A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - Az egyezségi halasztásról a polgári rendes perekben - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

A JOG Hó merték, hogy 1903. évi június hó 16-án egyedül a váltó összegét fizették ki, amely összeget pedig felperesek a V. T. 38. §-a értelmében elfogadni tartoztak, a kifizetett 330 korona 25 fillért meghaladó igényüknek a kibocsátóval szemben leendő érvényesithetésc céljából felperesek a kereseti váltót 1903. évi június hó Hi-án megóvatoltatni jogosultak voltak és pedig annyival inkább, mert maguk sem állították alperesek, hogy a bemutatáskor az óvatoló kii-, közjegyzőnek fizettek volna, vagy fizetést felajánlottak volna. — Minthogy pedig a váltótörvény 50 §-a szerint annak a váltóbirtokosnak, a ki a váltót fizetés hiánya miatt óvatoltatta, visszkereseti igényei kiterjednek az óvási költségekre és l/3 °/o váltódijra is, mindezeknél fogva a kibocsátott sommás végzés hatályban tartásával alpereseket az óvási költség és 1 •• 0 0 váltódij erejéig érvényesített kereseti követelés megfizetésére kötelezni kellett. — - A perköltség viselése és az ügyvédi dij megállapítása iránti intézkedés az 1H08. évi LIV. t. cikk. 251, 252 $-ain alapszik. A debreceni kir. itélö tábla (1904. évi január hó 19-én 4,996/1903. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék, mint váltóbiróság ítéletét annyiban, amennyiben az a birói hatáskör ellen emelt kifogást illetően rendelkezést nem tartalmaz ugyan, de az ügyet érdemileg bírálja el, — a birói hatáskör ellen emelt kifogást illetően elutasítónak tekinti és az elsőbiróság Ítéletének hivatalból megvizsgált ezt a részét helybenhagyja, ugyan annak az Ítéletnek a per érdemére vonatkozó felebbezett részét pedig megváltoztatja a 11,854/1903. V. számú sommás végzés joghatályon kívül helyezésével, a felperest keresetével elutasítja és őt arra kötelezi, hogy az alpereseknek 50 korona és 50 fillér perbeli, valamint 8 korona és 00 fillér felebbezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Indokolás. A kir itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének a birói hatáskör megállapítására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét azért hagyta helyben : mert a főkövetelésre nézve illetékes bíróság hatásköre a járulékokra is kiterjed, a fizetés hiánya miatt felvett óvás költsége és az !/s °/o váltódij pedig a váltótörvény 50. §-a szerint a váltókövetelésnek törvényes járulékai. Az ügy érdemét tekintve, az A. Sándor és a M. István tanuk vallomásaival az alperes azt bizonyította, hogy a kereseti váltó összegét, a váltó lejáratát követő napon, az 1903. évi június hó Ki-án a délelőtti órákban a felperes saját kezéhez kifizette, az óvás pedig annak tartalmából kitűnően, ugyanazon a napon a délutáni órákban, tehát a váltó értékének kifizetése után vétetett fel, fizetés hiánya miatt. Az érintett fizetéssel a felperest a kereseti váltóból származható összes követelésére kielégítettnek kell tekinteni: mert azt a váltóadóst, aki a váltó értékét, bár a lejárat után, de mégis előbb fizeti ki, mint a váltó fizetés végett bemutattatott, fizetési késedelem nem terheli, amiből folyóan az ilyen körülmények között fizetett váltóadóstól késedelmi kamatot követelni nem lehet. Minthogy pedig az ekként célját ért váltó alapján a felperes az alperesek ellen váltói uton többé semminemű követelést nem támaszthat, és a fizetés után szükségtelenül felvett óvás költségét az alperesektől annál is kevésbbé követelheti, mert az alperesek tagadásával szemben mivel sem bizonyította be azt az állítását, hogy az I-ső rendű alperessel a fizetéskor abban állapodott volna meg, mikép a történt fizetésről ügyvédét és az óvás felvétevél akkor már megbízott kir. közjegyzőt az 1. rendű alperes lesz köteles értesíteni és hogy így az óvás felvételére az I. rendű alperes mulasztása szolgáltatott volna okot : ezek alapján az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét megváltoztatni, s a kifogásoknak helyt adni, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett a felperest keresetével elutasítani és ugyanőt az 1868. évi LIV. t.