A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 14. szám - A büntető perrendtartás és a katonák

54 A JOG az életközösséget azonnal megszakította. Megvolt állapítandó továbbá a tanúvallomások alapján, hogy alperes a házassági életközösség megszakítása után olyan életet folytatott, mely aH. T. 80. §-ának c) pontja alá esö erkölcstelen életnek megátalkodottan való folytatásának fogalmát teljesen kimeríti, ugyanis M. Zs. és Sz. [. tanuk vallomásai szerint alperes 1901. év végén, midőn H. M.-nál szolgált B. M.-lyal, H. G-val s M. M-sal szerelmi viszonyt folytatott, nevezettek az éjjeli órákban jártak alpereshez, söt M. M. egy ágyban is hált alperessel. M. M. tanú saját eladásai szerint alperest az alatt, mig az H. M.-nál szolgált 1<>—15ször látogatta meg az éjjeli órákban s alperessel többször együtt is hált. A csatolt bűnügyi iratokból s B. M. tanú vallomásából megállapítható, hogy fel; eres 1902. év január hó 14-én békülési szándékból elment alpereshez, mely alkalommal B. M.-t alperesnél találván, a miatt alperest tettleg bántalmazta. Alperes mindezen cselekményeinek elkövetési idejét M. Zs. 1901. év végére, Sz. I. tanú pedig 1902. év végére teszi. Mindkét tanú vallomása azonban megegyezik abban, hogy alperes ezen erkölcstelen életet azon idő alatt folytatta, illetve nevezeit tanuk azon idő alatt észlelték, mig alperes H. M.-nál szolgált. Minthogy pedig felperesnek meg nem cáfolt előadása szerint alperes az életközösség megszakítását, azaz 1901. év október 22-ik napját követő napon H. M. szolgálatába lépett, kétségtelenül megállapítható, hogy alperes a fenti cselekményeket 1901. év végén és 1902. év elején követte el. Minthogy pedig peres feleknek 1901. év október hó -22 napjától megszakítás nélkül tartó tényleges külön élésükből, továbbá azon körülményből, hogy az 1894:31 t.-c. 99. ij-a értelmében 7,125/902. számú ítélettel előre bocsájtott ideiglenes elkülönítés nem eredményezte viszálykodó házas feleknek célba vett kibékülését, az 1868:54. t.-c. 155. §. értelmében az az okszerű következtetés vonható, hogy figyelembe véve a házas feleknek egyéniségét és életvisszonyait is, közöttük a házassági visszony már annyira fel van dúlva, miként annak felbontása mindkét peres fél érdekében kívánatosnak látszik: ennélfogva a házasságot a házassági törvény H0. tj. a) és c) pontjai alapján felbontani, az alperest a 85. §-a alapján vétkesnek nyilvánítani kellett. Minthogy a házasságból gyermekek nincsenek : s a felek egymás ellen vagyoni követeléseket nem támasztottak, ez irányban intézkedni nem volt szükséges. A házasságvédö közérdekből lévén a hásasság védelmére kirendelve, az a tiszt teljesítése körül felmerült dijainak megfizetésére mind a két fél egyetemlegesen kötelezendő volt. Felperes perköltségeinek alperes általi megtérítését nem kívánván, képviselője pedig azok mennyiségét fel nem számítván, ez irányban intézkedni szükség nem volt. A jogerős ítéletnek az illetékes anyakönyvvezetővel leendő közlése az 1894. évi XXX11I. t.-c. 67. i?-a alapján lett elrendelve. A kir. törvényszék ezen ítéletet 1. I. K. felperesi ügyvédnek Békésen, 2. K. J. alperesnek Békésen, 3. J. E. házasságvédőnek Gyulán, 4., a m. kir. állami anyakönyvezetőnek Békésen, — 5. a m. kir. adóhivatalnak Gyulán, — 6. Az 1902. B. 20. számú iratokkal a kir. járásbíróságnak Békésen megküldeni rendeli. A nagyváradi kir. ítélőtábla (11(04. évi április hó ő-én 257 11)04. pszám alatt) következő itétetet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének nem neheztelt részét nem érinti, hivatalból megvizsgált azt a részét pedig, mely szerint peresfelek között a házasság felbontatott, az 1868. évi L1V. t.