A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Jogbölcselkedés. Folytatás - A csődbíróság hatásköre. Szemelvények a perjogi gyakorlat köréből

58 A JOG Ne legyünk kérlelhetlenek csupán az elkövetett büntettél szemben, de fojtsuk meg az ily merényleteket már csirájukban, akkor, mikor a botrány és megszólás még az igazságszolgáltatás élő fáját meg nem támadta. Fegyelmi szabályzataink elégtelenek; ma positiv vád vagy feljelentés szükséges az eljárás megindítására, holott a gyanúsítás, a metsző gúnyos megjegyzések, már mérgezett nyilak gyanánt röpködnek és sokszor a véghezvitt «stiklik» már utonutfélen meséltetnek. Volt itt Budapesten az egyik elsőfokú bíróságnál egy jeles tehetségekkel megáldott biró, ki azonban fülig el volt adósodva és igy természetesen lefoglalt fizetésének fennmaradó részéből magát és családját fenntartani nem volt képes. Megvesztegetés ugyan rá nem volt bizonyítható, de igenis az. hogy számtalan esetben az ügyvédi kar tagja't személv válogatás nélkül megpumpolta. E sorok irója. az illető bíróság vezetőjével folytatott alkalmi magánbeszélgetés közben, kötelességének ismerte ezen már közbeszéd és közmegbotránkozás tárgyát képezett pumpolást és annak gyanús módszerét is felemlíteni, és megfelelő intézkedést ajánlani. «Igen szívesen, — mondá a bíróság erélyes vezetője — nyomban intézkedem, csak tessék előbb az esetei nálam írásban feljelentenie. A válasz kétségen kívül korrekt volt, mert az elnöknek nem áll hatalmában birótársa ellen on dit-kre az eljárást megindítani. Én azonban természetesen az ily denunciatorius jellegű és engem csak másodsorban és academice érdeklő feljelentésre kapható nem voltam, de kiemeltem, hogy «azon esetre, ha a birói Kar nem tartja derogálónak az ily egyénnel — tudva annak viselt dolgait — a zöld asztal mellett továbbra is együtt ülni és vele kartársi módon érintkezni, — akkor nekem egyáltalában nincs szavam az egész dologhoz!» Ez hatott és röviddel párbeszédünk után az illető biró már nyugdíjba ment. Tudvalevő, hogy az erélyes elnöknek elég erkölcsi kényszereszköz áll rendelkezésére, hogy birói karából az oda nem való elemeket eltávolithassa és az ügyet főtárgyalásra ne engedje érlelődni, — amelytől az egek ura a magyar igazságszolgáltatást a jövőre kegyesen óvja meg. Mert nehéz, nagyon nehéz és hosszantartó dolog: az ily — mondhatnók — országos csapást kiheverni. Dr. Révai Lajos. A csődbíróság hatásköre. — Szemelvények a perjogi gyakorlat köréből. — Irta LADÁNYI BÉLA dr., budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéki jegyző. I. «A csődbíróságnak hatáskörét a törvény, feltétlenül kötelező, a felek megegyezése által nem módosítható hatálylyal szabályozza.)) (Budapesti tábla 1900 május 31. — 1900. II. G. 47. Térfi IV. köt. 276.) Ez következik abból a körülményből, hogy a perjog olyan értelmű dispositiv szabályokat nem ismer, mint az általános magánjog vagy a kereskedelmi jog. Mert ha vannak is a perjognak olyan szabályai, melyektől a felek bizonyos korlátok között és feltételek mellett eltérhetnek, (1893 : XVIII. t.-c. 1. §. 5. a) pont) vagy amelyek alapján az egyéni akarat választási jog gyakorlása alakjában érvényesülhet (Prts 31., 32., 35., 49. §§. Prts nov. 6. §. stb.) az egyéni akarat érvényesülésének a perjogban még sincs oly tág köre, mint az anyagi jogokban, amelynek sok szabálya csak arra az esetre szól, ha a felek másként nern intézkednek. Maga a jogszabály határozza meg az eltérés lehetőségét és terjedelmét. Ha a jogszabály kivételt nem állapit meg, azt belemagyarázni sem lehet. Már pedig sem a csődtörvényben, sem más törvényben nincsenek oly szabályok, melyek alapján a csődbíróságnak ott megállapított hatáskörétől el lehetne térni. II. «Ez a hatáskör nem szorítkozik csak a bejelentés aiá eső igényekre, hanem rendszerint a külön kielégítési joggal biró hitelezők és a tömeg-hitelezők követeléseire is kiterjed (Cstörv. 