A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

A J beleegyezik ebbe? Tehát nemcsak szóbeli tárgyaláson tett, vagy a jegyzőkönybe vett beismerést, hanem beadványban tett elismerést sem kell bizonyítani. A javaslat 294. §-a a lakásukon kihallgatandó tanukról szól, éspedig a királyi ház tagjait Budapesten a kir. Kúria elnöke, a kir. ítélőtáblák vidéki székhelyén a kir. tábla elnöke, a magyar állam egyéb területén pedig annak a törvényszéknek elnöke hallgatja ki stb. . . Tegyük fel azon esetet, hogy a nevezett elnök beteg, vagy bármely más módon akadályozva volna a törvény utasításához képest eljárni, akkor ki foganatosítja ezt f A törvénynek taxatíve kell felsorolni, hogy ennek, ill. ezeknek akadályoztatása esetén az elnök helyettese vagy az alelnök járjon el, mert ez természetes ugyan s e tekintetben az ügyviteli szabályok is rendelkeznek, de a törvénynek minden lehetőséget lel kell ölelnie, különösen Budapestre vonatkozólag, ahol Kúria és Tábla is van. A 303. §. egy régi pleonazmust tartalmaz, mely a S. E. T. 86. §-ának 2. pontjában, továbbá a bűnvádi prts. 205. §. 1. pontjában is megvan, átveszik hiven egyik törvényből a másikba, t. i. a tanúságtétel megtagadható: ha a kérdésre adandó felelet bűnvádi eljárás alapjául szolgálhatna a tanú ellen, továbbá . . . sógora, . . . házastársának testvére, . . . testvérének házastársa ellen. . . . E szakaszból a sógora kifejezés elhagyandó és csak az utolsó két kifejezés hagyható meg, mert ezek is csak a sógort, vagy a sógornőt jelentik. A javaslat 559. §-a szerint : a bíróság, amely a megtámadott határozatot hozta, amennyiben a határozathoz kötve nincsen, a felfolyamodásnak maga is eleget tehet, különben pedig a felfolyamodást az elintézéshez szükséges iratokkal felszerelve és ha szükséges, felvilágosító jelentés kapcsán, a felfolyamodási bírósághoz haladéktalanul felterjeszti. Két észrevételem van e tekintetben, az amennyiben szó, mely a javaslatban még, hogy egy-két helyet említsek, a 624. §-ban és a 712. §-ban is használtatik, de — szerintem — az amennyiben szónak két értelme van, u. m. ka és amely részben. Az 559. §-ban ha értelme van,mig a 624. §-ban, amidőn részitéletről van szó, amely részben (s nem amennyiben azt az alperes ezen kérelemben meg nem támadta . . .); hasonlóan a 725. §-ban, «amennyiben ebből a fejezetből más nem következik)), helyett határozottabban igy volna : «amely részében e fejezetben más nem következik)) . . . A második észrevételem az 559. §. tekintetében, melyet a következő kérdésben fejezek ki: Mi lesz e §. esetében a felfolyamodás költségeivel ? A 614. §-ban : a meghagyást az elnök bocsátja ki. Ez nem teljes, mert a járásbíróság előtti perben nincs elnök, tehát az érvényben levő perrendtartás szerint kiegészítendő : «a meghagyást az elnök, illetve a járásbíróságnál a bíró bocsátja ki». A javaslat 752. §-ában sajtóhibából: «a választott bíróság szerződés csak ugy érvényes...» összefüggés nélküli mondat van, melyben az iránti szó, a választott bíróság és szerződés között kimaradt. A javaslat 774. §-ban anomália van, e §. szerint: a katonai szó a hadseregre, haditengerészetre, a honvédségre, a népfelkelésre és a csendőrségre vonatkozik. OG 43 Fegyveres erő alatt a hadsereget, a hadi tengerészetet, a honvédséget és a népfelkelést kell érteni. E §. a bűnvádi perrendtartásból vett intézkedést vette át, de ott is helytelen. Miért tartozik akkor a katonaifogalom alá a csendőrség, amikor a fegyveres erő alatt a hadsereget s külön a haditengerészetet és honvédséget kell érteni, holott a fegyveres erő alatt a hadsereg és csendőrség értendő külön említve s a katonai fogalom alól kivenni s a hadseregben kell, hogy a haditengerészet és honvédség is bennfoglaltassék. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás.)* Az ügyvéd élete és pályája. A művészi pályát kivéve, talán nincsen pálya, melyhez annyira hivatottság kell, mint éppen az ügyvédi pálya. S bár igaz, hogy a foglalkozás az ember felfogását és általános világnézetét nagyban befolyásolja, mégis — ha a hivatottság alapfeltételei az egyénben nincsenek meg, — maga a foglalkozás azokat elő nem teremtheti, hanem csak kifejlesztheti. A/, ügyvédség tultömöttségének egyik oka nálunk pedig éppen az, hogy az ügyvédi pályát olyan pályának tekintik, melyhez hivatottság nem kell. Nálunk boldog-boldogtalan, ki hivatalt nem kap, vagy az iparosi vagy kereskedői pályára menni nem akar, az ügyvédi pályára tódul és azt hiszi, hogy a megkívánt