A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - Adalék a BP. 445. §-ához a járásbirósági eljárásban

A JOG 51 külföldi bírósághoz adott be, hogy a végrehajtás ne hivatalból, hanem csak jelentkezésre foganatosíttassák, eddig meg nem fizette. Ezen kérvény költségei, melyeket végrehajtató alperes 5 K.-ban számit fel, megállapítva a biróság álta1 nem lettek. A végrehajtást szenvedő felperes azt vitatp, hogy alperes beismerése szerint is mindent kifizetett, ahogy az alperes által említett kérvény költségeit megfizetni nem köteleztetett. Azt beismeri, hogy végrehaitató alperestől haladékot kért s kapott is. Ily esetben véleményem szerint a végrehajtást szenvedő felperes beszámítással nem élhet, mert ezek a költségek a végrehajtás folyamán a végrehajtás elrendelése után merültek fel. mégpedig végrehajtást szenvedő kérelmére s annak érdekében. ' Ha ezek a költségek minden esetben beszámitandók abba az összegbe, melyre a végrehajtás elrendeltetett, akkor a végrehajtás folyamán haladék a végrehajtást szenvedőnek egyáltalán nem adható, s a végrehajtás megszüntetése iránti perek legnagyobb része eredményes lesz. Adélt k a BP. 445. §-ához a járásbirósági eljara ban. Irta NAGY ZOLTÁN, hajdúszoboszlói kir. járásbirósági albiró. A BP. 444. §-a taxative felsorolj 1 az újra felvétel eseteit a nyomozás és vizsgálat során. Folytatólag a 445. §. kimondja, hogy uhu az eljárás a 44J. §-öan nem említett okból volt jogerősen megszüntetve: újra/elvételnek az elévülési határidón belül csak uj terhelő bizonyíték alapján és egyedül a kir. ügyészség" vagy a főmagánvadló indítványára van helye.v> Majd a BP 558. §-a kétséget kizáróan megmondja, hogy ujrafelvételnek a járásbíróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyekben is a 444 — 451. §-okbrn meghatározott feltételek mellett van helye. Ez a §. intézkedik az eljárás mikéntje és módja tekintetében. Ezek szerint a ^444. %-ban nem emiitett ok» fogalma alá tartozó eseteknél elvül elfogadandó, hogy 1. csak uj terhelő bizonyíték alapján és 2., hogy indítványra van iielye az ujrafelvételnek, Világosan tetszenék a törvénynek fentebb idézett rendelkezése, ha v.a 444. $-ban nem emiitett ok9 közé, mondjuk, a biróság tévedését is sorozni lehetne; (hiszen tévedni emberi dolog), de éppen ez az, ami nekem skrupulust ad s mert felvilágosítást, tájékoztatást sem magából a törvényből, — sem e törvényt magyarázó, közkézen forgó szakmunkákból nem találok: (jóllehet egyáltalán nem kerülte el figyelmemet a jogegység érdekében használható perorvoslat célja sem), mint adalékot közlöm az alábbi esetet. A k—i csendőrőrs tényvázlata s feljelentése szerint V. Lajos és A. Lázár panaszkodtak, hogy V. Lajos 1903. év február hó közepén javítás végett egy 6 K. értékű zsebórát adott át N. Aladárnak, ki foglalkozására nézve borbélylegény ugyan, de provízió mellett órajavitásokat is közvetít.) Ez az ezüst órát hogy kétféleképpen lehet harcolni: a törvények szerint és erő- I szakkal. Az első az emberek harcmódja, a másik az állatoké. De nagyon sokszor nem elegendő az első mód és akkor a másik módhoz kell folyamodnunk. Szükséges tehát, hogy a fejedelem az embert és a ragadozó állatot egyaránt tudja játszani. Ezt a tant a régiek képletesen fejezik ki : tAchillest és a többi nagy hősöket Chiron kentauros nevelte fel.» — — | Mivel szükséges, hogy" a fejedelem a bestiát is íudja játszani, annak mindkét faját kell játszania: mind a rókát, mind az oroszlánt. Mert az oroszlán nem tud kiszabadulni a hurokból és a róka meg nem tud védekezni a farkasok ellen.» «A fejedelemnek nem kell erényesnek lennie, de az erény látszatával kell birria.» (7/ Principe, 18 fej.) Macchiavclli gyűlöli a kereszténységet, mert a kereszténységnek a siránkozó, szomorú názáreti az ideálja, mert a kereszténység lefegyverezte az eget». — — (Ez az a gondolat, amely később Nietzsche Anti-krisztus-ának vezérlő gondolatává válik.) Bizony ez az egész IIPrincipe : Cesare Borgia-nak az istenitése ! De mégsem. Olvassuk el a könyvnek utolsó fejezetét, a tizenhatodik századnak Marseillaise-ét, — a Petrarca-idézetet: «Az erény fegyverbe lép a vad düh ellen és a csata sorsa azonnal eldől, mert az olasz kebléből még ma sem halt ki a régi vitézség !» A renaissance-ban egy pár szóval meg kell még emlékeznünk a humánus lelkű és lelkületű Morus Tamás-ról, a humanizmusnak