A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 7. szám - A fizetésrendezési javaslatnál s a birák előléptetésénél érvényesülő osztó igazságról és a birósági intézményről

52 A íizetésrendez.ési javaslatnál s a birák előléptetésénél érvényesülő osztó igazságról es a bírósági intézményről. Irta X. Y. A Jog-nak 1904. évi január hó 10-én megjelent 2. számában Tartozás cimü rovatnál az igazság, méltányosság és érdem-elismerés elleni esetnek lett fölemlítve, hogy a IX. fizetési osztály legalsóbb fokán levő biró, jogerős fegyelmi ítéletek dacára, régi szolgálati idejére tekintettel, a fizetési pótlék kiosztásakor a magasabb fokban álló, de fiatalabb társaival szemben nagyobb összegű pótlékban részesülvén, ez által azokat a rangsorban meg fogja előzni. Az eset feltünősége miatt megütközni való nincsen, mert a törvény szerint a III. fokú fegyelmi büntetés erkölcsi hatálya is három év alatt elévül és kinevezéssel szemben sem gátló akadály. Az az abuzus, hogy kinevezés fosztó akadálynak lett véve, mikor az illető büntetését már rég elszenvedte, bizonyos lelketlenségnek tekinthető, mivel nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy mindig fordulhat elő eset, hogy véletlenből, úgyszólván túlbuzgóságból eredő tévedés miatt is a biró fegyelmi eljárás alá kerülhet és elitélhető. Nagyobb méltatlanság volt az, hogy a fizetési pótlék kiosztásakor felsőbb iskolai vagy egyetemi tanulmányt végzett joggyakornokok pótlékban nem részesültek, kik, tekintettel arra, hogy két vagy három évig is várhatnak az aljegyzői kinevezésre, legalábbis évi 1,400 K. segélydijat méltán megérdemelnek. A Tarlózás rovatában ügyesen körülirt esetből kiindulva, az általánosságban előadottakkal kapcsolatosan a birák helyzetét, anyagi javadalmazását és a kinevezési rendszert bírálat tárgyává téve, az eddigi kinevezési rendszert kifogástalannak mondani nem lehet, mert ha a rangsor csak megközelítőleg betartatott volna, ugy oly sok régi biró nem lapulna még mindig a IX. fizetési osztályban. Az eddigi kinevezési rendszernél az az eljárás, hogy jóval a pályázathirdetés előtt a törvényszéki elnök a kijelölő bizottságba behivandó bírákkal a kerületében levő és kinevezésre ajánlandó szerencsés jelölt személyében megállapodván, az illető táblai elnök hozzájárulásával ezen helyi jelölt mint fiatalabb bíróval szemben a régebb idő óta szolgáló érdemesebb biró, mert más vidékbeli, a kinevezésből kicseppen. Az ilyen előléptetési rendszernek többnyire az a következése, hogy a IX. fizetési osztályú biró, kinek előző szolgálati ideje beszámitásával 15 évi szolgálat után a VIII. fizetési osztályban kellene lennie, 17, 20, 22 és több évi szolgálat után is, még a IX. fizetési osztályban lézeng, 40— 42 sőt 45 éves életkorát elérve sem gázolhat ki ebből, vagyis az albirói állapotból. Egyetemi tanulmány utján szerzett magasabb képzettsége dacára a IV. polgári iskolát végzett, baka- vagy huszárőrmesterbő! lett némely kezelő hivatalnokkal egy státusban foglal helyet. A JOG E tarthatatlan állapot szanálása végett szükséges, hogy a birói kar akcióba lépjen, a magasabb fizetési osztályba jutásnál az eddigitől eltérő és helyesebb elveken alapuló előléptetési rendszer érvényesüljön. Az előléptetési rendszer egyik helyes megoldása lenne az, hogy az albirói, alügyészi cimek végleges eltörlésével az első folyamodásu birák fizetése egyenlősittessék és a VII. rangosztályig bezárólag a hosszabb szolgálati idő arányában növekedjen fizetésük. Hivatalvezető járásbiró vagy ügyész a hivatalvezetésért külön fizetés természetével biró, 600 K.-ig j terjedő működési pótlékban részesüljön, a magasabb fizetési osztályba jutás — ritka kivételektől eltekintve — a VII. rangosztályig kinevezés mellőzésével menjen végbe. Ha az osztó igazságnak megfelelel, hogy a régen szolgáló középiskolai tanárnak fizetése korpótlékaival együtt nagyobb a fiatal tanárból kinevezett igazgatóénál, ugy az sem igazságtalanság, ha régóta szolgáló bírónak fizetése egyenlő vagy nagyobb a fiatal bíróból kinevezett vezető járásbiróévai. Tudvalevőleg az alaki elméleti képzettség és a munkakör betöltése tekintetében köztük külömbség sincsen. Elfogulatlan tárgyilagossággal figyelve a dolgot, mégis csak tarthatatlan és visszás valami, hogy az évi 1,300 írttal díjazott bírónak 1,600 vagy J,800 frt díjazása hivatalfőnökök vagy kandidáló bizottságok befolyásától függjön, mikor az igazság és méltányosság követelménye, hogy a szorgalom, tisztesség, jellem, tehetség és becsületes szolgálat honorálása