A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 14. szám - A büntető perrendtartás és a katonák

A JOG nélkül való elbocsátására. Felperes az ennek a kifogásnak bizonyítása végett Bt-', a. becsatolt jegyzőkönyv tartalmának valóságát tagadta ugyan, de nem tagadta alperesnek azt a viszonválaszbeli állítását, hogy ez a jegyzőkönyv oly fogalmazvány leírásával vétetett fel, amely fogalmazványnak egyes tételeit maga a felperes módosította, és hogy a jegyzőkönyv a felperes által módosított fogalmazványnak másolata. Sz. József, itj. H. Samu, T. Sándor és M. Kálmán érdektelen tanuk pedig azt vallották, hogy a 3»/. alatti jegyzőkönyv felperes ama feleleteit tartalmazza, melyeket a vizsgálat alkalmával az azt teljesítő ügyvezető által hozzá intézett kérdésekre adott és amely feleletek felperes előtt egyenkint felolvastattak. A kérdéses jegyzőkönyv tartalmának valósága tehát ekkép felperes tagadása ellenére bizonyítottnak fogadandó el; annak 1., 2., 4., 5.. <»., 7., <)., 10., 11., Ki., 26., 29., 40. és 42. pontjaiból pedig kétségtelen, hogy felperes a hivatali teendőinek elátásánál oly szabálytalanságokat követett el, melyek a szolgálati hűség követelményeibe ütköznek és így alapos alperesnek az a kifogása, hogy felperes az ígért jutalmazásra érdemtelen volt. Ezek szerint alperes a végkielégítés iránt 1900. évi február hó 28-án felperesnek tett Ígéretet jogosan vonta vissza, mert a kötelező ígéret is visszavonható, ha az igérettevő az ígéret tételénél tévedésben volt ama feltevésekre nézve, melyek az ígéret tételének lényeges indokát képezték. Ennélfogva felperest keresetével egészen elutasítani s mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-cikk 281. §-a értelmében a perbeli és felebbezési költség fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó 18-án IÍ8/1904. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. Maga az a körülmény, hogy a kölcsönfelvétel vagyis a főkötelezettség kereskedelmi ügyletet képez, a kezességet járulékos természete dacára még kereskedelmi ügyletté nem teszi. lA m. kir. Kúria 1901- június 21. 6,075. sz. a.) Ha a per adataiból megállapithatólag a felek az ajánlatnak Írásba foglalását célozták, akkor az ajánlatnak a biztositott részéről való aláírása nélkül a biztosítási ügylet érvényesen létre sem jöhet és ezért az ajánlat szóval történt megtételének a bizonyítása közömbös. (M. kir Kúria 1904 nov. 30. 1,683,1903. I Sertés adás-vételi ügylet sertéskereskedöre nézve kereskedelmi ügyletet képez. A vevő azáltal, hogy az áruban talált hiányt hat hónapon belül fölfedezte és erről az eladót értesítette, alperessel szemben csak kereseti jogát tartotta fen, ezzel a hiányokra alapított kereseti jogának elévülését még nem szakította félbe, mert az elévülést csak a keresetindítás szakítja félbe. lA m. kir. Kúria iéui október \2. 5,996. sz. a.) A fizetési hely megjelölésének hiányában az óvás szabályszerűen az intézményezett lakhelyén veendő fel akkor is, ha a telepesnek lakkelye és üzlete más községben van. A m. kir. Kúria 19(J4 nov mber 24. ll>6. sz. a.) Egymagában az, hogy a munkást a baleset a munkadónál való alkalmazása ideje alatt és munkaközben érte, a balesetet ért munkást kárkövetelésre nem jogosítja, mert ha a baleset a munkaadó és a munkás hibájá nélkül következett be, akkor az véletlen esetnek tekintendő, amelynek következményét az viseli, akit a véletlen baleset ért. (A in. kir. Kúria 1901 november 17. I. G. 32". sz. a.) t Az az eladó, aki a késedelmes fizetést jogfentartás nélkül elfogadta a vevőtől, a vevő fizetési késedelme cimén utóbb el nem állhat a vételi szerződéstől. (M. kir. Kúria — 1904 november 15. 