A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 16. szám - Az egyezségi halasztásról a polgári rendes perekben - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [? r.]

128 A JOG ségnek (?!) a tisztesség útjáról soha le nom tért szegény népre is, ha azt látná, hogy amig ö télen, mikor nincs keresete, családjával együtt nyomoroghat, fázhat, esetleg koplalhat, — addig azt, aki lopott vagy embert ölt, a fogházban a legtisztességesebben ellátja az állam, családját pedig gondozza a rabsegélyzö egylet. A rabsegélyző egyletnek nem az érdemetleneknek minden áron való segélyezése a rendeltetése. A humanismusnak ilyen tulhajtása, elfajulása már nem lenne jótékonyság, hanem a legveszedelmesebb bűnre csábító eszköz, amely a népet megmételyezné. (Ehhez^ííBtete^k szó fér, — általánosítani itt sem szabad, individualisatia-'ml'+icTf'fíedig itt is el lehetne találni a kellő középutat).)) A jelentés további fejezetei foglalkoznak a munkaközvetítéssel, oktatással és népkönyvtárral. Önmegtagadásunkba kerül a jelentésnek sok életrevaló eszmével bővelkedő ezen részét mellőzni. A rabmunka állott: kosárkötés, szalmatok- és lábbeli-készítésből, ezenfelül apróbb asztalos- és esztergályos-munkával is foglalkoztak. «A kosárfonó-ipar fejlesztése (mely a szöllökivitel érdekében igen fontos) céljából határozta el az egylet egy nemes füzvesszütermelő telep felállítását, ami hogy közgazdaságilag mennyire fontos : mutatja az a köiülmény, hogy a m. kir. földmivelésügyi ministerium a füztelepek létesítését kat. holdankint 100 K. államsegélylyel, 5U.000 darab nemes füz-dugvány adományozásával, állami minta-füztelepck létesítésével és kosárfonó házi ipari tanfolyamok rendezésével támogatja. Az ily telepek a másra nem használható, vizenyős területen szoktak létesíttetni, tehát parlagon fekvő terület lesz általuk a leghasznosabb termőfölddé átalakitva. Az egyletnek e célra 4,000 K. áll rendelkezésére, melyet a mult évben kaptunk a kir. igazságügyi kormánytól. A nyár folyamán az elnök a városi gazdasági tanácsossal sorra járta azokat a város tulajdonát képező legelőföldeket, ahol a jelzett célra alkalmas terület kihasítható tenne, de oly nedves, mocsaras, homokos, illetve tőzeges folyamparti helyet, amely ily célra elsősorban kívánatos volna, nem találtak» Tagsági dijakból befolyt 295 K. 60 f. (A budapesti r. e. e cimü bevétele volt 247 K., levonva ebből a szolga járulékát a tagdíj-beszedés után 24-40, marad^^WA(A kis Pécs tehát megszégyeníti a nagy Budapestet !) Uj alapitó tagoktól 20 K. A büntetéspénzek orsz. alapjából kiutaltatott 1,000 K. Tervbe van véve az egylet részére egy menház felállítása is. E célra rendelkezésre áll az egyletnek 10,000 K. tőke. Igen figyelemreméltó, amit a jelentés e részben felhoz : «Ha mi saját erőnkből akarnánk egy olyan menházat építeni, ahol a rabokat foglalkoztatni is lehetne, az eszmét még évtizedek múlva sem lennénk képesek megvalósítani. Minthogy pedig a menházra — ha nem is olyan nagy méretekben — régóta szükség van, annak felállításánál oly módról kellett gondoskodnunk, amely a kivitelt mielőbb lehetővé teszi. Ez a mód az, hogy az egylet bérbe vesz — lehetőleg a fogház közelében — egy 2—3 szoba s mellékhelyiségből álló szerény lakást, abban fizetésül egy, esetleg két szobát a szükséges mellékhelyiségekkel átenged az egyleti szolgának, egy szobát pedig bebutoroz és berendez menhelyül. Erre az egyleti szolga ügyelne fel, ő láthatná el alku szerint a menház lakóit reggelivel és vacsorával, mig ebédet télen a népkonyhában kapnának. Habár a helybeli fogházbeli rabok átlagos száma 120—140 körül van, mivel a szabadulók legnagyobb része szabadulásuk után siet hazajutni, csak a másvidéki rabok fogják igénybe venni a menházat, akik Pécsett akarnak munkát keresni, vagy az azonnali elutazásban gyengélkedés, esetleg más ok miatt akadályozva vannak. Ily kisszámú szabaduló rab részére tehát