A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 19. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [5. r.]

A ,J ha az aláírást a választott bírák többsége teljesítette. Minden egyéb kérdés nem tartozik a törvényszék megítélése alá. Alperesnek azon kifogása, hogy a választott biróság nincs jogositva saját ítéletét kijavítani, s hogy a téves Ítélet csak a felebbezési biróság által javítható ki, nem helyt álló, mert a prdts. 505. §-a szerint a törvénykezési rendtartás szabályai a választott biróság eljárásában is zsinórmértékül szolgálnak. Minthogy pedig a jelen esetben az ügy az 1881. LIX. t.-c. 75. £-a alapján a sommás eljárás szabályai szerint tárgyaltatott, annálfogva a S. E. 123. §-a, ellenkező törvényes rendelkezés hiján a választott biróság által is alkalmazható. Minthogy pedig a választott biróság az Ítélet kihirdetését követő 7-ik napon javította ki határozatát, annálfogva felperesnek nem is volt oka a választott biróság határozatát megfelebbezni. Ellenben alperes, amennyiben a kijavító határozat ellen kifogása volt akár azon az alapon, hogy a választott biróság azon idő után hozta meg a kijavító határozatot, amikor a választott bírósági szerződés az 1881. LIX. t.-c. 79. §-ának d) pontja alapján már hatályát vesztette, — akár azon az alapon, hogy a választott biróság nem volt szabályszerűen alakítva, — akár pedig azon alapon, hogy az ítélet oly körülmény miatt lett kijavítva, amely a S. E. 123. §-ában emiitett számhiba fogalma alá nem esik, köteles lett volna ezen kijavító határozat ellen az 1881. LIX. t.-c. 77. i;-a alapján felebbezést adni be, mert alperesnek ezen kifogásai csakis felebbezés utján az illetékes kir. tábla, mint felebbezési biróság által lettek volna orvosolhatók. Amennyiben azonban alperes ily felebbezéssel nem élt, s ekként a választott biróság kijavító határozata jogerőre emelkedett, nem volt joga a kir. törvényszéknek sem a kijavító határozatot nem létezőnek teidnteni, sem pedig annak tartalmát a fenti alperesi kifogások értelmében bírálat tárgyává tenni és nem volt joga a kir. törvényszéknek ezen kijavító határozatot figyelmen kivül hagyni azon okból, mert annak hozatalánál a választott biróság nem volt szabályszerűen megalakítva. Avagy mit szólna a kir. tvszék ahhoz, ha egy általa hozott ítéletet egy arra nem illetékes más biróság ily szempontból felülbirálat tárgyává tenne? Tegyük föl, hogy egy 600 K. értékű megállapítási perben a törvényszék egy kéttagú tanácsban megállapítaná felperes kereshetőségi jogát. Alperes pedig dacára annak, hogy ezen ítélet ellen a S. E. 185. b) pontja alapján felülvizsgálatot kérhetne, ezt tenni elmulasztja s a tvszéki ítélet ekként jogerőre emelkedik. Vájjon, ha felperes ezen jogerős megállapító ítélet alapján a 600 K megfizetése iránt keresetet indit a járásbíróság előtt, megengedhetőnek tartaná-e a kir. tszék azt, hogy a kir.járásbíróság oly szempontból tegye bírálat tárgyává a törvényszéknek jogerős megállapító ítéletét, hogy ennek rendelkezései mellőzendők azért, mert ezen tvszék az ítélethozatalnál nem volt szabályszerűen megalakítva ? Nem hiszem, hogy a kir. tvszék ezt megengedhetőnek tartaná, mert a S. E. 165. §-a 1. pontja szerinti ezen alaki sérelem alapján az ítélet csak a felülvizsgálati biróság által oldható fel, felülvizsgálati kérelem hiján pedig ily jogerőre emelkedett ítéletet egyszerűen félretenni és ezt figyelmen kivül hagyni, egy más bíróságnak jogában nem áll. A kir. tvszék pedig éppen ezt a jogtalanságot követte el, amikor a választott biróság kijavító határozatát figyelmen kivül hagyta oly körülmények alapján, melyeknek megállapítása nem az ő hatáskörébe tartozik. Amint a fentiekből kitűnik, a tárgyalt esetben ugy a kir. járásbíróság, mint a kir. tvszék is, tévesen fogták fel a jogesetet; ámde a kir. járásbíróságnál legalább a sugalom volt helyes; a kir. járásbíróságnak jogérzete azt dictálta, hogy miután constatáltatott az, hogy felperes tévedés folytán többet fizetett az alperesnek, mint amennyivel neki tartozott: ezen túlfizetés felperesnek visszaítélendő, s ekkép a jogrend helyreállítandó még akkor is, ha a biróság az összeg megítélésének alakilag helyes indokait el sem találta ; — a kir. tvszék azonban nemcsak hogy felperest irreparabilis módon megfosztotta attól, hogy a tartozatlanul fizetett összeget az alperestől visszaszerezhesse, de sőt elutasító ítéletében indokaiban még azon elvet is megsértette, melyet önmaga is fenntartandónak jelentett ki, egy jogerős ítélet érintetlenül fenntartásának elvét és egy alá nem rendelt biróság ügykörébe való illetéktelen beavatkozás meg nem engedhetősé^ének elvét. o a 149 A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. Irta BALOG ELEMÉR dr. (Folytatás.