A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 26. szám - A budapesti kir. itélőtábla működése 1904-ben. [7. r.]

102 A JOG telén. Ezenkívül a felperesek a kérdésben forgó végrendelet érvényességét a törvényes alaki kellékek hiánya miatt is megtámadták ; jelesül felhozták keresetükben azt, hogy a végrendeletben a végrendelkező előtt történt felolvasás, valamint az általa való elfogadás ténye bizonyítva elő nem fordul, sem pedig az sincsen bizonyítva benne, hogy a végrendelet alkotásánál a tanuk együttesen és egyszerre jelen voltak volna. Ez a kifogás azonban alaptalan, mert a végrendelet utolsó mondatában kifejezetten bennfoglaltatik az, hogy a végrendelet a végrendelkező előtt élő szóval felolvastatott és általa jól meg lett értve, az ezekhez kapcsolt az a kifejezés pedig, hogy a végrendelkező a felolvasott végrendeleti szöveget magáénak kiadta, értelem szerint azonos azzal, hogy a végrendelkező azt elfogadta, azaz végakaratának kijelentette és amidőn ugyané végmondatban az is foglaltatik, hogy az aláirás az okiraton aláirt tanuk előtt történt, ebből a szavak logikai értelme szerint önként következik, hogy a tanuk együtt jelen voltak. Egyéb alaki kellék hiánya a keresetben nem panaszoltatván, a végrendelet alaki érvényessége más tekintetben nem volt vizsgálat tárgyává tehető, végre a felperesek tartoztak volna bizonyítani azt a kereseti állításukat, hogy néh.B. M. az A. alatti végrendelet alkotásakor az akarat szabad elhatározására képtelen elmebeli állapotban volt volna; ennek a bizonyítására azonban a felperesek a perben mit sem hoztak fel. Ez okból a felpereseket a végrendelet érvénytelenítése és a törv. örökösödés iránt indított keresetükkel el kellett utasítani és ugyanokét, mint teljesen perveszteseket az 1868. évi L1V. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség megtérítésére is kötelezni. A m. kir. Kúria (1905. évi április 27-én 2,605/1904. p. sz. a.) következően itélt: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. A haszonbérbeadó felelős azért, hogy a haszonbérlő a haszonbérleményt az egész haszonbérleti idő alatt oly állapotban és terjedelemben használhassa, aminőben az a haszonbéri szerződés megkötésekor volt, és amennyiben a haszonbérlő hibáján kivül a bérlemény tárgyán oly lényeges változás áll be, mely a használat által eddig elért eredményt állandóan csökkenti, a beállott változás kezdetétől aránylagos bérleszállitásnak van helye. Ha a haszonbéri szerződésnek oly értelmezés is adható, hogy a bérleményhez tartozó vízműveken az engedélyokirat tartalmának megfelelő módon eszközölt változtatás által bekövetkezett üzemcsökkenés a haszon bérösszegének leszállítására jogos alapot nem nyújt, az nem terjeszthető ki a bérleményhez nem tartozó szomszédos vizmüvekre is. (A m. kir. Kúria 19uö. március 7. 693/904. sz. a) Az adós hitelezője csak azon összeg és járulékai erejéig felelős, amely összeg nála tényleg letiltatott; minthogy a neki kézbesitett letiltó rendelvény tanúsága szerint pedig nála csakis 122 frt 24 kr. tőke és járulékai erejéig történt letiltás és ezzel szemben egyáltalában nem jöhet figyelembe az, hogy a végrehajtási iratok között fekvő végzés szerint, a végrehajtás tényleg 2,166 frt tőke és járulékai erejéig lett elrendelve és hogy, esetleg a végzés téves kiadmánya nyomán, került a neki kézbesitett rendelvénybe a 122 frt 24 kr. mint tőkekövetelés. (A m. kir. Kúria 1905. ápr. 4. 6,279. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Kétséget nem szenved, hogy a felperes által elvállalt az a kötelezettség, hogy az általa közvetített vételeknél a vételárt, ha ezt a vevők ki nem egyenlítik — ő fizeti meg, kereskedelmi ügyletnek tekintendő kezességet képez, a melyből származott követelések tekintetében tehát a kereskedelmi törvény 270. §-a értelmében felperes és az illető vevők közt egyetemleges felelősség származván, alperesek a kereskedelmi törvény 269. £-a értelmében a vételár iránti követelésüket — tekintet nélkül arra, hogy azokat előzőleg egyenes adós ellen érvényesíteni megkisérelték-e, az állítólagos kezes felperes ellen közvetlenül érvényesíteni jogositvák. A dévai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1903. évi október 16. napján 6,628 1903. polg. szám alatt) Igaz Pál dr. békési ügyvéd által képviselt R. János állatorvos békési lakós felperesnek, Klein Ármin dr. szászvárosi ügyvéd által képviselt R. József és Nagy Ignác dr. ügyvéd által képviselt G. Guidó petrozsényi lakós alperesek ellen 6.153 korona 22 fillér és jár. iránt indított rendes kereskedelmi perében következő ítéletet hozott: Alperesek egyetemlegesen kötelesek 15 nap és végrehajtás terhe mellett 3,753 korona 22 fillér tőkét, ennek 1901). évi november hó 1-től járó 5°,o kamatait és 356 korona 90 fillér perköltséget felperesnek megfizetni. Felperes a megítélt összegen felüli keresetével, alperesek beszámítási kifogásuk és viszontkeresetükkel elutasittatnak. Indokok : Felperes 6,153 korona 22 fillér ügynöki provisió megfizetése iránt indított alperesek ellen keresetet azon az alapon, hogy alperesekkel olynemü megállapodásra lépett, hogy alperesek részére az általuk termelt kőszénre vonatkozólag vevőket szerez és minden így effectuált ügylet után 100 mm.-ként 4 korona dijat kap. Alperesek elismerték, hogy a kereset szerint részletezett 2,6' i7 korona 94 fillér és 3.292 korona összesen 5,899 korona (.i4 fillér felperest tényleg megillette, tagadták a 2,804 korona 08 fillér és 130 korona fennállását és előadták továbbá, hogy felperes helyett a Wenckheim-féle bérletbe nem 2,628 korona 80 fillért, hanem 3,543 korona 42 fillért, tehát a felperes által állított összegnél 862 korona 62 fillérrel többet fizettek és így felperes követelése csak 2,356 korona 52 fillért tesz ki. Alperesek ezen általuk elismert összeget sem hajlandók megfizetni azon okból, mert felperes az általa közvetített vevőkért szavatosságot vállalván, ezeknél a •/• alatt becsatolt jegyzék szerint 5,876 K. 9 fill vételárhátralék van, s minthogy felperes ezért szavatolni köteles, a künn levő hátralékot a kereseti összeg erejéig beszámítás utján, a kereseten felüli részt pedig viszontkereset utján felperes ellen érvényesitik. A kereseti összeg tekintetében a kir. törvényszék, alperesek Deismerése alapján, megállapítja, hogy a keresetben első helyen emiitett 2,607 kor. 94 f. a második helyen említett 3,292 « « Összesen: 5,899 kor. 94 f. tényleg fennáll. A keresethez A) •/. alatt csatolt jegyzék alapján figyelemmel az 1—42 V- alatt becsatolt okiratokra a keresetben harmadik helyen előforduló 2,804 kor. 08 f.ből megállapít 404 « 08 « • és tekintettel a B/. alatti eredeti mellékletre elfogadja a kereseti . . 130 kor. — f. és így felperes követelését összesen : 6,434 kor. 02 f.ben megállapítja. Ebből levonásba hozva a felperes által elismert és alperesek által teljesített fizetést , . . . 