A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete - A magyar magánjog kézikönyve. Irta Raffay Ferenc dr egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai tanár. Eperjes 1904. Sziklai Henrik kiadása [könyvismertetés]

22 A JOG A soproni kir. tszék mint csődbíróság (1902. január ll-én 3,506/902 sz. a.) Deszkásy B. dr. ügyv. ált. képv. M. P. cégnek, Tál os I. dr. csődig, ált. képv. néh. Sch. Alfréd hagyatéka ellen 50,000 K. ir. r. perében következőleg itélt: A kir. tszék mint csődb. felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy néh. Sch. Alfréd, mint asoproni épitö és földhitelbank volt directora felkérése folytán, 1901. jul. 2-án a most nevezett bank nevében és részére 50,000 K.-át kért és kapott kölcsönt tőle, amelynek biztosítására kézi zálogul Sch. Alfréd 40 drb 2,000 K. névértékű 4»/0 vasmegyei electromos elsőbbségi részvényt adott át, azt adván elő, hogy ezen részvények ujak és K. ért.-ben vannak kiállítva a régiek helyett, amelyek egyenként 1,000 frtról szólottak. Miután azonban ezen biztosítékul átadott részvényekről kiderült az, hogy azok Sch. Alfréd által készített hamisítványok, kétségtelen, hogy Sch. Alfréd akkor, midőn az általa hamisított elsőbbségi részvényekre tőle 50,000 K kölcsönt kért, ravasz fondorlattal megcsalta; és tévedésbe ejtette azért, hogy a banknak az által jogtalan vagyoni hasznot szerezzen és felperesnek ez által tényleg kárt okozott. Előadta azt is felperes, hogy ő ezen 50,000 K. követelését a soproni épitö és földhitelbank est. ellen bejelentette, s azt a bank csődt. gondnoka valódinak elismerte. Miután pedig a csaló a károsodásért teljes vagyonjogi felelősséggel tartozik, kérte, hogy kereseti követelése a néh. Sch. Alfréd hagyatéki csődt. ellenében valódinak elismertessék s ez a csődkövetelések II. oszt.-ba soroztassék s a csődtömeg perköltségének megfizetésére köteleztessék. Felperes beismeréséből tény az, hogy a kereseti 50,000 K-át felperes nem néh. Sch. Alfrédnak, hanem a soproni épitő és föld-h. banknak adta kölcsönképen; tény az is, hogy felperes ezen követelését asoproni épitő és földhit. bank. csődt. ellen be is jelentette, hol az valódinak elismertetett és a követelések II. oszt. soroztatott. Ebből kétségtelen az, hogy felperes adósa nem néh. Sch. Alfréd, hanem a soproni épitő és földhit. bank volt, amely hitelintézet ellen követelését kellő módon érvényesítette is. Azt állította ugyan felperes, hogy néh. Sch. Alfréd a kölcsönösszeg biztosítására 40 drb 2,000 K.-ért. 4°/o vasvármegyei electromos elsőbbségi kötvényt adott kézi zálogul, amelyekről azonban utólag kiderült, hogy hamisítványok, s így néh. Sch. Alfréd megcsalta. Igaz, köztudomású tény, hogy ily hamisítványok néhai Sch. Alfréd által forgalomba hozattak és hogy felperes ily hamisítványoknak birtokában volt; ezen tény azonban néhai Sch. Alfréd kártérítési kötelezettségét meg nem állapítja azért, mert a kereseti kölcsön nem néhai Sch. Alfrédnak, hanem a soproni épitőés földhitelbanknak lett adva s mert nemis állította felperes azt, hogy néhai Sch. Alfréd ezen a banknál nyújtott kölcsön folytán jogtalanul gazdagodott voina. Azzal pedig, hogy néhai Sch. Alfréd akkor, midőn a kereseti 50,000 K-át a hitelbank részére kérte és kapta felperestől, a bank vezérigazgatója volt, felperes keresetének jogalapja nincs bizonyítva, mert a B) alatti könyvkivonat szerint felperes a kérdéses követelését a soproni épitő- és földhitelbanK terhére könyvelte el s így adósának nem Sch. Alfrédet, j hanem egyedül a bankot tekintette, amit igazol azon beismert tény is, hogy felperes követelését a soproni épitő- és földhitelbank csődt. ellen be is jelentette. Tekintve arra, hogy felperessel a kölcsönügyletet néh. Sch. Alfréd a soproni építő- és földhitelbank ellen jogosult érvényesíteni, annyival is inkább, mert a bank felelős volt igazgatójának minden cselekményeiért, amelyből bárkire bárminemű kár hárult legyen és néhai Sch. Alfréd hagyatékának csődt. felel mindazon károkért, melyek a bankot a volt igazgató jogellenes cselekményei folytán érték, stb. A győri kir. ítélőtábla (1902 d-:c. 3-án 2,625. