A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - Az egyezségi halasztásról a polgári rendes perekben - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 16. számához. Budapest, 1905 április 16 Köztörvényi ügyekben. A marosvasárhelyi kir. Ítélőtáblának 9. számú polgári jogi döntvénye. Birói árverésen eladott ingatlanok vételárából az általános jövedelmi potadót, a törvényhatósági útadót es az országos betegápolási pótadót nem kell a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként sorozni. Határozat: Birói árverésen eladott ingatlanok vételárából az általános jövedelmi pótadót a törvényhatósági útadót és az országos betegápolási pótadót nem kell a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként sorozni. (Vonatkozással a szegedi kir. Ítélőtáblának 4. számú polgári döntvényére, a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 14. számú és a győri kir. Ítélőtáblának "üt. számú, a határozattárba felvett határozatára, valamint a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblánál előfordult 1905. évi 13(1. polgári számú ügyre). Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 189. §. b) pontjában és az L883: LXIV. t.-c. 88. ij-át>an foglalt egyértelmű rendelkezések szerint, birói árverésen eladott ingatlan vételárának felosztásánál a jelzálogos hitelezőket megelőző elsőbbséggel — előnyös tételként — csak az elárverezett ingatlant (közvetlenül) terhelő áliami. törvényhatósági, községi adók és egyéb az egyenes adók módjára behajtandó tartozások sorozandók. Nem lehet vitás, hogy az ingatlant (közvetlenül) terhelőnek csak az az adó és egyéb hasonnemü köztartozás tekinthető, melynek tárgya az ingatlan, kivetésének alapja pedig az ingatlan tiszta hozadéka. Az általános jövedelmi pótadó az 1875. évi XLVH. t.-c. 1. $-a és az 1883. XLVT. t.-c. 9. §-a szerint. az országos betegápolási pótadó az 1H9H. évi XXI. t.-c. 2. §-a szerint, a törvényhatósági útadó az 1890. évi I. t.-c. 23. $-a szerint ingatlanra esetleg annyiban vonatkoznak ugyan, hogy több rendbeli - és leginkább az összes egyenes államadók, tehát a föld és házadó alapul vétele mellett is, és számszerűleg az egyenes adók összegének arányában vannak a törvény által kiszabva; azonban ugy, hogy az ingatlanon kivül más adótárgyra is vonatkoznak, sőt ingatlan nélkül is létesülnek; kivetésük alapja tehát nem az ingatlan jövedelme szerint, hanem esetleg ingatlan jövedelem teljes hiányában is —és mindenesetre más és több különnemű adók összegéből alakul; mértékük pedig az igy képezett alap arányában képződik. Az előnyös tételként való sorozásnak előljelzett törvényes feltétele tehát a kérdésben forgó adóknál sem egészben, sem i részben fenn nem forog ; annál kevésbbé, mert egy sincs közöttük olyan, mely törvényes kellékei szempontjából, egyedül az ingatlanhoz tapadva, kizárólag ennek a jövedelmét terhelné. E döntvény szövegében emiitett adók természete tehát fogalmilag kizárja azt, hogy ezek az ingatlant (közvetlenül) terhelő adóknak tekinthetők, — s ujabb törvény intézkedése nélkül a fennálló 1881 : LX. t.-c. 189. §-a és az 1883. évi XLIV. t.-c. 88. S-a alapján a jelzálogos hitelezők követelését megelőzőleg, előnyös kielégítésre való kedvezménynyel sorozhatok legyenek. E törvénymagyarázat szempontjából nem állanak egymással ellentétben az 1881: LX. t.-c. 189. §-a és az 1883: XLIV. t.-c. 88. §-a. Az utóbbi törvény ugyanis az összes egyenes adók s azok módjára behajtandó köztartozások kezeléséről szóló egyetemes szabályokat tartalmazza; és mivel közelebbről megjelöli azokat a pótadókat, amelyeket mint nem ingatlan jövedelme után közvetlenül kivetetteket előnyösen sorozni — s akként az ingatlant közvetlenül terhelő adók tekintete alá vonni akar: már nem volt a törvényhozónak szüksége arra, hogy a • közvetlenüb) szót közelebbi meghatározásul használja. Az 1898: XXI. t.-c. és az 189(1: I. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 61,051/1899. számú pénzügyminiszteri rendelet 28. §-a, illetőleg '21,802/1890. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 2(3. §-a tehát ellenkező álláspontra nem vezethet. mert azok a fentebb idézett 1881 : LX. t.-c. 189. §-ának és 1883 : LXIV. t.