A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - A végrehajtási törvény 166. §-ához. Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két különböző követelésére egymásután külön-külön, ugyanazon adósának ugyanzon ingatlanára? - Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához

A JÖG ezt, hogy, a jelölt ne beszeljen túlságosan nagy hangon, s ne igen vitatkozzék ccnsorával. A túlságos szerénység is árt azonban, mert akkor könnyen tuljámbornak tartják az illetőt ahhoz, hogy fiskális legyen. Nem igen ajánlom, hogy a vizsgázó a censorral vitatkozzék. Ne tegye ezt, hu még olyannyira igaza is van. A legtöbb ember szégyenii bevallani, hogy neki nincsen igaza. Hátha mőg ez az ember ügyvédi vizsgái censor. Pedig bizony az ügyvédi vizsgái eenioroknak sincsen mindig igazulj éppen ugy, mint azok a hirek sem mindig igazak, melyek róluk és szigorukról kei ingének. A censornak általában jellemvonása az, hogy jóakaratú, és pedig minél nagyobb és nevesebb ember, annál több benne a humanismus, s az elnézésre való hajlandóság. Székely Ferenc dr.-ról, az ügyvéd vizsgáló-bizottság elnökéről, például a leghihetetlenebb hirek járnak szájról szájra. Ha valaki nem ismeri, magát a kőszivü embert kell, hogy megszemélyesítve lássa benne. Ez pedig nem igaz. Ezek a hirek és legendák valószínűleg még azon időből valók, midőn a bizottsági elnökséget átvette, amikor is az ügyvédi vizs gát komolyan kezdték venni, azon régi gyakorlattal szemben, amely szerint valósággal lehetetlen volt az ügyvédi vizsgán elbukni. Azt hisszük, bárki is lett volná azonban az, kinek nevéhez az ügyvédi vizsgák niveaura emelése fűződik, a vizsgára készülők nem állítottak volna neki szobrot Nem könnyű censor, de kétségen kivül igazságos, ki nem buktat meg senkit sem e célra fenntartott csemege kérdésekkel. Visszatérve a censorokra : különbséget kell tenni ügyvéd és nem ügyvéd censor között. Az ügyvéd határozottan jobb. Véletlen-e, nem-e, — a nem ügyvéd-censorok között sokkal több a kiváló ember, mint az iigyvéd-censorok között. A jelöltnek persze sokkal jobb, ha censora nem valamely nagytudásu szaktekintély, mert az ilyen nagytudósok gyakran nem tudják megtartani a kellő mértéket a kérdezésben. Ő előttük az olyan kérdés is csak csekélység, amelyről a jelölt nem is tudhat. A maguk tudásán')! varmók himet és elfelejtik, hogy a jelölt nem lehet még olyan okos ember mint ö. Csakhogy az első helyteien feleletnél belátják ezt s igyekeznek lejebb hangolni a húrokat, amig csak el nem érnek a képzelhető legalsói >1> határig, tudnillik a jelölt tudásának színvonaláig. Ebbe azonban idő telik s az addig tanúsított tudatlanságot már nem lehet visszaszívni. l)c ha ezen az alsó határon tud mozogni a jelölt, nem fogják elbuktatni. Sokkal veszedelmesebb az úgynevezett «vérsxegény» censor. Hála Istennek, ilyen nem sok akad. A vérszegény censor igen gyenge legény. Otthon elkészül két-három kérdésből egészen a legminutiosusabb részletekig s ezt nyaggatja a vizsgálaton unos-untig. Sokat beszél, nagy bevezetéseket csinál, csakhogy múljék az idő, mert borzasztó volna, ha a félóra le nem peregne addig, míg az előre kiguberált kérdésekben tart. Sokat nevetnek azon a megtörtént eseten, midőn egy büntetőjogi censor otthon szépen elkészült, főleg a szemérem elleni bűncselekményekből, hogy majd azt kérdi, s az illető vizsgázó menyasszonya is megjelenvén a vizsgán, röstelte e csiklandós dolgokat kérdezni, s egyébként készületlen lévén, egymásután lőtte a bakokat. A két szélsőség tehát a tudós censor és a vérszegény censor. Az előbbinél nehéz jól vizsgázni, de nehéz elbukni is, az utóbbinál lehetetlen jól vizsgázni és könnyű elbukni. Az ilyen censor e mellett többnyire rosszakaratú is; elszörnyed a jclöit