A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Esküdtszéki intézményünk

A JOG 117 tak. Ezek felett pedig ítélkezni, főképen azért is bajos dolog, mert a nyelvüket kevés esküdt érti meg. Egyedül tolmács utján adják tudtára az esküdteknek, mit beszél a vádlott. Az pedig jobbra-balra gesticulál s mindenféle jelekkel igyekszik magát az esküdtekkel megértetni',—akik maguk előtt egy teljesen müve let len, Írástudatlan, egészen a-: erdőből kikerült büriós egyedet latnak, ki még azt sem tudja, mikor és hol született s hon nan veszi származását. Ez appcllál polgártársai jogérzülete és lelkiismeretére, kikben legnagyobb szánalmat keltik fel maguk iránt és azon meggyőződést, hogy ezek az emberek a cselekmény elkövetésének súlyos következményeit felfogni se ni képesek, s innen van aztáti a sok felmentő verdict az esküdszéki ítélkezésben. E lap hasábjain nem egy esetben jogos kifakadásokat olvastam még arról is, hogy a törvényt alkalmazó esküdtbíróság által feltett kérdések az esküdteket gyakran zavarba hozzák, ezek]azt teljes egészében nem képesek felfogni, megérteni, — egyrészt annak tömörsége, másreszt az esküdteknek a stílus curiálisban való járatlanságuk miatt. Mindezek után át kellene még térnem ama tévedésekre melyek sajnos, számtalan esetben a verdietek kimondása na előfordultak. Erről azonban más alkalommal irok. Ezúttal csak annyit kívánok még megjegyezni: az intéző körök vegyék figyelembe az elmondottakat, ahol csak lehet, igyekezzenek javítani a helyzeten, különben a nagy teherrel, de kedvezőtlen eredménnyel járó intézmény előbb-utóbb lomtárba kerül. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 1-i ülése élvezetes estét szerzett a jogtudomány barátainak. Zitelmann Ernő dr. titkos igazságügyi tanácsos, a bonni egyetem hírneves tanára, a magyar jogászegylet meghívására fővárosunkba jött, hogy törvényes kötöttség és bírói szabadság cím alatt felolvasást tartson. A tudós vendég tartalmas, humoros és érdekes fordulatokban gazdag fejtegetései a nagyszámú és szakemberekből álló hallgatóság figyelmét a legnagyobb mertékben lekötötték s számtalanszor megújuló, szűnni nem akaró tetszést arattak. Zitelmann bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a legkitűnőbb német jogászok között is első helyet érdemel, s hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét behatóan tanulmányozta és azt alaposan ismeri, amely körülmény hallgatósága körében különösen jó benyomást keltett. A szombati ülés felette lelkes hangulatban folyt le és az azon megjelent jogi szaktekintélyek siettek Zitelmann tanárt nagysikerű előadásának végén lelkesen üdvözölni. Az ügyvédi kamara díszterme cz alkalommal egészen megtelt a legelőkelőbb közönséggel, akiknek soraiban ott voltak : Plósz Sándor dr. igazságügyminiszter, Wlassics Gyula dr. a volt közoktatásügyiminiszter. Vavrik Béla és Décsei Zsigmond kúriai tanácselnökök, Kautz Gyula titkos tanácsos, Beck Hugó, Tóth Gerő és Zsembery Kálmán kúriai birák. Székely Ferenc dr. koronaügyész, Bauingarten Izidor dr. koronaügy ész-helyettes, Hammersberg László nyugalmazott koronaügyész, Zsitvay Leó törvényszéki elnök, Lányi a végvárak erősítésére s a sereg tartására fordíttassanak, azok az országból ne vitessenek ki, azok kezelése ne idegen nemzetbeliekre, hanem egy magyar felelős kincstárnokra bizassék, ki javaival is szavatoljon a törvény intézkedései megtartásáról. Az 1546. évi XY. t.-c. szintén így intézkedik. Ennek dacára az 1H48. évi J1J. t.