A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - Az individualisatio elmélete és büntető törvényhozásunk

50 A JOG III-adrendü felperes részére 4—4.000 K., IV-edrendü felperes részére 1,200 K.; végül V-ödrendü felperes részére 2,000 K. tőkének és ezen tőkék után 1901. évi május hó 29-étől folyó 5°/0-os kamatnak, valamint perköltségnek fizetésére köteleztetett, részben megváltoztatja és I-sőrendü alperest végrehajtás terhével csupán arra kötelezi, hogy I-sőrendü' felperesnek 3,000 K. 11-od és III-adrendü felperesnek külön-külön 2,000 K., IV-edrendü felperesnek »K)0 K. és V-ödrendü felperesnek 1,000 K. tőkét, az ezen tőkék után 1901. évi május hó 29-étől folyó 5<'/n-os kamatot és mind az öt felperesnek együttvéve 219 K. 35 f. perköltséget 15 nap alatt fizessen meg. Felpereseket keresetüknek meghaladó, a kir. törvényszék által megítélt részével l-sorendü alperessel szemben elutasítja; végül felperesek és I-sőrendü alperes ügyvédeinek felebbezési dijait és kiadásait saját teleikkel szemben külön-külön 71 K. 3U f.-ben állapítja meg. Indokok. A másodrendű alperes tagadásával szemben felpereseket terhelte annak a tényállításnak a bizonyítása, hogy másodrendű alperes B. M.-nak meghatalmazást adott arra, mikép felperesnek a haszonbérleti jog megszerzése körül kifejtett munkásságukért dijat kötelezzen. Ennek a bizonyítása azonban felperesnek nem sikerült. Az Ü) és P) alatt másolatban csatolt vallomások ugyanis: erre nézve adatot nem tartalmaznak ; a Z) alatt másolatban csatolt okiratnak az az intézkedése pedig, amelylyel alperesek és B. M. megállapították, mikép a jutalékok körülbelül 20,000 koronát tesznek ki, és amelylyel megállapították, mikép a haszonbérleti jog eladásánál elérendő vételárból első sorban ezek a járulékok vonandók le, ennek az okiratnak a valódisága esetén sem alkalmas arra a következtetésre, hogy másodrendű alperes B. M.-t a jutalékok kikötésére meghatalmazta, vagy hogy ez az alperes a kikötött jutalékok megfizetésére utólag kötelezettséget vállalt. Hivatkoztak ugyan felperesek tanukra is, de nem a döntő tényállításnak, hanem annak a bizonyítására, hogy B. M.-nál egy olyan meghatalmazás volt, amelyen másodrendű alperes neve volt olvasható ; mivel azonban felperesek ezeket a tanukat nem a meghatalmazás adására és nem a most említett okirat valódiságára hívták fel, ezeknek a tanuknaka kihallgatását helyesen mellőzte a királyi törvényszék. Minthogy másodrendű alperes csak abban az esetben volna marasztalható, ha felperesek a B. M. részére ezen felperes által adott meghatalmazást bizonyították volna; minthogy továbbá a felperesek által ennek az alperesnek kínált többrendbeli főeskü egyike sem vonatkozik a döntő tényállásra; minthogy végül felperesek a II-odrendü alperessel szemben teljesen pervesztesek: az elsőbirósági ítéletnek a II-odrendü alperesre vonatkozó felebbezett részét helyben kellett hagyni. Az 1875: XXXVII. t.-c. 62- S-a szerint alkalmi egyesület csak kereskedelmi ügyletekre nézve jöhet létre s az idézett szabályai csak az ilyen alkalmi egyesületekre nézve érvényesek. Ugyanazon t.-c. 202. í?-a szerint az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők: már pedig valamely ingatlan felszín alatti részének, habár bányászás céljából, haszonbérbe vétele : ingatlanra vonatkozó jogügylet, erre a jogügyletre nézve tehát az 1875: XXVII. t.