A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 18. szám - Széljegyezetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

A JOG 143 Belföld. A kolozsvári kir. Ítélőtábla területéhez tartozó 7 kir. törvényszék és 40 kir. járásbíróságnak 1900—1004-ig terjedő' ügyforgalma és tevékenysége. (Befejezds.*i Lássuk már most a tertium comparationis-t: a budapesti kir járásbíróságok működését, — persze csak nagyjában, amenynyiben ezt az összehasonlítás szüksége és érdeke megköveteli. A budapesti törvényszékek területén (a pestvidékit ide nem számítva) működik 6 járásbíróság: (I—III, IV, V, VI, VII, VIII —X), 24, (17) járásbiróval, 38 (44) albiróval. 1 jegyző és 14 (12) aljegyzővel és 47 (50) joggyakornokkal == 124 (123). Altalános ügyforgalmuk volt: érkezett összesen 182,141 ügy, ebből az év végén folyamatban maradt: 24,438; elintéztetett tehát 157,703, vagyis esik egy bíróra 157,703: 62 — 2,543 0 ügy. Ezen átlag tehát 187 ügygyei kisebb a kolozsvári átlagnál. A mérleg serpenyője e szerint az utóbbi javára billen. De azért mégis bátran állitható, hogy a bpesti jbiróságok sokkal több érdemleges munkát végeztek. Ezt még az Ítéleti átlag sem cáfolja, — magasabb quotiensei dacára sem. Míg a kolozsváriaknál az Ítéleti területi átlag llJ04-bcn 330 volt, addig itt Budapesten 1904-ben contradictorius tárgyalás alapján volt részitélet 448, végitélet 14,070 — 15,518:62 = 250.3. Eloszlik ez pedig az egyes jbiróságokra a következő módon: I—III: egy bitóra 144, IV: 158; V. 278, VI: 258-5; VII. 240 5, VIII—X: 357'25. Csakhogy itt nincsenek számításba véve: a meg nem jelenés, lemondás, elismerés alapján hozott ítéletek, egyezségek, pergátló kif. tárgyábani és bizonyítást rendelő végzések, egyezségi ügyek, fizetési meghagyások, örökösödési, anyakönyvi és végrehajtási ügyek, polg. megkeresések és polg. vegyes ügyek. Persze azt se tudjuk, vájjon és mennyiben lettek azok számba véve a kolozsvári jbiróságoknál ? Nem vagyunk azon helyzetben, hogy a mindenesetre feltűnő számbeli külömbözet kulcsát megadjuk. Ennek útjában állanak a ködfátyolkép módjára szerkesztett kimutatások. Pedig érdekes volna megtudni, hogy mi az oka annak, hogy a rogyásig megfeszített munkát produkáló budapesti járásbíróságok miért mutatnak ki kevesebbet, mint a notorice kevésbbé megterhelt vidéki bíróságok ? Az egyes bíróságok szerint elosztva érkezett: I—111:3,741, IV: 14,253, V: 20,945, VI: 19,243, VII: 19,584, VIII—X: 19,014. Befejeztetett I—III: 4,458, (0 bíró), IV: 13,284 (8 b.), V: 19,633 (19 b.), VI: 19,153,(11 b.), VII: 19,293 (10 b.), VIII—X: 17,483 (8 b.) Szűkkeblűség és egyoldalúság volna mindazonáltal, ha el nem ismernők, hogy a kolozsvári tábla területén működő bíróságok teljesen feladatuk magaslatán állanak és elismerésre méltó tevékenységet kifejtenek. Főérdeme lesz ennek kétségkívül a tábla elnökének Fekete Gábornak. Ezt látni a folyton emelkedő ügyforgalom dacára örvendetesen csökkenő hátralékon, ezt a feldolgozott ügydarabok mennyiségén. Ily fokozott munkásságot csak akkor fejtünk ki, ha a vezérben bizunk, ha ügybuzgalom lelkesíti az igazságügy munkásait. És igy á sorok közt olvashatjuk, hogy a kolozsvári tábla területén egészséges visszonyok uralkodnak. Kár, hogy az összehasonlító táblázat nem számol be egyúttal a tevékenység érdemleges részéről is: a felsőbiróságilag helybenhagyott és megváltoztatott ítéletekről. Ez bepillantást engedett volna a birák képzettségi qualificatiójába is. Révai Lajos dr. Irodalom. Korunk állami és társadalmi alkotásai. Irta Marczali Henrik. Kiadják a Franklin-társulat és a Révai testvérek könyvkiadó vállalatok Bpesten. Ara 16 K. A nagy képes világtörténet XII. kötete: a legújabb kor fekszik előttünk, mesteri kézzel megírva. Evvel pedig e nagy vállalat: az emberiség és hazánk fejlődésének története be van fejezve. A 12 kötet feldolgozási módjáról csak egy pár futólagos megjegyzést óhajtunk tenni. Az első az, hogy ez a világtörténet ma az egyedüli, amely a XX. század elejéig követi az eseményeket. Ha világnyelven irták volna, már rég fordítanák is. A második érdeme, hogy teljesen összefoglaló, nem csupán csatáknak és zajos eseményeknek történetét adja, hanem bele van dolgozva egy egész gazdasági történet, amely az Egyptom és a görög világ munkabéreire is kiterjed, a katonaság és állam-formák egész története és pedig kritikai története, mindezeken felül legfőképp az egész művelődés története. A vállalat legnagyobb érdeme azonban, hogy nemzeti szempontú, hogy beleolvasztja hazánk történetét az európai történetbe és ezen a réven a világ történetébe. Ez adja meg ennek a munkának a hazafias jelleget. A magyar ember egész életén át azt hallja, hogy hazánk a középkoron át a kereszténység védbástyája volt. A civilizáció védelme dicsőség ugyan, de ez nem volt önkéntes áldozat. Saját magunkat védtük, mint a helyünkön akármely más nemzet tette volna. De a magyarság ugy olvadt bele az itt *) Igazítsunk helyre első sorban egy szedőnk által következetcsen — minden correctura dacára — fenntartott és hősiesen védett sajtóhibát. Mult számunkban közzétett cikkünk utolsó sorában : P. újra helyett olvasandó : P a j r a. talált európai kultúrába, hogy annak eleven integráns része lett, eleven husa, a min átfutottak az egész testnek erei, a min átlüktetett a vér. Európa térképét nem változtatta meg véglegesen soha, de eszmeáramlatait igen. Alig telepedett meg, harcokat vitt a kereszténységért, aztán mindjárt útját állta a tatárságnak, féken tartotta a félvilágra éhes törököt, terjesztette a protestantismust, királyt adott a lengyeleknek s ezek közben Mátyás udvara volt az utolsó renaissance udvar Európában. Ez igy mind csak szimbólum, de az életben mindennek tartalma volt s Mátyás világhódító terveivel Európa történetébe nyúlt bele az ország. Az erdélyi fejedelmeknek a protestantismusért vivott küzdelmei európai érdekűvé tették nemzeti harcainkat, a francia forradalom tüze hazafias szellemet gyújtott ki nálunk s az J 848-iki forradalmak nyomán kelt szabadságharcunk lobogtatta legtovább a nemzetiségi eszme zászlaját és ennek leveretése után mégis ennek alapján fejlődött ki az uj Magjaiország. Ez a világtörténelem az első, amely ezeket az eseményeket az európai történethez fűzi, megmutatja az európai és a magyar történet kölcsönhatását. Ezzel először hazafias szolgálatot tesz; amennyiben a mi történetünket magyarázza, ha látjuk, milyen hatást vettünk és milyen súlya volt a mi törekvéseinknek az európai események között; továbbá megnyitja szemünket a jövő iránt, politikai terveinket, fejlődésünk útját logikusabban láttatja át velünk. Másodszor pedig a külföldi tudósoknak egy oly munkát nyújt, amelyben a nyugateurópai történelemhez higgadtan és logikusan hozzá van fűzve a magyar nemzet élete és története. Ezentúl nem fogunk a nagy történeti munkákban pusztán megemlítéssel, mint az események rövid példatára szerepelni. Magyar különleges visszonyainkat tárgyalják a következő fejezetek: A forradalom előzményei Magyarországban, Széchenyi és Kossuth, Kossuth az ellenzék élén. A centralisták (41—82. 1.). A forradalom Austria és Magyarországban, az össseütközés, a szabadságharc, a katasztrófa (180—300. 1) Austria-Magyarország megalakulása és a kiegyezés (424—461. 1.). Végül az utolsó évtizedek (636—647. 1.). Érdekes, amit Marczali az egykor annyi port felvert hírhedt tisza-eszlári pörről lapidaris rövidséggel ír: «ez — úgymond - - a középkori vérvádnak, ugyanannak, melyet a rómaiak a keresztények ellen emeltek, megújítása modern törvényszék előtt. Noha már Bethlen Gábor megmondta, hogy egy zsidó bűnéért sohse lehet felelőssé tenni a többit, mégis egy állítólag elkövetett bűntett miatt az egész zsidóságot akarták felelősségre vonni. A magyarság legnagyobb része, a sajtó minden izgatása ellenére is, megtartotta nyugalmát, a kormányban egyedül Pauler igazságügyminiszter hajlott az antisemitákhoz. (Ez is monumentum aere perennius !) Vele szemben Kozma Sándor főügyész mentette meg e boszorkányperben a magyar igazságügy jó hirét. A fölmentő ítélet után a nyugalom csakhamar helyreállott.» [(1883.) A munka kiállítására csak azt jegyezzük meg, hogy minden tekintetben méltó a munka tudományos értékéhez; gyönyörű illusztrációi, művészies színes mellékletei, térképei még növelik a szöveg használhatóságát és tanulságait. Adalékok az 1847 — 48- évi országgyűlés történelméhez. (Az 1867 : XII. t.-c. szempontjából). Közjogi és történelmi tanulmány. Irta Horváth János dr., a budapesti egyetemen a közjog magántanára. Budapest, Politzer-íé\c könyvkiadó-vállalat. Ara 2 K. — Szerző, ki a magyar közjog egyik legszorgalmasabb és legkiválóbb művelője, e munkájában érdekes fényben állitja elénk azon kérdéseket, melyek tisztázásáért a mostani politikai küzdelem folyik. Vegyesek. A terhelési tilalom és a nagyváradi kir. Ítélőtábla. (Kérelem.) Ismeretes a jogászközönség előtt a pozsonyi kir. Ítélőtábla 13., a kolozsvári kir. Ítélőtábla 11. számú, — határozattárba fölvett határozata s a szegedi kir. ítélőtáblának 5 sz. polgári döntvénye, a melyeknek egybehangzó tartalma szerint elidegenítési és terhelési tilalom a jelzálegos követelés biztosítására az adós beleegyezésével a nyilvánkönyvbe fel nem jegyezhető. A kolozsvári kir. ítélőtábla II. sz. határozata indokolásának utolsó pontjában tüzetesen meg vannak jelölve azok az okok, a melyek a kir. Ítélőtáblát arra birták, hogy elvi jelentőségű határozatot hozzon s azt hiszem, hogy az ott kifejtett szempontok voltak befolyással a pozsonyi és a szegedi kir. Ítélőtábláknál is abban a részben, hogy határozataikat meghozzák. A most említett három Ítélőtábla elvi álláspontján kívül még csak a nagyváradi kir ítélőtábla álláspontját volt alkalmam megismerni, annak 1905. évi február hó 27. napján 3,603'904. P. sz. a. kelt határozatából, a mely határozat az első birói végzés megváltoztatásával, — ellentétben az előbb emiitett táblai határozatokkal, — a terhelési tilalom feljegyzését rendelte el. Nem lehet kétség az iránt, hogy a nagyváradi kir. ítélőtábla ismeri az ő álláspontjával ellenkező ítélőtáblai határozatokat, — s éppen ezért folytonosan vártam azt, hogy a nagyváradi kir. ítélőtábla ugy magára, mint a területén lévő bíróságokra nézve kötelező elvi határozatban fogja kimondani a terhelési tilalom feljegyzésének lehetőségét, annyival is inkább, mivel a fentebb hivatolt határozata óta már több esetben döntött azzal azonos