-c. '61. §-a megalkotásáig, a kötelező zárszámadás nem volt gyakorlatban alkotmányos életünkben, miért is az ennek hiányában teljesnek nem mondható. Az 1848. III. t.-c. 37. §-ával összefüggőleg, az ellenőrizet gyakorlásának lehetővé tétele szempontjából, létezik az úgynevezett állami számvevőszék (1870. XVIII., 1881. LXVI. t.-c.) mint önálló és semmi más központi hatóságtól nem függő közeg. Ezen állami számvevőszék készíti el a zárszámadást, melynek helyességéről a parlament maga győződik meg. Erre nézve röviden a következőket kell megjegyeznem — a törvényhozás a zárszámadás körüli jogát országos határozat alakjában, tehát nem törvényalkotás utján gyakorolja. A parlament a zárszámadást nemcsak számadási tekintetben, hanem politikai eredmények szempontjából is bírálhatja s így, amikor a zárszámadást elfogadja, nemcsak számtani, hanem politikai tekintetben is fölmentést ad. A fölmentés megtagadásának esetleges következménye politikai szempontból a kormánynak bukása vagy vád alá helyezése lehet. A számtani fölmentés nem következvén be, előállhat a vagyoni felelősség s a megtéritési kötelezettség. Az állami zárszámadás körüli jogozatokat a parlament a maga souverain hatáskörében tárgyalja a korona minden hozzájárulása nélkül. .Mindemez adatok most már arra vallanak, hogy az ujabb alkotmányos aera alatt — az előzményekből vont tapasztalatok okszerű fölhasználásával — az állam pénzügyeit illetőleg, az alkotmányosság elve a maga teljességében érvényesül. Szántó, miniszteri tanácsosok, Nagy, Vécsey, Concha, Schwarcz Balogh, Kovács, Katona, Fayer egyetemi tanárok, Neumann Ármin udvari tanácsos, Imling Konrád tanácselnök, Banmgarten dr., Márkus dr., Droay dr. táblai birák, Szászy osztálytanácsos. Papp József dr., Pollák Illés, Mandcl Pál dr., Mezey Mor dr., és az ügyvédi kar számos előkelősége. A diszterem karzatán Zitelmann neje hallgatta végig az előadást. Zitelmannt megjelenésekor viharos éljenzéssel fogadták és Vavrik Béla dr. — a Magyar Jogászegylet elnöke üdvözölte. Zitelmann fejtegetéseinek kiinndulási pontjául következő alapgondo latot választotta. Ha a törvényhozó kodificationalis munkát alkot, szükségképen olyan szabályokat kell felállítani, melyek minden a jövőben elképzelhető, az életben előfordulható esetre kiterjedjenek, ugy, hogy a bírónak sohasem lehessen kételye az iránt, hogy milyen határozatot kell hoznia. Ilyképen tudna a törvény igazán uralkodni az élet minden esete fölött és a birói ítélkezés nem lenne más, mint puszta logikai tevékenység. Másrészt azonban azt az ítéletet fogjuk legjobbnak és legmegfelelőbbnek tartani, amelyik az egyes eset valamennyi concrét sajátosságát tökéletesen mérlegeli. Ha azonban ezen két követelményt egymás mellé állítjuk, azt találjuk, hogy ez a kettő egymás mellett meg nem állhat. Mert a jövőben elképzelhető esetek száma olyan nagy és az élet olyan gazdag és sokoldalú a különböző esetekben, hogy lehetetlen mindezen esetekről előre intézkedni s a törvény hozásánál mindezen eseteket figyelembe venni. A törvénynek tehát elvontnak kell lennie s szükség esetén egyenlőtlen eseteket egyformán elbírálni. A helyes törvényhozásnak tehát arra kell törekednie, hogy a középutat megtalálja. Ujabban az az irányzat hódit mind nagyobb tért, amely a törvényhozás nehézségeit olyképen szeretné megoldani, hogy teljesen a bíróra bízza azt, hogy az egyes eset valamennyi körülményeinek figyelembe vételével, maga találja