ne szerencsés véletlen-, vagy eshetőségtől legyen feltételezve. Nehogy előadhassa magát az a netáni eset, hogy a biró előhaladásában főnöke rokonszenvének hiánya és ellenszenve miatt meg legyen gátolva. A birói függetlenség érdekében kívánatos, hogy a biró előmenetel miatt ne kényszerüljön magánéletét főnöke magánéletéhez irányítani, ennek kegyét hajhászni, mivel csak ezáltal szűnne meg a rabszolgasághoz hasonlítható az az állapot, hogy a biró főnöke kerületében előléptetésre nem számithatván, meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy egy másik törvényszék kerületében előléphessen. Nézetem szerint valóságos absurdum, hogy a vezető járásbiró, ki esetleg fiatal ember és csak egyes biró, birótársát minősitheti, mintha az fizetett házi cselédje, díjnok, írnok vagy kezelő hivatalnok lenne. Annak, ha a vezető járásbiró birótársát nem minősithené, meglenne az a birói tekintélyt emelő eredménye, hogy a biró kinevezésre alkalmas minősítés és előmenetel érdekében, kegyhajhászás és az elnöknél való jó bekommendálás végett nem igyekeznék a vezető járásbirónak hízelegni és alakoskodni; eleje lenne véve a cimborasági rendszer esetleges kialakulásának. A felhozottak eléggé indokolják, hogy a birák függetlensége érdekében szükséges, hogy a biró előmenetele záros határidő alatt a VII. rangosztályig kinevezés nélkül történjék; egyrészt mert alig lehetne képzelni, hogy akadhasson biró, a ki nézete szerint főnöke által félreismerve, ennek tulajdonitLétezik tehát olyan jog, amely érvényesen kötelezi a keresztényt és a nemkeresztényt egyaránt. Ez a jog nem vár sem isteni, sem emberi törvényhozóra, mert ennek a jognak elvei az ember örök substanciájában vannak. Még az Isten sem változtathatja meg ezeket a jogelveket. És ha az Isten nem is léteznék, még akkor is megtartaná ez a jog érvényességét. Ez a jog az atheistákat is kötelezi. Mert hiszen az atheisták sem vitathatják el az ember (sociális) természetét. íme a jog függetlenítése a theologiátol. A jognak grotiusi felfogása ismét egy hatalmas kapcsolatot teremtett az emberek között. A régi kapocs, a római egyháznak világokat összetartó ereje, a reformációval megszűnt. Grotius ismét megkisérlette (demokratikus hatással) testvérekké tenni az embereket : faj- és felekezetkülönbség nélkül valamennyien egy törvény uralma alatt állunk, háborúban és békében egyaránt a természeti jog, saját természetünk diktálta törvények uralma alatt állunk. Óriási haladást látunk, a mi speciális szempontunkból is, a jognak grotiusi felfogásában. A durva reahstikus felfogástól ez az első nagy és merész lépés a jog szellemi létének felismeréséhez. De Grotius-szal és Thomasius-sza\ be is fejezzük a természetjogi iskolának tárgyalását. Minket nem érdekelhet a Puffendorf visszaesése, sem pediglen Hobbes-nek borzalmasan nagyszerű Leviathan-konstrukc\ó}a. Lépésről-lépésre akarjuk ugyan a gondolkozás történetében megnyilatkozó haladást feljegyezni, — de éppen csakis a haladást. Nagy tábora van a természetjognak, sokoldalú a haladás, amit ez az iskola fel tud mutatni, de mégis a legfontosabb lépést ebben az iskolában Thomasius tette meg. Honestum, decorumjustum. Külön körök, külön elvekkel. A justum, a jog köre, toto genere különbözik a többi köröktől {a /wnestum-tól, azaz az erkölcstől, és a decorum-tó\, azaz a politikától). De talán mégsem teljesen. Hisz mindhárom körnek együttes feladata a summum bonum-nak "megvalósítása. Bizonyos, hogy már Tkomasiusná\ teljesen magára áll a jog. A theologiátol már elkülönített jogot ő elkülöníti az erkölcstől is. Most már csak ennek a magában álló jognak létét kell megingatni; — azaz most már az a kérdés, honnan van ez a jog, vájjon púusi, avagy vópuo? — És tényleg a gondolkozás ebben az irányban haladt. Nem direkte ; hiszen tudjuk, hogy p o. Wolff Keresztélynél a jog ismét összeesik az ethikával, illetve beleesik az ethika szférájába. De a kctnti filozófiában, a Ficlite subjektivismusában és ennek pendantjában a gyakorlati filozófia terén : a Stirner Miksa legtulzottabb egoizmusában a fejlődésnek ez az utja mutatkozik.*) (Folytatása következik.) *) «Ein Zusammenhang Stirners mit Fichte ist zu erkennen nur ist es bei Stirner nicht das absolute Ich, welches die Welt sc'hafft sondern das individuelle, weil nur dies nach ihm wirklich. das absolute dagegen in der Einbildung existirt. Zu diesem theoretischen E«oismus gesellt sich der praktische in vollcr Consequenz.» (U e b e r w e g-H e i n z eGeschichte der Philosophie III. 2. 33. §.)