A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - A végrehajtási törvény 166. §-ához. Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két különböző követelésére egymásután külön-külön, ugyanazon adósának ugyanzon ingatlanára? - Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához

A JOG 60 kamat és kezelési költség fejében már a 100 koronás uj üzletrés/ után — denique a 28 korona különbözet rámegy a különböző titulusok alatt levont összegekre s még 3 K. ráfizetendő. Most az a kérdés, hogy ez, az okmányokkal előttem igazolt, esetkor a törvényszék milyen oltalmat nyújt, vagy a javaslat miben kedvez. A javaslat különösen három irányban hézagos, amely a panaszokat megszüntethetné. 1. Nem engedhető meg az, hogy január 1-én és július 1-én, vagy más bcosziással kezdődő évtársulatoknál annak,aki későbben esetleg az év vége felé lép be, levonassanak az évtársulat elejéig a már lejárt heti befizetések. Erre vonatkozólag a szövetkezet mellett érvelés sophisma az indokolásban. '1. a kamatok számítását nem szabad megengedni ugy, hogy a felvett kölcsönösszeg után fizettessék a kamat az uiolsó részletig, mert igy a rossz törvény miatt az uzsora megengedett. A kamat úgy számítandó, a mint a tisztességes bankoknál vagy az ujabb német szövetkezeteknél, a kiknek célja a rendes kamatszedésen kivül a reá szorult kisember megvédése és pedig: A kamat harmad évig szedhető, az egész fetvett tőke után, vagy ha úgy tetszik negyed évenként. Ekkor a — tehát a harmadik vagy a negyedik hó végéig — törlesztett tőke az alap, s igy csökkentendő negyed vagy harmadévenként a kamatozó tőke. Igy legalább 8 százalék kamat mellett is tűrhető az adós, vagy mondjuk üzletrész tulajdonos helyzete. 3., A sajáságos kamatszedési módozatok megszoritandók. Eltiltandó, tehát az alapszabály jóvá nem hagyható, amelyik a kezelési költség, tartalékalap dij és biztosítéki alapdíj szedését megengedi, — mert ezzel nyilvános kijátszás előtt huny szemet a törvény, mert expressis verbis nem irja ki, hogy a 8% kevés. Ha a törvény védi máskép a hitelezőket a könnyelmű adóstól, aki kijátsza a hitelezőjét, óvja meg akkor az adóst is a hitelezők ellenében. Az nem érv, hogy a szövetkezetek ellenségei hibáztatják a törvényt. Ugyan kinek hát az érdeke az, hogy ne tétessenek vagyonilag tönkre, — az adósnak, tehát az, aki igazi takarékbetéttel járul a szövetkezethez s annak csak követelése van, józan eszű ember lévén, nem fog a nagyobb osztalék miatt panaszkodni s különben is a szövetkezetek mai céljai főleg nem a takarékon nyugosznak, hanem a hitelnyújtáson, mert ezt kiterjesztve a takarékban lévő összeg nyeri az óriási kamatját. A törvény intézkedik az egyes alapokra fordítandó százalékról, tehát ezen alapokra, a kamat burkolt kiterjesztésére még esetleg a veszteségek fedezésére cimén sem volna szabad levonni; mert, ha veszteség van, azt felosztva ugy is a tag üzletrésze arányában viseli s arról a járatlan tag nem rud meggyőződést szerezni, hogy e cimen beszedett összegek levonattak-e a terhére vett részből, s egy ember vagy néhány megérzi az ily törvényellenességet, s a mérleg olyan ügyesen állíttatik ki. hogy abban még a könyvek egybevetésével sem igazodik ki a törvényszék. Az elszámolásoknál visszaélések vannak ; a tag, ha kölcsönét lefizette, nem térül neki vissza a nyereségből a az adós, mondjuk a tag, örül, hogy megszabadult egy ilyen szövetkezet körmeiből, nemhogy ez után tudakozódjék. Az egészben az a legnagyobb hiba, hogy a theoria nem válik be ez esetekben az életben, mert a szervezkedési külsőség mellett a cél s a belső elem teljesen ellapul. A szövetkezetek complicálják az ügyleteket betétes combinációkkal. Az adós egyszersmind takarékbetevő s az eredmény az, hogy az adós anyagi vesztesége igen nagy s mint takarékbetevőnek a néven kivül, egyéb előnye nincs. Mint betevő az adósnak a lefizetés időtartama alatt a betéte felett, üzletrésze felett nincs rendelkezési joga. A bíróság dolga gátját szabni addig is a burkolt uzsorának, a míg megfelelő törvényünk lesz, mert, ha minden 10 évben létesül is uj szövetkezeti törvény, kérdés, végét tudja-e vetni a bajoknak. Nem egy ember dolga javaslatot készíteni, hanem theoretikus emberek mellett mellőzhetetlen a practicus nyilatkozata, s nem egy-egy véleményadásra felszólítani a kamarákat és illetékes köröket, hanem a professorok mellé gyakorlati emberek tétessenek, akik áz élet szempontjával egyeztetik az ex kathedra jónak látszó elveket. A végrehajtási törvény 166. §-ához (Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két i különböző