készületlenségén s véteknek tartaná diplomát adni az ilyen tudatlan legény kezébe. A censorok túlnyomó része azonban nem esik sem az egyik, sem a másik szempont alá. Vérszegény censor nemcsak az ügvvédek között van. Hála Istennek azonban itt is, ott is kevés. Tudós könyvmoly pedig szintén kevés van, már t. i. olyan, aki egyúttal a gyakorlatnak ne élne. Mert a gyakorlatban működő censor, bármily tudós legyen is, nem veszedelmes. A gyakorlatban ugyanis megszerzi azt az értéket, amelylyel a fontosat a kevésbbé fontostól, a lényegeset az aprólékostól megkülönbözteti. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara 1905. évi március 19-én d. e. 10 órakor Budapesten, a kamara dísztermében (V. Szemereutcza lu sz.) tartja rendes évi- és tisztújító közgyűlését. Napirend: 1. Az 1904. évi működésről szóló választmányi jelentés 2. Az évi számadások felülvizsgálása és rendelkezés a pénztári maradvány felett. 3. A költségelőirányzat megállapítása. 4. A kamara tisztviselőinek és választmányának megválasztása. Vidéki tagok szavazataikat az 1874. XXXIV. t.-c. 23. §. 4-ik bekezdése értelmében, választási jegyeiket pecsétjükkel lezárva és a borítékon aláírásukkal ellátva, a kitűzött határnapig beküldhetik. A budapesti ügy védek küszöbön álló kamarai tisztujitásának alkalmából a reformpárt e hó 24-én nagy gyűlést tartott és meghívójában a mérsékelt hangja és tárgyilagossága által teljes elismerést érdemlő döntő programmját is kifejti. «Az a programm, —úgymond — mely ezelőtt hat évvel a «reformpárto-ot ejybegyüjtötte s amelyet három év előtt győzelmesen vittünk be a kamara vezetőségébe, máig sincs consumálva. (Nem is lesz, mert az csak a választás céljaira szolgáló szemfényvesztés volt, mely használat után nyomban lomtárba is került.' Nem a választmány működésén mult ez. Erős akarata, céltudatos buzgósága, páratlan szorgalma méltán számot tart a karnak elösmerésére. (?!) Van-e még valaki a körlevél szerkesztőin kivül, aki ezt komolyan el is hiszi ?) Az addigi megzsibbasztó bürokratizmus helyébe szabadabb önkormányzati szellem lépett (hol. mikor, miben ?), a hatóságot játszó testület a kar jogos törekvéseinek előharcosa lett. (Mi Helyreállott a szükséges kölcsönhatás kar és kartárs között, a karnak vezetősége bátor készséggel védte meg a megtámadott ügyvédi érdeket minden egyes ügyvédben. Élet nyomult a vértelen sejtekbe s a felébredt karbeli közszellem erős munkára ösztökélte az eddig nehézkes t testet. (Csodálatos, hogy mind ebből eddig — ébrenlétünk dacára — parányit sem \ettün észre!) Néhány évnek szakadatlan és céltudatos munkássága nem leheteti elegendő arra, hogy több mint két évtizednek mulasztásait helyre hozza. A belső reformoknek utja egyengetve bár, de b, fejezve nincs. A bátor sikraszállás a külső ellenséges tényezőkkel szemben még távol áll ezeknek teljes Iefegyverezésétől. (Mit jelentsenek e mysteriosus szavak ? Miért e titokszerüség ?) Ám kettő már is eléretett. Soha még a karnak ideális feladatai az ő anyagi igazaival oly összhangba nem hozattak, mint az elmúlt három év alatt. Es soha még a karban meglevő anyagi és erkölcsi erőknek a kari egyetemes érdekekért való az a koncentrációja el nem éretett, mint a nyugdíjintézetért s a perrendtartási javaslatban tervezett sérelmek ellen még egyre folyó küzdelmekben. (Soha még ily nagy valótlanság nem lanciroztatott!) Törekvéseinknek ezen magunk szabta eszményi színvonalra emelésével, az önerőnek ezen gyűjtésével és összpontosításával megteremtettük ime már is annak elengedhetetlen előfeltételét és legfőbb biztositékát, hogy az a oreform-programm», a melynek megvalósításától várjuk az ügyvédség erkölcsi és anyagi regenerátióját, valóra is fog válni. (Talán Methusalem korában !) Ragaszkodnunk kell tehát