A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Esküdtszéki intézményünk

116 A JOG nem elkap, mert hisz maga meg nem eheti, — hanem megvon. L'appetit vient en mangent. Párhuzamba állítva a birák és kir. közjegyzők anyagi helyzetét, utóbbi feltétlenül kedvezőbb. Járásbiró sokszor concurrál közjegyzői állásra, megfordítva az talán még nem fordult elő. Nyugalmazott biró gyakran beáll közjegyzőhelyettesnek, közjegyző nem hagyja ott állását, hogy albiró legyen. Szóval mégis csak zsírosabb a kir. közjegyző kenyere, mint a biróé s mivel a biró mint bírósági hatósági functionarius és megbízó rendel, utasit, sőt «horribile dictu» rendbirságolhat, a kir. közjegyző pedig mint megbízott közeg elintéz és a bírósági rendelkezésnek magát subordinálni tartozik, nyitva állván a jogorvoslat és szaklapi kritika — elhiszem, hogy adandó alkalommal egy a szakmájában megőszült közjegyzőnek nem esik jól a fiatal biró paragrafusnyargalása, sőt ez valóban étvágyrontóan hat rá, de ha a kir. közjegyző tisztában van azzal, hogy mi az ő hivatása s mindenben pontosan és szabályszerűen jár el, közte s a biró közt a súrlódás ki lesz zárva. Igaz, hogy a közjegyzői stallumok közt óriási nagy az eltérés s hogy néhány vidéki székhelyen a kir. közjegyző alig keres többet, mint a biró, de ennek nem az 1886: VTI. t.-c. 9. §-ában foglalt rendelkezés az oka, hanem sok más. Hogy birói körből documentáljam a lateinerek közt illő kölcsönös támogatást, egy eszmével szolgálok itt a tisztelt közjegyző és ügyvéd uraknak, melylyel az existencia miseriáján tudnának segíteni: Tessék a törvényhozó hatalomnál azt kieszközölni; hogy ott, ahol kir. közjegyző vagy gyakorló ügyvéd székel, a községi jegyzőknek ne legyen megengedve a szorosan vett igazságügyi, nevezetesen telekkönyvi szakban az okmány és beadvány-gyártás. Ha ezt elérik, akkor nemcsak maguknak segítenek, hanem a bíróságok elismerését is kiérdemlik s befog állni az az ideális állapot, hogy minden eszkimónak meglesz a maga fókája. Esküdtszéki intézményünk. Irta AVARFY FERENC, aradi ügyvéd. A büntető ügyekben ezen intézmény rövid életű fennállása alatt legkevésbé bizonyult népszerűnek és életképesnek. Altalános a panasz ellene éppen ugy jogászkörökben, minta polgárság körében hogy a hozzáfűzött várakozásnak nem felelt meg. Elsősorban a polgárság, mely éppen hivatva van a verdictet kimondani, nagyon is idegenkedik az intézménytől. A magasztos hivatás teljesítése, miről kápráztató színekben hallott beszélni, ideális Jogalommá zsugorodik össze ugy annyira, hogy a gyakorlati életben mondhatni, zsödöt mondott az intézmény. Az esküdtszék megalakulásakor mindenki igyekszik az alól magát kivonni és a végletekig mennek a tusakodásban jövedelmeket a megállapított szükségletek fedezésére fordíthassa; eltiltása annak, hogy a kormány a közjövedelmeket a megállapított szükségletek fedezésén kívül más célra fordíthassa. (Tudnivaló az is, hogy nálunk az állandóul behozott adók is csak akkor szedhetők, ha évenként az országgyűlés újra megajánlja, ez ugyan törvényben kimondva nincs, csak a gyakorlat honositá meg). Az országgyűlés által megállápitott költségvetés szentesítés végett 0 felségéhez terjesztetik föl, mi ha bekövetkezett, a költségvetés törvényerőre emelkedett s végrehajtható. Az ilvkép megállapított államköltségvetés hatálya egy évre terjed, mely megegyez a naptári évvel. (1807. XX. t.-c. 1. §.) Ide csatlakozik a most emiitett törvény *><>. §-a, mely szerint a költségvetési évet követő márc. hó -végéig ki nem utalványozott hitel vagy hitelmaradvány elévül és uj törvényhozási felhatalmazás nélkül azontúl föl nem használható. Tudnivaló az is, miképp megtörténhet, hogy a kellő időben a költségvetési törvény létre nem jöhet. Erre nézve az 1897. XX. t.-c. 19. §-a a következőket tartalmazza : ugyanis, ha a költségvetési törvény azon év jan. hava ]-ig, amelyre szól, létre nem jöhet: a kormány külön felhatalmazást (indemnitást) tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedezhesse. Ily rendkívüli fölhatalmazás időtartamát a törvény világosan meghatározza ugyan, de a meghatalmazása s ezzel együtt a törvényhatálya azzal a nappal megszűnik, melyen az uj költségvetési törvény kihirdettetik. A kormány az e napig eszközölt összes kezelést az uj költségvetési törvény keretébe illeszti. Az elörebocsájtottakból megállapítható tehát, hogy nálunk az egész államháztartás teljesen jogon, még pedig minden relatiójában törvényjogon alapul s parlamenti végezmények teremtik elő. Mindazonáltal az alkotmányosság elve még továbbra is érvényesül. Nevezetesen azon esetre, ha sem rendszeres budgettörvény, sem az ezt pótló indemnitás, törvény alakjában nem jönne létre, mert teljesen beleillik a magyar közjog lényegébe az, hogy a tárgyaló termekben, megostromolják a védőügyvédet, a kir. ügyészt, hogy dobja ki őket a kisorsoláskor, mert üzleti és