követelésére egymásután kü'ön-külön, ugyanazon adósának ugyanazon ingatlanára ?) Irta LUKÁCSY LAJOS, aradi ügyvéd. Lehet, hogy a kérdést nem elég szabatosan tettem föl, ennélfogva előadom röviden a tényállást : Két rendbeli követelésem van egy és ugyanazon alperes ellen. Egy 100 K. váltó és egy 1,000 K. kötelezvényen alapuló követelés, amely adós ingatlanára be is van kebelezve. Miután a 100 K. váltót az adós nem rendezte, azt bepereltem és végrehajtást kértem és a végrehajtási zálogjog bekebelezése után az ingatlanra árverést, amely circa 120 napra ki is tüzetett. Időközben az 1,000 K. kötelezvény is lejárt, azt szintén beperelni kényszerültem, s a végrehajtási zálogjog bekebelezésének jogerőssége után e követelésemre nézve is megkértem az árverést ugyanazon ingatlanra, amelyre már 100 K. követelésem erejéig előzőleg elvan rendelve. Itt megemlitem, hogy midőn az 1,000 K. követelésemre a tkvi hatóság a végreh. zálogjogot feljegyezte, már akkor az előbbi 100 K. követelésemre az adósom ingatlanára az árverés elrendelve és kitűzve volt, azonban a tkvi hatóság az 1.000 K. követelésemre e csatlakozást nem mondotta ki. En ezt elnézésnek néztem, és ez okból kértem meg az 1,000 K. követelésemre is az árverést. Nem kis csodálkozásomra azonban az aradi tkvi hatóság az árverés elrendelését, illetve a már elrendelt 100 K. árverésemhez a csatlakozást nem rendelte el, a kérelmemmel elutasított, azon indokolással, mert ^ugyanazon végrehajtónak, bár különböző követelése behajtása céljából is az árverés, illetve a csatlakozás ugyanazon adósának ugyanazon ingatlanára él nem rendelhető, illetve ki nem mondható, mert a végrehajtatónak 100 K. követelésére ugyanazon adósának ugvanazon ingatlanára az árverés 1905. áj>rilis 13-ára már kitűzve van». Igy szól az elutasító végzés s magánúton arról értesültem, hogy ez a budapesti kir. ítélőtáblának egy concret esetben hozott határozatán alapszik. A hivatkozott végreh. törv. 166. §-a ily rendelkezést nem ösmer; igaz, hogy e §. más végrehajtató végreh. zálogjoga bekebelezéséről szól, és rendeli el ez esetben a csatlakozást, de véleményem szerint a végr. törv. sehol nem mondja hogy ha ugyanazon végrehajtatónak két vagy több követelése van ugvanazon adósa ellen, hogy annak javára a csatlakozást elrendelni nem lehet. Mert pl. mi következik az én esetemből ? Az adós április 13-án a 100 K követelésemet kifizeti, ekkor — az aradi tkvi hatóság végzése szerint —jogomban áll megkérni az 1,000 K. követelésemre az árverést, amely leszámitva az elintézést és expediálást és az árverési határidőt, a legjobb esetben az árverési határnap augusztus közepére fog kitüzetni. Ezen, véleményem szerint indokolatlan eljárás folytán nemcsak a hitelező szenved kárt, hogy a követelését már most, beszámítva a sorrendi tárgyalást is, 6 hónap előtt nem kaphatja meg, illetve későbben kapja meg, de felesleges költséget okoz az adósnak is, mert terhelni fogja őt az árveréskérés, az árverés hirdetési költség, az árverés megtartása és a sorrendi költség és kiadás, és mindettől az adós megkímélhető lett volna, ha a tkvi hatóság, amidőn a végreh. zálogjogot az 1,000 K. követelésre feljegyezte, a már kitűzött 100 K. árverésemhez a csatlakozást kimondja. Látható tehát ebből, hogy a tkvi hatóságnak a végreh. törv. 166. S-a téves magyarázása a hitelezőnek és az adósnak is kárt és kéltséget okoz, már pedig kétségbe vonom, hogy ez a magyar igazságszolgáltatásnak célja volna. Nagyon leköteleznének t. kartársaim és az igen t. biró urak, ha e kérdéshez hozzászólni szíveskednének, mert véleményem szerint az aradi tkvi hatóság, amidőn az 1,000 K. követelésre a csatlakozást, illetve az árverést nem rendelte cl, illetve elutasította, az általa hivatkozott végr. törv. 166. §-át tévesen magyarázta, mert kérelmemnek helyt adnia kellett volna. Belföld. Az «Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához : Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesületének 1904. évi működéséről szóló jelentésünket a következőkben bátorkodunk előterjeszteni : Egyesületünk a lefolyt évben örvendetes eredményeket ért el. A haladásnak egyes állomásai: szoros kapcsolat a budapesti ügyvédi kamarával, tagjainak tudományos és társadalmi érintkezésének intensivebbé tétele, a vidéki kartársak szervezése, a betegápolás keresztülvitele és az állásközvetítés terjesztése érdekében tett kísérletek. Az előző évekhez képest elért kiváló eredményt főleg annak köszönhetjük, hogy hosszas fáradozások után végre sikerült egyesületünk és a tek. kamara között szerves kapcsolatot terem-