A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 12. szám - A megrohanásos házasságkötés házassági törvényünkben és a tiltó akadályok tana. [2. r.]

46 A JOG A kamatozó törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb koronkénti megváltozhatása. vagyis annak csökkenése, vagy emelkedése a szerző felek mindegyikének anyagi érdekeire kétségtelenül befolyással lévén, oly megállapodások, melyek egy és ugyanazon jogvisszonyban kizárólag csak az egyik szerződő fél érdekét védik, joghatálylyal nem birnak. A hitelezőnek tehát a kamatozó törlesztéses pénzkölcsön-ügyleteknél csak ahhoz lehet joga, hogy a kölcsönnek az adós részéről a lejárat előtt történt netáni felmondása esetében megfelelő kárpótlást követelhessen, de a hitelező a maga részére kikötött felmondási jog előnyétől szerződő ellenfelét, az adóst, meg nem foszthatja. — A perköltség megszüntetése azon az alapon, hogy vitás elvi kérdés eldöntése a szerződés rendelkezésének értelmezésén alapul. (A m. kir. Kúria 1905. február 16. 336/904. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A bejegyeztetni kért közkereseti társaságnak egyik társtagja G. Józsa, az pedig ki nem tűnvén, hogy nevezett férjes nő lenne, G. J.», mint a közkereseti társaság egyik tagjának neve a cég szövegébe a K. T. 11., illetve 13. §-a értelmében felvehető, és igy a kért bejegyzés a cég szövege miatt meg nem tagadható. A szegedi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság G. Józsefnéés G. Józsa m. bánhegyesi lakosoknok társas cégük bejegyzése iránt folyamatba tett ügyben 1904. évi október hó 4-én 16,401 1904. p. szám alatt következő végzést hozott: Ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe a következő közkereseti társasági cég G. J. és Társa, melynek tagjai: G. Józsefné, szül. F. Júlia és G. Józsa nagybánhegyesi lakos, fakereskedők és amely vállalat 1904. évi szeptember hó 29-én vette kezdetét Magyar Bánhegyes telephelyivel, melycéget egyedül G. Józsefné, szül. F. Júlia képviseli, G. József cégvezető ebbeli minőségének és pp. cégjegyzési jogosultságának egyidejű bejegyzése mellett bejegyeztetni rendeltetik. A szegedi kir ítélőtábla (1904. évi november hó 10-án 5,430/1904 P. szám alatt) következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzése megváltoztattatik, G. Józsefné, szül. F. Júlia és G. Józsa folyamodók azzal a kérelmükkel, hogy közkereseti társas cégük ezzel a szöveggel: «G. J. és Társa» jegyeztessék be a cégjegyzékbe, elutasittatnak és a kir. törvényszék a továbbiakra nézve a K. T. 16. és 21. i;-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelő eljárásra utasittatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 11. tj-ában foglalt ama rendelkezésnek, hogy a kereskedők cégül saját polgán nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni, az felel meg, hogy a férjes nŐ a cégben vezetéknévül férjének vezetéknevét használja, mert a férjes nőnek — férje után — ez a polgári neve. De éppen ennélfogva, mert ez a vezetéknév' a nőt csak a férje után, házassága alapján illeti meg, a cégvalódiság elvéből a kereskedelmi forgalom jóhiszeműsége és biztonsága érdekében az a követelmény is fennáll, hogy a férjes nő, és pedig ugy a maga egyéni cégében, mint a kereskedelmi törvény 13. ij-ának megfelelő és szintén a cégvalódiság elvének hatálya alá eső társas cégben is akkor, ha abban mint egyik társnak neve az ő neve előfordul, ezt a vezetéknevet akár női utónevével, akár valamely toldással oly alakban, illetve oly tartalommal használja, hogy a cégszöveg az ő férjes női minőségét félreérthetlenül kifejezésre juttassa és őt férjének személyétől kétségtelenül megkülönböztetni alkalmas legyen. Minthogy a bejegyeztetni kért ebben a cégszövegben: G. J. és Társa* a G. Józsefné, szül. F. Júlia társtag nevét kifejezni hivatott ez a név: «G. J.» ennek a követelménynek nem felel meg azért, mert utónevének csupán a kezdőbetűje (J), amely férje, G. József utónevének kezdőbetűjével még azonos is, a nevezett társtagnak férjes női minőségét kifejezni és őt férjének személyétől megkülönböztetni nem alkalmas, ez okból az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, a jelen végzés rendelkező része értelmében kellett határozni. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó 18-án 1,713/1904. V. szám alatt) következő végsést hozott: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A felterjesztett iratok szerint a bejegyeztetni kért közkereseti társaságnak egyik társtagja G. Józsa, az pedig ki sem tűnvén, hogy nevezett férjes nő lenne, a «G. J.» név tehát, mint a közkereseti társaság egyik tagjának neve, a cég szövegébe a K. T. 11.. illetve 13. S-a értelmében felvehető és igy a kért bejegyzés a cég szövege miatt meg nem tagadható. Felperes, figyelemmel az optk. 1,388. § ra nincs elzárva annak a kimutatásától, hogy az alperes pénzintézetnél felmerült hiány fedezésére kiállított váltókat számadási hibákból eredő tévedésből adta ki, mert hiány nem forgott fenn, vagy nem abban az összegben, amelyről a váltók szólanak; ezt azonban felperes minthogy közte és alperes közt a váltók fölött per folyt, csak ennek a pernek a megújításával érheti el. A gyulafehérvári kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1903. évi június hó 16-án 5,008/1903. keresk. szám alatt), Bruckrur Antal _dr. ügyvéd által képviselt Cs, József ügyvéd felperesnek, Mayer Ödön dr. ügyvéd által képviselt magyarigeni (Erdély