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes kereshetőségi jogát az alperes ellenében megállapítja. Ennek folytán a kir. tszéket utasítja, hogy ennek az Ítéletnek jogerőre emelkedése és szükség esetében a bizonyítási eljárás foganatosítása után hozzon a kereset tárgyában stb. határozatot, stb. Indokok: felperes keresetét arra alapította, hogy néh. Sch. Alfrédnak, mint a soproni épitő és földhit. bank volt igazgatójának a most emiitett pénzintézet részére 1901 július 2-án 6°o kamatra 50,000 K-át adott kölcsön, mivel azonban az a 40 drb egyenkint 2,000 K. névértékről szóló 4% vármegyei elektromos elsőbbségi kötvény, melyet Sch. Alfréd az 50,000 K. kölcsön ellenében a felperesnek kézizálogképp átadott, amint az a folyamatba tett büntető eljárásban kuünt, maga Sch. Alfréd által készített hamisítvány volt; mivel továbbá felperes az időközben csődbe jutott földhit. bank csődtömegéből a kölcsönkövetelésére fedezet hiányában kielégítést nem kaphat, azért az ebből az ügyletből eredő káráért maga Sch. Alfréd, illetve az ő hagyatékára elrendelt csődtömege is felelős. Alperes a kereset ellenében azzal védekezett, hogy felperes a kereset tárgyául szolgáló követelését csak a soproni épitő és földhitelbank ellen érvényesítheti, mert a kölcsönt a kereseti elődadás szerint nem Sch. Alfrédnak, hanem a fentebb emiitett banknak adta s minthogy követelését a bank csődtömege ellen be is jelentette, nincs joga azt az alperes ellen is érvényesíteni. Alperesnek ez a védekezése azonban alaptalan; mert az, aki mást büntetendő cselekménnyel megkárosít, az okozott kárért személyesen felelős és így az a körülmény, hogy felperes a kereset tárgyául szolgáló követelést a soproni épitö és földhitelbank ellen bejelentette, nem zárja ki azt, hogy követelését az alperes ellen is érvényesíthesse. Ezért az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával felperes 1 kereshetőségi jogát megállapítani és a kir. tszéket utasítani kellett, hogy hozzon stb. uj határozatot stb. A m. kir. Kúria (1903. január 12-én 403 sz. a.) A másodbiróság ítélete indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert valamely részv.-társaságnak igazgatója, a saját törvényellenes cselekményéből származó kárért, a károsultnak abban az esetben is felelős, ha az a cselekmény a társaság érdekében történt, stb. A kereskedelmi törvény 177. § a nem irja ugyan elő, hogy a közgyűlés tárgyát képező tárgysorozatban a közgyűlés elhatározása alá tartozó kérdések minő módon jelölendök meg, a dolog természetéből azonban az következik, hogy a megjelölésnek oly módon kell történnie, hogy a részvényesekben ne támadhasson kétség az iránt, hogy a közgyűlés minő tárgyak felett fog határozni. A budapesti keresk. és váltótörvényszék. Az Uránia magyar tudományos színház egylet rt.