vizsgáknak letételével már az egyéni védelemnek és az igazibb jog kivívásának hivatott harcosává válik. A magasztos hivatást teljesítő ügyvédi foglalkozás egy erős egyéniséget kíván. A foglalkozás az ügyvédben ezt az erős egyéniséget mindinkább kifejleszti, mely egyéniségnek mintegy életszükségletévé válik az igazibb és humánusabb jogért és magasabb eszmékért való küzdelem. Az igazi ügyvédet az intellektus függetlensége jellemzi. A nálunk annyira lábra kapott tekintélyimádás az ügyvédnél lehetetlen. A hierarchikus nyomástól menten, gondolkodásában, nyilatkozataiban és cselekedeteiben legsajátosabb egyéni meggyőződését követheti s bár az igazi méltóságnak mindenkor megadja az illő tiszteletet, sőt hódolatot, általában szabadon mozog és a különböző rangok és méltóságok különböző fokozatainak adandó hódolatnyilvánitásban teljesen járatlan. Valamint a csillagász, ki gondolkodásának mélységével és lelkének odaadásával kutatja az égboltozat milliárd világainak titkát, hol a dimenziók óriás nagyságánál fogva a mérés fényévekkel történik és kinek helyzete hasonló lehet annak az embernek a helyzetéhez, kit egy sötét aknából egyszerre egy magas hegytetőre felvezetünk, a honnan egy gyönyörű tájékot áttekinthet, mosolyogva nézi az emberek hajszáját kitüntetés, rendjel és cim után, — éppígy az ügyvéd, ki az emberiség szellem-erkölcsi javainak boltozatán a lét jelenségeinek és a szociális élet viszonylatainak óriási dimenzióiba belemélyedve teljesiti hivatását az egyéni védelem, az igazibb és humánusabb jog elérése érdekében — nem képes a kijárt rendjel, a született méltóság vagy a protek*) Előző közlemény a -i. számban. kat.*) Bizonyos az, hogy az emberi gondolkodást a filozófia terén a rómaiak nem vitték előbbre Kivételt csupán Cicerónak ismert, sejtésszerü definíciója képez, ki lelkesülten hirdeti az örök jogot. «Est quidem vera lex recta ratio, natura congruens, diffusa in omnes, constans sempiterna. Huic legi nec obrogari fas est, nec derogari ex hac aliquid licet, neque tota abrogari potest, nec vero aut per populum solvi hac lege possumus .... nec erit aha lex Romae alia Athenis, alia nunc, alia posthac sed omnes gentes et omni tempore una lex et sempiterna et immutabilis cont!nebit» (Cicero : De Repvblica III. 22.) A jog felől a görögök azért nem filozofálnak, mivel náluk külön (az erkölcstől stb. független) jog még nem létezik, a rómaiak pedig azért nem filozofálnak a jog felől, mivel ho^.y ők egyáltalában nem filozofálnak. A gyakorlatban megteremtik a jogot — és ezzel derekasan megtették a maguk kötelességét. Lezárjuk az aktákat az ókori filozofálás felett. Jogfilozófia tulajdonképpen nincs az ó-korban. A legtöbb népnél ami *) Ismeretes dolog, hogy a rómaiak legfőbb jogtétclüket: h o n e s t e vivere, neminem laedere, suumcuique tribuereisa Stoikusoktól vették át És igen tekintélyes helyről állíttatott, hogy a Sabinianiusok és Proculeianusok között a különbség abban állott, hogy a Sabinianiusok töiténelmi irányt, a Proculejanusok a stoa bölcsészeti irányát követték. i jog és jogi felfogás van, hasonlít a bibliai durva realisztiI kus leíráshoz: isten adja a jogot az embereknek.*) De ez a ! jog teljesen össze van keverve az erkölcscsel, a politikával, j a szokással, a vallással stb. És ha felvetjük az ó-korban a jog objektív létének j kérdését, mit kell felelnünk kérdésünkre ? Azt, hogy amennyi| ben egyáltalában tudomással birtak az ó-koriak a jogról, azt l objektíve létezőnek képzelték, hiszen a gyermek is hiszi és | állítja, hogy a mit lát (szinek), hall (hangok), érez (hideg, meleg), 1 amiről beszél p. o. betegség, jóság stb. valamennyien objek| tive léteznek. Ugy hiszem, még a platóni logikai ideálizmusI nak is ebben a naiv hypostásálásban keresendő a magyaI rázata. De hát mit szóljunk Protagoras mondásához, miképp | értsük meg Pólus, Kai likles és Thrasymachos állításait (az erősnek jogos mindaz, ami hasznos, Platón Rep. 344 a), mi késztette Archelaost nagy kérdésére ? Erre a kérdésre Comtetal felelek : az emberek közül némelyek a theologiai fázisban j élnek, amikor már mások a metafizikai vagy pláne a pozitív kort élik — és fordítva : nem lehetetlen, hogy valaki az emberi • gondolkozás theologiai fázisában is pozitív állásponton álljon. | *) E tekintetben a rómaiak többé-kevésbbé kivételt képeznek, mégis némely kutatók tanúsága szerint a római jognak gyökere is ! a nép vallásába nyúlik be, a nép vallásából fakad ez a nagyszerű forrás 1 is(FusteldeCoulanges).