-c. szabályai alá eső alkalmi egyesület nem jöhet létre, de nem jöhet létre a kőszénbányászatra nézve sem, mert az ily egyesülés csak a bányatörvény alá eső bányatársaságot alkothat. .Minthogy valamely ingatlan feíszin alatti területének bányászás céljából haszonbérbe vétele nem kereskedelmi ügylet, s ebből folyólag az ily haszonbérleti jog megszerzésének közvetítése sem kereskedelmi ügylet; minthogy továbbá az A)—E) alatt másolatban csatolt okiratokban az egyetemlegesség kikötve nincs, az egyetemlegességnek törvényben szabályzóit valamely esete pedig nem forog fenn; minthogy végül a kötelezettek a kötelezettség egyetemlegességének hiányában rendszerint fejenként egyenlő részben felelősek: a királyi ítélőtábla K. A. elsőrendű alperest felperesek részére a kikötött összegeknek csupán felerészében találta marasztalhatónak, a másik felerész iránt pedig felpereseket K. A.-al szemben is elutasította: tekintettel arra, hogy felperesek az ellen, mikép a megítélt tőke után kamat csak a kereset beadásától folyólag ítéltetett meg, felebbezéssel nem éltek : tekintettel továbbá arra, hogy elsőrendű alperes a megítélt összeg megfizetésére a kereset beadása által mindenesetre késedelmessé vált. a törvényes lábbal számított kamat a kereset beadásától folyólag a felperesnek még jár. A királyi ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletének az alperesek által a kereset halmozottsága miatt emelt kifogására K. J. másodrendű felperes kereshetőségi jogára és a kereset időelőttiségére vonatkozó indokait elfogadta. Elsőrendű alperesnek perköltségben marasztalása az 1868 : LIV. törvénycikk 251. §-án ; az ügyvédek felebbezési dijainak és kiadásainak saját feleikkel szemben megállapítása pedig ugyanazon törvénycikk 252. §-án alapszik. A m. kir. Kúria (19U4. évi szeptember hó 21-én 3,430 1903. p. szám alatt) következő ítéletet hozott : A pécsi kir itélő táblának ítélete az I-ső rendű alperest marasztaló, nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett egyéb részében pedig az abban felhozott és részben az elsőbirósáo- ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik, a felebbezésért a felperesek ügyvédjének munkadija a készkiadáson kivül megbízói ellenében 20 koronában állapittatik meg. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a váltó elfogadója az ujitott váltót kiegyenlítésül adta volna a felperes váltó-birtokosnak, ez esetben az ujitó alperesnek váltó-kezességi kötelezettsége is megszűnt volna, jelen esetben azonban az ujitott váltó csak fedezetül adatott, ami nyilván kitűnik abból, hogy felperes az elfogadó hozzájárulásával, az eredeti váltót visszatartotta és ennek alapján perelte az ezt aláirt összes váltókötelezetteket. A maros-vásárhelyi kir. törvényszék, mint váltóbiróság Popcscu János dr., ügyvéd által képviselt «Muresiána» szászrégeni takarék és hitelintézet ujitott felperesnek, Harsia János dr. ügyvéd által képviselt A. Ágoston lelkész bazédi lakos ujitó alperes ellen sommás végzés hatályon kivül helyezése és jár. iránt folyamatba tett ujitott váltóperében 1903. évi november hó 20-án H,HH], 1903. polg. szám alatt ítélt: A kir. törvényszék a perújításnak helyt ad, az 1903. évi május hó 29-én 4,389. szám alatt hozott sommás végzést, a perköltség tekintetében intézkedő részének érintetlenül hagyása mellett, hatályon kivül helyezi s kötelezi ujitott felperest, hogy ujitó alperesnek 50 korona 30 fillér ujitott perbeli költséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Ujitó alperes perujitási keresetének alapja az volt hogy a kereseti váltó csereváltóval rendeztetvén, ujitott felperes kereseti joga vele szemben elenyészett. Ugyanis a kezesi nyilatkozatával ellátott kereseti váltó 1900. évi szeptember hó 19-én lejárván, az ennek megújítására szánt csereváltó aláírását az adós elfogadónak megtagadta, mire ez K. Lázár személyében helyette uj kezest állított elő, ez a csereváltót aláirta, mit így felperes a kereseti váltó rendezéséül el is fogadott félévenként többször egymás után, sőt a tőkére a váltóadós elfogadó még törlesztést is eszközölt. Mindezek igazolására beadott B., alatt egy ily csereváltót s hivatkozott felperes üzleti könyveinek tartalmára is. Minthogy pedig ezek szerint ujitó alperes lényegileg a per tárgyára vontkozó olyan uj bizonyítékokat hozott fel keresetében, melyeket az alapperben nem használt; minthogy továbbá egyébként is a váltó-eljárás 43. i?