152. §.). Csak a csődtörvény 153. §-ában felsorolt ügyek vannak e szabály alól kivéve. Azért is közömbös az a kérdés, melyről a felek vitatkoztak, hogy felperes csődhitelezőnek, vagy külön kielégítési joggal bíró hitelezőnek vagy tömeghitelezőnek tekintendő-e? A jelen perrel éivényesitett követelés (kártérítési tőke) akárhogy minősíttessék is, mindenképen a csődbíróságnak kizárólagos hatáskörébe tartozik.)) (Ugyanott.) Ez a határozat a csődtörvény 152. §-ára hivatkozva, megfeledkezik ugyanazon törvény 170. §-áról, mely a tömeghitelezők pereit kiveszi a csődbíróság hatásköre alól és a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróságok elé utalja. E két szakasz között első tekintetre fenforogni látszó ellentét onnan ered, hogy a 152. §. a külön kielégítési vagy visszakövetelési joggal biró csődhitelezők, valamint a tömeghitelezők igényeit anyagi szempontból egyforma elbánásban részesiti. Ez — t. i. hogy a 152. §-ban felsorolt hitelezők igényeit az érvényesítés szempontjából olybá veszi a törvény, mintha csőd nem is volna — okozza, hogy e hitelezők egy kategóriába vannak foglalva a 152. §-ban és nem a perbeli hatáskör egyformasága. Igaz ugyan, hogy a 152. §. azt a tisztán formai jogszabályt tartalmazza, hogy az említett hitelezők pereiben : «az eljárás rendszerint a csődbíróság előtt indítandó meg», azonban már a rendszerint szó használata mutatja, hogy ez oly általános szabály, mely alól kivételek vannak. Ámde tévedés volna azt TÁRCA. h Jogbölcselkedés. A Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. (Folytatás )*) A subjektivismus. Kant Immánuelnek nagy nevével kezdjük a jelen fejtegetést. Bámulatos önállósággal tudott Kant szakítani a régi irányokkal s a nagy harcot, amely évszázadokon keresztül folyt a racionalizmus (a Descartes iránya) és"az empirizmus (a Bacon iránya) között, békésen elsimította a kriticizmus rendszerével. Van aprioristikus birtokunk (a tiszta szemléletek és a kategóriák), de ezek nem arra valók, hogy velük a lehetséges tapasztalat határait túllépjük, aprioristikus ismereteink csak arra valók, hogy általuk létesülhessen a tapasztalat. A kritikai rendszer nagyban és egészben megismerő tehetségünk korlátainak a tana. A megismerés terén minden a subjektumtó! függ. csupán a Ding an sick-et, ezt a problematikus és határ-fogalmat kapjuk kívülről: «ist uns gegebenr>. Magának a Ding an sick-nék létéről senki és semmi sem kezeskedik. Kant aligha kétkedett annak létében, de rendszerének konsequens átgondolása lehe*) Előző közlemény a 7. számban. tétlenné teszi ezt a fogalmat. Talán létezik ez a Ding an sic/t, talán nem létezik, de annyi bizonyos, hogy reánk nézve nem létezik, nem létezhetik, mi azt soha sem ismerhetjük meg, soha semmiféle relatióba sem kerülhetünk vele. A gyakorlati filozófia terén otthonosabbak vagyunk. Minket embereket pedig főkép a gyakorlati filozófia érdekel, mert mi nemcsak gondolkozó, hanem cselekvő lények is vagyunk - és pedig főképp mindenek előtt cselekvő lények vagyunk. A gyakorlati filozófia terén még a fogalmakat is mi teremtjük meg; a gyakorlati észnek tárgyai a mi alkotásunk. A gyakorlati ész teljesen autonóm. A kategorikus imperativus az észnek parancsa. Persze Kant még elismeri, hogy a kategorikus imperativus a rejtélyes Ding an sich világának benyulása a fenomenális világba, a mi világunkba, a tapasztalati világba. S ha a megismerés terén azt kellett mondanunk, hogy a Ding an sich-t\ soha semmiféle relatióba nem kerülhetünk, a gyakorlati téren ellenkezőleg azt kell mondanunk, hogy a legközvetlenebb vonatkozásban állunk a Ding an sich világához. Lehetséges, hogy a rajtunk kivül levőnek gondolt mindenség rejtélyes Ding an sicli-\ének nem felel meg a valóságban semmi objektum sem, de az bizonyos, hogy az én-nek, ennek az empirikus én-nek Ding an sich-je. noumenonja létezik'. Na és ez az én noumenonom produkálja a kategorikus imperativust, ezt a merőben formális, minden tartalom nélküli erkölcsi törvényt: «Handlé so, dass die Maximé deines Willens jederzeit zugleich als Princip einer allgemeinen Gesetzgebung gelten könne.» (Kritik der praktischen Vernunft I. Teil, §.7.) Az erkölcsi törvényt lehet alkalmazni a jog terére is