A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Járásbirósági okiratok. Hivatlan válasz a Kir. Közjegyzők KözIönye f. évi 3. számában megjelent cikkre. [Hozzászólás a Járásbírósági okiratok című cikkhez. Királyi Közjegyzők Közlönye, 1905. 3. sz. 55-61. p.] - Az adó-megajánlás joga. [2. r.]

A JOG 115 A cikkíró ur röviden azt mondja, hogy az igazságügyminiszter nem oda vág, a hová a panasz néz. A sérelem az, hogy a járásbiró idegen hatáskörbe avatkozott, a nélkül, hogy megállapította volna annak az egyetlen feltételnek fenforgását, melyben ezt a törvény kivételesen megengedi s hogy az eset nem áll magában, mert a kölcsönadó (vagy talán inkább nem adó! takarékpénztár tapasztalata szerint : a járásbirák mindenfelé az országban követnek el ilyen hatáskör tullépitéseket s felvesznek okiratokat, melyek legalább is mint közokiratok semmisek, (már t.-i. a M. O. kp. tkptár véleménye szerint). Továbbá utal panaszosok cégére alatt arra az állítólagos anomáliára, hogy igy annyival több közjegyzője lesz az országnak a hánynyal több járásbíróság, mint közjegyzői székhely van, (az már nagy hiba) és mindazoktól a közjegyzőktől, a kiknek kerülete több járásbíróság területére terjed, kerületük egyrésze törvény ellen Cr) elvétetik. (Mi köze ehhez a M. O. kp. tkptárnak és a tőle kölcsönt kérő félnek?) Azután kritikailag kiemeli a cikkíró az általa szükségesnek vélt, de az igazságügyminiszter által mellőzött azt az intézkedést, hogy a járásbiráknak minden egyes esetben, midőn közokirat felvétele iránt kerestetnek meg, nemcsak az volna feladatuk, hogy a legszorgosabban állapítsák meg, váljon hatáskörük törvényes feltételei, vagyis az illetékes közjegyző akadályoztatása és az ügy halaszt hatlansága fenforognak-e, — hanem az is, hogy a feleket tanítsák ki, miszerint ezen körülményeknek legszorgosabb mérlegelése dacára is a járásbiró által felvett okirat érvényességének kérdése minden egyes esetben illetékesen csak a per birája által dönthető el, hogy tehát még a törvényesen felvett járásbirói okirat is jogbiztonsági szempontból fórvényeink szerint a közjegyző által felvett okirat mögé sorakozik (Quod erat demonstrandum !) Végül, hogy a járásbirák az ez irányban eszközölt megállapításaikat az okiratban tanúsítsák. Cikkíró azzal végzi közleményét, hogy a közjegyzőkre az ilyen esetek annál inkább lehangolok, simptomatikusok, a meny- \ nyiben a közjegyzői hatáskör korlátozását és jövedelmük csorbítását jelző ujabbi tünetek. Szóval itt a kenyérkérdés és ez a punctum saliens! E sorok irója, mint bírósági aljegyző, végzett közjegyzői teendőket még mielőtt a közjegyzői intézmény életbelépett, volt közjegyző-helyettes, ügyvéd és jelenleg biró. Lehet, hogy ezzel az «ex omnibus aliquid, ex toto nihil» ódiumát magára vonja, de azért mégis hozzá szól az ügyhöz, talán hatáskör nélkül, de őszintén. Véleménye pedig röviden ez : Igazuk van a tisztelt kölcsönt adó és kölcsönt kereső — pardon kir. közjegyző uraknak, de még sincs igazuk! Igaz, hogy a birák hivatása a vitás jogkérdések feletti döntés és nem a prophilactikus jogrendőri teendő. De ha már a mi szervezetünk olyan, hogy a bíráknak az Ítélkezésen kívül a tanúsítási jogkörben is kell ténykedni, akkor a biró eme functiója nem a hatásköri létrán fel — hanem leszálló. Igazuk van a kir. a közjegyző uraknak, hogy a birák, — ha nem okvetlenül szükséges, — ne végezzenek közjegyzői teendőket. De nincs igazuk abban, hogy ha akad egy olyan