hatalmas képviselőjéről, a munkának és vallásszabadságnak világtörténeti apostoláról. jogtalanul 2 K. 40 fillérért eladta, árát saját céljaira fordította. A. Lázár pedig azt panaszolta, hogy tőle ugyanezen időtájban, hasonlóképpen javítás végett átvette 10 K. értékű óráját s Csak hosszas utánjárás után kapta vissza. A tényvázlathoz sértett felek nyilatkozata csatolva lett. A feljelentés közöltetett indítványtétel végett az ügyészségi meybizottal. ki N. Aladár ellen a btkv 355. §-ába ütköző 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétsége miatt vádat emelt a V. Lajos kárára elkövetett esetben: mig az A. Lázár feljelentésére nézve az eljárás meg nditását a BP. 527. §-a értelmeben büntetőjogi tényálladék hijján mellőzni kérte. A biróság az indítványt elfogadta : a megszüntetést illetve az eljárás megtagadását kimondó I határozatot A. Lázár kézhez is vette, az ellen jogorvoslattal nem élt, illetve a vád képviseletét át nem vette. Ennélfogva erre vonatkozólag az eljárás jogerősen meg is szüntettetett. Úgyde a V. Lajos kárára elkövetett sikkasztás miatt emelt vád következtében a tanuként kihallgatott sértett és vádlott kihallgatása alapján a tárgyalás folyamán azt a tényállást állapította meg a biróság, hogy A. Lázárnak 6 korona értékű zsebóráját adta el 2 K. 40 fillérért jogtalanul vádlott és költötte el ennek árát: mig V. Lajos órája épen és sértetlenül kezeltetik bűnjelként, neki kára nincs, vádlott megbüntetését nem kívánja. Az ügyészségi megbízott most már a tárgyalás során belátta, hogy tévesen tett megszüntető indítványt N. Aladár ellen az A. L. kárára elkövetett bűnügyben s ezért vádat emelt ebben az esetben ; mig V. Lajos feljelentése következtében folyamatba tett ügyben büntetőjogi tényálladék hiányából a vádat elejtette. V. Lajos a vád képviseletét át nem vette, a biróság most már erre vonatk >zólag is megszüntető végzést hozott — az A. Lajos kárára elkövetett ügyben pedig a BP. 558. §-a értelmében járt el. Nem kétlem, hogy anyagilag : helyesen. Csak arra nézve vannak skrupulusaim, vájjon alakszerüleg megfelelően-e a BP. intézkedéseinek ? Kétségtelen, hogy az eljárás az adott esetben A. Lázár sértett érdekében vádlott ellenében jogerősen meg volt szüntetve; kétségtelen az is, hogy ugy a vád képviselője, mint maga a biróság is a tárgyalás során megbizonyosodott, hogy az eljárás alapjául szolgáló feljelentésben a 2 tényállás meg van cserélve : ezen javítani kell ; csak abban nem vagyok bizonyos, vájjon njrafelvételnek van-e helye megszüntető végzés ellen, mikor a BP. 558. §-a mindenkor Ítéletről tesz említést s alakszerüleg nem lett volna-e helyesebb a BP. 441. §-a értelmében hivatalból felhívni a kir. ügyészség figyelmét a joge^yseg érdekében perorvoslat használatára. Szívesen venném, ha f el világosi tást nyernék e lapok hasábjain. Raphael Hythlodeus-nak elbeszélésével bővebben nem foglalkozhatunk, mivel ez az államregény a jogot sem nem emancipálja a vele összenőtt társadalmi tényezőktől, sem pedig a jognak felfogásában nem tudunk Morus-ná\ haladást felmutatni. A természetjog. A jog tehát eddigi fejtegetéseink és történelmi lapozgatásaink szerint objektív léttel biró valami, ami Istentől van (Szent Tamás) és ami még össze van forrva a társadalmat fentartó többi elemekkel : a szokással, a vallással, az erkölcscsel stb. Ezen a felfogáson nagy világtörténelmi fontosságú változtatást eszközöl Hugó Grotius, a természetjogi iskolának megalapítója. O voltaképpen nem is természetjogi munkát szándékozott irní; az ő célja, mint ezt hires munkájának címe is mutatja : De jure belli et pacis etc, a nemzetközi jognak müvelése, ennek rendszeres kidolgozása volt. Van jog a békében és a háborúban. Igen ám, de honnan van ez a jog? Hiszen a nemzetközi téren nincsen törvényhozó. Törvényhozó nélkül pedig miképp lehetséges jog? Grotius a végből, hogy a jogot a nemzetek között, a nemzetközi térre is alkalmazhassa, szükségesnek látta a jognak örök érvényű és mindenkit kötelező elveit megállapítani. A jognak mindenkit egyenlően kötelező elveit meg is találta az ember substanciájában. az ember alaptermészetében, az ember sociális természetében, az appetitus societatis-ban. (Nem tévesztendő össze az Aristote/es-{é\e £wov TTOI'.TIX.ÓV értelmével.) Mindaz, ami az ember sociális természetéből foly és azzal megegyezik, jogos.