A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 6. szám - Jogbölcselkedés. (Folytatás.) - Észrevételek a Magyar polgári perrendtartás javaslatához

A JSÖÖ meg nem vádolt egyénnek a Bttk. 115. §-a szigorú magyarázásával való elitélése ismét a vádelv sérelmére volna. Végül fölmerül még az a kérdés : alkalmazandó-e a 116. §-ban foglalt rendelkezés akkor is, amidőn lényegénél fogva hivatalból üldözendő delictum miatt az ügyészi vád elejtése következtében, pótmagánvádra folyik tovább a bűnvádi eljárás. Igaz, hogy a 116. §. csak a magáninditványra üldözendő büntettek számára készült, de kétségtelen az is, hogy a törvény intenciója egyáltalán a magánfél önkényes kegyelemosztásának akarta útját állani. Ez a kegyelemosztogás pedig épp oly önkényessé alakul akkor is, ha természeténél fogva Hivatalból üldözendő tettek társtetteseiről van szó, mint amikor a vád alapját valamely indítványi deliktum teszi. Ennek folytán helyesnek tartjuk a 116. §. olyatén értelmezését, hogy annak rendelkezései necsak a szorosan vett magáninditványi, de mindazon egyéb bűnügyekben is alkalmaztassanak, amelyekben a vádat egyedül a magánvádló képviseli. A föntiekben nem felelni akartunk a fölvetett kérdésekre, mert mindaz, amit itt elmondottunk, korántsem elégséges, de még csak nem is mindenben megfelelő megoldás. Célunk csak az volt, hogy ezekre a kérdésekre, amelyek a gyakorlatban, — főként az egyes biró előtt folyó praxisban — szinte mindennap fölmerülnek, de amelyekkel a theoria ujabban alig foglalkozott, — fölhívjuk a jurista irodalom figyelmét. Észrevételek a Magyar polgári perrendtartás javaslatához. Irta REICH PÉTER KORNÉL, bpesti kir. törvényszéki joggyakornok. A készülő magyar polgári perrendtartásról számtalan közlés és észrevétel történt már, mely a miniszter kiváló alkotását vette bírálás alá, de miután a javaslat ember műve volt, nem csoda, ha ily hatalmas munkában néhány eltérés van. A képviselőház igazságügyi bizottsága éles megfigyelése mellett is maradt néhány következetlenség, amelyek közül néhányat jelen cikkemben óhajtok megemlíteni. A legelső a cimkérdésben van. Ugyanis az igazságügyi bizottság a miniszter által helyesen Magyar polgári perrendtartás-nak elnevezett javaslatában a magyar szó mellőzését javasolta, tekintve, hogy eddigi törvényeink is nélkülözik e jelzőt. Ha eddig nélkülözték törvényeink, ugy ideje volna, hogy mi is a nyugattal haladjunk, ahol pl. Das Strafgesetzbuchfür das Deutsche Reicli, Das Preussische Stempelsteuergesetz, Codes Belges, Nuovo Codice Penale per il Regno D'ftalia, Les Codes Francaises stb. elnevezés mindenütt megvan s nem hozhatnék fel egyetlen példát sem, ahonnan a nemzeti jelleg az elnevezésben hiányoznék. A miniszteri javaslat a Bírói illetékesség fejezetének 33. §-ában igy szól: «Kereskedők és iparosok üzletük körében történt eladásokból vagy teljesített szolgáltatásokból eredő követeléseiket az előtt a biroság előtt is perelhetik, amelynek területén az alperes az ügylet kötésekor lakott vagy a 26. §-nak megfelelően tartózkodott, ha okirattal igazolják, hogy az alperes a kereset beadását megelőzőleg 3 hónapon belül ennek a bíróságnak területén lakott vagy a 26. §-nak megfelelően tartózkodott. Az igazságügyi bizottság ezt teljes, szószerinti szövegében, megjegyzés nélkül elfogadta a 31. §-ban. A miniszter az indokolásban hivatkozik az Oesterreiclusche Jurisdictionsnorm 97. §-ára, melynek figyelembe vételével készült a 33. §. ; ezen szakasz pedig igy szól : «Handwerker,Kleinverschleisser, Wirte, Schiffer, Fuhrleute undsonstige Gewerbetreibende, ferner Gesellen, Gehilfen, Dienstleute und sonstige Arbeiter um Lohn, können wegen ihrer Forderungen für gelieferte Erzeugnisse und Waaren, für gelieferte Dienste und Arbeiten innerhalb neunzig Tagén von der Zeit der letzten Lieferung oder Leistung bei dem nach dem früheren Wohnsitze des Abnehmers oder Arbeitgebers zustándig Gerichte^klagen, wenn letzterer mittlerweile seinen Wohnsitz in einen andern Gerichtsbezirk verlegt hat.» Az osztrák Jurisdictionsnorm 97. §-a helyesebben az I utolsó szállítástól előre haladva számítja a 90 napot, a magyar javaslatban pedig a kereset beadásától visszamenőleg 3 hónapon belül kellett itt tartózkodnia az illetőm k; már most azt a kérdést teszem fel : Ha az adós a szállítás vagy teljesítéskor itt lakott, de