A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

30 A JOG minthogy pedig jelen esetben az utóajánlati összeget és a fentebb érintett költséget jelentékenyen meghaladó vételár éretett el; ennélfogva ez esetben az árverési költségek utóajánlatot tevőt nem terhelhetik. A gazda és cseléd között fennálló szolgálati visszonyból fölmerült összes vitás kérdések elintézése az 1876: XIII. t.-c. 115. §-a értelmében a 119. §-ában emiitett kártéritési igények kivételével, közigazgatási útra tartozik, következően a cseléd által gazdája ellen ingók kiadása iránti jog érvényesítése polgári peres útra nem tartozik. Az ingók vissza nem adásából származó kár megtéritése iránti kereset elutasittatott, s mert a cseléd a gazdát visszatartott és a per folyamán visszaadott ingók kiadására az illetékes hatóság utján felszólitani elmulasztotta, következően a károsodás az ö mulasztására is lévén visszavezethető, kártéritési igényének jogszerű alapja hiányzik. (A m. kir. Kúria 19U4 december 7. G. 38Í/190Í. sz. a) Valamely szinmü jogának megszerzésére részletes körülirás nélkül adott megbizás — külön erre vonatkozó kikötés hiányában is — a feltétlen előadási jog megszerzésére vonatkozónak tekintendő. Ha a szerző a szinmü előadási jogának átruházását feltételhez kötötte, ugy a mű megszerzője a darabbal másként nem rendelkezhetett, mint az a szerzővel megkötött szerződésben előírva volt. (A m. kir. Kúria 190£ december 9. 9,525/903 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minthogy alperesek nem tagadták és igy beismerték felperes nek válasziratbeli azt az állítását, hogy Krassó vármegye alispánja az oravicai járás főszolgabíróját a felperes község érdekeinek megóvásával megbízta akként, hogy a Comoara hitelintézet és ennek igazgatói közül a kifogásoló alperesek vállaljanak váltóbeli kötelezettséget, ami megtörténvén, alperesek kiállították a kereseti váltót, amely váltó az alispánhoz beterjesztetvén, a lejáratig a vármegyei pénztárban őriztetett és miután az alperesek nem fizettek, a felperes község nevében megóvatoltátott és bepereltetett: a kir. Kúria megállapítja, hogy az óvásban megnevezett főszolgabíró a kereseti váltó megóvatoltatása körül a felperes község nevében és képviseletében járt el, s igy az óvás a főszolgabírónak, mint a felperes község képviselőjének megkeresésére vétetett fel, minélfogva ez az óvás a kifogásoló alperesek, mint a váltó kibocsátója illetve forgatói ellenében a fizetési viszkereset fenntartására alkalmasnak tekintendő. A fehértemplomi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1903. évi szeptember hó 21-én 10,275/1903. polg.szám alatt) Kernyecsa község felperesnek, képviselve S. Árpád vármegyei tiszti főügyész által, a Komoristyén székelő «Comoara» takarékpénztár és hitelintézet M. Jakab G. B. G. és M. T. D. alperesek ellen 3,269 kor. 88 fill. váltóösszeg és jár. iránt indított váltóperében ítélt: Az 1903. évi január 12-én 346. szám alatt kelt sommás végzés a «Comoara» takarék-és hitelintézet, M. Jakab és B. György alperesekkel szemben hatályon kivül helyeztetik s felperes köteles 58 kor. 60 fill.-ben megállapított perköltséget alpereseknek három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperesek kifogásaikban és az annak folytán megtartott jegyzőkönyvi tárgyaláson azt adták elő, hogy a kereseti váltó akkép keletkezett, hogy Kernyécsa község a «Comoara» pénzintézetnél kezelt pénzbetétjét azonnali kifizetésre felmondotta, s mivel nevezett intézet akkor nem fizethetett, biztosítékul a kereseti' 13,227 kor.