A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete - A magyar magánjog kézikönyve. Irta Raffay Ferenc dr egyetemi magántanár, eperjesi jogakadémiai tanár. Eperjes 1904. Sziklai Henrik kiadása [könyvismertetés]

A JOG 23 ajándékok sértettnek valamely meg nem engedett szolgáltatás vagy kedvezmény ellenértékeképpen lettek adva, nem merültek fel; sőt épen ellenkezőleg csupán baráti szívességből. így nem forogván fenn jogos magán- vagy közérdek megóvásának szüksége, vádlott cselekménye a rágalmazás vétségének tényálladékát kimeríti, stb. A m. kir. Kúria (1903. dec. 23-án 10,407. sz. a.) Mindkét alsóbb fokú biróság ítélete a Bp. 384. §. 4. p. és utolsó bek. alapján, a Bp. 437. §. 2. bek.-hez képest, hivatalból megsemmisíttetik és a dévai kir. tszék a Bp. 404. §. első bek. érteim, utasittatik, hogy ez ügyben mint első f. biróság járjon el. I n do k o k: Az 1897: XXXIV. t.-c. 17. §. 3. p. szerint a Btk. 258, 260. 261 és 262 §-aiban meghatározott vétségeknek azok az esetei, melyekben az eljárás a btk. 269—272 §-ai érteim, hivatalból indítandó meg: első fokulag nem a kir. jbiróság, hanem a kir. tszék hatáskörébe tartoznak. A btk. 270. §. szerint pedig hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának, ha közhivatalnokellenhivatali kötelességérevonatkozólag állitatott olyan, tény, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegy. büntetést vonna maga után. Végre a kir. Kúria 58 sz. bűnügyi döntvénye szerint a m. állam kezelése alatt álló vasutaknál az állam által alkalmazott tisztviselők közhivatalnokoknak tekintendők. Ezeknélfogva, minthogy a jelen esetben az képezi a vád tárgyát, hogy I. Pál máv. állomásfőnökről a vádlott egy beadványban azt állította, hogy a nevezett állomásfőnök hivatalos kötelessége körébe tartozó cselekményekért ajándékot fogad el: ez ügynek elbírálása elsőfokban a kir. tszék hatáskörébe tartozik. S e szerint, mivel a jelen esetben első fokulag a szászvárosi kir. jbiróság, a dévai kir. tszék. pedig mint másodfokú biróság itélt, s mivel a hatáskör kérdése mindig hivatalból vizsgálandó meg és a hatáskör tulhágása hivatalból figyelembe veendő semmiségi okot képez, a vádlottnak a és védőjének a Bp. 385 §. 1. c.) p.-ra alapított semmiségi panasza folytán eszközölt felülvizsgálat alkalmából az ügy mindkét alsófoku biróság Ítéletének megsemmisítésével a kir. tszék mint elsőfokú biróság hatáskörébe utalandó volt. Illetékesség megállapítása a Kúria által. (Bp. 25. és 26. §-ai.) A m kir. Kúria (1904 február 3-án 928/B/1904. sz. a.) csalás bűntettével vádolt T. Siegfried ellen indítandó bűnvádi ügyben, a terhelt kiadása tárgyában kétessé vált illetékesség felett következőleg végzett: A fennforgó ügyre nézve a pozsonyi kir. tszék mondatik ki illetékesnek stb. Indokok: A svájci követség Bécsben 1904. jan. 8-án kelt jegyzékével azt indítványozta a cs. és kir. közös hadügyminisztériumnál, hogy svájci területen elkövetett csalás bűntettével gyanúsított és jelenleg más ügyből kifolyólag Olmützben letartóztatva lévő T. Siegfried, kinek, mint magyar honosnak, kiadatása nem várható, valamely ausztriai vagy magyar bíróságnak adassék át. A koronaügyészség tényállásképen azt adván elő, hogy T. Sigfrid azon célból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, K. G. Vilmos elefántcsont-faragót 695 márka erejéig megkárosította akképpen, hogy őt leveleiben foglalt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtvén, reá birti, hogy a gyanúsítottnak fenti értékű árukat küldjön, — az iratok köziése mellett azt indítványozta, hogy jelen esetben a bírói illetékesség az eddigi adatok alapján megállapítható nem levén, a kir. Kúria határozza meg az illetékességet. Tekintve, hogy a koronaügyészség indítványában előadott tényállás büntetendő cselekmény, nevezetesen a btk. 379. §-ába ütk. csalás ismérveit látszik magában foglalni; tekintve, hogy r.incs