idealista biró, a ki erre a tevékenységét kiterjeszti, a nélkül, hogy a törvényben előirt elhalaszthatlan szükség feltételét a górcsővel megvizsgálná — ezt abból az intentióból teszi, hogy hatáskörén túlterjeszkedve, e dilettáns szereplésben gyönyörködjék, legkevésbbé pedig van igazuk Önöknek abban, hogy a biró által jegyzőkönyvbe foglalt jogügylet érvénye attól függ, hogy a halaszthatatlanság bélyege rá van ütve, mert ha e müvelet hasonlít is a szükségkereszteléshez, azért a biró még sem tekinthető ebben a functióban bábaasszonynak szemben a professionalis közjegyző-lelkészszel és az ügylet hatályos, — nem dacára annak, hogy azt nem a professionalis közjegyző vette fel, hanem annál inkább, mert a bíróság előtt jött létre. Hogy ez igy van, egy hasonló példával lehet bizonyítani. Á tisztviselő hitel-egyleteknél az a praxis dívik, hogy a kölcsönt csak akkor folyósítják, ha a kölcsön-összeg erejéig a hitelt igénylő fizetése zálogjogilag már le van foglalva. Hogy ez létesíthető legyen, a bíróság előtt egyezséget kötnek, melynek alapján nyomban végrehajtást kérnek és foganatosítanak a kölcsönt kérő járandóságaira. Ez szorosan véve szabálytalan eljárás, fictio, de azért nem semmis — szükséges rosz, mint sok más e tökéletlen világon ; kényszer-forma, hogy a lényeg érvényesüljön. Ep ugy állunk oly helyen, ahol közjegyző nem székel, a biró által felvett okmányjegyzőkönyvvel. A biró segit a kényszerhelyzetben lévő félnek, mert belátja, hogy ennek szüksége van arra s mert józan észszel azt a nézetet vallja, hogy nem a közjegyzők kedvéért vannak az ügyletkötő felek, hanem megfordítva. Hivatkozhatunk oly példákra is, hogy a felek kénytelenek oly bírósági székhelyre utazni, ahol közjegyző nincs, mert ott a tanúsítási functiót a járásbiró teljesiti s mert külföldön csak e járásbirósági hitelesítést fogadják el némely ügyletben érvényesnek. Szóval ne szépítsék magukat és ne takargassák a valódi sérelmet — holmi hatáskörtulkapási foltokkal ; mondják meg őszintén, hogy ez kenyérkérdés és hogy magukat hivatva, sőt kötelezve tartják ezt megvédeni. Igazuk van a kir. közjegyzőknek, midőn arra az álláspontra helyezkednek, hogy ha közérdekű funcionariusoknak kineveztetnek, akkor ne vonja meg tőlük senki a megélhetés módját. Szép dolog a solidaritás, midőn olyan közjegyzők, akik nem szorulnak rá, kardoskodnak a szegényebb vidéki kartársak érdekében. De nincs igazuk a t. közjegyző uraknak, abban tendenciát látni, ha a járásbíróság vezetője, az 1886: VII. t.-c. !). §-a alapján, itt-ott elvétve egy darab kenyeret a közjegyzőtől — többet az utolsó évek alatt,—az 1812-ben megállapított hadi adónál). Ezzel szemben egész 1848-ig a rendek csupán gravameneket emeltek, de amelyeknek semmi gyakorlati eredménye nem lön. Kossuth Lajos 1847. nov. 22-én mondott beszédében mindezeket a visszásságokat elősorolja, de ekkor még positiv javaslatot nem terjesztett elö, — míg 1848. márc. 3-án és 31-én teljesen megvonja annak az állapotnak körvonalait, melynek hatása alatt ma élünk. Kossuth 1848 márc. 3-án ezeket mondja: "nekünk a magyar statusjövedelmek és statusszükségletek számbavételét, az ország financiájának alkotmányos kezelés alá tételét, szóval önálló magyar financ-ministeriumot kell kívánnunk. Mert különben a rólunk és nélkülünk intézkedő idegen hatalom pénzvisszonyainkat végtelen zavarokba bonyolíthatja; ha ellenben felelős financ-ministeriumunk lesz, a királyi szék díszéről, hazánk szükségleteiről s minden jogszerű kötelességeink teljesítéséről okszerű gazdálkodással gondoskodhatunk s polgártársaink pénzvisszonyait, minden veszélyes fluctuatiók ellen biztosságba helyezhetjük. » Deák 1848 márc. 31-én hasonló elveket mondott el. Ezen beszédek szellemében alkottatott meg az 1848. évi III. t.