A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete (Folytatás.)

18 A JOG ellen a per keretében megoldást nem nyerhetvén, ezen kérdések elintézését a hagyatéki póteljárás rendén hozandó pótátadási végzésre kellett fennhagyni stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1902 június 20-án 755/901. sz. a.) Az első bíróság ítélete helyben hagyatik, stb. Indokok: Az 1888 szept. 10-én kelt B. a. érvényes írásbeli magánvégrendelet, B. Mózes örökhagyó összes ingó és ingatlan vagyonára, örökössé az alperes Magyar unitárius közönséget nevezvén ki, a végrendeletben megnevezett többi kedvezményezettek s azok között B. Béla s a végrendelet 7. §-ában megnevezett tőle leszármazó törvényes fiuutód^k is hagyományosak. A végrendelet 7. §-ában a korpádi birtokot illetően nem egyedül B. Béla hagyományostól és a neki szánt hagyományról van szó—hanem mellette és vele együtt a vallás közönség általános örökös alperes is kedvezményezettül van megnevezve, azzal a szabályzattal, hogy mindenkor a legidősebb fiu felosztatlanul bírják, használják és élvezik a jövedelmét, felosztani, eladni nem szabad, ellenkezőleg azt conzerválják, szépítik, javítják s kihalásuk után a birtok tehermentesen a rajtataláltatandó epületekkel átszáll az alperes vallás közönségre, melynek jogai elismerése cimén évenkint 1 drb. cs. aranyat fizetnek. A végrendelet hivatkozott §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az ingatlanok tulajdona is B. Bélának és leszármazó mindenkor legidősebb törv. fiujogutódainak hagyományoztatott volna, ellenkezőleg a rendelkezés szavainak nyelvtani jelentéséből, azoknak összefüggő értelméből és abból a körülményből, hogy alperes is kedvezményezettül van megnevezve és hogy B. Béla s leszármazói mindenkor legidősebb törvényes fiuutódai az alperes jogának elismeréséül alperesnek évente 1 drb. cs. aranyat kötelesek fizetni, alaposan azt a ténykörülményt lehet megállapítani, hogy B. Béla felperesnek és a tőle leszármazó mindenkori legidősebb törv. fiujogutódoknak csak az ingatlanok haszonélvezete, alperesnek pedig az ingatlanok tulajdona hagyatott. Alperes általános örökös lévén, kit e minőségénél fogva a hagyományokon kivül a hagyatékhoz tartozó minden más vagyon tulajdonul megilleti, a korpádi hirtokra nézve sem hagyományos, hanem örökös, az ő nevének a végrendelet 7. §-ában felemlítése épen arra mutat, hogy örökhagyó általános örökösét a korpádi birtokra nézve is a hagyomány korlátozás melletti örökösének tekintette. A o. ált. ptkv. 611. §. érteim, a végrendeletben előforduló kétes kifejezések oly módon értelmezendők, mely által az örökösnek a tulajdonróli rendelkezési szabadsága legkevésbbé korlátoltotik, de másfelöl s elsősorban érvényesülnie kell lehetőleg a végrendelkező akaratának, mivel végrendeleti örökösödésnél, mihez a hagyományozás folytán való részesedés is tartozik, az örökség jogalapja: az örökhagyó akarata. A B. a. végrendelet egész tartalmának egybevetéséből kétségtelen, hogy B. Mózes örökhagyó végakarata az volt, hogy a hagyományozott dolgok kivételével, minden vagyonát az általános örökösül kinevezett alperes örökölje. Ennek a célnak elérésére a készpénz hagyományok kifizetésére is nem a hagyatéknak készpénzből álló tekintélyes részét rendelte, hanem a cselekvő (activ) hagyatéki vagyonnak a jövedelmét. A hivatkozott B. a. végrendeletben foglalt rendelkezések s kifejezésre juttatott eszmék, örökhagyónak nem uj végakarata nyilvánításai. Azok a rendelkezések és eszmék, lényegileg meg voltak örökhagyónak a B. a végrendelet 1865. aug. 16-án alkotott 2. sz. a. és 1881 márc. 19-én alkotott 3. sz. a. alkotott írásbeli mvégrendeleteiben is, mely végrendeletek a törvényes örökösök által alperes vallásközönség és B. Béla jelenlegi felperes ellen lejártatott, ebben a perben csatolt örökségi perben valódiaknak bizonyultak. Noha a későbbi keletű B. a. végrendelet által a 2 és 3. sz. a. végrendeletek