aztán eltávozott, s mondjuk 5 év múlva visszatér s a kereskedő ekkor adja be keresetét, mert a másodszori itt lakás a törvényszerint visszamenőleg számított 3 hónapon belül történt ? Quid nunc ? Az osztrák törvény helyesen 90 napot ad, egy perccel sem többet, mely időn belül az illetékesség megállapítható, tehát e szakasz helyesen igy szövegezhető: ha okirattal igazolják, hogy az alperes az utolsó szállítástól vagy teljesítéstől számítandó 3 hónapon belül ezen bíróságnak területén lakott vagy a 26. §-nak megfelelően tartózkodott. A javaslat 217. §-a szerint: A 214 és a 215. §. az ügyben eljáró ügyvédre nem alkalmazható. T. j. (214. §.) Súlyosabb rendzavarás . . . sértegetés esetében a tárgyaláson részt nem vevő személyeket, valamint a feleket, képviselőiket, az elnök 200 koronáig, a jbiróság pedig 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetheti, továbbá a (215. §.) bíróság a feleket, képviselőiket, tanukat és a szakértőket, ha az elnök intézkedésének nem engedelmeskednek, a teremből kiutasíthatja, szükség esetén kivezettetheti. . . . A 217. §. ezen intézkedéseket ügyvédre nem alkalmazza, hanem e §. további részében intézkedik róluk, de hátha ügyvédjelölt követi el a 214. és 215. §-ban foglaltak egyikét, vájjon az ügyvédjeiölt az előbbiekhez, vagy az ügyvédek fogalma alá tartozik ? Miután pedig az ügyvéd elleni fegyelmi eljárásban ügyvédjelöltről nincs szó, helyesebb volna a 214. §-ba az ügyvédjelöltet is felvenni, mert ha sem itt, sem ott nincs róluk intézkedés, az előbbi §-ban elkövetett tényeiért büntetlenül maradna. A javaslat 267. §-a a bizonyításról szól, éspedig: «01yan tényállításokat, amelyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson, vagy a kiküldött vagy a megkeresett biró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges.)) Ehhez az igazságügyi bizottság hozzá fűzte a jegyzőkönyvbe vett beismerést. E szakasz nem teljes, mert bizonyítani kell-e azon beismerést, melyet a felebbező a felebbezésében, tehát írásban, tesz s esetleg a felebbezést nyilvános előadás alapján kéri elintézni s az ellenfél is TÁRCA. Jogbölcselkedés. A Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. (Folytatás )* Ami a többi görög filozófusnak részletes tanait illeti, ezeknek tárgyalására ezúttal nem vállalkozhatunk, mivel mindez a cél által körülhatárolt fejtegetéseink körén kivül esik. A politika tárgykörébe tartozó platóni ideális állam ismertetéséről és az Aristoteles-íé\e, nagyban és egészben még ma is érvényben levő, államtan kritikai méltatásáról is le kell mondanunk a már emiitett okból. Az ó-korban még csupán a rómaikat emiitjük meg. Sokat nem köszönhetünk a rómaiaknak a jogfilozófia terén. Hiszen tudjuk, hogy az egyetemes gondolkodás körül is csupán az az érdemük, hogy sok ideig rcsrrvotr-jai voltak a görög szellem termelte gondolatoknak. De igenis nagy jelentőségük van a rómaiaknak a jogtudomány terén. A magánjognak függetlenítése a közjogtól, ') Elűző közlemény ?z 5. számban. a híres Ulpianus-íéle tétel: jus publicum est, quod ad statum rei publicae Romanae spectat; jus privatum, quod ad singulorum utilitatem pertinet; a magántulajdonnak rideg jogi konstrukciója, amely elvitázhatatlanul nagyban hozzájárult az európai kultúra felépítéséhez, a jogi gondolkozásnak elementáris, geniális megnyilatkozásáról tanúskodik, amelynek párját hiába keressük a világtörténelemben és az emberi gondolkozás történetében. Hegel mondja, ki talán eddigelé a legmélyebben pillantott be az emberiség hatalmas organizmusának fejlődéséb a, hogy a rómaiaknak az volt a missziója, hogy megteremtsék a jogot. A hóditások : Rómának külső, nagyszerű története elősegíti a jog megszületését. A római jog megszületett a geniális római nép kezében, világtörténeti események között. Ez a jog nem a spekulációnak szüleménye, hanem a lüktető, eleven élet produktuma. Joguk van a rómaiaknak és ez a jog észszerű, hiszen a civilis ratio mellett mindenütt ott találjuk a naturális ratio-t, de azért jogfilozófia nincs a rómaiaknál. A rómaiak egyáltalában nem foglalkoztak filozófiával : nem volt filozófus nép. A rómaiak világtörténeti missziója az emberiség fejlődésének nem ideális factorára, hanem a cselekvésnek terére esik. A stoikus filozófiának s később az Epikuros tanainak elterjedése Rómában még mindig nem dönti meg állitásun-