A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 2. szám - Az automobilosok kártérítési kötelezettsége

A J OG és az Igazságügyi Javaslatok Tára Dl. évfolyamának 2. számában meg is jelent. A cheque-ügy szabályozása tárgyában 1901. évi jelentésem­ben említett törvénytervezetet és indokolását az azzal megbízott szakférfiú elkészítvén, e munkálatokat az Igazságügyi Javaslatok Tára Di évfolyamának 1. számában közzétettem. Mint már mult évi jelentésemben jeleztem, a polgári perrendtartás törvényjavaslatát 11)02. évi január hó 29-én az országgyűlés elé terjesztettem. A képviselőház igazságügyi bizottsága a javaslat tárgyalását 1902. évi október hó 21-én kezdte meg. Az életbeléptetési törvény tervezetét is elkészíttettem és azt az érdekelt hatóságokkal közöltéül. A beérkezett észrevételek tár­gyalása folyamatban van. A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-c. módosítása tárgyában az előmunkálatok az 1902. év folyamán befejezést nyertek, amennyiben a kir. bíróságoktól ebben a tárgyban beérkezett javaslatok rendszeresen feldolgoztattak és az 1901-ben készült előadói tervezet az 1902. évben a képviselőház elé terjesztett pol­gári perrendtartási javaslat rendelkezéseihez képest átdolgoztatott. Az uzsoratörvény revisiója tárgyában megindított munká­latok az 1902. évben befejeztettek. Ebben a tárgyban az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló 1883: XXV. t.-c. módosítását és kiegészítését célzó törvényjavaslatot dolgoztattam ki, mely felöleli a kérdésnek ugy a büntetőjogi, mint magánjogi részét. Ezt a javaslatot szűkebb körű íanácskozmány elé terjesztettem, melynek észrevételei alapján a javaslat végleges szövege elkészült és az Igazságügyi Javaslatok Tára III. évfolyamának 2. számában meg is jelent. A büntető törvénykönyv novellájának tervezetéhez, mely az 1901 év végén készült el, 1902-ben a BiintetőtörvényKŐnyv különös részének egyes részleteit módosító tervezetek járultak. A ter­vezet a hatóságok s magánosok részéről időközben beérkezett javaslatokkal együtt a végleges szöveg megállapítása céljából legközelebb szaktanácskozmány elé fog terjesztetni. Az érvényben levő ügyviteli rendelkezések az 1902. évben jelentékenyebb változás alá nem estek s az igazságügyminisztérium tevékenysége e részben ebben az évben is főleg arra irányult, hogy az ügyvitel körébe tartozó, a közjegyzői és ügyvédi kamarák, kereskedelmi és iparkamarák, valamint a felügyeleti és más ható­ságok és egyesek részéről tett észrevételek és javaslatok amennyiben rögtöni intézkedésre nem nyújtottak alapot, — a polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmából megalkotandó általános ügyviteli szabályzat előkészitésénél való figyelembe­vétel végett egyelőre nyilvántartásba vétessenek. Külföld. Az automobilosok kártérítési kötelezettsége. Minap nyújtatott be az osztrák birodalmi gyűlésnek egy törvényjavaslat, mely az automobilok üzeméből származó kártérítési kötelezettséget szabályozza. A törvény hat paragra­fusának szó szerinti szövege a következő: 1. §. Ha valamely automobil, vagy valamely más ehhez hasonló elemi erő által, nem síneken hajtott, országúton járó (motorkocsi) hajtása állal valaki megsérül vagy megöletik vagy dolgokon kár okoztatik, ugy a jármű vezetője és tulajdonosa, és ha a jármű többeké, ugy minden társtulajdonos az összes okozott kárért szavatol. Ha a kárt okozó esemény idejében a jármű valamely más személynek adatott át hajtás céljából, ugy ezen személy szavatol a tulajdonos helyett a vezető mellett. Ha a jármű a kárt okozó esemény idejében törvényellenes cselekmény­folytán valamely harmadik személy kizárólagos