-c. 155. §-ára való hivatkozás, valamint azon indokolás mellőzésével, hogy a házassági visszony felbontása az alperesre nézve is kívánatos, egyéb indokainál fogva helybenhagyja s az iratokat a m. kir. Kúriához felterjeszti. A m. kir. Kúria (11)04. évi szeptember hó 22-én 3,685/1904. jiszám alatti következő ítéletet hozott. A másodbiróság ítélete az elsőbiróság Ítéletéből fentartott indokok alapján helybenhagyalik mind az által azoknak azzal a helyesbítésével és kiegészítésével, hogy alperesnek az a ténye, mely szerint a házassági életközösség tartama alatt az éjjelek nagyobb részét a közös lakáson kívül töltötte, a házas élet folytatása következtében önálló bontó ok lenni megszűnt és csak is a felbontás iránti kérelem támogatására szolgál (H. T. 82. és 84. mig alperesnek az a cselekménye, hogy 1901. évi szeptember hónapban G. S.-ral egy sötét szobában bezárkózva időzött, a H. T. 80. 5j a) pontjában meghatározott bontó okot állapítja meg. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kötelező igéret is visszavonható, ha az igéretlevő az igéret tételénél tévedésben volt ama feltevésekre nézve, melyek az igéret tételének lényeges indokát képezték. A szombathelyi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság, (11)03. évi július hó 11-én 5125 1904. P. szám alatt) Scheiber Zsigmond dr. kiscelli lakos ügyvéd által képviselt I. István kiscelli lakos, magánzó, felperesnek, Kuebel Kornél dr. szombathelvi lakos ügyvéd által képviselt Kemenesaljái takarékpénztár részvénytársaság kiscelli bej. ker. cég alperes ellen 2,400 korona és járulékai iránt indított rendes kereskedelmi perében ítélt: A kir. törvényszék alperest végrehajtás terhével kötelezi arra, hogy 1,200 korona résztőkét és ennek 1900. évi február hó 1-től járó 5°/o kamatait felperesnek megfizesse. Felperest keresetének a megítélt összeget meghaladó részével elutasítja és a perköltséget peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokolás: Felperes keresetében azt adja eló, hogy ö alperes társaságnál annak alakulása óta 1890. évi január hó l-től 1900. évi február haváig a főkönyvelői tisztet töltötte be és az utóbbi időpontban a társaság szolgálatát kénytelen volt elhagyni, mert a társaság felmondás nélkül elbocsátotta. Elbocsátása alkalmával a társaság közgyűlése felperes kérelmére elhatározta, hogy őt végkielégitésben részesiti, melynek összegérc nézve a megállapítást az igazgatóságra bizta. Á társaság igazgatósága azonban a közgyűlési határozat ellenére a végkielégítési összeget meg n^m állapította, hanem kijelentette, hogy felperes végkielégítési igényét el nem ismeri. Ennek folytán felperes azt kéri, hogy alperes végkielégítési öszszeg gyanánt felperes egy évi fizetése vagyis 2,400 korona és járulékai megfizetésében elmarasztaltassék. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert feiperes állását önkényt hagyta cl, a mennyiben arról a társaság közgyűlésén lemondott. A közgyűlés határozata a végkielégítés tárgyában nem véglegesen hozatott, hanem annak közelebbi és végleges meghatározása az igazgatóságra bízatott. Peres felek között ekként a végkielégítésre nézve jogügylet létre nem jött. Az igazgatóság felperes lemondása után vizsgálatot ejtett meg; s miután felperes ügykezelésében szabálytalanságot és visszaéléseket tapasztalt, felperes részére a végkielégítést semmiképen sem találta megadhatónak, s így 1900. évi augusztus hó 25-én elutasitólag határozott, s e határozatot a közgyűlés el is fogadta. A kir. törvényszék a 2/. alatti közgyűlési jegyzőkönyv és peres felek egyező előadása alapján megállapítja, hogy felperes az alperes társaságnál 1890. évi január havától 1900. évi március hó elejéig betöltött könyvelői állásáról önkényt lemondott, s hogy felperes kérelmére alperes társaság közgyűlése az ő részére végkielégítést szavazott meg, melynek összegére nézve a döntést az igazgatóságra bízta. A felek között nem vitás, hogy az igazgatóság hivatkozással a felperes tevékenységében tapasztalt mulasztások és visszaélésekre,a végkielégítés tárgyában elutasitólaghatározott