-nak 1902. dec. 30-án tartott rendes közgyűléséről felvett jegyzőkönyv, az 1901. évi mérlege és nyereség-veszteség-számlája okmánytárba, a közgyűlés szabályszerű összehívását és az évi mérleg közzétételét igazoló hirlappéldány pedig irattárba teendő. Egyúttal ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi társascégek jegyzékének XXVI. kötet 147. lapján bejegyzett, Uránia magyar tudományos színház-egylet rt. cégnél H. K. igazgatósági tagnak ebbeli minősége, esetleg jegyzési jogosultsága bejegyeztetni rendeltetik. A közgyűlésen hozott azt a határozatot azonban, hogy az alaptőkének leszállítása és az alapszabályok 5. §-ának módosítása határoztatott el, a törvényszék, a törvényből folyó felügyeleti jogánál fogva, hivatalból megsemmisíti és ezt a körülményt a bemutatott jegyzőkönyvre bejegyezni rendeli; mert az alaptőke-leszállítás nem volt felvéve a közgyűlés tárgyául az f) alatt bemutatott hirlappéldány szerint közzétett meghívásban; e tárgyban tehát a fenti közgyűlés a K. T. 177. £-ának rendelkezésénél fogva nem hozhatott érvényes határozatot és mert különben is az alaptőke leszállításához, valamint az alaptőke módosításához, az érvényben levő alapszabályok 13. §-ának második pontja szerint szükséges, hogy a részvényeknek legalább fele letéteményezve legyen, a bemutatott közgyűlési jegyzőkönyv tartalma szerint azonban csak 408 drb részvény tétetett le, ez pedig a folyamodó részvénytársaság 1,000 darab részvényének felét nem teszi ki: ennélfogva a fentebb emiitett határozatok ezen hiány miatt is érvénytelenek lévén, hatályon kivül voltak helyezendők. A budapesti ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érintvén, annak felfoiyamodással megtámadott azt a részét, mely szerint a felfolyamodó részvénytársaságnak az 1902 dec. 30-ik napján tartott közgyűlésén 4. sz. a. hozott azt a határozatát, melylyel a részvénytőkének leszállítása és az alapszabályok 5. §-ának ennek megfelelő módosítása elhatároztatott, hivatalból megsemmisítette, helybenhagyja indokainál íogva és még azért, mert a kereskedelmi törvény 177. §-a nem irja ugyan elő,, hogy a közgyűlés tárgyát képezendő tárgysorozatban a közgyűlés elhatározása alá tartozó kérdések minő módon jelölendök meg, a dolog természetéből azonban az következik, hogy a megjelölésnek olyan módon kell történnie, hogy a részvényesekben ne támadhasson kétség az iránt, hogy a közgyűlés minő tárgyak felett fog határozni. Ezzel pedig nem egyezik meg az, hogy akkor, amikor az alapszabálymódositás csak valamely más fontosabb határozat folyományát képezi, a közgyűlési meghívóban az a tárgy nem jeleztetik, melynek az alapszabálymód >sitás csak folyományát képezi, hanem a tárgy, mely felett a közgyűlésnek határoznia kell, egyszerűen alapszabálymódositásnak van jelezve. (1903. dec. 1-én, 2,812. sz. a.) Bűnügyekben. Az 1897 : XXX t.-c. 17. §. 3. p. szerint a Btk. 258, 260, 261 és 262. §-aiban meghatározott vétségeknek azok az esete:, melyekben az eljárás a btk. 269., 272 § ai érteim, hivatalból indítandó meg : első fokulag nem a kir. jbiróság, hanem a kir. tszék hatáskörébe tartoznak. A btk. 270. g. szerint pedig hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának, ha közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag állíttatott oly tény .mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegy. büntetést vonna maga után. Végre a kir. Kúria 58. sz. bűnügyi döntvénye szerint a m. állam kezelése alatt álló vasutaknál, az állam által alkalmazott tisztviselők közhivatalnokoknak tekintendők. A dévai kir. tszék. mint felebbv. btő bíróság. (1903. június 23-án 3,9'39. sz. a.) rágalmazás vétségével vádolt B. Péter elleni bűnügyében következőleg ítélt: A kir. tszék mint btő felebbviteli bíróság a szászvárosi kir. jbi rosag íteletét helyben hagyja. Indokok: Vádlottnak a btkv. 263. §. utolsó bek.-nek nem alkalmazása s bűnössége kimondása miatt közbevetett felebbezése a felebbv. elj. rendén semmi oiy ténnyel támogatva nem lett, mely az első bíróság előtt a felvett bizonyítékok alapján lényegében helyesen megállapított tényállást módosíthatta volna. A kir. jbiróság nem követett e! anyagi jogszabálysértést akkor, midőn a btkv. 263. §. utolsó bekezdését nem alkalmazta, mert oly tények, melyek által bizonyítást nyert volna az, hogy az