intézkedésének volt alávetve, ugy ez szavatol a tulajdonos vagy azon személy helyett, kinek a jármű hajtás céljából átengedtetett, az okozott kár megtérítéséért. Ez utóbbiak azonban a különben kártérítésre kötelezettek mellett is igénybe vehetők, ha őket a jármű megőr­zése tekintetében mulasztás terheli. Több kártérítésre kötelezett egyetemlegesen szavatol. A ki valamely ellene emelt kártérítési igényt a 2. szakasz rendelkezéseire való hivatkozással visszautasít, köteles azon tényeket, melyek a kártérítési kötelezettségnek más személyre való átháramlását igazolják, bizonyítani. 2. §. Aki az 1. §. szerint a kárért szavatol, a szavatosság alól csak akkor és csakis azon mértékben szabadul, a mennyiben bebizonyítja, hogy a kárt okozó eseményt valamely elkerülhetetlen véletlen vagy pedig valamely harmadik személy, vagy a kárt szenvedett vétkessége okozta. Az elkerülhetetlen véletlenre T aló hivatkozás ki van zárva, ha a kárt okozó esemény a jármű állapotára, szerkezetének hiá­nyaira vagy arra, hogy szerkezete megtagadja a szolgálatot, vagy végül a jármű szabály- vagy szakellenes vezetésére vagy kezelé­sére vezethető vissza. A harmadik személyek vétkességére való hivatkozás ki van zárva, ha a kártérítésre kötelezett ezen személyeket a jármű keze­lésénél felhasználta vagy ha ezek a kártérítésre kötelezettek egyi­kének vagy a jármű feletti intézkedésre feljogosított alkalmazottai egyikének beleegyezésével használták a jármüvet, vagy pedig ezt nem kellő őrzés folytán hatalmukba ejtették. 3. §. Oly jármüvekre, mely épitésmódjuk vagy szerkezetük folytán a hajtásukhoz, vezetésükhöz nélkülözhetetlen megterheltetés mellett jó, sík uton óránként 20 kilométernél nem haladhatnak gyorsabban, az I. és 2. nem nyer alkalmazást. Azonban a tulaj­donos vagy pedig az, kinek ez hajtás végett a jármüvet átadta, szavatol azon személyek- vétkességeért, kiket ő a hajtáanál alkal­maz. Az első szakaszban megjelölt föltételek fennforgása igazolja, azt, hogy ki vonassék a kártérítés céljából felelősségre. 4. §. Megállapodások, melyek által az 1—3. §-ok rendelke­zéseinek alkalmazása a kárvallottak hátrányára előre kizáratik. semmisek. 5. §. Ezen törvény határozmányai nem nyernek alkalmazást, ha a kár a törvény hatálybalépése előtt okoztatott. Ezen törvény a kihirdetését követő harmadik naptári hó kezdetével lép hatályba. 6. §. Ezen törvény végrehajtásával igazságügyminiszterem van megbízva. A mint a törvény fentebbi szövegéből kitűnik, az a törekvés uralkodik, hogy a saját veszélyre való cselekvés elve az automobil­közlekedésnél is jusson érvényre. A kimerítő indokolás, mely a törvényjavaslathoz van csatolva, az automobil feltalálását és a mótorjármüvek ujabban való behozatalát a közlekedésügy egy szakaszának nevezi, ezen uj szállítási eszköz előnyeivel, az időbeli, a fentartási és üzemi költségekbeli nagy megtakarításokkal, a gyors és kényelmes hajtás kellemességével és a sportingerrel, melyet ez okoz, szembeállítja az uj és intensiv veszélymozzanatot, melyet az automobil az utak közlekedésére, a jármüvek tetemes súlya, a sínpároktól való íüggetlensége, nevezetesen azonban rendkívüli sebessége folytán képez. Az indokolás az automobil-közlekedés veszélyeinek rendőri előírásokkal való leküzdését elégtelennek nyilvánítja. A automobil­közlekedés sajátos veszélyei ma idegen vállakra vannak hárítva. A kárvallott kártérítési igénye eddigelé nagyon is sokszor azon szenved hajótörést, hogy ez az őt terhelő bizonyítást, mely szerint az automobil vezetőjét vétkesség terheli, nem képes létrehozni. A legrosszabbul áll a megsérült kártérítési igényének megvaló­sítása akkor, ha az előjármü