A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 20. szám - A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? - A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. [2. r.]

158 A JOG képesítést is megszerezni, az nem azt igazolja, hogy a bifurcalio gondolata hazai jogéletünkben nem tudna gyökeret verni, hanem azt, hogy a bifurcatio gondolata egyrészt természetellenenes lett keresztülvive, másrészt pedig, hogy hazai jogéletünk akkor a bifurcatio befogadására szükséges fejlettséget még el nem érte. Ha elismerjük azt, a mint hogy el kell ismernünk, hogy az ügyvédség mai helyzetén mielőbb segíteni kell és elismerjük azt, hogy egy tekintélynek örvendő, magas szellemi és erkölcsi színvonalon álló ügyvédség elsőrendű igazságszolgáltatási érdek, akkor meg kell ragadni azt az egyedüli eszközt, melylyel az ügyvédség felemelhető és ez — a bifurcatio. A bifurcatio-tól az ügyvédség anyagi helyzetének javulását nem várjuk, legalább nem kizárólag, bár maga a bifurcatio is fog bizonyos tekintetben lendíteni az ügyvédség anyagi helyzetén. Az ügyvédség anyagi boldogulásának főbb eszközeit máshol keressük s véljük megtalálni — mint azt alább előadjuk — erkölcsi és szellemi színvonal és tekintély tekintetében azonban nem várt eredményeket szülne a bifurcatio. Hogy miképpen viendő keresztül a bifurcatio, arra kötelességszerüleg a következőkben válaszolunk. Minden részletre kiterjedő javaslat vagy pedig egy törvénytervezet nyújtása nem lehet célja e «Széljegyzeteknek)) s kötelességünknek eleget tettünk, ha azon sarkköröket megjelöljük, melyeken a reform felépítendő. Bármennyire elragad minket az angol vagy francia ügyvédség pompás képének szemlélete, korántsem gondolunk arra, hogy akár a francia, akár az angol ügyvédi szervezetet minden részleteiben átültessük a hazai földbe, mert nagyon jól tudjuk, hogy fejletlen gazdasági és kulturális visszonyaink és más körülmények ezt meg nem engedik. Mi csak a bifurcatio alapgondolatát akarjuk belevinni az ügyvédség szervezetébe. Ez pedig a következőképpen volna eszközlendő: Az ügyvédség kettéosztatik: jogi ügyvivőkre és ügyvédekre. A jogi ügyvivők. A jogi ügyvivők ügykörébe tartoznék: ugy a polgári, mint a büntető ügyeknek a jbiróságok előtti ellátása, végrehajtások és árveréseknél való közbenjárás, ebből folyólag a sorrendi és elsőbbségi tárgyalásoknak s evvel kapcsolatos teendőknek, valamint az igénypereknek a járásbíróság előtt való ellátása. Csődügyekben a vagyon biztosításával, kezelésével és értékesítésével járó teendőknek, a felszámolásnak és általában az összes administrativ teendőknek, valamint a járásbíróságok előtt folyó pereknek elvégzése. Ok látnák el az összes perenkivüli és közigazgatási ügyeket; amennyiben azonban s illetőleg amikor nálunk a közjogi bíráskodás az egész vonalon intézményesen szervezve lesz, a közigazgatási társas biróságok előtti tárgyalások ellátása már nem tartoznék a jogi ügyvivők teendőinek körébe. Meg volna engedve a jogi ügyvivőknek az üzleti tevékenység, amennyiben az bizonyos jogi teendők ellátásával kapcsolatos, igy például kölcsönök szerzése, vállalatok financiroztatásának kieszközlése, szabadalmak értékesítése, stb. A jogi ügyvivők üzleti alapon társulhatnának és pedig vagy egymással vagy pedig szabadalmi ügyvivővel, bankbizományossal, stb. (Folytatása következik.) A btkv. 54. §. 