A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 13. szám - Az individualisatio elmélete és büntető törvényhozásunk

A JOO 51 ben egészben hatályban fenntartja, s végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy <Muresiána» szászrégeni takarék-és hitelintézet felperesnek :S nap alatt 54 korona 10 fillér per- és 19 korona 80 fillér, felperesi képviselő részére fele irányában is megállapított felebbezési költséget megfizessen. Indokok: Alperes ujitott keresetét arra alapította, hogy a 4,389/1903 számú sommás végzés alapjául szolgáló váltókövetelés uj váltó adása által elenyészett. iMinthogy váltóban foglalt kötelesség fizetési Ígéretet képez, s ebből kifolyólag az 1870. évi XXH. t.-C. 37. S-a szerint a váltókövetelés rendszerint készpénzben teljesített fizetés által enyészik el: a váltóadósnak — tehát az alperesnek jelen esetben azt kell bizonyítania, hogy a nem alperes hanem a váltó elfogadója által a hitelezőnek adott uj váltójog megszüntető fizetés gyanánt volt adva és elfogadva. Ellenkező esetben az uj váltó csak fedezetül adott váltónak tekintendő ; ami a váltóhitelezőt nem akadályozza abban, hogv nemfizetés esetében a régi váltót — az uj váltón.váltói kötelezettként nem szereplő alperes — mint kezes ellen — beperesitse. Alperes e tekintetben kellő bizonyítékot nem nyújtott, — mert csak az a tényállás forog fenn, hogy a váltó elfogadója — felperes hitelintézetnek, más kezes állításával és aláírásával ellátott uj váltót adott. De alperes beismeréséből tényként az is kitűnik, hogy az uj váltó elfogadása dacára felperes a régi váltót, melyen alperes kötelezettsége alapult, visszatartotta, nem adta ki. E tényekből pedig nem vonható le az a következtetetés, hogy felperes az uj váltót az előbbi váltón váltó-kötelezettként szereplő valamennyi egyén kötelezettségét megszüntető fizetés gyanánt elfogadta volna. Ezek szerint alperes újító keresete alappal nem bír. A perköltségre vonatkozó rendelkezés alapját az 1868. évi ÜV t.-c. 251. §-ában találja. A m. kir. Kúria (19U4. évi december hó 29-én 239/1904. V. szám alatt) következő Íteletet hozott: A másodbiróság Ítélete annak az indokának mellőzésével, hogy nem vonható következtetés arra, miként felperes az uj váltót az előbbi váltón váltókötelezettként szereplő valamennyi egyén kötelezettségét megszüntető fizetés gyanánt elfogadta volna; egyéb megfelelelő indokainál fogva hagyatik helyben és még azért, mert ha a váltó elfogadója az ujitott váltót kiegyenlítésül adta volna a felperes váltóbirtokosnak, ez esetben az ujitó alperesnek váltókezességi kötelezettsége is megszűnt volna, jelen esetben azonban a másodbiróság helyesen állapította meg, hogy az ujitott váltó csak fedezetül adatott, a mi nyilván kitűnik abból, hogy felperes az elfogadó hozzájárulásával, az eredeti váltót visszatartotta és ennek alapján perelte az ezt aláirt összes váltókötelezetteket. A csődtömeggondnokot e minőségben a csőd el- vagy el nem rendelése kérdésében hozott birói határozatok ellen a felfolyamodási jogorvoslat meg nem illeti. (A m. kir. Kúria 1905. fetruár 9. 164 905. sz. a.) Az a körülmény, hogy az eladó a romlás veszélyének kitett árut a per folyama alatt a kereskedelmi törvény 347. ij-a alapján elárverezte, nem fosztja meg öt azon jogától, hogy a teljesítésre irányuló követelése helyett, most már a szerződéses és az árverésen elért vételár közötti árkülönbözet megfizetését követelhesse. Tekintettel azonban arra, hogy a vevő az árunak árverési napján a vételár felajánlása mellett a szakértők által nem kifogásolt árukat átvenni akarta, az eladó azonban ezt a felmerült perköltségek megfizetésétől tette függővé, s mert ehhez nem volt joga, az árverés nem történhetett a vevő veszélyére. (A m. kir. Kúria 1905. február 1. 