nem maga a felelős vállalkozó által vezettetik, mert ahhoz, hogy az ő kártérítési kötelezettsége megál­lapittassék, azt kellene bebizonyítani, hogy ő a vezetőt a vétkes viselkedésre reábirta vagy pedig, hogy őt legalább a vezető kisze­melésénél és alkalmazásánál vétkesség terheli. Azonkívül annak, ki az automobilüzemtől távol áll, nincs betekintése a különböző okok összhatásába és igy nem képes a felelősségre vont által eszközlendő irányzatos ténycsoportositással, melyet ennek a gép szerkezetének, működésének és sajátszerűségeinek teljes ismerete tesz lehetővé, hathatósan szembe szállani. Ezen bizonyítási szük­ség hasonló az olyan károknál, a melyeket vasúti események okoznak. Ennek orvoslása csak a kártérítésre vonatkozó jogelvek megváltoztatása által eszközölhető. Az indokolás emlékeztet arra, hogy a 20. német jogász­gyüJésen (1902) szóba került a vasutak kártérítési kötelezettsé­gének az automobilistákra való kiterjesztése és hogy hasonló kívánságok nyilvánultak a különböző osztrák képviselő-testüle­lekben is. Annak elvben való szavatosságát, a kinek érdekében az automobil közlekedik, az indokolás az igazság és méltányos­ság követelményének jelenti ki. Felmerül ugyan az a kérdés, hogy az uj kártérítés kötelezettségi határozmányok folytán nem lesz-e az automobil-ipar és a mótor-kocsik közlekedésének fejlő­dése befolyásolva és elnyomva r Erre vonatkozólag azt véli a tör­vényjavaslat, hogy csak némileg elővigyázatos automobiltulajdo­nosok az őket fenyegető kártérítési igények ellen valamely társa­ságnál biztosítani fogják magukat. Az automobilsport továbbfej­lődését és terjedését ezen költség az automobil beszerzésének és működésének különbeni költséges volta mellett bizonyára nem fogja valami különösen befolyásolni ; az automobilnak gazdasági célokra való felhasználását illetőleg (iparos személyek- és áruk szállítása), pedig utalás történik arra, hogy az e fajta kocsik elő­állítása előreláthatólag olcsóbbá lesz, «ugy hogy a befektetési és üzemi költségeken való megtakarítás, a különféle előnyök, melye­ket a munkaerőknek és az időnek a nagyobb sebesség folytán való jobb kihasználása okoz, az üzleti célokra szolgáló erőjár­müvek gyors szaporodását fogja eredményezni*. Azon megterhel­tetési többlet, mely a szigorúbb szavatossági kötelezettség folytán áll be, ezen fejlődést nem fogja tartósan befolyásolni. Különben — hangsúlyozza az indokolás, — azon erőjármüvek, a melyek aránylag lassúbb mozgásra (2 - kilométer maximalis sebességre) vannak berendezve, a szigorúbb szavatossági kötelezettség alól határozottan ki vannak véve. A kormány indokolása továbbá kiterjeszkedik azon szemé­lyekre, a kik a Javaslat szerint kártérítésre vannak kötelezve és indokolja a tulajdonosnak a kártértési kötelezettégből való kizá­rását oly esetekben, a melyekben ő nem *ura a menetnek*, a melyekben tényleg más valaki intézkedik az üzem iránt. A tulaj­donos és a kocsi tényleges használója közötti jogvisszony kifelé rendszerint fel nem ismerhető. Ennek folytán kell, hogy a kárval­lott elsősorban mindig a tulajdonos ellen fordulhasson, a kinek neve, különösen ha majd a kötelező számozás hozatik be, nem lesz nehezen kipuhatolható. A tulajdonosnak kell azután fentartva lenni, kifogás utján egy oly viszonyt kifejteni, mely szerint az elvben való szavatosság alól ment marad. Érdekes az, a mit az indokoló jelentés az elháríthatatlan véletlenre vonatkozólag mond. Ez nem mentésit a szavatosság alól, mert emez nem a vétkesség vélelmén alapul. Az automobi­listának oly véletlen eseményekért is helyt kell állania, melyeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom