A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - Az egyezségi halasztásról a polgári rendes perekben - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

62 A JOG tetett, az elsőbiróság végzését meg keilett változtatni és a kitett összegnek mint az emiitett ingatlan haszonélvezetéből befolyt jövedelemmel az ingatlan árverési vételárához csatolását és azzal együtt felosztását kelett elrendelni; mert ezen telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok haszonélvezetének az 1902. évi június 2. napján 3,272. szám alatt felvett jegyzőkönyv szerint a telekkönyvi hatóság előtti eljárásban történt zár alá vételétől az ingatlanoknak 1903. évi február hó 10. napján történt elárverezéséig egy év nem telvén le, a végreh. törv. 212. §-a értelmében a befolyt jövedelem az ingatlanok árverési vételárához csatolandó és azzal együtt osztandó fel; és mert az a körülmény, hogy a szóban forgó haszonélvezet a telekkönyvi hatóság előtti eljárásban történt zár alá vételt hét nappal megelőzően a végreh. törv. 213. §-a értelmében is zár alá vétetett, a telekkönyvi hatóságnál szabályszerűen lefolyt eljárással szemben figyelembe nem jöhet. A tótszentmártoni 131., 180., 187. és 292. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanok árverési vételárából előnyös helyen leendő kielégítés végett az A. I. 4. pont alatt F. Zs. dr. ügyvéd, mint H. A. ismeretlen örököseinek képviseletére kinevezett ügygondnok részére sorozott 150 K. ügy gondnoki dijnak sorozását, az elsöbirósági végzésnek e részben megváltoztatásával, meg kellett tagadni, mert nevezett nő ez ügyben mint végrehajtást szenvedő van érdekelve; a végrehajtást szenvedőnek képviseletére kinevezett ügygondnok sorrendi tárgyalási dija pedig a végreh. törv. 189. S-ának a.) pontja értelmében a jelzálogos hitelezőket megelőző rangsorban kielégítendő követelést nem képez. Az elsöbirósági végzésnek neheztelt azt a részét, melylyel a sorrendi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben A. II. 1. b.) és A. II. I. e.) pontok alatt felszámított kamatkövetelések, az Á. II. 1. f.) pont alatt feszámított 475 K. 10 f. kárpótlási dijnak és a 800 K. biztosíték terhére az 1.J pbnt alatt felszámított 158 K. 75 f. bíróilag meg nem állapított költségnek és a 4. és 5. pontok alatt felszámított 9 K. 40 f. és 52 K. 50 f. nyugta-bélyegk'ltségnek sorozása megtagadva lett, meg kellett változtatni és a tótszentmártoni 131., 186., 187. és 292. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanok 000 K , 25,598 K., 2,706 K. és 2,050 K. összesen 37,314 K. árverési vételárából aránylagos kielégítés végett, az A. II. I. b) pont rangsorozatában a lejárt 16, 17, 18, 19 és 20 K. összesen 2,552 K.-t tevő törlesztési részletek után 19H3. évi máraius 18-ától a kielégítésig járó 6u/0 kamatot. az A. II. 1. c) pont rangsorozatában a 15,836 K. 52 f. tőke maradvány után 1903. évi október 1 -tol a kielégítésig járó 6°/0-os kamatot, Az A. II. 1. b) pont rangozatában 475 K. 10 f. kár- pótlási dijat, az A. II. 1. pont rangsorozatában a bekebelezés 800 K. biztosíték keretén belül a jkv. 7. és 5. pontjai alatt felszámított 9 K. 40 f. és 52 K. 50 f. nyugta-bélyegköltséget a Magyar Országos Központi Takarékpénztár részére feltétlenül kellett a kielégítési sorrendbe felvenni. az ugyanott A. II. 1. pont alatt a 800 K. biztosíték terhére az első alpont alatt felszámított 158. K. 75 f. bíróilag meg nem állapított költség pedig ugyanazon hitelező részére, az ez által a kifogást tevők ellen indítandó pernek kimenetelétől feltétetelezetten volt sorozandó; mert a végreh. törv. 192. §-a értelmében a jelzálogos hitelezők részére a tőkével egyenlő rangsorban az árverést megelőző három évről hátralékban maradt, s az árverés után a kielégítésig járó jelzálogilag biztosított kamat is felveendő a kielégítési sorrendbe, arra való tekintet nélkül, hogy a jelzálogos hitelező követelését az árverési vevők vételártartozásába beszámítani engedi-e vagy sem, miután a beszámítás a hitelező követelésének jogerős sorozását feltételezi; mert a hitelező magyar országos központi takarékpénztár zálogjogának bejegyzése alapjául szolgált a végrehajtható közjegyzői okirat alakjába foglalt kötelezvény 2. pnntja értelmében a hitelező minden, a törlesztési tervtől eltérő kielégítés esetén a negyven éves törlesztési időtartam első felében 3°/0 kárpótlási dijat igényelni jogosítva lévén, az e címen a törlesztési időtartam tizedik évében a sorrendi tárgyalásról felvett jegyzőkönyv A II. 1. f) pontja alatt felszámított 475 K. 10 fill.-nék feltétlen sorozását megtagadni nem lehet; mert ugyanazon kötelezvény fi. pontja értelmében a hitelezőnek a nyugta-bélyeg költségének megtérítéséhez is joga lévén, az e cimen a 4. és 5. pontok alatt a költségbiztositék terhére felszámított összegeknek feltétlen sorozása indokolt, elllenben; mert ugyanazon hitelező által az 1. pont alatt a költségbiztosíték terhére felszámított költségnek a végrehajtást szenvedők ellen történt birói megállapítása vagy megítélése, a felszámítás ellen más hitelezők részéről emelt kifogással szemben igazolva nem lett; és a végreh. tv. 197. §-ának második bekezdése értelmében abban az esetben, amikor valamely összegszerüleg meg nem határozott követelés biztosítására bejegyzett összeg erejéig leendő kielégítés végett történik a sorrendi tárgyalás alkalmával felszámítás és ezt a felszámítást akár az adós, akár más hitelező veszi kifogás alá, mindenkor a hitelező által kifogásttevők ellen indítandó pernek kimenetelétől feltételezetten kellett elrendelni; végezetül az elsőbiróság végzését abban a részben, melylyel az 1902. évi zárlati jövedelemből a sorozott 570 K. 02 fillért meghaladó résznek, nem különben a tótszentmártoni 131., 186., 187. és 292., továbbá az ugyanottan 2. és 423. és a borsfai 302. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanok vételárából a neheztelt végzés A. I. 1—3. 5., A. II. 1. 2. pontjai alatt, nemkülönben a jelen végzéssel, illetve a neheztelt végzés B. I. 1—3. pontja alatt sorozott követeléseknek levonása után maradandó résznek, úgyszintén a tótszentmártoni 58., 146., 260., 314., 364., 408. és 437. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok árverési vételárának felosztása iránt rendelkezés történik, fel kellett oldani és az eljáró telekkönyvi hatóságot utasítani kellett, hogy az összes érdekelteknek idézésével tartson pótsorrendi tárgyalást és hozzon a vételár és zárlati jövedelem megjelölt részének felosztása tárgyában pótsorrendi végzést; mert tekintettel arra, hogy az elárverezett ingatlanok a tótszentmártoni 131., 186., 187. és 292. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra az 1,111/1893 és 1,112/1893. számú végzésekkel, a magyar országos központi takarékpénztár javára a többi követeléseket megelőzően bekebelezett zálogjogokat kivéve, — nem egyaránt vannak zálogjogokkal terhelve, s a tótszentmártoni 58., 196., 260., 314., 364., 4U8. és 437. számú telekjegyzó'könyvben felvett ingatlanok után előnyösen leendő kielégítés végett különböző kincstári követelések lettek bejelentve, a sorrendi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben, valamint különösen a kielégitési alapok helytelen alakítása miatt neheztelt végzésben azonban az, hogy a betétileg kezelt 4,25't K. zárlati jövedelemnek maradványából, ugy a befolyt vételárból minden egyes telekjegyzó'könyvben felvett ingatlanokra milyen összeg esik, mcgállapitva, és a felszámítás a terhelésnek szemelőtt tartásával eszközölve nem lett: a kielégitési alapoknak szabályszerű alakítása és a követeléseknek részletes és szabatos felszámítása hiányában a zárlati jövedelem és az árverési vételár fent megjelölt részének felosztása tárgyában a kielégitési sorrendet megállapítani nem lehet. A m. kir. Kúria (1904 szeptember 22-én 6,550. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzésének az a neheztelt rendelkezése, mely szerint felfolyamodóknak az a kérelme, hogy a követelésük kielégítése végett az ingatlanok zárlati jövedelméből 1,930 K. 9 f. elkülönittessék, megtagadtatott és ez az összeg a többi zárlati jövedelemmel együtt az árverési vételárhoz csatoltatni rendeltetett és azzal együtt felosztatni rendeltetett, — helybenhagyatik; mert a tót-szt-mártoni 186. sz. tjkvi ingatlanok 1903. február IH-án a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt elárvereztetvén, az 1881 : LX. t.-c. 212. §. második bekezdése értelmében a befolyt bérjövedelem az ingatlan árverési vételárához csatolandó és ezen rendelkezéssel szemben felfolyamodóknak, akik a haszonélvezetre a 213. §. értelmében végrehajtást vezettek, az a kérelmük, hogy ezen ingatlanok befolyt jövedelme elkülönittessék és az ő követelésük kielégítésére fordittassék — figyelembe nem vehető, mert a zárlat foganatosításának időpontja nem határoz az egy évre terjedő bérjövedelem csatolásánál, mivel ugy a telekkönyvi hatóság részérői, valamint a 213. §. szerint mint ingóságra foganatosított végrehajtás esetén, ez a jövedelem külön tömeget nem képezhet és az ingatlan vételárát gyarapítja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Azt a váltóadóst, aki a váltó értékét, bár a lejárat után, de mégis előbb fizeti ki, mint a váltó fizetés végett bemutattatott, fizetési késedelem nem terheli, amiből folyoan az ilyen körülmények között fizetett váltóadóstól késedelmi kamatot köve telni nem lehet. A debreceni kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1903. évi november hó 20-án 16,423 — 1903. V. szám alatt) L. és B. debreceni bejegyzett kereskedő cégnek, mint Dr. Gutfreund Sámuel ügyvéd által képviselt felperesnek S. Józseí és neje S. Józsefné debreceni lakósok, mint Dr. Király Péter ügyvéd által képviselt alperesek ellen 6 korona 2'» fillér váltóösszeg és járulékai iránt indított váltóperében — itélt: Az 1903. évi augusztus hó 23-ánll,834. N. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fenntartása mellett tartoznak alperesek a Debrecenben 1903. évi március hó 15-én 330 korona 25 fillérről kiállított váltó alapján mint elfogadó és kibocsátó a kereseti 6 korona 30 fillér óvási, «/3°/o váltódijat és 8 korona 80 fillér sommás végzésbeli költséggel együtt összesen 48 korona 20 fillérben megállapított perköltséget felperesnek három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy a kereseti váltó fizetési napja 1903. évi június hó 15-ik napja volt. Alperesek beismerésével, az óvás levéllel, A. Sándor és M. István tanuk eskü alatt tett vallomásával a III. alatti okirattal bizonyítottnak tekinthető, mikép S. lózsef alperes a III. alattiban elismert 330 korona 25 fillér fizetést 1903. évi június hó 16-án, tehát a fizetési határnap után téliesítetté. Minthogy a váltótörvény 33. §-a szerint a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesítem, kétségtelen, mikép alperesek a fizetésben késedelmesek voltak, ennélfogva e késedelem következményeit tűrni tartoznak. .Minthogy pedig felperesek a lejárattól kezdve kamatot is követelni jogosultak, ismét kétségtelen, hogv az alperesek részéről teljesített fizetéskor a kereseti váltó értéke az abban kitüntetett 330 korona 25 fillért felülhaladta. Tekintettel pedig arra, hogy alperesek maguk beis-