2. bek. tartalmának figyelmen kivül hagyása képez-e semmisségi okot? Irta IGAZ GUSZTÁV székesfehérvári kir. tszéki jegyző. Egyik kir. törvényszék, mint büntető felebbezési bíróság, az első fokban eljárt kir. járásbíróság ítéletének, a mellékbüntetés alkalmazására vonatkozó részét, a bp. 554. §. 2. bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 423. §. 2. bekezdése értelmében, a bp. •385. §. 2. pontja alapján megsemmisítette és a btkv. 370. §-ának 2. bekezdésébe ütköző orgazdaság vétsége miatt, a mellékbüntetéseknek a B. T. K. 54. i}-a alapján történt mellőzése mellett, csupán két hónapi fogházbüntetésre itélt vádlott ellenében a hivatalvesztés, ugy a politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének alkalmazását, a btkv. 54. §. 2. bekezdéséhez képest mellőzte. Nézetem szerint a kir. törvényszék azon kijelentése, mely szerint az elsőbiróság Ítéletét vonatkozó részében «megsemmissitettc» és ennek kapcsán mellőzte a mellékbüntetések alkalmazását — nem alapul az 189ti. évi XXXIII. t.-c. egyetlen szakaszán sem és mint ilyen helytelen. A bp. ide vonatkozó 423. $-a ugyanis kifejezetten alaki, vagy amagi semmisségi ok fenforgása esetében rendeli megsemmisíteni az elsőbiróság Ítéletét. Nem vitás az, hogy jelen esetben nem az elsőbiróság előtt tartott tárgyalás menetére, annak szabályszerűségére vonatkozólag, tehát nem az elsőbiróság ítéletének hozatala előtt forgott fenn a semmisségi ok. vagyis a bp. 3H4. tj-ában felsorolt alaki semmisségi okok egyikéről sem lehet szó, és igy a felhívott szakasz 2. bekezdése lehet az irányadó, amely a bp. 385. §-ában felsorolt anyagi semmisségi okok fennforgására utal. Az anyagi semmisségi okok közül, a 2-ik pontban felsoroltak a büntetés kiszabására vonatkozólag a törvényben megállapított tételek, illetve a törvényben vont határok megtartását rendelik ; tehát ugy a fő-, mint a mellékbüntetés kiszabása tekintetében egyaránt rendelkeznek. Ha tehát a büntetőtörvény a mellékbüntetések egyikének, vagy mindkettejének mellőzését, illetve alkalmazását elrendeli és a biró ennek ellenére, ha csak részben is mellőzi, vagy alkalmazza a mellékbüntetést, ez esetben a bp. 385 §. 2-ik pontjában körülirt anyagi semmisségi okot kétségen kivül elköveti. Jelen fejtegetésem tárgyát illetően a btkv. 370. §. 2-ik bekezdése és a btkv. 370. §-ának egybevetett értelme szerint a szabadságvesztés büntetésen felül a hivatalvesztés, illetve politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése kimondandó, úgyde a btkv. különös részében foglalt ezen rendelkezés, a btkv. általános részének keretébe illesztett 54. §. 2-ik bekezdésének tartalma folytán parancsolólag csupán a hat hónapot meghaladó szabadságvesztés-büntetésekre áll feltétlenül, a mellékbüntetés alkalmazása, illetve részben való, esetleg teljes mellőzése tehát, csakis hat hónapot felülhaladó szabadságvesztésbüntetés esetében képezhet anyagi semmisségi okot (bp. 385. §. 2. pont). A btkv. 54. §. 2. bekezdése ugyanis a különös részben felsorolt mindazon bűncselekményeknél, amelyek hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztésbüntetéssel sujtandók — a mellékbüntetések, kifejezetten pedig a «hivatalvesztés» és ^politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése* tekintetében alkalmazást nyerhet. Ellenben a most felhívott törvényhely a «viselt hivatal* vagy «állomás» elvesztése, ugy «a foglalkozástól való eltiltás>•, esetére ki nem terjeszthető; a most emiitett mellékbüntetések tehát, a különös részben körülirt bűncselekmények megtorlásául, a hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés esetében h feltétlenül alkalmazandók. Kétségkívül az ítélőbíró méltányosság érzetére számított a törvényhozó akkor, amikor a btkv. 54. §. 