A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - December 13-ika és a büntetőjog - Az építőiparosok követeléseinek biztosítása. 2. [r.]

14 A JOG képez mai btkvünk értelmében ilykép csalást, mig valamely vagyonnak egyébkénti megrongálása, megsemmisítése, elrejtése stb. vagy a btkv. 386, vagy 414 — 16 vagy 418, 421, esetleg a khbtkv 127. §-ába ütközik. Az épitkezési szédelgés megakadályozására tehát teljesen elegendő egy ily jellegű delictum sui generis felállítása a btkvbe, miután jelenleg az a baj leginkább, hogy — az épitkezési szédelgés, mint ilyen, legtöbbször a btkv. egyetlen §-a alá sem subsumálható, sőt csőd esetén a btkv. 414. és 416. §§-ai se merittettek ki — ennélfogva a btkv. 1. §-a értelmében nincs mód arra, hogy büntetőjogi megtorlást nyerjen. Azonban ha ujabb bűncselekmény construálása egy novella keretében nehézséget okoz, szerény nézetem szerint a btkv. 386. (hitelezési csalás elrejtéssel) 387, 414—416. (csalárd és vétkes bukás) §§-ainak vagy e §§-ok egyikének módositása szintén alkalmas volna arra, hogy az építőiparosokat a szédelgő épittetőkkel szemben hatályos védelemben részesítse. így a btkv. 386. $-a talán mai szövegében is elegendő volna az építőiparosoknak ál-jogi ügyletek által szenvedett sérelmei megtorlására, ha a joggyakorlat nem kívánja azt, hogy a követelés előbb perelve legyen, mint a kérdéses cselekmény, mely a behajthatatlanságot előidézi — bekövetkezzék. Az építőiparos követelésének kielégítését csak akkor követelheti, mikor az épület készen áll, s a munka be van fejezve ; csak akkor tudja meg, hogy nem fizet az építtető, mikor a befejezett munka után keresetkimutatást, collaudirozott számlát stb. nyújthat át az építtetőnek, s perelni pláne még csak azután perelhet, ha az itt felmerülő differentiák békés uton nem orvosolhatók, mert hiszen nincsen mód — követelésének békés uton leendő kiegyenlítésére. Ámde ilyenkor rendesen fedezet már nincsen, a btkv. 386. §-át pedig a bíróság nem alkalmazza, azért, mert a judicatura csak akkor tekinti a beavatkozó hatósági végrehajtás által elkövetettnek a btkv. 386. §-ában előirt cselekményt, ha a kereset a kérdéses időben már be van adva, s ő arról tudomást nyert. (B. T. 25. kötet 351. 1.) Ily körülmények között a jelenlegi joggyakorlat mellett nem alkalmas a Btkv. 386. §-a, az épitkezési szédelgés megtorlására, ha azonban akár e §.; akár a 414. §-ba bevétetnék néhány szó, amint az építtető az épitkezési kölcsönt építőiparosok javára fordítja, ez esetben ugy a 386. mint a 414. §. s ezzel kapcsolatosan a 3H7. alapján, teljes és feltétlen megtorlást nyerne az épitkezési szédelgés. így pl. a btkv. 886: azt mondja: «Aki azon célból, hogy hitelezőit megkárositsa, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít, megront, áladósságokat vagy jogügyleteket kohol, tekintettel az okozott kár értékére, csalásért büntetendő.s Miként látjuk ezen szók által «jogügyleteket kohol» a szédelgé>< egyes fajai orvosolhatók volnának, ha a fenti perlési nehézség nem volna. Ámde ha ezen §. szövegébe szúratnék «mint épitettő az épületre felvett kölcsönt nem az építkezés céljaira forditja>, az esetben a büntetőjogi megtorlás feltétlen volna. Ugyanígy volna kiegészíthető a btkv. 414. §-a is: «A csalárd bukás bűntettét követi el azon vagyonbukott, ki azon célból, hogy hitelezőit megkárositsa, 1. vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, félretesz, értéken alul elidegenít, elajándékoz, vagy őt cselekvőleg megillető követelést elenged, eltitkol vagy valótlan követelést kifizet; 2. oly adósságot vagy kötelezettséget valónak ismer el, mely egészben vagy részben valótlan : 3i egy vagy több hitelezőjét kielégíti, zálog- vagy megtartási jognak engedélyezése, vagy vagyona valamely részének átengedése által kedvezményben részesiti stb. mig a btkv. 387. §. ezen tényeket akkor is büntetni rendeli, ha a csőd akár azért, mert csak egy hitelező volt, akár azért, mert a vagyon a csődköltségek fedezésére sem volt elegendő, be lett szüntetve. Ha tehát ez a csalárd bukásnak egy speciális esetét képezné, csőd esetén minden esetben a hamis bukás esete forog fenn s a súlyos büntetés igenis visszatartaná az építtetőt a btkv. ily szigorú intézkedéseivel összeütközésbe jönni. Ha azonban a csőd bármily oknál fogva nem volna elrendelendő, a btkv. 387. £-a teljesen, minden változás nélkül annak a 414. >?