-c. 88-ának fent kifejtett rendelkezéseivel ellenkeznek. Figyelembe veendő végül az is, hogy a többnemü adók százaléka arányában képződő itt tárgyalt — adóknak elemeikre bontása s a vételár felosztásánál csupán az elárverezett ! ingatlan adója arányában sorozása nyilvánvalólag oly nagy gyakorlati nehézségeket okozhatna: hogy a törvénynek e döntvényben nyert szorosabb magyarázata, már c körülményre tekintettel is indokoltnak látszik. A zárlat foganatosításának időpontja nem határoz az egy évre terjedő bérjövedelem csatolásánál, mivel ugy a telekkönyvi hatóság részéről, valamint a 213. §. szerint mint ingóságra foganatosított végrehajtás esetén, ez a jövedelem külön tömeget nem képezhet és az ingatlan vételárát gyarapítja. A pécsi kir. Ítélőtábla: (1904. márc. 29-én 625. sz. a.; a magyar országos központi takarékpénztárnak és tsainak H. György és tsai elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzését neheztelt abban a részében, meiylyel a zárgondnoki számadás 1 —5. tételei alatt befolyt 624 K 80 fill. terhére előzetesen a végzésnek 2-ik pontja alatt Cs. K. dr. ügyvéd részére zárlatfoganatositási költség cimén 97 K. sorozva lett, helybenhagyja; ellenben neheztelt abban a részében, meiylyel a tótszentmártoni 186. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanoknak zárlati jövedelméből 1,930 K. 09 fill. Cs. K. dr., L. J. és K. S. követelésének kielégítése végett a letenyei kir. járásbírósághoz áttétetni rendeltetett, a tótszentmártom 131., 186. és 292. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanoknak árverési vételárából alakított A) alatti tömeg terhére A. I. 4. pont alatt F. Zs. dr. ügyvéd mint H. A. ismeretlen örökösei képviseletére kinevezett ügygondnok részére 150 K. ügygondnoki dij a kielégítési sorrendbe (elvétetett, az A. tömegnél II. 1. b) alatt az ugyanott II. 1. aj alatt felszámított törlesztési részletek után 1903. évi márczius 18-ától járó 6" 0-os kamatnak, nem különben az ugyanott II. 1. c) alatt a 15,836 K. 52 fill. tőke után 1903. évi október 1-től járólag felszámított 6°/o-os kamatnak ; az ugyanott II. f.) alatt felszámitott 475 K. 10 f. cszkompt kárpótlási díjnak, a 8,000 K. biztosíték terhére ugyanott az 1.) pont alatt felszámitott és bíróilag meg nem állapított 158 K. 75. f. költségnek és a 4) és 5.) pontok alatt felszámitott 9 K. 40 f. és 52. K. 50. f. nyugta bélyegköltségnek — sorozása megtagadva lett, megváltoztatja; Cs. K. dr. és társainak azt a kérelmét, hogy a kövelelésük kielégítése végett az ingatlanok zárlati jövedelméből 1903 K. 09 f. elkülönittessék, megtagadja ; ezt az összeget a <öbbi zárlati jövedelemmel együtt az árverési vételárhoz csatoltatni és azzal együtt felosztani rendeli; az A. tömegnél I. 4. alatt F. Zs. dr. ügyvéd által felszámitott és ugyanazon rangsorban sorozott 150 K. ügygondnoki díjnak sorozását megtagadja ; ugyanazon hitelező részére az A II. 1, f., pont rangsorozatában 475, K. 10 f. kárpótlási dijat és az A. II. 1. kiegészítéséül a 800 korona biztosíték terhére a 4. és 5.) pontok rangsorozatában kétrendbeli nyugtabélyeg költsége cimén 9 K. 40 f. és 5 K. 50 fillért feltétlenül vesz fel a kielégítési sorrendbe; ugyanazon költség biztosíték terhére 1. pont alatt felszámított 158 K. 75 fillér költségnek érvényesítése végett pedig a hitelező magyar országos központi takarékpénztárt Cs. K. dr., a muraközi takarékpénztár, T. M., K. S., L. J. és D. B. ellen perre utasítja és ennek a pernek kimenetelétől feltételezetten rendeli a fenti összeget a kitett rangsorban kielégíteni. Többi részében a kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését feloldja és az eljáró telekkönyvi hatósgot utasítja, hogy tartson az összes érdekelt feleknek szabályszerű idézésével pótsorrendi tárgyalást és hozzon a kifejlendöknek megfelelő pótsorrendi végzést. Indokok: Helyben hagyandó volt az elsőbiróság végzése neheztelt abban a részében, meiylyel az 1902. évi zárgondnoki számadás 1—5. tételei szerint befolyt 624 kor., helyesebben 624 K. 80 f. zárlati jövedelemből a végzés 2. pontja alatt és előnyösen U7 K. zárlatfoganatositási költség Cs. K. dr. ügyvéd részére sorozva lett ; mert a végreh. törv. 253. §-a értelmében ugyanazon törvény 250. §-a a 211. §. értelmében foganatosított zárlat esetében is alkalmazandó lévén: helyes az elsőbiróságnak neheztelt az a rendelkezése, melyhez képest a 3,215 902. sz. a. hozott végzéssel megállapított zárlat foganatositási költség a zárlat alatt befolyt jövedelemből előnyös helyen kielégíttetni rendeltetett. Ellenben abban a részében, amelylyel a tótszentmártoni 186. sz. tkjvben felvett ingatlanok zárlati jövedelméből 1,930 K. 09 f. Cs. K. dr., L. J. és R. S. követelésének kielégítése végett 1 elkülönittetni és a letenyei kir. járásbírósághoz áttétetni rendel-