a programmhoz. de ragaszkodnunk keli az irányhoz is mely annak biztos megvalósítását eredményezi. Az ügyvédi kamara ismét tisztújítás előtt áll. Azon kell lennünk, hogy az uj tisztikar és az uj választmány ami elvcinknek legyen letéteményese. Sorakozásra szólítunk tehát minden kartársat: nem személyi küzdelemre, de elveink védelmére, a közszellem ébrentartására, a haladás biztosítására! így lett Saulus Paulussá! Az eget verő, kizárólag személyes harcot űzött hajdani Titánok egyszerre kezes bárányokká váltak, mihelyt a hatalom az ö kezökbe átsiklott ! Ma rózsás a szemüvegük, melyen át a tegnap még koromsötét helyzetet nézik. Pedig a visszonyok cseppet sem változtak jobbra,, amint nem is változhatnak addig, amig nem a közérdek, hanem csupán az önérdek és személyes ambitio a rugói minden ténykedésüknek r. 1. Érdekes statisztika. Fekete Gábor, a kolozsvári ítélőtábla kitűnő elnöke, kimutatást készített az összes Ítélőtáblák 1004. évi megterlTeltet'éséről és munkabírásáról. Ebből közöljük a következőket : Beadványok Bírák száma Kezelők Budapest 34,08! I 50 . 30 Szeged 13,507 22 13 Kassa 13,(H7 18 9 Kolozsvár 12,723 15 8 Debrecen 12,210 19 10 Nagyvárad 10,1.27 14 7 Marosvásárhclv 10,067 12 6 Temesvár 9,552 10 8 Pécs 7,480 12 7 Pozsony 6,542 10 6 Győr 5,503 13 8 ös? zcsen 135,353 201 112 A hozott ítéletek száma ilyen sorrendet ád: Budapest (7,100), Szeged (2,949), Kassa (2,268), Kolozsvár (2,211), Debrecen (1,972), Temesvár (1,874), Nagyvárad (1,797), Marosvásárhclv (1,7!»0), Pécs (1,427), Győr (1,387), Pozsony (986). ítéletek összege: 52,007. A beadványokból Kolozsvárt esik legtöbb (909) és Győrött legkevesebb (123) egy-egy biróra. Az ítéletek számának átlagában Marosvásárhelyé az első hely (149), Pozsonyé az utolsó (99) Kolozsváré a második (147). Budapest a beadványok átlagában ötödik, az ítéletekében harmadik helyen áll. Az országos átlag beadványokban 673, ítéletekben 128 egy-egy biróra. A budapesti rabsegélyző egylet, - a társadalmi uton létrejött humanitárius intézmények közül a legfontosabbak egyike, — most fejezte be működésének 31-ik évét. Az ez alkalomból közzétett meglehetősen sablonos jelentésből közöljük az alábbi adatokat: Az egylet vagyona áll 161,589 K. 89 f. készpénzből és a 71,354 K. 52 f-re értékelt menedékház értekéből 232.944 K. 41 f. A rendes tagok száma (2 K. évi tagdíjjal) 233. A bevételek közül első sorban szerepel az évi állami segély 12,000 K.-val és Jakahfalvy Gyula 10,600 frt. alapítványának évi N48 K. kamatai, 310 K. adomány, 327 K. tagsági dij(!). A menedékházi bevételek: szalmatokból 1,006 K., szecskaeladásból (?) 277 K. 75 f., kerti termények eladásából 370 K. 26 f., napszámból 54 K. 20 f., (hát más foglalkozási ág a szecskavágáson és szalmatokokon kivül nem mívcltetik • Hisz akkor az egész menedékházi intézmény eredeti céljából tefjesen ki van vetkőztetve és csaknem fölöslegessé válik !); izr. ünnepekre egy terem átengedéseért (? !) 100 K. — 1,808 21. Az öszbevétel a lefolyt évben rúgott 29,291 K. 77 f.-re. Amint látjuk az egylet vezetősége nem igen komolyan foglalkozik a működésének sarkpontját képező menedékház ügyeivel; minden nagyhangú frázis dacára, a melyben a jelentés bővelkedik — majdnem semmi sem történik annak érdekében, hogy a börtönből elbocsátott,— munka és hajlék nélkül álló egyének bizalommal és szeretettel ide forduljanak, itt keressék polgári újjászületésük kiindulást pontját és oly munkára taníttassanak, mely becsületes létföntartásukat biztosithassa. A kiadások közül szerepel 710 K. 27 f. dologi kiadás, 2H8 K. 27 f. orvosi dij és gyógyszer ; 800 K. gondnoki és gondnoknéi fizetés, 194 K. 80 f. cselédbér (ez is kétségkívül a gondnok javára irandó), 22 K. 90 f, irodai kiadás és 51 K. 76 I apróbb