teljesen fölösleges is lenne valami nagyobbszabásu menházról és berendezkedésről gondoskodni s e miatt a menház felépítését továbbra halasztani. Eelhatalmazást kér tehát a választmány a közgyűléstől, hogy a rabsegély-egyleti menházat lehetőleg még a folyó 1905. év őszén felállítsa, arra a jövő évre a m. kir. igazságügyminisztcnumtól külön segélyt kérjen, a kivitellel, az ideiglenes menházi szabályok elkészítésével és életbeléptetésével az elnökséget és a választmányt megbízza és arra is felhatalmazza, hogy a menház részére esetleg egy alkalmas házat vásárolhasson.)) Hosszasan foglalkozik a jelentés ennekutána a javítóintézettel fiatal, 20 éven aluli foglyok érdekében; de csak azon bevallott célból, hogy ily intézet felállítását Pécsett sürgesse és erre az intézményre a városi és megyei törvényhatóság figyelmét felhívja. Tessék most már ezt a jelentést a budapesti, általunk már méltatott jelentéssel összehasonlítani, és tessék most már ítéletet mondani afelett, vájjon jogosult volt-e a titkár ur érzékenykedése mikor az előbbit «sablonosnak» jeleztük? De a pécsi jelentést nem is a különben sem létező titkár, hanem Varga-Nagy István táblai bíró és egyleti elnök és Angyal Pál táblai bíró, valamint Hardi Sándor tszéki elnök, mint egyleti alelnökeik szerkesztették, akiknek ezért teljes elismerésünkkel adózunk. Az egylet vagyona ma, az 1,186 K. 60 f. kiadás levonása után 13.721 K. A kiadások közt szerepel: 677 K. segélyezésekre, 7o K. 60 t. dologi és 239 K. személyi kiadás (írnok 100 K., szolga 50 K., kántor (?) 89 K.) Evvel szemben a budapesti egyletnek személvi és dologi kiadása (a menházi kiadást be nem számitvn) 1,991 K. 40 f., tehát 1,682 K. 20 f.-eltöbbre rug. «Le jeu ne vaut pas la chandelle. - Végül még pro domo is volna egy kis megjegyzésünk. A pécsi jelentés szemére lobbantja a szaksajtónak, hogy a rabsegélyezés ügyével éppenséggel nem foglalkozik. A vád alaptalan; — szívesen foglalkoztunk volna mi is e fontos kérdéssel, ha erre az egyletek, jelentésük beküldésével, alkalmat szolgáltattak volna. Érdeklődésünket az ügy iránt talán e jelentés szerkesztői is észrevehették. Ha pedig ily anyag rendelkezésünkre áhott — mint p. o. a bpesti egylet jelentése alkalmából, és a jelen esetben. - akkor nyomban behatóan foglalkoztunk ez üggyel. Kritikánk nem mindenkinek esett jól, de talán nem is ez volt a célunk. r. I. Vegyesek. PAUA8 BÉ8ZVÉKY T«»A8Á0 NYOtlDiU* BUOMtSTEI. Kelemen Mór halála. F. hó 6-án halt meg hetvenkét éves korában Kelemen Mór dr., kúriai bíró, tanácsvezető. 1886-ban került a m. kir. Kúriához és Csemcghi tanácsába osztották be. 1900-ban tanácsvezetői rangot kapott és ebben az állásban előbb az V., majd az I. büntetőtanácsban működött. Nagymértékű irodalmi munkásságot fejtett ki. Mint biró puritán szigorúsággal és részrehajlatlansággal járt el. Mint a halhatatlan Kossuth-nóta szerzőjét, osztatlanul gyászolja az egész magyarság. Mesgyevonal helyreállítása és beltelekhez vezető oly terület visszabocsátása iránt indított ügy elbírálása, melyre nézve a közigazgatási hatóság kimondotta, hogy közúthoz nem tartozik — a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. ministertanács 1904. évi szeptember 8-án hozott határozata. A kir. ministerium a f—i gör. kath. egyháznak O. N. elleni ut-ügyében a sz—i kir. törvényszék és Sz. vármegye n—i járásának tőszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét vizsgálat alá vévén, következőkép határozott: Ebben az ügyben az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: H. A. mint a gör. kath. egyház főgondnoka, a n—i kir. járásbírósághoz beadott keresetében azt adta elő, hogy a f—i 52. sz. telekjegyzőkönyvben 59. hr. sz. alatt felvett, és az ottani gör. kath. egyház tulajdonában álló ingatlanból a szomszédos 64/a. hr. számú ingatlan tulajdonosa O. N., a mesgyevonal megváltoztatásával egy 100 korona értékű részt elfoglalt; kérte