181 1904.' A készpénzóvadékot adó fél a csődtömegtől ezt csak akkor követelheti vissza, ha a visszakövetelt összeg a közados által külsőleg is felismerhető módon különállóan, elkülönítetten és állított minőségének megjelölésével kezeltetett és mint olyan a csődtömegben feltalálható. ÍA m. kir. Kúria 1904 szeptember 7. LÖVi. sz. a.) A kellékhiányu váltó utóbb kitöltve perletétel esetében is, ujabb keresettel érvényesíthető és nincs szükség perújításra mivel az előző pernek jogalapja egy váltónak nevezett, de lényeges kellék hiányában ilyennek nem tekinthető irat volt, mig a későbbi pernek jogalapját egy szabályszerű váltót képező okirat alkotja. (A m. kir. Kúria 19 4 november 7. ü07 1903 i Bűnügyekben. A B. P. 430. és 390. ij-ának egybevetett értelme szerint a semmisségi ok, mely miatt a semmisségi panaszt használják, világosan megjelölendő. A vádlottak bejelentése pedig a törvény e rendelkezésének nem felel meg, mert azzal, hogy elitéltetésük miatt élnek semmisségi panaszszal, csak a neheztelt ítéleti rendelkezés van megjelölve. A B. P. 385. 1. a) pontja alapján semmisségi okul érvényesíteni kivánt az a tény, vagy törvénysértés pedig, amelynél fogva a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tények bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítanák, bejelentésüknek védekezésükkel való egybevetéséből sem tűnik ki. A kecskeméti kir. törvényszék (190"). évi január 30-án 908/1905. sz. a.) könnyű testi sértés és idegen ingó vagyon megrongálásának vétsége miatt vádolt ifj. J. István és neje K. Anna elleni ügyben következőleg ítélt. A kir. törvényszék a kir. jbiróság ítéletét részben megváltoztatja és ifj. J. István és neje K. A. vádlottakat, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettes társakat bűnösöknek mondja ki a BTK. 301. §. 3. tételében meghatározott könnyű testi sertés vétségében, melyet az által követtek el, hogy Ladánybenén 1904. évi aug. 22-én ifj. B. Pálné főmagánvádló testét szándékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazták, hogy ennek folytán 8 nap alatt gyógyult sérüléseket szenvedett és ezért a BTK. 302. s-a első bekezdésének harmadik tétele alapján fejenként az ítélet foganatba vételétől számítandó négy (4) napi fogházra, továbbá az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, 1") nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetében a BTK. 53. §-a alapján egy (l)napi fogházra átváltoztatandó husz (20) kor. pénzbüntetésre itéli. Kötelezi továbbá vádlottakat egyetemlegesen, hogy ifj. B. Pálné főmagánvádló részére 20 kor. ügyvédi, 10 kor. utánjárási és 4 kor. orvosi költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt, az államkincstár részére pedig 8 kor. 40 611. eddig felmerült és a még ezután felmerülendő bűnügyi költségeket az 1890. évi XLIII. t.-c. 9. §-ában meghatározott módon megfizessék, ezeket a költségeket azonban a most idézett törv. 45. §-a alapján egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánítja. Ezzel a változtatássul a kir. jbiróság ítéletének felebbezett részét egyebekben helybenhagyja, nem felebbezett részét pedig nem érinti. Indokok: Minthogy ifj. B. Pálné főmagánvádló eskü alatt vallotta, hogy a csatolt orvosi látleletben leirt sérüléseket Ladánybenén 1904. évi aug. 22-én rajta vádlottak ejtették az által, hogy lakására mentek, őt megtámadták és agyba-főbe verték; minthogy H. Lipótné tanú azt vallotta, hogy a kérdéses napon az eset