A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - Választott birói Ítéletből kifolyó ügy a sommás biróság előtt

148 A JOG más Ítéleteit tiszteletben tartják, azok végrehajtására jogsegélyt nyújtanak, s az azok által eldöntött ügyek üjabb elbírálásába nem bocsátkoznak. Vita tárgyát csak az képezheti, hogy adott esetben mi a res iudicata, hogy mikor forog fenn annak esete. Az alább ismertetett jogeset egyike azoknak, melyekben a bíróságok nem ismerték fel, hogy azokban mi a res iudicata s ezen tévedésük folytán — minthogy felülvizsgálatnak helye nem volt — felperesre nézve lehetetlenné tették egy bíróilag is elismert követelésének az érvényesítését. Az eset következő: G. L. és R. M. erdőkihasználási vállalatban üzlettársak voltak s ezen társas visszonyból kifolyólag, egymás irányában kölcsönös követeléseket támasztottak, — ezen kölcsönös követeléseik elbírálása tekintetében alávetették magukat egy választott bíróság Ítéletének, mely választott bíróságba G. L. két tagot, R. M. szintén két tagot s a 4 biró egy elnököt és egy jegyzőt választott. A választott bíróság a felekkel sommás szóbeli tárgyalást tartott, a felek előtte elszámoltak s a kölcsönös elszámolások alapján a választott bíróság megállapította, hogy R. M.-nek 625 K. 76 f. jár még G. L.-től, miért is ez utóbbit 1904. márc. 8-án kelt ítéletével ezen összeg megfizetésében elmarasztalta és G. L. a marasztalási összeget nyomban ki is fizette. A következő napon a G. L. részéről választott birák bejelentették a választott bírósági elnöknek, hogy a kölcsönös elszámolásnál ugy az összeadás, mint a kivonás körül számadási hibák történték és kérték, hogy a bíróság a számadásokat újra vizsgálja át és a számadási hibák helyesbítése alapján a hozott ítéletet javítsa ki. A választott bírósági elnök ennek folytán az ítéletbe becsúszott hiba kijavítása végetti tárgyalásra meghivta az R. M. részéről választott bírákat is, ezek közül azonban csak az egyik jelent meg, a másik pedig megjelenni vonakodott. Ennek következtében ezen körülmény megjegyzése mellett a választott bírósági elnök elnöklete alatt csupán 3 választott biró vizsgálta át ujabban a számadásokat és ezen tárgyalás eredményeként olyképp javították ki a már hozott ítéletet, hogy G. L. nem 625 K. 76 f.-t, hanem 217 K. 22 f. el kevesebbet tartozott volna R. M.-nek fizetni, s hogy ennélfogva G. L. 217 K. 22 f. túlfizetést teljesített R. M. részére. A választott bíróságnak ezen kijavító határozata 1904 márc. 15-én kelt s erről a felek értesítve lettek. Minthogy R. M. a tulfizetett 217 K. 22 f.-t G. L.-nek megfizetni vonakodott, ez utóbbi R. M. ellen a homonnai kir. járásbíróság előtt 1904. Sp. I. 458. sz. a. pert indított ez összeg megfizetése iránt. Alperes a kereseti követelés ellen elsősorban a «res iudicata» kifogását emelte, azt állítván, hogy a választott bíróság a feleknek a társas üzletből eredő kölcsönös követeléseit mennyiségileg is megállapította s így a kereseti összeg felperes részére a választott bíróság előtt megítéltetett, — miért is neki végrehajtáshoz, de nem ujabb ítélet kéréséhez van joga. A kir. járásbíróság azonban a «res iudicata» kifogását elvetette, mert felperes nem a választott biróság által már megítélt követelés iránt indította meg a pert, hanem egy általa teljesített túlfizetés megtérítését követelte s felperes ezen követelését a választott bíróságnak 1904 március 15-iki határozatára alapította, amely határozatban a választott biróság megállapította, hogy a számadási műveletek körüli tévedések folytán ő 217 K. 22 f. túlfizetést téliesített. A kir. járásbizóság ez összeget felperes részére meg is ítélte. Ezen ítéletét pedig azzal indokolta, hogy miután a választott bíróságnak az 1904. márc. 15-én felvett utólagos jkvben foglalt leszámolását a felek a járásbíróság előtti per folyamán nem kifogasolták, annálfogva az ottani leszámolást a jbiróság is helyesnek fogadta el és az ezen elszámolás szerint G. L.-nek visszajáró 217 K. 22 fillért neki ez okból vissza is itélte. Alperes ezen ítélet ellen a s-a-ujhelyi kir. törvényszékhez felebbezést adott be, s az újhelyi kir. törvényszék az I. bír. ítéletet megváltoztatta és felperest keresetével elutasította. Indokul azt hozta fel, hogy a választott biróság jogerős ítéletében akként ítélt, hogy G. L. tartozik R. M.