A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 15. szám - Járásbirósági okiratok. Hivatlan válasz a Kir. Közjegyzők KözIönye f. évi 3. számában megjelent cikkre. [Hozzászólás a Járásbírósági okiratok című cikkhez. Királyi Közjegyzők Közlönye, 1905. 3. sz. 55-61. p.] - Az adó-megajánlás joga. [2. r.]

114 A JOG nak alárendeltje, — a kereskedelmi törvény értelmében való segédje. Ha a bíró magatulajdonosa, vagy társtulajdonosa a lapnak, — akkor ez a kérdés megszűnik. Megszűnik akkor is, ha a lap 1. nem olyan cégé, egyéné, vagy csoporté, akivel, vagy amelylyel a bírónak erkölcsi szempontból tilos volna együtt munkálkodnia, s '2. ha a biró a lapnak szellemi vezetésében önállóan, — tehát minden alárendeltség nélkül — intézkedhetik. Ha mármost a biró valamely lapnak nem tulajdonosa, sem nem felelős szerkesztője, akkor vizsgálnunk kell, vájjon, mint alárendelt alkalmazott szerepel-e a lapnál, vagy pusztán mint cikkíró, mint a lap szerkesztőségétől, szervezetétől független munkatárs. Az utóbbi minőségben kétségtelenül működhetik a lapnál, birói állásának minden sérelme nélkül, — és természetes, hogy ezért a munkájáért fizetést is fogadhat el. Ennek a módozatnak különös, kitüntető és nem megalázó altaját látom abban, ha a tulajdonos-szerkesztő (természetesen jogi szaklapról beszélek), mint fiatalabb vagy kisebb nevü jurista, — az ilyen szellemi munkatársának, aki mellékesen biró, és nagyobb nevü, irodalmi multu jogán a lap fején átengedi az első helyet és a főszerkesztői címet, amelyhez jogi consequentiák nem fűződnek, amely mintegy kifejezője annak, hogy a kisebb tudományos tekintélyű szerkesztő, — a nagyobb jogásznak szellemében vezeti a lapot, hogy a direct cikkírói munkásságon fölül a lap irányítására is befolyást enged neki. Az a biró, akit az a kitüntetés meg tudna tántorítani birói függetlenségében, — az sokkal gyarlóbb, kisebb és hibásabb ember volna, mintsem hogy rövid időn belül ne kerülne fegyelmi birái elé, akik azután in concreto vizsgálnák, vájjon érvényesült-e az ő birói működésében valamely megengedhetetlen befolyás. Az, hogy a főszerkesztő biró, a szerkesztő pedig ügyvéd, nem állapit meg összeférhetetlenséget Ha a biró igazi biró, akkor ez az összeköttetés őt nem befolyásolhatja, — épen ugy, ahogy függetlennek kell maradnia s tud is maradni a legbensőbb barát befolyásával szemben. Az a biró, akit a munkatársi kapcsolat meg tud ingatni, az amúgy sem való erre a nehéz hivatásra, — az akkor sem lesz jó biró, akkor sem lesz becsületes szolgája az igazságnak, ha nem fogja valamely jogi lapnak főszerkesztői cimét viselni. Olyan birót pediglen, — (mert a szaksajtóban ez a kérdés is fülmerült) aki pusztán cégérnek árulná a nevét, a ki minden szellemi munka nélkül pénzt fogadna el azért, hogy a nevét reclám céljából valamely jogi lapnak engedje át, — olyan birót még testületünknek leggyöngébbjei között sem igen lehetne találni. Ellensége vagyok a tiltó normák szaporításának. Bízzunk valamennyire a bírák és a velük annyi téren érintkező, a velük TÁRCA. Az adó-megajánlás joga. • AJog e red et i tá reája. — Irta HORVÁTH JÁNOS dr. egyetemi m. tanár előadása (Befejezés.* i Az 1825-tó'J keltezhető reform-aerával üsszeesöleg, a közjogi viszonyok tisztább fejlődésével jutottak csak annak tudatára, hogj az eddigi állapotok tovább fönn nem tarthatók, hogy a leglényegesebb jogokban a magyar országgyűlés, mint ilyen, nem részesül, azokból ki van zárva. Széchenyi jegyezte meg a főrendi táblán 1827. VJII/4., hogy az, amit a rendek óhajtottak, nem egyezett meg a systeniával, a birodalom magasabb pénzügyi politikájával, melyre a nemzet képviselőinek legkisebb befolyás sem engedtetett s melynek csak utóbajaival kellé befejezett tények alakjában leszámolniok. A magyar rendek abban a tévedésben voltak, hogy az ország financiális önállósága biztosítva van az adómegajánlás és megtagadás jogának föntartásával. A kormány, bár e jogot kellemetlen akadálynak tekintette, de az egyébkénti szabad gazdálkodhatás élvezete mellett eltűrte. Volt azután ezen állapotnak még egy nagyobb hátránya, mely szerint ugyan mindennemű adó vagy segély megszavazása a rendek joga, de a pénzügy kezelése a király dolga s az országos pénzügyet már csak a királyi pénzügy alakjában tudják képzelni. (Mindez szorosan összefügg a magyar közjogban alaptalanul becsempészett föntartott kir. jogokkal.) K fölfogás tette lehetővé, hogy a magyar király pénzügye összeolvadt a császár pénzügyével s a kapcsolatnál fogva, mely Ausztria és Magyarország között fonállott, ' elkerülhetetlen volt, hogy az osztrák pénzügyminiszterek Magyarország pénzügyminiszterei is lettek. *J Előző közlemény a 14-ik