; mert a perben meghallgatott szakértőknek az egybehangzó véleménye szerint, a repedésnek a váltó egyharmadrészéről középen lefelé irányuló része, erőmüvi behatásnak, elszakitásnak az eredménye ; és mert magának a váltónak a megtekintéséből is kitűnik az, hogy ez a váltó középen kétfelé szakittatott. Ezek alapján tekintettel arra, hogy a felperes még csak valószínűvé sem tette azt, hogy a váltón észlelhető ez a szakadás véletlenségből keletkezett, sőt az a körülmény, hogy a váltó kelte idejében ahhoz hasonló űrlapok már forgalomban nem voltak, az alpereseknek azt az állítását bizonyítja, hogy az a váltó mint a 80'> koronás váltóval kiegyenlített, szándékosan szakittatott el, a szándékos elszakítás által pedig az minden lényeges kellékében megsemmisült és mint ilyen váltójogoknak az érvényesitésére nem alkalmas: a felperest keresetével elutasítani, az 1808: IV. törvénycikk 251. §-a alapján mint pervesztest a perköltség viselésére kötelezni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. évi aug. 17-én 2,671. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék, mint váltóbiróság ítéletét megváltoztatja és özv. P. J.-né V. E., P. J., P. G. és P. J. alpereseket, mint a Debrecenben 1901. év február hó 10-én 600 o. é. forintról kiállított kereseti váltó elfogadójának, néhai P. J-nak bíróilag elismert örököseit, a debreceni 8,592. hrsz. debreceni puszta telep — köbölkuti és alányi 53- és a debreceni p. bámzi 8. számú telekjegyzőkönyvekben foglalt hagyatéki ingatlanokból reájok szállott örökrész értéke erejéig végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy l,200korona tőkét, ennek az 1901. év június hó 10-től járó 6(,,'o-os kamatát, és 161 korona 4 fillér perbeli, valamint 50 korona 30 fillér fellebbezési költséget a felperesnek 3 nap alatt megfizessenek. A királyi ítélőtábla a J. J. dr. ügygondnok által perbe vont ismeretlen örökösök irányában az ítélet hozatalát mellőzi. Indokok: A 3,063/1904. 6. számú kérvény mellet bemutatott örökösödési bizonyítvány szerint néhai P. J. kizárólagos örököseiül özv. P. J.-né V. E. P. ]., P. (i. és P. J. ismertetvén el, az ismeretlen örökösök irányában ítélethozatalra szükség nem volt ; azt tehát a királyi ítélőtábla mellőzte. A kizárólagos örökösükül elismert alperesek védelme az volt, hogy jogelődjük felperessel hitelezési viszonyban egyáltalán nem állott, hanem a kereseti váltót a felperessel hasonnevű néhai K. S.-nak adta egy hasonösszegü kölcsöntőkéről, amely kölcsöntőke évek során 400 írtra apadt és jogelődjük halála után az alperesek által kifizettetett. A felperes pedig jogtalan uton akként jutott a kereseti váltó birtokába, hogy a feledékenységből vagy bizalomból néhai K. S.-nál maradt kereseti váltót annak hátrahagyott iratai között megtalálta, az üres váltót saját rendeletére kiállította és kibocsátói aláírásával ellátta. A felperes mindezeket tagadta és evvel szemben az alperesek a vitatott fizetés támogatására a váltó elszakított s összeragasztott voltát, valamint azt hozták fel, hogy jogelődjük néhai H. S.-nak már vagy 6 év óta évenkint 24 forint kamatot fizetett, ami nem 600 forint kamatainak, hanem csak azután a 400 frt után járó 6°/0-os kamatnak felel meg, amely 400 frt annak idején a kereseti váltóra adott 600 írtból törlesztés után fennmaradt és ann !y 400 frtot az alperesek a felperesnek a 2' alatt csatolt 800 koronás váltó kiadása ellenében fizették ki. Végre felhozták azt is, hogy néhai K. S., amint a koronaértek behozatalakor a 400 frtos váltót 800 koronás váltóra kicserélte, ép ugy járt volna el óvatos természeténél fogva a kereseti 600 frtos váltónál is, ha az akkor még kiegyenlítést nem nyert volna. Az itt felhozott körülmények azonban az alperesek fennebbi védekezésének bizonyítására egyáltalán nem alkalmasak. A kereseti váltó ugyanis nincs eltépve, hanem közepetájáig