-nek 652 K. 76 fillért megfizetni. Hogy a választott biróság a számadásnál tévedett-e, vagy sem, annak megállapítására a törvényszék nem találta magát illetékesnek s kijelentette azt, hogy nem áll jogában egy más biróság ítéletét felülbírálni. A választott bíróságnak 1904. márc. 15-én kelt kijavító határozatát pedig azért nem vette figyelembe a kir. törvényszék, mert megállapította azt, hogy ezen kijavító határozat szabálytalan, amennyiben annak meghozalalában nem vett részt a választott biróság mindegyik tagja. E két ítéletre s ezek indokaira kívánok néhány kritikai megjegyzést tenni. Nézetem szerint az elsőbirósági ítélet indoka helytelen azért, mert a marasztalást nem a választott biróság kijavító határozatára alapította, hanem a peres felek hallgatólagos beismerésére s a 217 K. 22 fillért azért itélte meg, mert a felek a sommás per folyamán nem kifogásolták a választott biróság kijavító határozatában foglalt azon elszámolást, melynek eredményeként a választott biróság a G. L. részéről 217 K. 22 fillér túlfizetést állapított meg, s a kir. járásbíróság ez okból fogadta el helyesnek ezen - leszámolást. A kir. járásbíróság ezen indoka nem helytálló, mert vagy respectálja a választott bíróságnak kijavító határozatát és akkor a marasztaló Ítéletet ezen választott bírósági kijavító határozatra kellett volna alapítania, — vagy pedig nem respectálta ezen kijavitó határozatot, — akkor respectálnia kellett az eredeti ítéletet, amelylyel R. M. részére 625 K. 76 fill. lett megállapítva, ámde akkor a kereseti összeg sem lett volna megítélhető. Mindaddig ugyanis, míg az állítólagos téves Ítélet az illetékes biróság által hatályon kivül nem helyeztetik s illetve a téves marasztalási összeg az illetékes biróság által nem helyesbítetik, nincs joga bármely más bíróságnak a kérdéses ítéletet felülbírálni vagy helyesbíteni. A kir. járásbíróság túllépte hatáskörét akkor, amidőn a választott biróság ítéletében megállapított marasztalási összeget tisztán a felek beismerése alapján mondotta ki tévesnek. Ezt még a perfelek kölcsönös beleegyezése esetén sincs jogosítva tenni, mert a felek kölcsönös beleegyezése esetén is valamely ítéletet csak azon biróság helyezhet hatályon kivül, amely az Ítéletet meghozta. A kir. járásbíróság a marasztaló Ítéletét tehát csak arra volt jogosítva alapítani, hogy maga a választott biróság helyezte hatályon kivül az Ítéletébe becsúszott téves marasztalási összeget, és hogy a választott biróság a kijavitó határozatában önmaga állapította meg azt, hogy az utóbb helyesbített marasztalási összegnek téves megjelölése folytán a felperes a kereseti összegnek megfelelő túlfizetést teljesítette az alperes részére. En tehát helyesnek tartom az alperes marasztalását, de ennek egyedül helyes indokát abban látom, hogy maga a választott biróság hatálytalanította eredeti Ítéletét annyiban, hogy a számadási hibák folytán tévesen megjelölt marasztalási összeget, utóbb keletkezett kijavitó határozatában helyesbítette. Ami a másodbiróság ítéletét illeti, helytelennek tartom annak ugy rendelkező részét, mint indokolását is, amelylyel a kir. törvényszék önmagával is ellentmondásba jutott. A felebbezési biróság ugyanis, amidőn egyrészt kifejezést adott annaK, hogy nem tartja magát illetékesnek arra, hogy egy neki alá nem rendelt biróság Ítéletét felülbírálja, másrészt ezen általa kifejezésre juttatott elvet öntudatlanul megsértette, amikor mégis belebocsátkozott annak bírálatába, hogy vájjon a választott bíróságnak kijavitó határozata szabályosan vagy szabálytalanul lett e hozva, mert jelen esetben a választott bíróságnak 2 határozatával állunk szemben. Az egyik a téves, a másik pedig az azt kijavitó határozat. A téves határozat jogerőre nem is emelkedett, mert az iratokból is kitűnik, hogy azt maga a választott biróság még a felebbezési határidő letelte előtt kijavította. A kijavitó határozat pedig jogerőssé vált, mert azt a felek egyike sem támadta meg felebbezéssel. A két határozat közül tehát mindenesetre inkább res pectálandó a jogerős kijavitó határozat, mint az azzal megváltoztatott eredeti téves határozat. De legrosszabb esetben is bizonyos az, hogy a kir. törvényszéknek épp oly kevéssé van joga felülbírálni az egyik határozatot, mint a másikat. Már pedig annak vizsgálata, hogy valamely biróság határozatát szabályszerűen hozta-e meg, nem egyéb, mint ezen biróság autonóm ügykörébe való illetéktelen beavatkozás. A kir. törvényszéknek csak ahhoz volt joga, hogy alakilag vizsgálja azt, hogy a kérdéses kijavitó határozat a választott biróság határozata-e vagy sem ? Jelen esetben a peres lelek mindegyike elismerte azt, hogy a kijavitó határozatot a választott biróság hozta. Ezen körülményt igazolja a kijavitó határozatnak nem csak tartalma, hanem az a körülmény is, hogy ezen kijavitó határozat a kijavított ítéleti fogalmazványra folytatólag volt reávezetve. De érvényesnek volt elismerendő ezen bírósági határozat főleg azért, mert az elnökön és jegyzőn kivül 3 választott biró sajátkezüleg irta alá s így az, az 1881. LIX. t.-c. 76. £-a szerint volt kiállítva, mely szerint az Ítélet érvényességéhez elegendő,