ennélfogva, hogy a peres felek telkének határául az általa természetben megjelölendő vonal mondassák ki, és az alperes a határvonalon belül eső területnek a felperes birtokába bocsátására köteleztessék. A kir. járásbíróság az 1901. évi 465. sz. alatt hozott Ítéletével meghatározván mind a két peres fél telkének a határát, alperest az általa állított kerítés lebontásának elrendelésével, az elfoglalt terület visszaadására kötelezte. Mert tényként megállapította, hogy a vitás területrész sem a felperesnek, sem az alperesnek az ingatlanához nem tartozik, hanem az alperes telkéhez vezető útnak a kiegészítő része s mivel a felperesnek érdeke az, hogy a lelkészlak és a templom között elvonuló uttestet harmadik személy el ne birtokolja, hanem az közrendeltetésének visszaadassék, a felperes keresete jogos. A sz—i kir. törvényszék, mint felülvizsgálati bíróság az 1901. évi 113. sz. alatt hozott végzésével a kir. járásbíróság ítéletét feloldotta és a további eljárást megszüntette, mert a megállapított tényállás szerint a vitás terület előzően közrendeltetés alatt álló, tehát közlekedési ut volt, a kereset tehát tulajdonképen közlekedési ut használatában való megakadályozás miatt tétetett folyamatba, s arra irányul, hogy az alperes a közlekedési útból elfoglalt terület visszabocsátására köteleztessék, a közlekedési utak feletti felügyelet és rendelkezés pedig a közigazgatási hatóság és nem a bíróság hatáskörébe tartozik. Az egyház erre 1901. évi 1185. sz. a. Sz. vármegye n—i járásának főszolgabirájához adta be panaszát, amelyben a panaszlottnak mezőrendőri kihágás miatt megbüntetését és arra kötelezését kérte, hogy a panaszlott a régi mesgyevonalat a panaszos részéről kijelölt helyre állítsa vissza s az elfoglalt területet a felállított kerítés eltávolításával tegye szabaddá. A főszolgabíró az 1902, évi 170. sz. alatt hozott véghatározatával a közigazgatási hatóság illetékességét leszállította, mert az ügyet nem mint mezőrendőri, hanem mint utrendészeti hatóság vévén viszgálat alá, megállapította, hogy a vitás terület nem utca, és a közút területéhez nem tartozik, hanem azt, mint bejáró utat mindig a panaszlott és jogelődei, mint a 64/a. hr. számú telek tulajdonosai használták és birtokolták, e szerint pedig a vitás kérdés közérdeket nem érintvén, a panaszos ügy eldöntésére a közigazgatási hatóság nem illetékes. Minthogy e szerint a sz—i kir. törvényszék és Sz. vármegye n- i járásának főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merült föl. A kir. ministerium ebben az ügyben az eljárást a kir. bíróság hatáskörébe utasította ; mert abban a kérdésben, hogy valamely terület a közúthoz tartozik-e, a közigazgatási hatóság határozata az irányadó, a közigazgatási hatóság pedig megállapította, hogy a vitás terület a közúthoz nem tartozik és ez az ügy közérdeket nem érint; mert továbbá a.felperes keresetét az egyház ingatlanából elfoglalt terület visszabocsátására, s a mesgyevonal helyreállítására irányozta, tehát magánjogot kivánt érvényesíteni, amelynek elbírálása bírói útra tartozik (30,042/904. k M. sz.) Lehet-e beadványokat ceruzával szignálni ? Egy nőtartásí perben négy ívre terjedő felülvizsgálati kérvényt adott be egy ügyvéd, aki a felülvizsgálati kérvényt nem tentával, hanem ceruzával szignálta. A m. kir. Kúria a felülvizsgálati kérvényt következő indokolással utasította vissza: A S. E. 187. §. értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a feleknek magokat ügyvéd által kell képviseltetniük s ügyvéd ellenjegyzése nélkül benyújtott felülvizsgálati beadványok hivatalból visszautasitandók, már pedig alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyvédi ellenjegyzéssel nincs ellátva, mert nem téntával, hanem irónnal, tehát könnyen nyom nélkül eltüntethetően irt és igy a nctáni felelősi ségre vonásnak alapul nem vehető ellenjegyzés nem létezőnek 1 tekintendő. (1905. febr. 28. I. G. 57.)