465/901. sz. a.) A kereskedösegédnek felmondás nélkül való rögtönös eJbocsáthatása kérdésében az 1884: XVII. t.-c. 94. íj-a az irányadó. — Az elbocsátásra jogos ok forog fenn, ha a segéd egy munkanapon át igazolatlanul szünetel. Az, hogy ezen szünetelés a kereskedő akarata ellenére történt, külön bizonyításra nem szorul, amennyiben minden igazolatlan munkaszünetelés a dolog természete szerint a főnök akarata ellenére történtnek tekintendő. (A kir. Kúria 190). január 31. 996 904. sz. a. i A munkaadó munkásait baleset ellen biztosította, s a kötvényben kedvezményezettnek önmagát nevezte meg. A baleset folytán elhunyt munkás özvegye a biztosító ellen folyamatba tett perben a kötvényt becsatolta s a perbehivott munkaadó a felperes igénye ellen nem emelt kifogást. Kimondatott, hogy ily körülmények közt a munkás a kedvezményezettet megillető jogot külön alakszerű engedmény nélkül is érvényesítheti. — A kötvény főszövegével szemben sem az általános feltételeknek ezzel ellenkező kikötései, sem a kötvény kiállításával egyidejűleg állítólag létrejött ellenkező szóbeli megállapodások joghatálylyal nem bírhatnak. — A természetbeni járandóságok egyenértékének megállapítása. (A m. kir. Kúria 1905. január 27. 1,303/904. sz.) A biztosítási ügynök az ajánlatok gyűjtése s az ajánlathoz tartozó kérdőívben foglalt homályos kérdések értelmezése körül a biztosító társaság megbízottjának tekintendő ugyan, arra azonban ez a megbízás ki nem terjed, hogy az ügynök a biztosítandó fél nevében és érdekében a biztosítási ajánlatot maga állítsa ki és amennyiben ezt teszi, mint az ajánlatot tevő nek az ajánlat megtételével megbízott különös meghatalmazottja jár el; ilyen esetben tehát az ajánlat minden egyes része oly tekintet alá esik, mintha azt maga az ajánlattevő töltötte volna kl. (A bpesti kir. ítélőtábla 1901 november 22 2 421. sz. a.j A keresk. törv. 373. íjnak az a rendelkezése, hogy a bizo mányos, illetve a 391. ^. szerint a szállítmányozó is, a bizományba, illetve szállítás végett átvett áru biztosításának elmulasztásáért csak akkor felelős, ha az áru biztosítása iránt a megbízótól utasítást nyert, csakis a szorosabb értelemben vett karbiztosi tásra vonatkozik, de nem a fuvarozás végett igénybe vett vasútnál megteendő érdekbevallasra. Ennek eszközlése a rendes kereskedői gondossághoz tartozván, az elmulasztásból származott kárért az erre nyert külön utasítás hiányában is felelős. Ebbeli felelőssége azonban szerződésileg összeg szerint korlátozható kir. Kúria 190Í október 12. 1,361 1903.) Az a körülmény, hogy a közgyűlési határozatok megsemmisítése végett perrel fellépő részvényes sem a közgyűlés szabályellenes megalakítása, sem a közgyűlésen hozott határozatok ellen fel nem szólalt, a törvény- vagy szabályellenes határozatok megsemmisítésére irányuló kereset elutasítására okul nem szolgálhat, mert a részvénytársaság közgyűlésének azok a határozatai, melyek a törvény vagy az alapszabályok rendelkezéseibe ütköznek, a birósag által hivatalból semmisitendök meg. A megtartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyv nem tartalmazván annak a megállapítását, hogy a kérdéses közgyűlésen megjelent részvényesek a jegyzőkönyvben feltüntetett részvényeket a részvénytársaság jegyzőjének bemutatták volna az említett jegyzőkönyvnem szolgálhat alapul annak a megállapítására, hogy az abban névszerint megjelölt részvényesek a közgyűlés napján tényleg birtak-e