hatályukat vesztették, mégis azok, minthogy azokban a hagyatéki vagyonra vonatkozóan örökhagyó gondolkozását és céljait megvilágító adatok foglaltatnak, örökhagyó végakaratának megalkotásánál figyelmen kivül nem hagyhatók. A 2"/. a végrendelet szerint B. Mózes örökhagyó általános örököséül szintén az alperessel azonos erdélyi nemes unitárius statust nevezte volt ki; a korpádi birtokaira nézve pedig ugy rendelkezett, hogy azt B. Jenő és B. Béla keresztfiai használják, jövedelmét húzzák egyenjoggal, s kölcsönösen örököljék a haszonvételt egyik a másik halálával; mindkét most nevezett hagyományos elhunytával a használat szálljon át a tőlük leszármazó fiuágból mindenkor a legidősebb fiúra és annak kihunytával a haszonvétel is szálljon át a tulajdonos unitárius statusra. A 3. sz. a. J.881. márc. 19-én kelt írásbeli mvégrendelet szerint általános örökösül szintén alperessel azonos E. unitárius vallásközönség van kinevezve. Ennek a végrendeletnek 2. p. szerint örökhagyó B. Béla kedves kereszt fiának magának a korpádi birtok jövedelmeiből rendel az általános örökös által kifizetendőleg 400 frtot a hagyományos haláláig. Nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a 2. és 3. sz. a. korábbi végrendeletekkel B. Béla részére a korpádi birtoknak csak haszonélvezete s illetve a birtok jövedelmének egyrésze volt hagyományozva; ellenben az ingatlanok tulajdona ama végrendeletek szerint az alperes vallás közönséget illette. Miután a B. a végrendelet 7. §-ában foglalt rendelkezések a korpádi birtokra vonatkozóan a korábbi végrendeletben foglalt rendelkezésekkel lényegileg egyezők s ezen felül a B. a. végrendeletben B. Béla és a tőle leszármazó mindenkori legidősebb fiu jogutód hagyományosok az általános örökös alperes jogainak elismeréséül évi 1 drb. arany megfizetésére köteleztettek, mely utóbbi rendelkezés nyilván az alperes tulajdonjogának megóvását célozza, — a B. a végrendelet vitás 7. §-ának helyes értelmezése és abból folyóan örökhagyó végakaratának megalkotása csak az lehet, hogy B. Béla felperesnek és leszármazó mindenKori legidősebb fiuutódainak csupán a korpádi birtok haszonélvezete hagyományoztatott, ellenben az ingatlanok a haszonélvezeti jog tartamáig megosztott, azon tul teljes tulajdonjoggal alperesnek hagyattak. Megerősiti ezt az értelmezést a B. a. végrendelet 10. §-a is, mely szerint örökhagyó a korpádi birtok tulajdonosául alperes vallásközönségét tartja; mert neki tiltja meg a korpádi birtok eladását oly körülmények között is, melyekben a hagyatékhoz tartozó nagybani birtokeladása helyt foghat; mely tilalomnak nem volna oka és értelme, ha a korpádi ingatlanok tulajdona is, mint felperesek vitatják, hitbizományi helyettesítéssel felpereseknek hagyatott volna. De a B. a. végrendelet bevezető részei is ellene szólanak, hogy a korpádi ingatlanok állagának tulajdona is B. Béla felperesnek s többször említett fia utódainak hagyományoztatott volna. A végrendelet bevezető részében ugyanis B. Mózes örökhagyó előadja azokat az okokat, melyek őt arra bírták, hogy alperes vallásközönséget nevezte ki általános örököséül. A megokolás szerint örökhagyó alperes vallásközönségét szűkes anyagi helyzetéből kívánta kisegíteni oly célból, hogy alperes culturális hivatását teljesíthesse; ebből a célból hagyta alperesnek «összes ingó és ingatlan javait és jószágait> a végrendeletben foglalt feltételek és szabályzatok megtartása mellett. Az előbb érintett főcéllal ellentétben állna, ha a hagyatékban a per tárgyát képező tekintélyes része alperestől végleg elvonatnék. Már pedig ha a B. a. végrendelet 7. §-a B. Béla és a tőle leszármazó mindenkori legidősebb fiuutódok javára az ingatlanok állagára nézve is hitbizományi helyettesítést tartalmazna, tekintve, hogy az oszt. á. p. t. kv. 612. §. érteim, a hitbizományi helyettesítés ingatlanokra nézve csak az első izig érvényes, az előizi várományos az ingatlanok