-ról szóló váltót állította ki a három adóstárssal együtt s az által a felperes község betétjén kivül még Koraoristye és Forotik községek betétjeit is biztosította oly megállapodás mellett, hogy a «Comoara» intézetnek a váltó mellett kézi zálogul adott kötvényei beperesitendők és a befolyó pénzek a váltó törlesztésére fordítandók. Az igy eszközölt törlesztések folytán a kereseti váltóban kitett összeg 2,000 koronára leapadt. Ennek megfizetésére pedig 5—6 heti időhaladék adatván, a kereset időelőtti. De kérik a váltókereset elutasítását különösen azon okból, mert a váltó hátiratának összefüggő láncolata által sem az óvatoló M. Ernő váltóbirtokosi minősége, sem felperes község tulajdonosi minősége igazolva nincsen. Felperes tagadta, hogy követelése csak 2,000 koronát tenne ki s válaszában azf adta elő, hogy a váltón kitett összegből a Komoristye és Forotik községeket megilletett rész időközben teljes kielégítést n\ert és csupán a felperes község által keresetbe vett 3,269 kor. 88 fill. követelés áll fenn, amelyért mint jogosított jogosan indított pert. Tagadta, hogy a fizetésre 6 heti időhaladékot engedélyezett, hogy a váltó nem helyesen óvatoltatott volna, s hogy felperes község tulajdonosi minősége és az óvatoló M. Ernő váltóbirtokosi minősége igazolva nem lenne. Alperesek viszonválaszukban még azt adták elő, hogy felperes község a per folyamatban tételéről tudomással sem birt, s ennek igazolására A. ígnát kernyécsai községi bírónak és P. György komoristyei körjegyzőnek tanukként leendő kihallgatását kérték. Alperesek a kitűzött tárgyalásra tanúikat elő nem állították ugyan s bár a kir. törvényszék elfogadva, hogy óvatoló M. Ernő üres forgatmány utján jutott a váltó birtokába, ennek váltóbirtokosi minőségét és az óvás felvételére való jogosultságát igazoltnak tekintette, de tekintve, hogy felperes község tulajdonosi minősége a kereseti váltó hátiratának összefüggő láncolata által igazolva nincsen; tekintve, hogy a perelt váltó nem csak felperes község, ) i hanem Komoristye és Forotik községek betétjeinek a biztosítására is szolgált; tekintve, hogy ennek dacára az, mikép a keresetbe vett összeg mégis csupán felperes községet illetné, s hogy ennélfogva a váltó tulajdonosaként egyedül felperes község lenne tekintendő, a per során nem igazoltatott; mindezen okokból felperest váltói jogok érvényesítésére jogosított tulajdonosnak nem tekinthetvén, őt a kifogással élő alperesekkel szemben keresetével elutasítani s az 1903. évi 346. polg. számú sommás végzést ezen alperesekkel szemben hatályon kivül helyezni kellett. Az itélet egyéb rendelkezése a prdts. 251. és 252. §§-ain alapszik. A temesvári kir. Ítélőtábla (1903. évi november hó 25-én 3,734/1903. p. szám alatt) ítélt: Az elsőbiróságnak Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy a kifogásoló alperesek saját előadása szerint is a kereseti váltó a felperesnek a váltón kibocsátóként szereplő «Comoara» takarék- és hitelintézet, mint részvénytársaságnál elhelyezett takarékbetétje kifizetésének biztosításául adatott, s hogy az alperesek nem tagadták a felperesnek azt az állítását, hogy a váltóban kitett egész összegnek egy része erejéig szintén érdekelt Komoristye és Forotik községek az őket megillető követelésre már kielégítettek, s hogy e körülményeknél, valamint a váltón levő hátiratoknak összefüggő s a felperesig felnyúló láncolatánál fogva a felperesnek a váltótulajdonosi minősége a váltótörvény 36. §-nak megfelelően igazolva van: az elsőbiróságnak Ítéletét helybenhagyni kellett a kereset főtárgyát illetően azért, mert a váltótörvény 36. §-a szerint váltóadós csak a váltó törvényszerű tulajdonosának tartozik fizetni, s a váltói jogok fenntartására csak az ily váltóbirtokos részére felvett óvás szolgálhat alapul; a keresettel bemutatott óvásból kitetszően azonban az óvás nem a váltó törvényszerű tulajdonosának tekintendő felperes, hanem