A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - A Soós-ügy

H ^ s z nharmadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. 8. szám. Budapest, 1904 február 21. Kiadóhivatal: f.t Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (•lelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BKTIUP iZ IGAZSÍGÜbY ÉRDEKEINEK KÉPTIS8LBTÉRE. I KIGTIR Ü6TTDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fa KÖZJEGYZŐI KAS Siámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. / Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egésa < _ 12 « 3fy védek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. / Az döfketési pénsek legcélszerűbben bérmenteaec Boatautalványnyal küldendők. TARTALOM: A Soós-ügy. Irta Révai Lajos dr. — A csődbiróság hatásköre. Irta Ladányi Béla dr., budapesti keresk. és váltótszéki jegyző. — Belföld (A Magyar Jogászegs let ülése). — Külföld (Japán alkotmányáról. Irta R e i c h Péter Kornél, budapesti tszéki joggyakornok.) - Nyilt kérdések és feleletek (A végrehajtási törvény 132. S-ához. Irta Kártal Ignác dr., Budapesten). — Sérelem (Esküdtszéki bolondgomba. Irta Marosvásárhelyi.) — Irodalom (Gábor Gyula dr.: A katonai börtönrendszer) — Vegyesek. TÁBCA : Jogbölcselkedés. Irta Bárány Gerö dr. MELLÉKLET: Jogesetek t«ra. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. A Soós-ügy. A pestvidéki törvényszék főtárgyalási termében a mult héten megrendítő dráma játszódott le. Egy biró, birótársai által : megvesztegetés büntette miatt lett 3 évi fegyházra itélve. Ezen drákói itélet már csak záróakkordja azon emberfölötti kínzásnak, azon tízszeres halálnak, melynek a szerencsétlen biró egy lelketlen, emberhajszát üzö, sensáció-éhes napisajtó részéről nap-nap mellett ki volt téve. Talán megváltás neki ezen itélet, mely őt a folyton nyomdokaiban levő falkától megszabadítja. íme idáig jutott egy közelismert tehetségű, nagy tudományú, jeles jogász hírében álló biró : súlyosan kompromittálta azon fényes állást, melyben a földi igazságot Themis módjára : bekötött szemmel és a mérleggel tiszta kezében osztania kellett, — és a mi szemünkben a fő bűne: pillanatnyira megingatta a földi igazságba és a magyar biró lé^zrehajlatlanságába és megközelithetlenségébe vetett sziklaszilárd hitet.. Birótársai ezen, a bíróságok újjászervezése: 1874 óta a mai napig sértetlenül tennállott hit érdekében, a büntettél talán arányban sem álló súlyos, kemény ítélettel sújtották ezen merényletet. Helyesen cselekedtek! A magyar bírói karnak nem szabad könyörületet mutatni ott és akkor, midőn a magyar nép legszentebb palládiuma: az igazságszolgáltatás magasztossága és részrehajlatlansága, gonosz és piszkos kézzel lesz megtámadva. Itt már a gyanuok is csaknem bizonyíték, — mert bírót még gyanúsítani sem szabad azzal, hogy az igazságot áruba bocsátotta volna. — Itt enyhítő körülményt, vagy a perrendtartás engedte kibúvó ajtókat vagy hajszálfinomságu kasuistikát alkalmazni nem szabad. Hadd hulljon a férgese, — a magyar bírói kar nemcsak bűnöst, de még gyanúsítottat sem tűrhet tagjai sorában! . . . . És ha a napisajtó ma, midőn a szegény áldozatot halálra hajszolta és tízszeres halállal kivégezte, — krokodiluskönnyeket hullat a szerinte tulszigoru itélet miatt, — ugy e részben is minden szolidaritásról önként lemondunk. Habeat sibi, — a bűnös szenvedje el büntetését. Ezzel az expiációval tartozik nemcsak önmagának, de a mélyen megsértett jogrendnek és a birói karnak is, melynek tekintélyén gonosztette által nehezen helyrehozható