korlátlan tulajdonosává válna, kinek korlátlan teljes tulajdonát nem gátolná meg az alperes vallásközönség részére kikötött évi 1 cs. arany fizetése és ennek a tributumnak és alperes részére a használási jognak telekkvileg feljegyzése. Alperes ebben az esetben az ingatlanok tulajdonjogától végleg elesnék, mivel ő nem hitbizományi helyettes várományos, hanem csak a hitbizomány megszűntével beálló átháramlásnak a várományosa, mely jog a törv. 612. §-ában irt első izi örökös korlátlan tulajdonjogát nem érinti. Örökhagyó végakarata erre nem irányul. Ezért nem bir alappal felperesnek az az érvelése, hogy a B. a. végrendelet 7. §-ban foglalt rendelkezéssel az ingatlanok tulajdonjoga is hitbizományi helyettesítéssel nekik hagyatott, hanem a fentebbiekből folyólag az oszt. ált. pt. kv. 612. §. korlátai között megálló hitbizományi helyettesítése az ingatlanok haszonélvezetére vonatkozik, minek folytán felperesek a B. a. végrendelet alapján az ingatlanok tulajdonjogát nem igényelhetik, hanem be kell érniök az ingatlanok haszonélvezeti jogával, mely őket a körülmények szerint az oszt. ált. ptkv. 612. §-ban irt időpontig illeti. Az elsőbiróság Ítéletének az ingatlanok tulajdonjogát tárgyazó elutasítására szóló része az itt felfejtett okokból; az ingatlanok után az örökség megnyíltától 3 évre felszámított jövedelmet tárgyazó rész pedig azért hagyatott helyben, mert a B. a. végrendelet 12. §-a érteim, örökhagyó a hagyatékhoz tartozó összes vagyonának, tehát a hagyatékhoz tartozó korpádi ingatlanoknak is az örökség megnyíltától számítva egymás után következő 3 évben befolyó jövedelmét, alperes általános örökös által teljesitendőleg, a készpénzhagyományok kifizetésére és a végrendelet 5. §. f) p.-ban megjelölt célra tőkegyűjtésre rendelte. Ebből a célból a végrendelet 1. §. érteim, az összes hagyatéki cselekvő vagyon kezelése 3 évig alperesre lévén bizva, B. Béla felperes a végrendelet alapján a korpádi birtok haszonélvezetéhez, az örökség megnyíltától az oszt. ált. ptkv. 684. §. érteim, jogot nem szerzett, hanem az a jog részére csak az örökség megnyíltának napjától számított 3 év elteltével nyilt meg, minélfogva B. Béla felperes a mondott időre az ingatlanok jövedelmét alperestől követelni nem jogosított. Az italmérési kártalanításra és a perk. vonatkozó részében az I. biróság Ítélete megfelelő indokai alapján hagyatott helyben, stb. A m. kir. Kúria (1903 nov. 3-án 6,275/902. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, a korpádi 4. sz. tjkvben A. I: 2—12. srsz. a felvett, továbbá a korpádi 80. és 84. sz. valamint a felső zsuki 16. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra B. Béla részére a tulajdonjog azzal a korlátozással Ítéltetik meg, hogy az utóöröklési jog az ő törv. fiuörökösei közül a legidősebb fiút és ha fiuörökösei nem maradnának, a Magyar unitárius vallásközönséget illeti; ennélfogva alperes köteleztetik tűrni, hogy a tulajdonjog ezekre az ingatlanokra ilyen értelemben, az elidegenítési és terhelési tilalomnak feljegyzése mellett, egyszersmind a zálogjog B. Béla felperes által alperesnek évenkint fizetendő 1 drb. cs. arany erejéig alperes javára bekebeleztessék. Hasonlóan megítéltetik felperesnek ugyanily módon korlátolt tulajdonjoga a fentebbi ingatlanokhoz tartozó italm. jogért kiadott kártalanítási kötvényekre és kiegyenlítési összegekre; s ennek következményekép alperes köteleztetik a 4,200 frt névértékű kártalanítási kötvényeket illetőleg a convertálás következtében azok helyett kapott államkötvényeket 1896 szept. 22-től járó kamatszelvényekkel, illetőleg 4V2 °,u kamatjaikkal és 82 f, 16 kr. kiegyenlítési készpénzt ugyancsak 1896 szept. 22-től 4Vs °/o kamatjával, vagy amennyiben a kötvényeket ki nem adná, azoknak 4,200 frt tevő értékét 15 nap a. végreh. terhével birói letétbe helyezni, felperes pedig feljogosittatik, hogy a már lejárt kamatokat egyszerre, az ezután lejárán-