egyéb dolgaik's családi körülményeik miatt több napig nem tölthetik idejüket a tárgyalási teremben, amit valóságos szobafogságnak tartanak. Az időveszteség cimén megállapított 4 korona fiapidijat lealásónak, sőt bosssantémak tartják, ami akár van, akár nincs, egyre megy, mivel \ koronával részben sincs megfizetve amaz anyagi veszteség, amit az esküdt a tárgyalások alkalmával vészit, mert ügyeit elhanyagolni kénytelen, sőt néha kiszámithatlan a kára amiatt, hogy 4, esetleg 6 hétig folytonos készenlétben kell magát tartania. A másik baj és elégületlenség az ügyvédi karban van, mely minden alkalommal ingyen köteles a terhes védői tisztet betölteni, míg másrészt igen nagy számmal vannak az ügyvédek esküdtszéki szolgálatra berendelve. Rendszerint egyes ciklusra Í0 1~> esik ama 70 ügyvéd közül, kik városunkban amúgy is a felek jogszolgalataikkal másoldalról igénybe vannak véve, — a szóbeliségnél fogva legnagyobb felelősség mellett az egyes bíróságoknál megjelenni és ott csaknem egész délelőttjüket eltölteni kénytelenek. Innen van azután, hogy midőn az esküdtszék megalakul, a nevek kisorsolálásakor előtérbe lép a collegialis érzés, mert a védő ügyvéd jól ismeri a helyzetet s kelletlen-kénytelen collegáit az esküdtek közül visszautasítani. Erre aztán nagy a mozgás a polgárság között, mert az ügyvédektől ezt zokon veszik és azért szidják őket s velük együtt az egész intézményt, mely teherképen az ő nyakukba szakad. A harmadik baj az esküdtek lajstromának megállapítása, mely helytelen alapon történik. Csakis a városi polgárokat s mentől nagyobb számban az ügyvédi kart veszik fel az esküdtek közé. A vidék a költséges utazás miatt teljeseit kimarad a combinatibból. Pedig az esküdtek lajstromát sorshúzás utján az összes esküdtek közül kell megállapítani, igy aztán nagyritkán jut be az esküdtek közé s bár ki is eltűri azt a feladatot, mit a sors reá mért azon alkalommal, midőn azt neki juttatta. Képzelni lehet hogy minő verdikt kerül ki azon esküdtek urnájából, akik bosszankodással mennek bele a tárgyalásba, melyhez még ama körülmény is tárul, hogy rendszerint az esküdtbiróság megalakitása 10 esetleg 11 órakor veszi kezdetét. Addig egyik vagy másik szavazó birót vagy jegyzőt fogni kell, mivel nem áll elegendő személyzet az eskitdtbiróság rendelkezési re. Ezen körülmény aztán a tárgyalás hosszadalmasságát nagyban előmozditja, mert emiatt aztán késő esteli órákba belenyúlik a tárgyalás és ez végkép kedvetlenné és türelmetlenné teszi az esküdt urakat. No, de legnagyobb baj van magában az Ítélkezés nehézségeiben. Vegyük figyelembe, hogy nálunk a bűnösök legnagyobb részét a vidéki idegen ajkú parasztság teszi ki. Teljesen műveletlen egyének, nem ritkán az erdőkből kérülnek elő, akik még kabátos embert alig látvalamint joga van a parlamentnek a költségvetést megajánlani s ezzel fejezni ki bizalmát a kormánynyal szemben, ugy joga van a kormány iránti bizalmatlanságát azzal kifejezni, hogy a költségvetést tőle megtagadja s ezáltal a kormánynak a kezéből teljesen kiveszi az állami élet tovább folytatására szükséges eszközöket — mondom, ha egy leszavazott kormánynak nincs budgetje vagy fölhatalmazása - az esetre az adózás szünetel s a tettleges kormány azt hatalmi eszközökkel nem hajthatja be. Mert az 188ü. évi XXI. t.-c. 20. S-a értelmében (a régi megyei gyakorlatból alkotva s annak megfelelőleg), — a törvényhatóságok nem tartoznak végrehajtani az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges beszedésére irányuló kormányrendeletet. Az alkotmányosság általános elvei szerint a budgetjog nem lenne teljes, ha egyidejűleg a parlamentet azon jog nem illetné, hogy a meghatározott pénzügyi időszak után vizsgálat alá vonható ne legyen az, miszerint az áílamkonnány az állam bevételeinek s kiadásainak reá bízott igazgatását a budgetben meghatározott módon eszközölte-e r hogy a törvényileg megállapított tételeket, címeket, rovatokat valóban oda forditotta-e, ahova azt az országgyűlés óhajtotta. Angliában már a Xl-dik században az államháztartás ellenőrzésére két közeg létezett, u. m. az auditor of the Exchequer és a clerc of the polls. Ujabb fejleményben az ellenőrizést a ( ompt. rollor generál végezi . . nálunk ilynemű intézményekkel nem találkozunk, — de érdekes tudni, hogy az 1454. évi országgyűlés önmagából egy küldöttséget választott, méhnek föladata volt annak megvizsgálása, hogy miként kezeltetnek a királyi jövedelmek a kamarában s hova fordíttatnak. Az 1">42. évi XVII. t.-c. kimondja, hogy a rendek két teijes hitelű férfiút választanak, egyiket a nemesség, másikat az urak sorából, kik Ő felsége kamarájának tanácsában részt vegyenek azon célból, hogy a megajánlott pénz más irányba ne használtassák s a legközelebbi országgyűlésen ennek bevételei és kiadásairól nyilvános számadás tétessék. Az ir>4r>. XLII. t.-c. rendeli, hogy az összes kir. jövedelmek