A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - A végrehajtási törvény 166. §-ához. Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két különböző követelésére egymásután külön-külön, ugyanazon adósának ugyanzon ingatlanára? - Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához

70 A JOG teni, ami egyrészt működésünknek nagyobb súlyt és tekintélyt kölcsönöz, másrészt a bandára által adományozott 1,000 K. évi segély folytán egyesületünknek a továbbfejlődésre biztos alapot teremt. A kamara kívánalmaihoz képest módosítottuk alapszabályainkat s a kamarával való kapcsolat tolytán részben megalkottuk, részben tovább fejlesztettük a következő intézményeket: vitaestélyeinket, melyeket rendesen havonkint egyszer, a hónap vége felé az ügyvédi kamara helyiségeiben tartunk meg: conference-inkat, melyeket rendszerint kéthetenkint, pénteken este egyesületünk helyiségeiben (Erzsébet-körut 48. I. em.) rendezünk, felolvasásainkat, melyeket a budapesti kamara tavaszi és őszi értekezletén mindenkor egy-egy kartársunk tart meg. Ezenfelül mint testület jelenünk meg a kamarai közgyűlésen. Egyesületünk létjogosultságát semmi sem igazolja jobban mint az, hogy a mintegy 3,000 tagot magában foglaló ügyvéd-, jelölti karnak egyesületünk felléptéig szerve egyáltalán nem volt. A ki nyitott szemekkel nézi az ügyvédjelölti kart, annak figyelmét ki nem kerülhette az, hogy mily különböző elemek kerülnek ma össze az ügyvédjelöltek gyűjtő neve alatt! Forrongásban levő társadalom vagyunk és e forrongásnak, az egyes társadalmi osztályok helycseréjének nyoma erősen meglátszik ami karunkon is. A kari önérzet, a kari tisztesség, a kari erkölcs talán sehol sem oly fejletlen, mint éppen minálunk. Okot ennek nem nehéz adni, e különböző társadalmi osztályokból összeverődő ügyvédjelöltek a fenti fogalmakról a legkülönbözőbb nézeteket hozzák magukkal, — ezen nézeteknek eddig sehol sem volt — hogy ugy mondjuk elméleti ütköző terük — sehol máshol nem csiszolódhattak, finomulhattak, csupán az életben, a praktikus ütköző téren. Mi volt ennek a következménye ? Az, 'hogy az ügyvédjelöltek egy elenyésző kis részét az élet letörte, mert az élet erkölcsi felfogásával összhangba egyáltalán nem tudtak jönni, még színleg, még külsőleg sem — nagyobb baj azonban az, hogy a külső formákat elsajátító, de ki nem forrott, belső erkölcsi sulylyal nem biró emberek fognak ily módon az ügyvédi karba bekerülni, rontván a kar tekintélyét kifelé, rontván az összhangot, az együttműködés előfeltételét befelé. Ezek az okok azok, amelyek kényszerítő szükséggé teszik, hogy az ügyvédjelölti kar szervezetté tömörüljön, hogy egyesült erővel küzdjön a létét fenyegető vész ellen. Az egyesületnek társadalmi téren kellett kezdődnie, s onnan kiindulva tért foglalni mindenütt, a hol a kart összességében érdeklő kérdések vannak. Ezért kiragadtuk a jelöltek életéből mindazt, a mi rájuk nézve fontos és ezen érdekeket iparkodnánk minimális ellenszolgáltatás fejében kielégíteni. Eszközeink a következők: lapokat járatunk, könyvtárat rendezünk be, teacstélyeket tartunk, helyiségeinkben alkalmat nyújtunk a kartársaknak, hogy egymással érintkezhessenek, alkalmat adunk arra, hogy a gyakorlatban felmerült eseteiket megbeszélhessék; az ügyvédjelölti kart érő, vagy a karban előforduló visssaéléseket az egyesület tudomására hozva, az egyesület lép fel a bántalmazott érdekek védelmére, nehéz sorsba jutott tagtársainkon csekély erőnkhöz mérten segítsünk. Bárha a fentebb ecsetelt bajok — részben az ellenőrzés kevésbbé intensiv volta, részben lehetetlensége folytán — a fővárosban grasszálnak legjobban, szükségesnek tartottuk, hogy vidéki kartársainkkal szerves kapcsolatba lépjünk. Inditó okaink a következők voltak; a vidék és a főváros között egészséges és szükséges kicserélő folyamatot akarunk