csorba esett. Midőn így magunkat a bíróság ítéletével teljesen azonosítottuk, jogot szereztünk arra, hogy a tárgyilagosság magaslatáról néhány megjegyzést fűzzünk e szomorú esethez. A magyar bíróságra nem lehet a megvesztegetés vádját reáfogni. Éppen az a sensáció, az a kínos meglepetés, mely a Soós és Kormos esetek alkalmából az egész magyar táisadaLapunk mai tcáma lomban nyilvánult, — legjobb bizonyítéka annak, hogy a magyar birói kar megközelíthetetlen, hogy tagjainak intact reputációjához még a leheletszerű gyanúsítás sem fér. De a vesztegetés undok kísértete nem is hazánkban ütötte fel először tanyájá t. Hogy csak egy példát hozzunk fel: a nagy Angliának egyik legkiválóbb tudósa, legélesebb jogászelméje és legelső bírája : Verulami Baco is megvesztegetés miatt került megtorló bírái elé. Az angolok azonban, mint praktikus nép, nyomban felismerték a veszedelem forrását és oly módon segítettek rajta, hogy a baj visszatérését emberi lehetőség szerint egyszer-mindenkorra kizárták. Anglia legkisebb birájának is nagyobb ma a fizetése, mint Magyarország miniszterelnökének. Tessék ily körülmények közt a Sclnvartz-oknak az tly bírót 100—200 koionányi hangulatkeltéssel megközelíteni! Példáját követték, — a birói állásnak teljesen kielégítő dotálásával, — az összes kulturállamok, mé,; a különben egy eszmével mindig hátulmaradó Ausztria is. A rákfene tehát nálunk a bírák nem is csekély, de valóságos koldusfizetésében rejlik. Ezen fizetésből megélni alig, nemhogy tisztességesen élni, családot fenntartani, gyermeket neveltetni lehessen. Nem névtelen hősök-e a mi bíráink, hogy ennek dacára, a külföldi birótársaikhoz mérten fokozódott mérvben kiszabott kötelességüket oly ideális módon teljesitik? Törvényhozásunk — ezt kénytelenek vagyunk nyíltan kimondani — a birák kényszerhelyzetével és önhibájukon kívüli szegénységével minden tekintetben visszaél. Aminek kivételes esetekben, a lelkesedés és nemzeti áldozatok korszakában rövid időre szabadna előfordulnia, azt törvényhozásunk állandósította. Amíg a birói kar kötelességét híven, teljes odaadással és képzettséggel teljesiti és a mindig fokozódó intellectualis igényekhez, minősítési követelményekhez alkalmazkodik, — addig a magyar állani vétkes mulasztást követ el velük szemben, mert megfosztja őket a megélhetés természetadta jogától, a szellemi továbbfejlődés és haladás lehetőségétől. Rájuk kényszeríti úgyszólván a coelibatust, mert családot alapítani az alamizsnaszámba menő fizetésből teljes lehetetlenség. Ezekben rejlik az archimedesi pont. Elodázhatlan és a jelen per által plastikusan előtérbe léptetett kötelessége a magyar törvényhozásnak: biráit anyagi gondoktól mentesíteni, biráitól egyfelől a legtökéletesebb judikaturát követelni, de nékik viszont a mindennapi kenyeret oly módon megadni, miként azt a birói szék tekintélye, a pártatlan igazságnak szükséges volta megkívánja. A szegénység és nélkülözés «maxima meretrix» — nemcsak ma, hanem ősidőktől kezdve. A legfelsőbb hadúr megköveteli, hogy a kabátját viselő katonatiszt a nyilvánosság előtt mindig tiszta és elegáns egyenruhában jelenjék meg. A birói kar fehér tógája sem tűri meg a legkisebb foltot sem, ezt attól kell kímélni minden áron, - hacsak az állam legdrágább kincsét, fennállásának ezen egy étien gránitalapját kockára tenni nem akarjuk. És igy amidőn Soós Kálmán bírót elitélték, pálcát törtek egyúttal törvényhozásunk szűkmarkúsága fölött is. Ezen álláspontunkból azonban még egy másik fontos tanulság folyik. 1*2 oldalra terjed.