az összehajtásnál csak be van szakadva és a szakadás alakja, a meghallgatott szakértők véleménye szerint sem olyan, amely a váltólevél megsemmisítését célzó szándékos elszakitásra engedne biztos következtetést. Ilyen körülmények között pedig az alperesek tartoztak volna bizonyítani, hogy a váltólevél szándékosan annak megsemmisítése céljából az arra jogosult váltóbirtokos által szakittatott el, aminek azonban az alperesek eleget nem tettek. De nem támogatná a kereseti váltó kifizetését az sem, ha az alperesek bizonyítanák, miképp jogelődük az utóbbi hat esztendőben évenként csak 24 korona kamatot fizetett: mert egymagában a kamatban fizetett összegből a tőke nagyságára következtetést vonni nem lehet; annak pedig, hogy néhai K. S. a kereseti váltót korona értékre ki nem cseréltette, a váltókövetelés fennállását illetően éppen semmi jelentősége nincs. De egyébként az alpereseknek ugy az a kifogása, hogy a felperes jogtalan uton jutott a kereseti váltó birtokába, valamint a fizetésre alapított kifogása is csak akkor jöhetett volna figyelembe, ha a felperes tagadásával szemben előbb azt bizonyították volna be, hogy a kereseti váltó ugyanazonos azzal a váltóval, amelyet jogelődjük néhai K. S.-nak adott és hogy ez a váltó összefüggésben áll a 2 •/• alatt csatolt 800 koronás váltóval, a melynek kifizetését a felperes kétségbe nem vonta. Erre nézve azonban az alperesek éppen semmi bizonyítékot nem hoztak fel. .Minthogy tehát az alperesek nem bizonyították be kifogásaikat, — ezeknél fogva az alpereseket a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó alapján s néhai P. J.-ról reájok szállott örökség erejéig a kereset értelmében marasztalni s ennek megfelelően az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni kellett. A in. kir. Kúria (1905. ápril 17-én 1,419/1904. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, amely szerint az ügygondnok által perbevont ismeretlen örököseik hiányában az ítélethozatal mellőztetett, érintetlenül marad, ugyanannak az ítéletnek felebbezett többi része, megfelelő indokolása alapján és azért is helybenhagyatik, mert az eredeti váltó megszemléléseiből kitűnik, hogy az nem egész hosszában elszakitottnak, hanem részben összehajtás és használat miatt megszakadtnak, külrészben pedig folytatólag elszakitottnak jelentkezik. Ilyen körülmények közt pedig az a váltó megsemmisitettnek és váltójogok érvényesitésére alkalmatlannak nem vélelmezhető, amenynyiben nincs kizárva, amint azt a szakértők is megállapították, hogy a részleges szakitás a váltón, amely a használat folytán különben is már részben meg volt szakadva, tartás közben valamely erősebb kézmozdulat által idéztetett elő, annélkül, hocy azzal a váltó megsemmisítése céloztatott volna. A biztosítási díj elévülésére az a körülmény, hogy a biztosító a biztosított részéről ellene folyamatba tett perben a biztosítási szerződést hatályát veszitettnek tekintette, és hogy ezen jogi álláspontjának feladása nélkül a második évi dijat nem perelhette, még akkor sincs befolyással, ha a bíróság a szerződést érvényesnek jelentette ki. (A m. kir. Kúria 1905. február 698 904. sz. a) Az áruk rendelkezésre bocsátásának olyannak kell lenni, hagy azok felett az eladó valóban rendelkezhessék is ; nem felel meg ezen feltételeknek a levélbeni rendelkezésre bocsátás, ha az áru valamely raktárban a vevő nevén és re-zére volt beraktározva, és ez nem intézkedett az iránt, hogy az eladó az aru felett tényleg rendelkezhessen A vevő hiányos teljesítés esetén a teljesítés megismétlését nem követelheti. (A m. kir. Kúria L90K március 15. 1,253 904. sz. a.) Ha a cégjegyzésnek meg nem felelő elfogadói nyilatkozat mind a két cégtagnak kölcsönös beleegyezésével íratott az esyik cégtag által a váltóra, az aláírás a céget kötelezi. (A m. kir. Kúria 1905. márc. 2S. 797/904. sz. a.)