létrehozni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire különbözik egymástól a fővárosi és a vidéki praxis és mennyire szükséges, hogy ezek egymást kiegészítsék. Láttuk azt, hogy vidéki kartársaink mily kevéssé élnek kontaktusban egymással, őket érdeklő dolgokról mily kevéssé .birnak tudomással; láttuk azt. hogy szigorlatokra, ügyvédi vizsgára készülvén, mint töltik idejöket lakáskereséssel, mint kerülnek lapaszlalatlanságuk vagy a kellő útbaigazítás hiánya miatt rossz társaságba. Ezért indítottuk meg a vidéki szervezést és hála a vidéki kamarák szives buzgalmának, ma már positiv eredményeket sorolhatunk fel. Minden egyes kamara területén megbizottaink vannak; egyesületünk vidéki tagjai örvendetesen gyarapodnak s vidékről egyre több és több állást jelentenek be. Természetesen a szeptember hóban megindított mozgalom gyümölcsei még nem érlelődtek meg teljes mértékben, de a kezdet eredményei után itélve, ezen akció — az egyesület érdekében megindítottak közül — a legsikeresebbnek ígérkezik. Speciálisan vidéki kartársaink részére rendeztük be: a vidéki állásközvetítést, a lakáskeresést és minden néven nevezendő útbaigazítást, ami az ügyvédjelöltekre nézve fontossággal bir. Vezérelve azon céltól, hogy a jelölteknek ugy szellemi, mint anyagi érdekeit kellőkép istápoljuk, keresztülvittiik azt, hogy fővárosunk egyik neves orvosa az egyesület által kiállított 30 filléres beteglapok ellenében tagjainkat gyógykezelésben fogja részesíteni. E tény ékesen szól, kommentárt fűznünk hozzá nem szükséges. Mindazon érdekek között, melyeknek istápolását egyesületünk célul tűzte ki, mégis az első helyen áll az állásközvetítés. Ügyvéd és jelölt egyaránt szenvednek a mai állásközvetítés tökéletlenségei miatt; megbízható jelöltet keres az egyik, kenyeret adó principálist a másik — és elmennek egymás mellett; privát ismeretségre támaszkodik az egyik, pertári szolgák pénzen vásárolt közvetítésére a másik. Egyesületünk az állásközvetítést 1 is feladatai közé sorolta; az állásközvetítést a titkár, tehát ügyvédjelölt és a kar legjobbjai közül való végzi; kétségtelen, hogy ez a közvetítés csak tökéletesebb, pontosabb, megbízhatóbb mint az, mely pertári szolgákra vagy akár privát ismeretségre is támaszkodik. Másrészről kétségtelen az is, hogy a titkár-kartárs az ügyvédi kar és a kollégák érdekét egyaránt szivén hordja, hogy mindenkinek a megfelelőt kívánja és fogja juttatni. Vessük össze még mindezt azzal a körülménynyel, hogy mi az ügyvédek részére ugy irodavezetői, mint más irodai állásokat díjtalanul közvetítünk, akkor teljességgel érthetetlen lesz az a közöny, sőt ellenszenv, melylyel állásközvetítésünk a budapesti ügyvédek részéről találkozik. íme a mutatkozó közöny illustrálására egy pár adat: Budapest 1,283 ügyvédje közül 19"4-ben üresedésben levő állást jelentett be: a) jelöltit 89, l>) irnokit 72, összes bejelentés 101 üresedésben levő állás. Vidékről ugyanezen idő alatt bejelentettek üresedésben levő ügyvédjelölti állást: 62, összesen 223 állást. Ugyanezen időben állást keresett egyesületünknél: a) ügyvédjelölt 192, b) irnok 130, összesen 322 állást kereső. Már azon körülményből, hogy vidékről aránylag sok állást jelentettek be — dacára azon elemi nehézségeknek, melyek a vidékkel való megismerkedéssel együtt járnak — látszik, hogy a fővárosban ezen akciónk nem talált kellő felkarolásra. Már pedig az állásközvetítés az az eszköz, mely az egyesületet legjobban összeköti tagjaival s ha ezt elvesszük tőle, létét tesszük kétségessé. Ha tehát egyesületünk fontos szolgálatot tenni van hivatva — a mint hogy erre, — mint a fentiekben ugy hisszük, kimutattuk, tényleg hivatva is van, akkor nem szabad kivenni kezéből ezt az eszközt, hanem inkább támogatásra volna érdemes. Ha van ok panaszra, ám mondjuk el privátim, vagy publice, az