2,680 kor. 80 f. 3,753~kor722 f. marad felperes javára mint tényleg fennálló követelés. Az A) •/• alatti jegyzékben utolsó helyen említett és a mezőhegyesi ménesbirtok részére szállított 60,000 mm. után járó 2,400 korona felperes javára nem volt megállapítható, mert e mennyiség szállítása árlejtés utján biztosíttatván, az N /. alatt eredetben becsatolt távirat szerint ezen árlejtéshez felperes, költségeinek megtérítése ellenében alperesek által küldetvén ki, felperes ezen ügylet után a kikötött provisiot nem, hanem csak kiadásai megtérítését követelheti, minthogy eme ügylet nem az ő közvetítésével köttetett. Alperesek csak állították, de nem bizonyították ama körülményt, hogy felperes helyett 3,543 korona 42 fillért fizettek volna a Wenkheim-féle bérletbe s igy ez a felperes által előadott összegben volt levonásba hozandó. Úgyszintén nem vezetett eredményre ama bizonyítás sem, hogy felperes szavatosságot vállalt volna az ő közvetítésével szállított kőszén vételáráért, de ennek valódisága esetére is alperesek által bizonyítandó lett volna, hogy a künn levő összegek behajtását megkísérelték, de az eredményre nem vezetett. Ezen okból alpereseket ugy a beszámítási kifogásukkal mint viszontkeresetüket elutasítani kellett. Habár felperes keresetének egy ágára nézve el is utasíttatott, alperesek perveszteseknek tekintendők, s igy a perköltségek hordozására a pts. 251. §-a alapján kötelezendők voltak. Az ügyvédi dijak iránti intézkedés a pts. 252. §-án alapszik. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1903. évi december hó 8-án 4,485/1903. I. szám alatt) ítélt : Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva és a peresfelek által felebbezéseikben előadottakra tekintettel azért is helyben hagyatik : mert az, hogy felperest mind a két alperes és pedig a bemutatott cégkivonat szerint a tulajdonukat képező, a felső zsilvölgyi kőszénbánya közkereseti társaság nevében és érdekében alkalmazták a nevezett társaság által termelt kőszén értékesítésének közvetítésére, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz C— M. és 1—42; alatt mellékelt üzleti levelekkel bizonyítva van ; ezen tényállás mellett pedig a közkereseti társaság, illetve annak tagjai a kereskedelmi törvény 88. §-a értelmében a társasági kötelezettségekért egyetemlegesen felelősek, ennélfogva az elsőbiróság a fizetésre helyesen kötelezte alpereseket egyetemlegesen. A keresethez A-/, alá mellékelt kimutatásban a mezőhegyesi ménesbirtok részére szállított 60,000 mm. szén után felperes által közvetítési díjban felszámított 2,400 korona díj felperes javára azért nem volt megállapítható, mert alpereseknek felperes által kétségbe nem vont előadása szerint a kérdéses széneladás nyilvános árlejtés utján történt, ennélfogva azon széneladást felperes nem közvetítvén, azért közvetítési díj nem illeti, és az N /. alatti sürgöny igazolása szerint, a mezőhegyesi széneladásra vonatkozólag csak is az uti költségeinek megtérítését ígérték alperesek. Alperesek viszonválaszirati előadása szerint, a felperessel kötött egyezségük értelmében felperes arra kötelezte magát, hogy az áltála közvetített vételeknél a vételárt, ha a vevők nem fizetik, ő fizeti meg; tehát felperes nem vállalt készfizető kezességet, miért is alperesek az 17. alatti kimutatásban felsorolt és állítólag a vevőknél hátralékban levő vételárt csak az esetben követelhetik felperestől, ha kimutatják, hogy azon általuk kihitelezett kőszénvételárak behajtása iránt kellő időben a lépéseket megtették, de vagyonfedezet hiányában eredménytelenül; ezt azonban alperesek nem igazolták. A m. kir. Kúria (1905. évi április hó 6-án 380/1904. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, amely szerint felperes kereseti követelésének 3,753 korona 22 fillér tőkét és ennek kamatát meghaladó részével elutasittatott, érintetlen marad. Ugyanennek az ítéletnek felebbezett egyéb része pedig helybenhagyatik.