és azt a közgyűlés elfogadta. A kir. törvényszék felperesnek a végkielégítéshez való jogát megállapitandónak találja. Felperes ezen joga megállapítandó volt, mert tekintve, hogy alj>eresi intézetnél hosszabb ideig alkalmazásban volt, ezt a jogát a társaság közgyűlése is elismerte és csak az összeg megállapítását bizta az igazgatóságra, s a midőn a közgyűlés, mely a részvényesek összeségét képviseli s ennek nevében gyakorolja jogait, felperesnek a végkielégítéshez való jogosultságát kimondotta, az igazgatóság, mint a társaságnak a közgyűlés alá rendelt szerve és közege nem lehet hivatott és jogossitva a közgyűlés által már kimondott jogot megtagadni. Nem szünteti meg alperes végkielégítés adása iránti kötelezettségét alperes azon védekezése sem, hogy felperes az intézel ügy és szakkezelésében szabálytalanságokat, illetve visszaéléseket követett el, mert amennyiben ily rendetlenségek valóban fenn forognak, azok a közgyűlésnek azonnal felperes lemondásakor tudomására lettek volna hozandók, ez azonban meg nem történt; de különben is az ügykezelés ellenőrzése az igazgatóság feladatát képezi s az igazgatóság ebbeli mulasztása felperes jogát meg nem szüntetheti. A végkielégítés összege azonban szerződésszerüleg megállapítva nem lévén, ezt a kir. törvényszék az e részben fennálló szokások és gyakorlat alapján a kereskedelmi törvény 57. $-ában meghatározott felmondási időszakra cső három havi fizetési összegnek kétszeres összegében, vagyis tekintve, hogy felperes évi fizetése — amint ez nem is vitás 2,400 koronát tett — 1,200 koronában megállapítani és alperest ezen összeg és annak törvényes kamataiban elmarasztalni kellett. Felperest azonban keresetének többi részével az előadottak folytán el kellett utasítani és mivel felperes részben nyertes és részben vesztes, a perköltségek peres felek között az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a értelmében kölcsönösen megszüntetendők voltak. Peres felek képviselőinek munkadija és kiadása saját feleik irányában az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a értelmében volt megállapítandó. Alperes azon kérelmét, hogy az iratok a kir. ügyészséghez az 181)5. évi XXXIII. t.-c. H7. 5}-a értelmében áttétessenek, minthogy a kir. törvényszék arra elegendő alapot nem talált, nem teljesiti. A győri kir. ítélőtábla (1903. évi november hó 11-én 2,281/1903. P. szám alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a felperest keresetével 1,200 koronára s kamatára nézve elutasító részét helybenhagyja, a többi részét pedig megváltoztatja, felperest keresetével a részére az elsőbiróság által megítélt 1,200 koronára s kamatára nézve is, s ekként egészen elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 332 korona 95 fillér perbeli és 60 korona 60 fillér felebbezési költséget 15 nap alatt fizessen. Imiokok : A 2''. alatt csatolt közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat értelmében az alperesi társaság közgyűlése a felperes által végkielégítés iránt előterjesztett kérelmet méltányosnak ítélve, a végkielégítést megadandónak mondotta ki és összegének meghatározását az igazgatóságra bizta. E szerint az okirat szerint tehát alperes a végkielégítés megadása iránt felperessel szemben kötelező ígéretet tett. Alperes a kereset ellenében azt a kifogást hozta fel, hogy ennek az ígéretnek a megtételénél nyilvánvaló tévedésben volt. mert a végkielégítést, amint az a 2- . alatti kivonatból is kitűnik, a felperes hü szolgálatainak méltánylása tekintetéből ígérte. A felperes hivatalának átvétele alkalmával megtartott vizsgálat eredményéből azonban arról győződött meg, hogy felperes hivatali kötelességeit súlyosan megszegte s oly szabálytalanságokat és mulasztásokat követett el, melyek őt a végkielégítéssel való jutalmazásra érdemtelenné tették, sőt törvényes okul szolgáltak volna a felperesnek felmondás