M. Ernő mint a váltó puszta birlalója részére van kiállítva, s az nincs igazolva, hogy M. Ernő az óvás felvétele körül csupán mint a felperes meghatalmazottja járt volna el; minélfogva ez az alperesek részéről kifogásolt óvás az alperesek mint a váltó kibocsátója, illetve forgatói ellenében a fizetési visszonkereset fenntartására alkalmatlan. A perköltség viseléséről szóló rendelkezést illetően pedig az erre vonatkozó saját indoka alapján és azért, mert ha a kereseti követelés fennállana is, az annak fenntartására szükséges váltójogi cselekmény helytelen teljesítésével a felperes alperesek kifogásaira okot adott. A m. kir. Kúria (1905. évi január hó 10-én 46/1904. V. szám alatt) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, az 1903. évi január hó 12-én 346. szám alatt hozott sommás végzés, a Comoara takarék- és hitelintézet mint részvénytársaság M. Jakab és B. György kifogásoló alperesekkel szemben hatályában továbbra is fentartatik s a nevezett alperesek a Komoristyén 1902. évi március hó 18-án kelt kereseti váltó kibocsátója, illetve forgatói a követelt 3,269 kor. 88 fill. váltótőkének s ez után 1903. január hó 1-től számított 6°/0 kamatnak, továbbá 32 kor. 48 fill. óvási 1/3% váltódijnak és a sommás végzésben megállapított perköltséget is ideértve, összesen 120 kor. 90 fill. perbeli és 69 kor. 30 fill. felebbezési költségnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére való egyetemleges megfizetésére köteleztetnek. Indokok: Igaz ugyan, hogy a keresethez B) alatt csatolt óvásból nem tűnik ki az, hogy ez az óvás M. ErnŐ oravicai járási főszolgabírónak, mint a felperes község képviselőjének megkeresésére vétetett fel; mégis minthogy alperesek nem tagadták és és igy beismerték felperesnek válasziratbeli azt az állítását, hogy Krassó vármegye alispánja az oravicai járás főszolgabiráját a felperes község érdekeinek megóvásával megbízta akként, hogy a Comoara hitelintézet és ennek igazgatói közül a kifogásoló alperesek vállaljanak váltóbeli kötelezettséget, ami megtörténvén, alperesek kiállították a kereseti váltót, amely váltó az alispánhoz beterjesztetvén, a lejáratig a vármegyei pénztárban őriztetett és miután az alperesek nem fizettek, a felperes község nevében megóvatoltatott és bepereltetett: a kir. Kúria megállapítja, hogy az óvásban megnevezett főszolgabirő a kereseti váltó megóvatoltatása körül a felperes község nevében és képviseletében járt el, s igy az óvás a főszolgabírónak, mint a felperes község képviselőjének, megkeresésére vétetett fel, minélfogva ez az óvás a kifogásoló alperesek, mint a váltó kibocsátója, illetve forgatói ellenében a fizetési visszkereset fenntartásána alkalmasnak tekintendő. Minthogy pedig a felperes község váltótulajdonosi minősége részint az által, hogy a kereseti váltó az ő birtokában van, részint pedig a: által, hogy a kereseti váltót kifogásoló alperesek a fentebb kifejtettek szerint a felperes község javára állították ki és hogy az a község képviselőjének megkeresésére óvatoltatott, kellően igazolva van ; és minthogy kifogásoló alperesek azt az állításukat, hogy a kereseti váltót már egész összegében kifizették, a felperes tagadása ellenében nem bizonyították: mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával a sommás végzést kifogásoló alperesekkel szemben továbbra is hatályában fenntartani, s alpereseket a váltótörvény 91. §-a alapján a követelt váltó tőkének s ez után a lejárattól számított 6»/0 kamatnak, továbbá a felmerült óvásig és váltódijnak és mint perveszteseket a polg. törvk. rendtartás 251. §-a alapján az összes perbeli s az ezzel egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költségnek egyetemleges megfizetésére kötelezni kellett.