meg a legészszerübb Ítéletet. Hogy ha a törvényalkotás terén ezen irányzat győzedelmeskedne, akkor törvénykönyvre egyáltalában nem volna szükség, akkor minden szabály fölösleges volna. A tény azonban az, hogy a bírónak nincsen sem elegendő ideje, sem szükséges nagy tudása ahhoz, hogy az egyes esetekben a törvényhozó helyett működjék. A törvénynek tehát magának kell határozni és csak ott szabad a határozást a bírónak átengedni, a hol azt nyomós okok igazolják. A magyar tervezet ép ugy mint a német törvény ezt az álláspontot foglalja el; rendszerint maga állapítja meg a szabályokat és csak kivételes esetekben (amelyek azonban természetesen gyakran fordulnak elő) bizza rá a döntést a biró szabad mérlegelésére. Az előadó itt részletesen fejtegeti a birói szabad mérlegelésnek a lényegét, és a szabad mérlegelésnek, — különösen a bizonyítás kérdésében való azt a nagy jelentőségét, amelynek szabályozása a perrendtartás feladatát képezi. Az előadó a birói mérlegelésről tartott értekezését és fejtegetéseit egész sereg érdekes példával illusztrálja, s a többek között a Hoensbroeth—Dasbach féle ismert esetet is megvilágítja, amely esetben tudvalevőleg a bírónak a fölött kell döntenie, hogy nem-e csak dicsekedéssel vagy fogadással, vagy éppen csak tréfával van dolga. Főleg ebben az utóbbi esetben volt a birói mérlegelésnek igen tág tere. A törvény sok helyen hivatkozik olyan visszonyokra és körülményekre, amelyeket a bírónak döntésénél figyelembe kell vennie; azonban ez a kényszerű megállapítás mindenkor azon veszélyt rejti magában, hogy meg nem állapított esetekre a törvény esetleges kedvezményei per analógiám ki nem terjeszthetők. A biró szabadsága a ténymegállapítás terén még sokkal nagyobb mértékben mutatkozik; mert hiszen természetes, hogy a törvény a legnagyobb elővigyázat dacára sem formulázhatja egész szabatosan a tényállást, ámbár magától értetődőleg általánosságban mégis kísérletet tesz, hogy a tényállás kereteit megállapítsa, amint azt a magyar törvényjavaslat minden oldalán észlelhetjük. Világos hogy furcsának .tűnik fel az, ha ilyképen üres blankettákat alkot a törvény, amelyeknek kitöltését a biró szabad belátására bizza. Azonban az élet meg-megujuló szükségeivel számol a törvény és az élet ujabb meg ujabb követelményeire a törvényhozásnak is figyelemmel kell lennie. Ez teszi kötelezővé a biró számára azt, hogy korának követelményeire figyelemmel legyen és a törvényhozó blankettájának« igazi tartalmat adjon. Lbben a tekintetben legelső sorban a forgalom felfogására kell rámutatni ; és a most elmondottakat főképen a gondatlanság törvényi megállapításánál kell alkalmazni. Az előadó itt különösen arra kíván súlyt helyezni : hogy a forgalom felfogását gyakran a jogászok kezelése adja meg, ugy hogy egy ilyen utalással tulajdonképen oly rendre utal a törvény, a mely egyáltalában nem létezik, hanem éppen csak a jog alkalmazás által alakul majd ki. A törvényhelyekben továbbá utalás történik a forgalom erkölcsi fogalmára. Idetartozik a forgalmi jóhiszeműségről szóló fejezet. Végül utal a törvény az erkölcsi rendre és tisztességre. Részletesen kifejti az előadó a jó erkölcsökbe ütköző szerödések tanát, amely olyképen fejlődött, hogy e szerződések semmisek és hogy mindenki, aki ily módon valakit megkárosított, kártérítéssel tartozik. Mindezekre vonatkozólag gyakorlati példákkal mutatja ki, hogy mily veszélyesek lehetnek ezek a §-ok, hogy ha a kellő és szükséges ön-