adat arra, hogy a gyanúsítottnak valamely magyar biróság területén lakó- vagy tartózkodási helye volna, a magyar hatóság hatalmában pedig nincs s igy az illetékesség a B. P. 25. §-a alapján nem állapítható meg; tekintve, hogy e szerint az illetékesség kétséges levén, a B P. 26. §-ának esete forog fenn: a koronaügyészség indítványának helyt adni és a célszerűségi szempontból a pozsonyi kir. tszék illetékességét kimondani kellett. A minősítés tárgyában bejelentett felebbezés, a dolog természete szerint, a minősítés alapjául szolgáló ténymegállapításra is kiterjed. Minthogy pedig a kir. ítélőtábla, mint másodfokú biróság a bp. XX fejezetének szabályai és a bp. 418. §. 1. bek.hez képest a XVIII. fejezetnek a felebbv. főtárgyalásra nézve fenntartott rendelkezései szerint, ugy a jog. mint a ténykérdésben a felebbezés keretén belül határozni s az elsőfokú biróság ténymegállapítását felülvizsgálni, nemkülönben a törvényes feltetelek fennforgása esetén az eddig még fel nem vett bizonyíték megszerzését elrendelni s a bizonyíték szabad mérlegelése mellett az elsőfokú bíróságétól eltérő tényállást megállapítani nemcsak jogositva, hanem kötelezve is van ; továbbá, minthogy a közvadló által a felebbviteli főtárgyaláson indítványozott bizonyítási eljárás a vádbeli tett minősítésére, nevezetesen vádlott fizetésképtelenségének s a vádbeli cselekmények elkövetésének időpontjára és a kárositási szándék fenn vagy fenn nem forgásának megáliapitására lényeges befolyással lehet ; végre minthogy a kir. it. tábla anélkül, hogy a minősítésre nézve a ténykérdés felülvizsgálatát mellőzve, ítéletében a csalárd bukásra irányuló vád tárgyát ki nem merítette és hogy e részben a bizonyítás kiegészítését megtagadva, a vad érdekét megsértette : a bp. 384. §. 11. p.-nak 2. tételében és a bp. 384. §. 9. p.-ban megjelölt alaki semmiségi okot képe2Ő szabálytalanságot követett el: m.nde/.eknél fogva ítéletét meg kellett semmisíteni s további eljárást elrendelni. I A nkikindai kir. tszék mint btő. biróság (1902. dec. 4-én '•> 5,078/btó' sz. a.) csalárd bukás büntette miatt vádlott ifj. Sch.. Antal elleni bűnügyében következőleg itélt: Ifj. Sch. Antal vádlott a btk. 414. §. 3. és 4. p.-ban meghatározott csalárd bukás büntette helyett bűnösnek mondatik ki a btkv. 416. §. 3. 4. p.-ban meghatározott vétkes bukás vétsége miatt, elkövetve azáltal, hogy mint kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve volt vb. cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget nem készített, s azáltal, hogy miután fizetésképtelenségét tudnia kellett, a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára öccse Sch. Márton és a zsombolyai tak. egylet zá'ogjogot nyert, s ezért a btk. 416. §-a alapján a btk. 92. §. alkalmazásával az 1892: XXVII. te 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó 15 nap a. végreh. terhével fizetendő 15 napi fogházra átváltoztatandó 300 K. pénzbüntetésre és 1 évi hiv. vesztésre ítéltetik. Indokok: Ifj. Sch. Antal azzal vádoltatik, hogy mint vagyonbukott sertéskereskedő azon célzattal, hogy hitelezőit megkárosítsa, ezek rovására akkor, midőn fizetésképtelenségét tudta, Sch. Márton és a zsombolyai tak. egyl. részére ingatlanaira zálogjogot engedélyezett s ezáltal ezeket előnyben részesítette, s hogy ugyanazon célzattal mint keresk. könyvek vezetésére kötelezve volt kereskedő ilyeneket nem kellő számban vezetett, s a melyeket vezetett azokat lapok kitépése, törlések és vakarások által akként változtatta meg, hogy azokból cselekvő és szenvedő vagyoni állapota és üzletének forgalma meg nem á lapítható. Vádlott a mai napon megtartott főtárgyalás folyamán határozottan tagadta, hogy őt cselekményében hitelezőinek megkárosítására irányuló szándék vezette volna, vagy hogy könyveit rosszhiszemüleg változtatta volna meg s előadta, hogy az való, miként annak folytán, hogy a B. és