hegyalja) takarékpénztár részvénytársaság alperes ellen 8,241 korona 30 fillér tőke s jár. visszafizetése iránt folyamatba tett kereskedelmi perében ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 103 korona perköltséget 15 na]) alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt jegyzőkönyv szerint a magyar-igeni takarékpénztár részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő-bizottságának Magyar-Igenben 1899. évi március hó 25-én tartott együttes ülésén B. Gergelynek, a vagyon számbavételének és a könyvek állásának eredményében tett azon jelentésére, hogy a vagyonmérleg felállításánál 8,241 korona 20 fill. veszteség mutatkozik, ugvszintén a vesztesség- és nyereségszámla felállításánál 6(100 korona elmaradt haszon terheli a mérleget, a felügyelőbizottsági elnök indítványára azon megállapodás jött létre, hogy a mérlegen mutatkozó vesztességet Cs. József vezérigazgató, a veszteség- és nyereségszámlán mutatkozó elmaradt hasznot pedig az igazgatóság pótolja helyre elfogadmányaival, mely fedezeti váltók azután az évi haszonból iratnak le több éven keresztül és mindaddig,mig e*en elfogadványok teljesen nem töröltetnek, az igazgatóság a felügyelőbizottsággal egyetemlegesen a részvényeseknek 5%-nál többet nem javasol. — Cs. József ezen megállapodás folytán a 8,241 korona 20 fillérről a váltókat ki is állította és a magyar-igeni takarékpénztár azok alapján ezen kir. törvényszék mint váltóbiróságnál 1900. évi január hó 5-én 147. szám alatt keresetet adván be, ennekfolytán Cs. József a 8,241 korona 20 fillér és járulékai megfizetésére mind a három bíróságnak egybehangzó ítéletével jogerősen köteleztetett. Az ekként megállapított kötelezettségének Cs. József eleget tévén, azon az alapon tette folyamatba jelen pert ezen kir. törvényszéknél, mint váltóbiróságnál, mert való ugyan, hogy aláirta a 8,241 korona 20 fillérről a váltókat, de azok kiállításakor tévedésben volt. Ugyanis akkor az A) alatti jegyzőkönyvben foglalt megállapodás folytán, abban a tudatban volt, hogy ezen fedezeti váltók csak a leltár és mérleg formai összhangzása végett kell hogy kiállíttassanak és hogy azok értékéért magánvagyonával felelőségre vonható nem lesz, másrészt pedig a váltók aláírásakor abban a hitben volt, hogy az állítólagos hiány fenn forog, holott alperes üzleti könyveinek későbbi megvizsgálásakor az tünt ki, hogy hiány nem létezett, vagy ha létezett is, az sokkal kevesebb volt, mint a minő összegről a fedezeti váltókat kiállította és még ez is az 1899—1902. években az 5°/0-ot meghaladó üzleti nyereségből visszatartott összeggel fedezve lett. — Minthogy tehát ezek szerint tartozatlanul fizette ki a magyar-igeni takarékpénztár részvénytársaságnak a 8,241 korona 20 fillért és járulékait, azért miután állításainak bizonyítása végett alperes üzleti könyveire hivatkozott, azoknak szakértők által megvizsgálását kérte és alperes igazgatójának főesküt ajánlott, alperesnek a H,241 korona 20 fillér és járulékai visszafizetésére kötelezését kérte. Azonban miután a váltóperben hozott jogerős ítéletekkel megállapittatott, hogy 8,241 korona 20 fillér vesztesség tényleg felmerült, hogy Cs. József ezt elismerte és arról a B), C), D) alatti váltókat kiállította és miután a jogerős bírói ítélet hatálya kizárja azt, hogy az annak alapjául szolgált visszony a törvény engedte perorvoslatokon kívül újra tárgyalás alá vétessék, annálfogva habár felperes a lényeges körülményekre vonatkozó uj bizonyítékok alapján és a kereskedelmi biróságnál tette folyamatba ezen pert, mégis mivel ez önálló uj per és nem a váltóper megújítása és mivel ezen pernek is ugyanazon jegvisszony a tárgya, mint mely a váltóperben már jogérvényesen elbíráltatott, azért ezen per tárgya itélt dolog lévén, felperest az iránti keresetével elutasítani és mint pervesztest a prdts. 251. §. értelmében a perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi munkadijak megállapítása a prdts. 252. §-án alapszik. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1903. évi november hó 25-én 3,300/1903. I. szám alatt) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. , Indokok: Felperes figyelemmel az optk. 1,388. $-ra, nincs elzárva annak a kimutatásától, hogy az alperes pénzintézetnél felmerült hiány fedezésáre kiállított váltókat számadási hibákból eredő tévedésből adta ki, mert hiány nem is forgott fenn, vagy nem abban az összegben, a melyről a váltók szólnak ; ezt azonban felperes, minthogy közte és alperes közt a váltók fölött per folyt, csak ennek a pernek a megújításával érheti el; ennélfogva az elsőbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyandó volt. Felperes, a ki ügyvéd, a felebbezést nem adván be maga: annak dijai megállapítás alá nem esnek. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó 17-én 277 1904 V. szám alatt) ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és felhívott indokok alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. Ha a rendőr, hivatalos eljárásának befejezése után, a megintett egyénekbe beleköt és ezek őt megverik, ez nem alkotja meg a hatóság elleni erőszakot, hanem csak testi sértést, illetve becsületsértést. A m. kir. Kúria (1905. évi január 12-én, 339. sz.) A főügyésznek, a közvédőnek és L. Obrád, valamint Sz. Drágíts vádlottnak semmisségi panasza folytán : A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok : A tábla Ítélete ellen L. Obrád és Sz. Drágíts vád-