-ra való utalásával már elegendő volna arra, hogy bármely épitő iparos megtorlást kereshessen a szédelgő épittetőkkel szemben. Minthogy pedig az államhatalomnak kötelessége orvosolni a polgárok bajait, különösen oly esetben, mikor egy egész iparág existenciájáról van szó, sőt a kereskedelmi és iparkamaránál elfekvő adatok szerint szándékában is van a kormánynak, az építőiparosokat megvédeni az épitkezési szédelgőkkel szemben ; minthogy a kereskedelmi és iparkamara oly speciális intézkedést kér a kormánytól, amely az építőiparosoknak tényleges védelmet nyújt, a gyakorlati szükségnek megfelel, és az építkezés és épitkezési hitel szabadságát sem korlátolja : mai jogrendszerünk mellett ennek a tényleges jogvédelemnek legegyszerűbb módja, a btkv. novellájába leendő felvétele a fentvázolt törvényes intézkedések valamelyikének. Ez annál is inkább áll.mert kivételes magánjogi törvény megalkotása mai jogrendszerünkbe nem illeszthető bele, — s az általános polgári törvénykönyv életbeléptetése vagy a csődtörvény revisiója a közel jövőben nem várható, mig a btkv. revisiója — a kérdés napirenden lévén — igenis ; ez uton az orvoslás a legközelebbi jövőben bekövetkezik. Belföld. Az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában folyó munkálatokról, az ország közállapotáról szóló ' jelentésben olvassuk a következőket: Az ügyvédi rendtartás reformja tárgyában hivatali elődjeim alatt készült' törvénytervezetet az időközben kifejezésre jutott eszméknek és kívánalmaknak megfontolásával és lehető figyelembevételével való átdolgozása végett visszaadtam a tervezet szerkesztőjének, és egyidejűleg a reform megoldására nézve több oldalról óhajtván tájékoztatást szerezni, egy másik szakférfiúnak is megbízást adtam az ügyvédség gyakorlását szabályzó törvénytervezet készítésére. Az év folyamán mindkét munkálat elkészült s nekem az év végén bemutattatott. Az utóbb érintett megbízás-', alapján készült nagyobb terjedelmű tervezet indokolással nem lévén ellátva, egyelőre azzal bíztam meg szerkesztőjét, hogy pótlólag annak rövid indokolását is készítse el és hozzám mielőbb terjeszsze be. Ennek megtörténte után fogok a további teendőkre nézve is állást foglalni. Célbavettem az ügyvédi nyngdijkérdés törvényhozási rendezését is. E végből a szabályozás lehető alapelveire nézve pontozatokat dolgoztattam ki s azok tekintetében egyes érdekelt szakférfiakat meghallgattam, aminek alapján ebben a tárgyban részletes előmunkálat készül. Már a mult évi jelentésben említve volt, hogy az elméleti jog- és államtudományi államvizsgálatnak és a jogi oktatásnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által tervbe vett szabályozásával kapcsolatban az igazságügyi gyakorlati előképzés feltételeinek és a gyakorlati igazságügyi vizsgáknak szabályozása tárgyában is törvényjavaslat lesz készítendő, mely az igazságügyi pályákra nézve a jelenlegi külön birói és ügyvédi vizsgák megszüntetésével a gyakorlati qualificatio egységesítésének elvét fogja megvalósítani. Az e tárgyban véleményadásra felhívott igazságügyi hatóságok és jogászi szakkörök jelentései időközben beérkeztek és feldolgoztattak. Ez a tárgyalási anyag szolgált a most már elkészült előadói tervezet alapjául. A telekkönyvi anyagi jogról szóló törvényjavaslatnak előtervezete, mely az 1901. évben vétetett munkába, az 1902. évben befejezést nyert. Ez az előtervezet, miként azt tavalyi jelentésemben megemlítettem, a telekkönyvi joggal összefüggő más tárgyakra is kiterjed, amelyek közül e helyütt kiemelem a birtokrendezésnek és kataszteri ügynek, továbbá az örökösödési, csőd- és kisajátító eljárásnak, a gyámsági és gondnoksági ügynek a tervezett telekkönyvi reformmal összehangzó novelláris szabályozását, a közjegyzői rendtartásnak és díjszabásnak s általában a közhitelesítési ügynek ugyancsak az említett reformhoz alkalmazott rendezését, a bemutatóra szóló jelzálogos részkötvények birtokosai képviseletének, az ismeretlen vagy eltűnt telekkönyvi jogosultak hirdetményi kizárásának és a csekélyebb telekrészek tehermentes lejegyzésének szabályozását. Befejezést nyert továbbá az uj rendszeres telekkönyvi rendtartásnak előtervezete is, mely azonban még kiegészítendő lesz némely különös telekkönyvvezetési eljárásnak rendezésével. Ugy ez a munka, mint a telekkönyvszerkesztési törvényjavaslatnak és az itt emiitett két javaslatnak az összhang szempontjából foganatosítandó szerkesztői revisiója az 1905. évre marad. Az 1902. év folyamán a birtokrendezési ügyek reformjának célbavett előkészítése tovább folyt, ezen munkálatoknál az ország királyhágóntuli részeinek országgyűlési képviselőivel folytatott értekezletnek és a székely kongresszusnak adatai is hasznosittatnak. A tengeri magánjog szabályozása tárgyában készült törvénytervezet, amint már az 1901. évi jelentésemben is jeleztem, átdolgozás alatt áll. Addig is, mig ez a munkálat elkészül, minthogy az a tervezet alapelveit előreláthatólag nem fogja érinteni, megkerestem az osztrák cs. kir. igazságügyminisztériumot, hogy a tervezetet már jelenlegi alakjában tanulmány tárgyává tegye s annak irányára s alapelveire nézve esetleges észrevételeit velem á munka előhaladása érdekében mielőbb közölje. A kereskedelmi törvénynek általános revisióját tárgyazó előmunkálatokat megindítani óhajtván, megbízást adtam a kereskedelmi^ törvény első részének revisiójára vonatkozó tervezet elkészítésére. A kereskedelmi üzletek átruházása tárgyában előadói javaslatot készíttettem, amely az 1902. évben az általam összehívott szaktanácskozmányban több ízben beható megvitatás tárgyát képezte. Ennek alapján a törvényjavaslat immár teljesen elkészült