1. bekezdésének parancsoló rendelkezése mellé, a 2. bekezdést, mint a büntető bírónak a körülményekhez képest alkalmazható jogát oda iktatta. A büntető biró helyes mérlegelésétől függ ugyanis a btkv. 54. §. 2. bekezdésének igazságos alkalmazása, éppen ugy, mint ahogy a már alkalmazott 91. §., vagy a 92. §. keretében a kiszabott büntetés emelése, vagy lejebb szállítása, valamint vádlottnak a bp. 326. §. 2. pontja alapján való felmentése is, mint a birói mérlegelés közvetlen eredménye, — csupán megváltoztatása, de sohasem megsemmisítése az elsőbiróság ítéletének. Nem sértette tehát meg az első fokban eljárt kir. járásbíróság sem az alaki, sem pedig az anyagi törvényt s igy itéletének megsemmisitésére jelen esetben alapot nem is szolgáltatott ; ellenben a másodfokban eljárt kir. törvényszék helytelenül határozott akkor, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a mellékbüntetésnek alkalmazása tekintetében «megsemmissitette», a helyett, hogy azt e részben egyszerűen «megváltoztatta» és a mellékbüntetést mellőzte volna Belföld. A budapesti kir. ítélőtábla működése 1904-ben. (Folytatás.) A budapesti táblának rendszeresített személyzete áll 1 elnök, 5 tanácselnök, 50 (49)* biró és I elnöki titkárból. Tanácsjegyzői szolgálatra van kirendelve 8 (7) albiró, 6 (7) jegyző és 3 (3) aljegyző. Alkalmazásban van ezen felül 2 fordító, 2 segédhivatali igazgató, 9 irodatiszt, 9 irnok és 12 rendes díjnok, 1 ajtónálló, 1 kapus és 13 hivatalszolga = 123 (122). Érkezett 13,099 polgári és bánya, 23 úrbéri, 3,880 váltó, keresk. és csőd, 8,220 büntető, 217 fegyelmi és 8,690 elnöki beadvány — 34,089. Esik tehát egy biróra átlag (az elnökiektől eltekintve) 25,399:50 = 501 ügydarab. Elég tekintélyes mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a birák hetenkint 3—4 napon át üléseznek és még számos bizottságban is részt vesznek, ezen felül pedig ezen ügydarabok kivétel nélkül beható tanulmányozást és érdemleges elintézést igényelnek. Ennek dacára nincs panasz az ügyek elintézésének késedelmes volta miatt. Két-három hónap alatt a legnagyobb és legbonyolultabb per is kerül előadásra és ezen helyzet még javulni is fog, ha egyes birák nem lesznek képviselőválasztási és egyéb fölösleges kiküldetések által hivataluktól elvonva. Vétkes mulasztást követnénk el, ha ezen fényes eredmény közvetlen létesítőiről, az egytől-egyig kiváló tanácselnökökről: Frenrcisz István, HéricsTótli János, Vavrik Antal és Bubla Ferencről megfeledkeznénk. Kárpótolja őket fárasztó munkájukban a közelismerésnek ezen szerény babérága. Horváth Jenőt csak azért nem foglaltuk e diszes koszorúba, mert időközben mint győri táblai elnök még tágabb működési tért nyert. Folyamatban maradt 3 fegyelmi, 1,781 rendes per, 260 sommás és zsellér per, 514 büntetőügy és 43 pénzügyi kihágás A részletes ügyforgalom adatai szerint felebbvitt. rendes polgári per m. évről folyamatban maradt 2,579 (2,827). Érkezett közpolgári 6,102 (6,288); házassági: 1,232 (1,160); váltó 890 (1,313); kereskedelmi 1,206 (1,086); birtokrendezési 14 (20); bánya: 1 (14); tengerészeti 11 (13)= 9,456 (9,924). A múltévből * A bekerített számok az előző 1903-iki adatokat tüntetik ki. A tábla judicaturájának belértékéről — megfelelő adatok hiányában — ezúttal nem nyilatkozunk.