annyi részvénynyel, mint a mennyinek birtokosaikép őket a közgyűlési jegyzőkönyv feltünteti ? A részvénytársaság részvénykönyvének hitelesített kivonata bizonyítéknak el nem fogadható. (A m. kir. Kúria 1904. június H. 1,119. sz. a i Bűnügyekben. A btkv. 384. S-ában meghatározott csalásnál a ravasz fondorlatnak és tévedésbe ejtésnek akkor kell fennforogni, midőn a hitelezés vagy hitelhosszabbitás kieszközöltetik. A m. kir. Kúria (1905 január 25-én, 736. sz.) A semmisségi panasznak hely adatván, a kir. törvényszék Ítélete a Bp. 385. S-ának 1. a) pontjában meghatározott semmisségi oknál fogva, a Bp. 557. S-ának utolsó bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 437. S- harmadik bekezdése értelmében megsemmissittetik s vádlott az ellene emelt vád alól a Bp. 326. S-ának [, pontja alapján felmentetik. Ifj. X. testvérek cég pótmagánvádló magánjogi igényei tárgyában határozat nem hozatik. Indokok. A vád tárgyát képezi a btkv. 384. S-ában meghatározott, csalásnak tekintendő vétség, melyet ezen törvényszakasz szerint az követ el, aki, habár csalási célzat nélkül, ravasz fondorlattal mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart a végett, hogy attól magának hitelezést vagy hitelhosszabbitást eszközöljön ki. E szerint a ravasz fondorlatnak és tévedésbe ejtésnek akkor kell fennforogni, midőn a hitelezés vagy hitelhosszabbitás kieszközöltetik. Jelen esetben a kir. törvényszék tényüj megállapította, hog\ vádlott ifj. N. lestvérek cégnek 2,100 K.-val tartozván, ettől ezen tartozására nézve fizetési haladékot eszközölt ki oly módon, hogy azt állította, hogy üzlete leégett, de az biztosítva volt s ha megkapja a biztosítási összeget, fizetni fog. Vádlottnak azt a ténybeli állítását, hogy üzlete leégett s hogy az tűzkár ellen biztosítva volt, a kir. törvényszék valónak fogadta el, de tény az is, hogy vádlott a biztosítási összeget, a Foncjere biztosító társaságtól megkapta. Minthogy pedig az előlemlitett való tények előadása nem volt alkalmas arra, hogy a hitelező a vádlott hitelképessége iránt tévedésbe ejtessék; minthogy továbbá az a körülmény, hogy vádlott a tartozás megfizetésére adott igéretét meg nem tartotta, önmagában véve ravasz fondorlatnak fel nem ismerhető; minthogy végre vádlottnak az a további cselekménye, hogy ingatlanát vejére átruházta, a megelőzően kieszközölt hitelhosszabbitással és így a hitelezési csalással kapcsolatba nem hozható: annálfogva a vádbeli tett büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítván, a semmisségi panasznak helyt adni s vádlottat a vád alól felmenteni kellett. Vádlott felmentése folytán a pótmagánvádlö magánjogi igényei fölött határozat hozatalának helye nincs. Bűnvádi nyomozási és vizsgálati iratok közlését a sajtotörvény 14. S-a nem engedi meg. Más lapban megjelent cikk átvétele esetén is a bűnösség megállapítandó. Egy lapban megjelent több rendbeli közleményben foglalt rágalmazás mind egy cselekmeny. Rágalmazás esetén annyi a delictum, a hány egyén megsértetet t. A kir. Kúria (1904. évi december hó 14-én, 10,265 sz.) A vádlottaknak, T. Vilmos vádlott védőjének és a közvédőnek semmisségi panasza folytán : A vádlottaknak, T. Vilmos vádlott védőjének és a közvédőnek a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszai visszautasittatnak, a többi semmisségi panaszok pedig elutasittatnak; azonban mindkét alsófoku ítéletnek P. Béla vádlottra vonatkozó része a B. P. 385. §-a 1. b) pontjának hivatalból figyelembe vett semmisség okából részben megsemmissittetik és P. Béla a R. Józsefné sérelmére elkövetett egyrendbeli és a R. Ilona sérel-