-cikk '251. alapján a per és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség viselésére is kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó IH-án 444/1904. V. szám alatt) íteletet hozott : A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Habar a keresethez mellékelt váltóovásnak mint nem kellő időben felvettnek joghatálya nincs is, ez a körülmény a tárgya iasra szabályszerű idéztetése dacára meg nem jelent alperessel mint forgatóval szemben hivatalból figyelembe vehető nem volt, miután az óvás el is engedhető, ennélfogva a megjelent alperesek • észéről az óvás szabálytalansága tekintetében előterjesztett kifogás nem lévén olyan természetű, mely a kötelezettséget valamennyi alperesre nézve megszüntetné, az 1868. évi LIV. t.-c. 112. $-ának intézkedése a váltóeljárás 23. íj ában foglaltakra való tekintettel nem alkalmazható. Az Ipolysági kir. törvényszék mint váltobirosag (1903. évi október hó 23-án 5,073.1903. V. szám alatt) Lchoczky Gusztáv ügyvéd által képviselt korponai takarékpénztár részvénytársaság felperesnek, Sch. _[., valamint Csermák Ernő dr., ügyvéd által képviselt H. I.. és W. A., úgyszintén nem védekezett P. G. alperesek ellen 558 korona váltótőke és járuléka iránt folyamatba tett váltóperében következőleg ítélt; P. G., mint a Korponán, 1903. évi március hó 17-én 558 koronáról kiállított kereseti váltó forgatója, köteles az 558 korona kereseti váltótőkét, ennek 1903. évi július hó 21-től folyó 0° 0-os kamatait, 8 korona 10 fillér óvási, 1 :1" „ váltódijat és 37 korona 00 fillér perköltséget felperesnek 3 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni. Ellenben a keresetnek H. L. és W. A. dr. felperesek ellen irányuló része elutasittatik s felperes köteleztetik arra, hogy ezen alpereseknek 25 korona perköltséget 3 nap s végrehajtás terhe alatt megfizessen. Az itélet jogerőre emelkedése után az iratok az ipoiysági kir. ügyészséghez áttétetni rendeltetnek. Indokok: P. G. forgató alperes a keresethez képest elmarasztalandó volt azért, mert a visszkereseti jog elévülése folytán hivatalból elrendelt jegyzőkönyvi tárgyaláshoz a nevezett alperes meg nem jelenvén, az elévülés kifogását nem érvényesítette. Már pedig az elévülés hivatalból nem szolgálhat okul a kereset elutasítására. H. L. és W. A. dr. alperesek irányában a kereset elutasítandó volt azért, mert a kereseti váltónak fizetés végett való bemutatása a keresethez mellékelt óváslevél szerint a fizetés napján délelőtt :i/ 412 órakor, vagyis a váltótörvény 41. §-a szerint nem kellő időben történvén, felperes ezen alperesek, mint kibocsátó, illetve forgató irányában visszkereseti jogát fenn nem tartotta; s mert ezen alperesek a visszkereseti jog elvesztésének kifogását a tárgyaláson érvényesítették, felperes pedig azon állítását, hogy a bemutatás kellő időben történt, s hogy az óváslevélben az idő megjelölése körül tollhiba követtetett el, mivel sem bizonyította. A perköltségekről tett intézkedés a prdts. 251. §-án alapul. Az iratoknak a kir. ügyészséghez való áttétele alperesek kérelméhez képest, azért rendeltetett el, mert a váltó telepítésénél utólagos kiigazítás nyomai észlelhetők. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi január hó 21-én 2,434 1903. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja és felperest keresetének <i korona 10 fillér óvási, és 1 g váltódijra vonatkozó részével P. G. alperessel szemben is elutasítja. Ezzel a változtatással és elhagyva az ítélet bevezető részéből Sch. J.-nek mint alperesnek nevét, a kir. ítélőtábla egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helycsen marasztalta az elsőbiróság P. G. alperest a kereseti tőkében és kamataiban, valamint a felmerült perköltségben, mert habár a keresethez mellékelt váltóóvásnak, mint nem kellő időben felvettnek joghatálya nincs is, ez a körülmény a tárgyalásra szabályszerű idéztetése dacára meg nem jelent P. G. alperessel mint forgatóval szemben hivatalból figyelembe vehető nem vo t, miután az óvás el is engedhető, s mert ennélfogva a megjelent alperesek részéről az óvás szabálytalansága tekintetében előterjesztett kifogás nem lévén olyan természetű, mely a ötelezettséget valamennyi alperesre nézve megszüntetné, az 180N. évi LIV. t.-c. 112. ij-ának intézkedése a váltóeljárás 23. Sj-ában foglaltakra való tekintettel nem alkalmazható. Minthogy azonban a szabálytalan óvás költsége és az 1 :!",o váltódij még a meg nem jelent alperest sem terheli, — az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó része megváltoztatandó és felperes keresetének az óvási és az 1,;10o váltódijra vonatkozó részével P. Gusztáv alperessel szemben is elutasítandó volt. Egyebekben az elsőbiróság ítélete vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. Az itélet bevezető részéből S. Józsefnek mint alperesnek neve elhagyandó volt, mert nevezettel szemben sommás végzés bocsáttatván ki, az jogerőre emelkedett, s igy S. József perben álló félnek nem tekinthető. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó 5-én 410 1904. V. sz. alatt következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének P. Gusztáv alperesre vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül marad, — H. László és W. Adolf dr. alperesekre vonatkozólag, felperest elutasító felebbezett része pedig az elsőbiróság ítéletéből elfogadott megfelelő indokoknál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Levél által elkövetett rágalmazásra nézve illetékes az a bíróság, melynek területén a levél a címzetthez jutott. A kir. Kúria: (1995. január 5-én, 10,389 sz.) A fenforgó ügyre nézve a brassói járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: R. Jakab rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett özv. K. Olga ellen azon az alapon, hogy a most nevezett egy Kolozsvárt keltezett levelet küldött neki Brassóba, amelyben rágalmazás foglaltatik. A brassói járásbíróság a hozzá intézett feljelentést illetékes intézkedés végett az 1904. november 16-án B. 1,645/1. sz. a. kelt végzésével azért tette át a Kolozsvár városi járásbírósághoz, mert a levél Kolozsvárott íratott és mert az Írásbeli beadványban elkövetett rágalmazás elkövetési helyének az a hely tekintendő, ahol a beadvány készült. A Kolozsvár városi járásbíróság szintén elhárította magától az illetékességet azon okból, mivel az elkövetés helyének az a hely tekintendő, ahol a levélbeli sértés a magánvádlónak tudomására jött; ez alapon, de meg a megelőzésre való tekintetből is, 19(U. november 22-én kelt 2,255, B. számú átiratával a feljelentést, az erre vonatkozó iratokkal a brassói járásbírósághoz illetékes elbírálás végett visszaküldötte. A brassói járásbíróság által, az illetékességi összeütközés elintézése végett felterjesztett ügyiratok alapján a Kúria azt látta megállapíthatónak, hogy a vádlott által irt levél Kolozsvárt adatván postára, azt a magánvádlóként fellépett R. Jakab Brassóban vette kézhez, tehát itt szerzett tudomást annak tartalmáról. .Minthogy a tudomásszerzés Brassóban történt, és ugvanez