-ában a perújítás megengedhetőségére vonatkozó feltételek fennforognak, a perújításnak a kir. törvényszék helyt adott. Az ügy érdemére vonatkozóan, a felek egyező előadásából, a becsatolt váltók tartálmából s az eljárás egyéb adataiból kétségtelen, hogy az alapperbeli sommás végzés alapjául szolgált váltóra a kölcsönösszeget ujitó alperes és K. Lajos váltókezessége mellett B. Péter elfogadó vette fel. Kétségtelen továbbá az is, hogy ezt a váltót ujitó alperes 1900. évi szeptember hó 19-én történt lejárata alkalmával alá nem Íratva, azt, illetve annak csereváltóját helyette váltókezesként K. Lázár irta alá s ilyképp az alapperbeli váltó felperesi pénzintézetnél többször megujittatott, sőtatra résztörlesztés is eszközöltetett, és pedig hogy nem ujitó alperes által,— az a dolog természetéből következik, mert különben nevezett az uj csereváltókat is aláirta volna, de különben is ennek az ellenkezőjét ujitott felperes sem állította. Ezekkel a tényekkel szemben ujitott felperes azt állítja, hogy ő ujitó alperest mindezek dacára a váltó-kötelezettségből ki nem bocsátotta és a kereseti váltóból származott és őt megilletett követelési jogát ujitó alperessel szemben kifejezetten fentartva fogadta csak el a B. alatti s azt követő váltókat a kereseti, illetve az ezt követő többi váltó csereváltói gyanánt. Ujitó alperes eme tényállítások valóságát tagadta. Igaz ugyan, hogy amennyiben ujitott felperes a kereseti váltón alapuló követelési jogát, a váltónak a fent emiitett újítása, rendezése alkalmával ujitó alperessel szemben ennek tudtával és hozzájárulásával fenntartotta volna, ujitó alperes sikeresen nem védekezhetnék azzal, hogy a kereseti váltó újítás utján rendeztetvén, annak alapján ujitott felperes többé ellene keresettel fellépni nem volt jogosult; tekintettel azonban arra, hogy erre a körülményre kihallgatott B. Szevér és T.József tanukujitó alperesnek a fenti értelemben történt értesítéséről s annak ahhoz való hozájárulásáról nem csak nem tudnak, de annak megtörténtét egyenesen megcáfolják; tekintettel továbbá arra, hogy ily körülmények között ujitó alperesnek a kereseti váltó meghoszszabbitása s csereváltóval történt kiegyenlítésére vonatkozó előadása való, vagyis ujitott felperesnek a kereseti váltó alapján fennállott követelési joga akkor, a mikor azt B. Péter elfogadó az ujitott felperes beleegyezésével megújította, megszűnt, és így ujitott felperes alapperbeli keresete alaptalannak bizonyult, az alapperbeli sommás végzést, mégis a perköltség tekintetében intézkedő részt, miután a költség felmerültére a kifogások beadásának igazolatlan elmulasztása folytán ujitó alperes szolgáltatott okot, érintetlenül hagyva, — hatályon kivül helyezni s ujitott felperest, mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. t?-a alapján az ujitott perbeli költségek megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédek munkadijának és kiadásának saját felük irányában történt megállapítása az 1868. évi LIV. t.-c. 252. ij-án alapszik. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1904. évi január hó 13-án 4,424/1903. V. szám alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a 4,389/1903. számú sommás végzés költségére és a perújítás megengedésére vonatkozó részében nem érinti, egyebekben azonban ugyanazt az ítéletet megváltoztatja, alperest újítási keresetével érdemben elutasítja; a 4,389/1903. polg. számú sommás végzést alperessel szem-