után főmagánvádló azonnal hozzáment véresen és panaszkodott, hogy vádlottak őt megverték; F. József tanú pedig arról tanúskodott, hogy hallotta, amidőn a felek zajongtak, az orvosi látlelet és véleménynyel pedig igazolva van, hogy főmagánvádlón J904. évi aug. 22-én 8 nap alatt gyógyult testi sértések ejtettek : a kir. törvényszék ezek által vádlottak tagadásával szemben bizonyítottnak találta, hogy főmagánvádlót 1904. évi aug. 22-én ugy megverték, hogy 8 nap alatt gyógyult sérüléseket szenvedett. .Minthogy vádlottak ezen tette megállapítja a BTK. 301. §. 3. tételében meghatározott könnyű testi sértés vétségének tényálladékát: a kir. jbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával vádlottakat ebben bűnösöknek kimondani s tekintettel eddigi rovatlan előéletükre mint enyhítő körülményre, a rendelkező részben kitett büntetéssel sújtani kellett. A kártérítésben való marasztalás a BTK. 311. §-án és a BP 4H!t. §-án, a bűnügyi költségek iránt tett intézkedés pedig a BP. 480., 481. §-ain, illetőleg az 1890. évi XLIII. t.-c. 4. §-án alapszik. Ezzel a változtatással a kir. jbiróság Ítéletének felebbezett egyéb része indokai alapján hagyatott helyben, nem felebbezett része pedig a BP. 387. S-a értelmében nem érintetett. A m. kir. Kúria (1905. évi március 8-án 1,690. sz. a.) következő végzést hozott : A semmisségi panaszok visszautasittatnak. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen vádlottak a BP. 385. 1. a. pontjának felhívásával, elitéltetésük miatt jelentettek be semmisségi panaszt. Minthogy a BP. 430. és 390. S-ainak egybevetett értelme szerint a semmisségi ok, mely miatt a semmisségi panaszt használják, világosan megjelölendő, a vádlottak bejelentése pedig a törvény e rendelkezésének nem felel meg, mert azzal, hogy elitéltetésük miatt élnek semmisségi panaszszal, csak a neheztelt Ítéleti rendelkezés van megjelölve, A BP. 385. >;. I. a) pontja alapján semmiségi okul érvényesíteni kivánt az a tény, vagy törvénysértés pedig, amelynél fogva a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tények bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítanák, bejelentésüknek védekezésükkel való egybevetéséből sem tűnik ki: a semmisségi panaszokat mint törvényszerű semmisségi ok megjelölése nélkül használtakat, a BP. 434. ij-ának harmadik bekezdése értelmében visszautasítani kellett. A Bp. 556-ik Íjának harmadik bekezdése szerint, az ezen bekezdésben megjelölt ügyekben, a kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a vádló csak akkor használhat semmisségi panaszt, ha a törvényszék olyan büntetendő cselekményt, amely a törvény szerint bűntett, vétségnek vagy kihágásnak minősített. A nagyszebeni kir. törvényszék (1905. évi január h<5 25-én 468/1905. Btő sz. a.) könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt L. Sándor elleni ügyben következőleg ítélt: A nagyszebeni kir. trszék mint felebbviteli büntető bir> iság a nagyszebeni kir. jbiróságnak 1904. évi okt. hó 17-én 1904. B. 1,110 6. sz. a. hozott ítéletét indokainál fogva helybenhacívja. A m. kir. Kúria (1905. március 8-án 1,443 1905. B. 92. a következőleg végzett: A felfolyamodás elutasittatik. Indokok. A kir. törvényszéknek másodfokban hozott it élete ellen főmagánvádló -<azért mert a szemle nem lett ismételve*, semmiségi panasznak tekintendő felebbezést, az azt visszauta-nö végzés ellen pedig felfolyamodást jelentett be. Minthogy azonban a Bp. 556-ik §-ának harmadik bekezdése szerint az ezen bekezdésben megjelölt ügyekben, a "kir. törvényszéknek másodfokú ité-