W. társaival 4 éven keresztül egy 800—1,200 darabból álló sertéskereskedést, illetve hizlalást fenntartva, ezen üzletükben nagy veszteséget szenvedtek, mivel a sovány disznókat drágán, 60 krajcárjával kilóját, vásárolták s miután hiába várták a kormány és a lapok által kilátásba helyezett németországi kivitelt, azokat 34—36 krajcárjával kellett eladni, s mikor ezt hitelezői meghallották, megtámadták minden oldalról s miután arra való tekintettel, hogy vagyona ingatlanokban volt, miután a fenti megrohanások folytán a hitelt is megvonták tőle, fizetni nem tudott, a szeged—csongrádi takarékpénztár kérvénye folytán a nagy-kikindai kir. törvszék ellene 1900 nov. 29-én a csődöt megnyitotta, amelynek folyamán ő öszszes hitelezőivel kiegyezett akként, hogy minden vagyonát készpénzzé téve, a kisebb hitelezők 100°/'°, a nagyobbak pedig 40—50°,o kielégítést kaptak. Előadja vádlott még azt is, hogy nagyban és főleg az járult hozzá bukásához, hogy egy egész éven át betegeskedett, amely idő alatt az üzlet, amelynek ő volt a lelke, pangott, s hogy társa B. ahelyett, hogy pillanatnyi pénzzavaraikat titkolta volna, még azt fünek-fának kibeszélte, sőt közös tartozásaikból, mikor vádlott betegsége alatt, az arra vonatkozó egyes váltókat neki B.-nak praesentálták, le is tagadta. így történt azután, hogy öccsének, Sch. Mártonnak, aki a mai napon becsatolt levelek tanúsága szerint mint váltó-giráns a tartozását kifizette, s a zsombolyai tak. egyletnek, amelynek 20 évig igazgatója és amelyet lábon akart fenntartani, a zálogjogokat engedélyezte. A könyvek vezetéséhez ő mint timár-mester, egyáltalán nem értett, és igy előfordulhatott, hogy egyszer-másszor téves bevezetéseket eszközölt, de amint erre reá jött, azokat a valóságnak megfelelően azonnal helyesbítette s innen lehetnek a törlések és vakarások; tagadja azonban, hogy lapokat kitépett volna, ez betegsége alatt történhetett ismeretlen kezek által, mert a könyvek lakásán nyitott helyen voltak. Pótlólag még előadta a hitel elvesztésének a rajta kivül álló amaz indokát is, hogy trsa B. az ő saját ingatlanait 150 ezer K-val megterhelte, ami a tsaságba helyezett bizalmat szintén megrendítette a hitelezők előtt. Minthogy vádlott fentismertetett tagadásával szemben arra nézve, h,.gy vádlott beismert cselekedetében a hitelezők megkárosítására irányuló szándék meg lett volna, egyáltalán mivel sem nyert beigazolást, de még csak gyanuok sincs erre, mindazonáltal arra való tekintettel, hogy vádlott vagyonát, ami csődnyitáskor 100,719 K. 63 ft. tett ki, tartozásai, a mik ugyanakkor244,301 K. 75 ft. képviseltek, 142,586 K. 13 frrel meghaladták, s igy vádlott tényleg vagyonbukott volt, s mint ilyen, minthogy üzlete a kisipar körét meghaladta, rendes évi mérleget saját beismerése szerint nem vezetett, s minthogy továbbá a fenti passzívák mellett neki tudnia kellett, hogy fizetésképtelen, ennek dacára maga ellen a csődöt meg nem kérte, minek folytán öcsse Sch. Márton és a zsombolyai takptár ingatlanaira zálogjogot nyert, — vádlott ezen cselekménye megállapítja a btk. 416. §. 3. és 4. p.-ban meghatározott vétkes bukás vétségét, amelyben őt a vádbeli s a btk. 414 §. 3. 4. p.-ban meghatározott csalárd bukás büntette helyett bűnösnek kellett kimondani s tekintettel vádlott büntetlen előéletére, töredelmes beismerésére s hogy önhibáján kivül vagyonilag teljesen tönkrement, de hitelezőit tőle telhetően mégis kiegyenlítette, mint oly nyomatékos és oly nagyszámú enyhítő körülményekre, amelyek íenforgása mellett a cselekményre meghatározott fogházbüntetés legkisebb tartama is tulszigoru lenne s a bűnösség) fokkal arányban nem állana, őt a btk. 92. §. alkalmazásával a vagyoni viszonyainak megfelelő pénzbüntetésre Ítélni ke lett stb A szegedi kir. itélő tábla (1903. márc. 12-én 699/B. sz. a.', a kir. tszék ítéletének a főbüntetés kiszabására vonatkozó része