-c. 37. §-a, mely szerint ezentúl ^évenként* részletes költségvetés (budget, azaz az ország jövedelmei és szükségleteinek kimutatása a végból terjesztessék az országyülés elé, hogy az mind a szükségletet, mind e végre a fedezetet törvény által megállapítsa. Csak az ekként megállapított költségvetési törvény alapján és értelmében kezelheti a kormány, illetve a magy. felelős minisztérium a jövedelmeket, azon felül a ministerium az általa kezelt jövedelmekről, még pedig évenként az országgyűlésnek számolni is tartozik. (Az 1848. III. t.-c. 37. §-át, mintegy kiegészíti az 1897. XX. t.-c. lö. £-a, mely azt mondja ki, hogy a kormánynak törvényes fölhatalmazás nélkül semmi kiadást tennie nem szabad). Kettős elv van eme szakaszban kifejezve. T. i., hogy az ország egész pénzügyi állapotának kezelése a felelős magyar kormányra van bizva. - - a parlament teljes ellenörizete mellett; továbbá az, hogy nemcsak a költségvetés positiv megájánlásának joga illeti a nemzeti képviseletet, hanem a negatívum is belevonatott jogkörébe, vagyis megvizsgálhatja tételről tételre, hog) a budgetben megajánlott tételek csakugyan a budgettrövény ércelmében használtattak-e föl. Tudnivaló most már, hogy ellentétben az 1848-iki állapotokkal, 1867 óta szakadatlanul alkotmányos elvként érvényesült az, miképp az országos budget megállapítása az országgyűlésnek leglényegesebb jogai köszzé tartozik. Hogy a költségvetési javaslatban foglalt tételek szükégességéről vagy hasznosságáról ítéletet hozhasson az országgyűlés, azokat a kormány igazolja adatokkal, amelyeket, valamint azon főclveket és indokokat, melyekből a budget szerkesztésénél kiindult, jelentés alakjában terjeszti az országgyűlés elé. Ezen jelentés a kormányzat valamennyi ágára kiterjed és valóságos kormány-programm szokott lenni. A budgetjavaslat az országgyűlésen és különösen a képviselőházban a legmesszebbmenő vitatásoknak tárgya, mely elsősorban a javaslatba hozott kiadások szükségességének és hasznosságának kérdésére vonatkozik. A költségvetési tárgyalás a képviselőház egyik legfontosabb és következményeiben legkomolyabb teendője, mert ez van hivatva a pénzügyi helyzetnek tisztázására, ebből Ítélheti meg az adózó nép s a külföld az államháztartás, sőt az egész állami élet menetét. A budgetvita befejezése s az összes tételek megszavazása után, a kormány a költségvetési munkálatban a képviselőháztól felhatalmazást (appropriatio) kér s ha a többség bizalmát birja, azt mégis nyeri az abban foglalt bevételek beszedésére s a kiadási tételek fedezésére. (Itt jegyzem meg, hogy az angolok már a XVII. században érvényesítették az appropriatio jogát, mely tudvalevőleg a megszavazott kiadások hovaforditását biztosítja.) Az appropriatio közjogilag fontos tartalma a következőkben vonható össze : megállapítása annak, hogy az országnak a következő évben mily szükségletei lesznek; megállapítása annak, hogy az országnak ugyanabban az évben mennyi jövedelme várható ; felhatalmazás arra, hogy a kormány az ország jövedelmeit beszedhese, mi az összes jövedelmekre vonatkozik, bármely címűek legyenek s azok; felhatalmazás arra. hogy a kormány a beszedet