*) Emiitettem 85. §. utolsó bekezdése szintén közrehat abban, hogy a biróság tartózkodik házasságtörés cimén felbontani a házasságot. Jelesül a felbontó ítéletben az a házasfél, akinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítandó (1. bek.) A házasságtörés okából vétkesnek nyilvánított házastárs a felbontó ítéletben eltiltandó a házasságkötéstől azzal, akivel a házasságtörést elkövette. A szöveg csak az egyik házasságtörő félről beszél, de kétségtelen, hogy a tiltó akadály kihat a másik házasságtörő félre is ; ő is, ha házasságot köt, azzal akivel a házasságtörést elkövette, a házassági törvény 20. §.. ellen vétett, miként a 20. §. kifejezetten említi is, hogy tilos a házasságkötés azok között, a kiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt az egymással való házasségkötéstől eltiltott. Vajmi kevéssé alkalmas eszköz e t'lalom a házassági szentség megóvására. Morális szempontok nem igen érintik a feleket. A franciák a közelben meg is szüntették ez akadályt. Ez akadály előfeltétele, hogy egy házasság házasságtörés okából bontatott fel légyen, továbbá a felek a felbontó Ítéletben házasságtörés miatt el legyenek a házasságkötéstől tiltva. Ezekből egy kelléknek sem szabad hiányzani. Tévesnek tartom Kúriánk álláspontját, hogy erőszakos nemi közösülés esetén nem látja fenforgónak ez akadályt és az 5. §. imént emiitett tilalmát sem alkalmazza indokolatlan. A vétkes házastárs itt bűnhalmazatot követ el ; jelesül elköveti a házasságtörés és az erőszakos nemi közösülés bűncselekményét vagyis a büntető törvény 24-6.és 232 §-ába ütköző bűncselekményeket. Csak az a módosulás itt, hogy akin az erőszakos nemi közösülést elkövette, az szabadul a büntetés alól, mint ártatlan fél. De Kúriánk álláspontja veszedelmes is, mert akkor a 2( I. §-a könnyen kijátszhatják a felek, ugyanis mindig erőszakos nemi közö sülést követnének el in thesi, mert ekkor nemcsak egybekelhetnének, de büntetés nélkül maradnának is. Jelesül a sértett nem tesz büntetés iránti indítványt, de ha tenne is, büntetlen maradna az erőszakot elkövető fél, ha a btk. 240. §. sserint a bűnvádi ítélet kihirdetése előtt a sértettet nőül veszi. De a sérelmet szenvedett házastárs helyzetét is súlyosítjuk, mert neki a 76. §. nem áll rendelkezésére, - csak a 80. §.-a.) pontja a házastársi kötelességek szándékos magaviselet általi súlyos megsértése. De természetes, havaiamelyik házastárson követtek el erőszakos nemi közösülést akkor már a 76. tf. szerint a válás kizárt. Raffay (i. m. 162. 1.), teljesen magáévá teszi a Kúria álláspontját 2,252/1899. C. Nem érheti e tilalom szerinte sem azt, kin erőszakot követtek el, mert hiányzik a házasságtörésbe való kölcsönös beleegyezés. No ez szép, de nem az ő szempontja az irányadó, hanem a régi házasság erkölcsi tartalmának megóvása és a házasságtörő házasfél e nemű büntetése. E szerint a bűnösebb fél jobbanjárna, mert el is veheti, kin erőszakos nemi közösülést követett el, meg a büntetés alól is szabadulna. Ha mindkét fél házas, kik házasságtörést követtek el, akkor mindenik felbontó ítélet tartalmazza a tilalmat; itt is eltekintünk a kölcsönös beleegyezéstől. Van értelme annak, hogy akkor is eltiltják, ha a másik házassága fel sem bontatott; ugyanis a jövő szempontjából, hátha felbomlik vagy megszűnik később a házasság. Egy kérdést akarok még megoldani, mielőtt tovább mennék. Jelesül a házassági törvény 20. £-ban foglalt tiltó akadály alapfeltétele, hogy a felbontó ítéletben házasságtörés miatt legyenek a felek a házasságkötéstől eltiltva, de a felbontó iléletnek nem kell a házasságtörésen, inint bontóokon alapulnia. A 85. §. 3. bekezdése sem kívánja meg az eltiltáshoz, hogy a felbontó Ítélet házasságtörésen alapuljon, de a fél vétkessé nyilvánítását a házasságtörésben igen, ez pedig kimondható más okon alapuló felbontó Ítéletben is. Jelesül a házassági törvény 85. §. II. bekezdése értelmében viszontkereset nélkül is kérheti alperes, hogy a házasság felbontása esetében felperes is vétkesnek mondassák ki, ha ellene bontó okot igazol; ezen kérelmet oly bontó okra is alapithatja, amelyre nézve kereseti joga már megszűnt, de a felbontás alapját képező bontóok keletkezésekor még fennállott. Tehát vétkessé nyilvánítás lehet annélkül, hogy bontó kereset indittattnék e cimen, ami fontos azon szempontból is, hogy kereseti joga megszűnte dacára is esetlegesen kiviheti az eltiltást a házasságtörő felek között, talán az ellene indított keresetnek és a másik féllel való házasságköthetés egyik rugója. *i Előző közlemény a 17-ik számban