orvoslás nem fog ólomlábon járni. A mit csak lehet, azt mi megtesszük, ami javítani való van, azt javítjuk, csak a közöny az, ami tehetetlenné tesz bennünket. És ezzel be is fejezhetjük a mult év ismertetését; eredményekben gazdagabb volt, mint minden előző év. Ami hiány még van, az pótolható és pótolni is fogjuk, ha az összes illetékes faktorok összefognak velünk. Az pedig, hogy az ügyvédi kamara jó akarattal nézi működésünket és segédkezet nyújt akkor, mikor erőink elégtelenek, feljogosít arra a reményre, hogy fáradozásainkat siker fogja koronázni. Irodalom. Útmutató az ügyvédi vizsgálatra cim alatt egy apró — inkább reklámcélokra szolgáló — füzetke jelent meg a Politzer Zsigmond és fia kiadásában. Szerzője Bedö Mór dr., a legifjabb ügyvédnemzedéknek sarja. Ha tudomást veszünk ezen szerény igényű dolgozatról, ugy ez kiváltképp azon okból - történik, mert benne néhány igen találó és saját, régóta hangoztatott nézetünkkel sok tekintetben összevágó megjegyzést találunk az ügyvédvizsgálóbizottságról. Más kérdés persze az, vájjon itt a kellő helyen fejti-e ki szerző a bizottság tagjainak egyik részéről táplált nézeteit és maró kritikáját. Nézetünk szerint nem jól cselekszik, midőn a jelölteket már eleve elfogultakká teszi és censoraik tekintélyét oly stádiumban csökkenti, midőn arra a vizsga céljából mindkét oldalról a legnagyobb szükség forog fenn. De ezen kritika egyúttal intés arra nézve is, hogy a censorok karába csak kiváló, elméleti és gyakorlati készültséggel bővelkedő egyének kineveztessenek. Az alábbiakban közlünk néhány szemelvényt. A vizsgálat jellemzéséül felhozza szerző : «Bátran állithatom azt, hogy az, ki ezen vizsgára becsületesen elkészült — feltéve, hogy képességei nem túlságosan kicsinyek — sikert fog elérni Ez áll általában. Kivételek és pedig igen szomorú kivételek itt is vannak. Hála Istennek azonban csak szórványosan. /// is előfordul, hogy nem is a jelölt, hanem a censor tudásán múlik a bukás — megjegyezve azt, hogy nem azon esetet gondolom, midőn a cettsor nagy tudásában nem tud leszállni a jelólt niveaujara — sőt . . ., — avagy midőn a jelölt ellenszenves volta, modortalan magaviselete, avagy más születési hiba játszik jelentékenyen közre a jelölt bukásánál » Az írásbeli vizsgálatot követő — szerintünk teljesen fölösleges — látogatást a censoroknál és magát a vizsgát következőképpen írja le: "Bevett szokás hogy a censorokat a jelölt vizsgálat előtt felkeresi s nekik bemutatkozzék. A legtöbb censor fogadja is a jelöltet s aüpvan valaki, ki már eleve kijelenti, hogy nem reflectá! a látogatásra. A jelölt e látogatások alkalmával nagyon vigyázzon magára. Hiába a censorok is csak emberek, s az a benyomás, melyet valaki censorára ezen bemutatkozás alkalmával gyakorolt, a legtöbb esetben megmarad egészen az eskü letételéig, vagy pedig, — quod Deus avertat az elutasító határozat kihirdetéséig. Mondhatjuk, hogy szerény és illedelmes fellépéssel az amúgy is többnyire jóindulatú censort sikerül megi.yerni. Ez természetesen nem elég, — mert hiszen a vizsgán elsősorban tudni kell - de mégis jelentős szereppel bir. Hát még a fordítottja, ha ugyanis a jelölt szerénytelen és dicsekvő. Ennek a vizsgán a censor igyekszik bebizonyítani, hogy nem volt igaza, mikor azt állította magáról, hogy ő tud. Ez a legtöbb esetben sikerül is, s az ilyen jelölt akár oda se adja a szolgának a diplomára felragasztandó bélyeget, melyet pedi" ez a vizsga előtt mindenkitől egyaránt elkér, mert ezekben a szolgákban van annyi tapintatosság, hogy a vizsga előtt mindenkitől a vizsgáját biztosra veszik. Legalább ők igy mondják. Pedig szegény drukkol.) jelöltet még ez a sovány lelkesités is biztatja. A vizsgálaton is igyekezzék a jelölt szerény maradni Fz természetesen nem jelenti azt, hogy amit tud, hallgassa el. Ugy értjük csak