számban. egy morális 'célra törni hivatott ügyvédek erkölcsi értékében is. A bűnös bíróról bűne úgyis eléggé hamar sül ki, — a többi azután a fegyelmi és büntető bíróság dolga, amely megismeri és megtorolja a leplezett alakú vesztegetést is. A birót pediglen ne akadályozzuk meg szellemi munkájának érvényesítésében ; ne zárjuk őt el az eleven, nagy világtól, mert ha az élet hasznától, örömeitől, érdek-bonyodalmaitól távol álló paragrafus-kezelőt faragunk belőle, — képtelenné fog válni arra, hogy az államnak és a magánosoknak az ő gondjára bizott eleven érdekét fölfogja, életét megösmerje, bonyodalmait megitélni tudja. Ne kockáztassuk a birói függetlenség egyoldalú tulhajfásáért, a bírónak társadalmi, lelki, szellemi szabadságát. Járásbirósági okiratok. — I Iivatlan válasz a Kir. Közjegyzők Kö z I ö n y e f. évi 3 számában megjelent cikkre. — Irta R. Gy. járásbiró. Egy uj causi' célébre támadt a birói és közjegyzői kaiközt. Röviden ide iktatjuk a fent hivatkozott cikkből kivont tény állást. Egy vidéki járásbiró oly székhelyen, a hol közjegyzői állás rendszeresítve nincs, egy hozzá fordult fél kölcsönkötelezvényét jegyzőkönyvbe foglalta, mely kötelezvény alapján a zálogjog a M. 0. Kp. Tkptár javára bekebeleztetik. A M. O. Kp. Tkptár ezen közokiratot a közjegyzői törvény értelmében, semmisnek tartotta s a kölcsön folyósítását megtagadta, egyben pedig a féllel egyetértők * az illetékes törvényszéki elnökhöz kérvényt intézett, hogy a kir. járásbirót a 35 kor. bélyeggel ellátott jegyzőkönyv kiadására utasítsa. Az elnök e kérvényt, mint nem felügyeleti jogkörébe tartozót, elutasította. Erre kérelmezők az igazságügyin/lisztéihez fordultak s ott már azt is kérték, hogy az ig. ü. miniszter az ily a felek jogbiztonságát közvetlen érdeklő, sőt azt legnagyobb mértekben veszélyeztető ténykedéstől a bíróságokat rendeletileg tiltsa cl. Az igazságügyminiszter 19,714/1. M. 904. IV. sz. a. kelt rendeletével a kérvényt ugyanazon okból, vagyis azért utasította el, mert e felett csak az illetékes bíróság határozhat, annak határozatát pedig ig.- igazgatási uton sem befolyásolni, sem megváltoztatni nem lehet, a kért rendelet kibocsátását pedig az okból tagadta meg, mert oly székhelyen, a hol közjegyző nincs, a járásbiró halasztást nem tűrő esetekben az 1886: VII. t.-c. 9. $-a szerint közjegyzői teendőket végezni hivatva van, az pedig, hogy valamely eset halasztást szenvedhet, vagy sem, a concrét körülményektől függ. Ez a panaszos ügy elintézése közjegyzői körökben nagy port vert fel s igy a többi közt az id. szaklapban a tárgyilagosság határait nagyon is érintő módon megkritizáltatott. Érezték ezt a rendek, belátták ők a független nemzet financia fontosságát már a Habsburg-korszak elején, p. o 1531-ben, 1536-ban, különösen pedig Ki'JS-ban. Az 1608. V., 1618. XV., 1655. I„ 1681. XIV. t.-cikkelyekkel egy külön magyar kincstári hivatal szervezését vevék célba, melynek feladata leend az összes magyar közjövedelmeket kezelni s állami önállóságunkat ez irányban is kifejezésre juttatni . . . ez intézmény államiságunk financiális fejlődésében nagy horderejű lett volna, — de a magyar kir. kamara a bécsi központi pénzügyi hatóságokkal szemben nem tarthatta meg függetlenségét, — igy azután beállott azon eset, hogy nem létezett semmi biztosíték arra nézve, miképp az egyszer már megszavazott pénz tényleg az ország céljaira fog fordíttatni. Az országgyűlés szabatos budgetjogot nem gyakorolt, még pedig azért, mert nem hogy jogait képes lett volna tágítani, de a meglevőket is alig védhette meg. Ami pedig ilynemű operatum az ország szükségletei és fedezéséről 1848-ig netán készíttetett. kizárólag administrativ uton, — ilynemű alakjában is figyelmet érdemel. Ily alapvető művelet p. o. a m. kir. kamarának számadása 1541-ből). Deák Ferenc 1867 márc. 28-án igy vázolja eme álalkotmányos helyzetet: «igaz, hogy a hadi adót Magyarország saját országgyűlésén ajánlotta meg, de ezen hadi adó az ország összes jövedelmének egy ötöd részét nem tette. Az országgyűlésnek semmi elhatározó befolyása nem volt a magyar állam jövedelmeinek többi részére; azt a kormány beszedte s a legnagyobb részét Bécsbe küldötte. Költségvetés sem a külügy és a katonaság szükségeiről, sem egyéb jövedelmekről és kiadásokról az országgyűlés elébe soha nem terjesztetett és még a közadó is minden költségvetés nélkül ajánltatott meg és soha ki nem lön mutatva. SŐt az országgyűlés által nem is követeitett, hogy kimutattassék, hogy mennyi a katonaságnak a valóságos költsége.. (Így következett be azután, miképp p. p. az 1825-27. évi országgyűlésen a rendek számítása szerint a kormány mintegy 2.400,000 p. forinttal szedett