A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

38 A JOG dacára meg van engedve, hogy ha a főtárgyalás elnöke értesül, hogy valamely tanú betegsége, vagy egyéb okok miatt előreláthatólag nem fog megjelenni s igy a bizonyitásfelvétel megtartása akadályba ütközik, megkeresés utján foganatosíttassa a bizonyitástelvételt, miről azonban a felek és képviselőik értesíttetnek a végből, hogy ha már a közvetlenség elve ellen vét ezúttal az eljárás, legalább a nyilvánosság ellen ne vétsen. Ez esetben természetesen a tanuk a biró által meg is esketendők. A főtárgyalást megelőzőleg a felek a bizonyitásfelvétel kiegészítését, vagy uj tanuk beidézését kérhetik, ha e célból indokolt kérvényüket a főtárgyalási elnöknél legkésőbb 4 nappal a főtárgyalás előtt beadják (288. §.). Joga van azonkívül a főtárgyalási elnöknek hivatalból is uj bizonyitásfelvételt elrendelni a főtárgyaláson és az előtt is. Ha ezen bizonyitásfelvétel folytán a vád máskép alakul, a vádló uj vádiratot adhat be a Bpts. 316. §-a értelmében ép ugy, mintha a főtárgyaláson előadottak alapján változik meg a vád helyzete. Ez esetekben a vádlottnak joga van a főtárgyalás elhalasztását kérelmezni. Törvényszék előtti sajtóeljárásban ez egyáltalában nem fordulhat elő, esküdtbíróság előtt azonban igenis a főtárgyalási elnök nek fontos szerepe van még abban, hogy ő köteles a rendre ügyelni; felügyeleti joggal bir a felek, a közönség és a hatóság tagjaival szemben ; nyolc napra terjedhető elzárási joggal a vádlottal szemben. A főtárgyalás folyamán az elnök, vagy a törvényszék által hozott határozatok ellen, halasztó hatályú jogorvoslatnak egyáltalában nincs helye*) és a felebbezés folyamán az ilykép szenvedett sérelem csak az esetben használható fel semmisségi okul, ha a sérelmes határozat kihirdetése alkalmával rögtön be lett jelentve a semmisségi panasz. Maga a főtárgyalás menete természetesen teljesen analóg,— akár sajtóügyben, akár rendes büntető ügyben folyik le. Az elnök nyitja meg a főtárgyalást ; a vádlottat, még ha fogva van is, mindig bilincs nélkül kell a főtárgyalásra vezetni; azután megállapítja a főtárgyalási elnök a jelenvoltakat s amennyiben tanuk, szakértők hiányzanak, a felek indítványát bevárja és aszerint határoz a bíróság a főtárgyalás meg- vagy meg nem tartása iránt. A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalás sohasem tartható meg. Ugy a tanuk, mint a szakértők egyenkint hallgatandók ki és épen azért az elnök, amint konstatálta, hogy kik vannak jelen, ugy a tanukat, mint a szakértőket eltávolítja és egymásután hivja be őket. Ezután az elnök felolvastatja a vádhatározat rendelkező részét, mást felolvasni nem szabad ; kérdést intéz a vádlotthoz, megértette-e a vádat s kijelenti neki, hogy minden tanúvallomásra, szakértői véleményre vagy felolvasott okiratra joga van észrevételeit megtenni s aziránt védőjével értekezni. A vádlotthoz az elnökön kivül sem közvetve, sem közvetlenül senki sem intézhet kérdéseket; az összes többi tanukhoz és szakértőkhöz azonban a bíróság tagjai, az ügyész, a felek képviselői (esküdtbiróságnál az összes esküdtek) kérdéseket intézhetnek. Bűnvádi eljárásunk jellegétől teljesen elütően, fenntartotta a törvény a keresztkérdések intézményét (Cross-Examinatiori). Ugyanis a Bpts. 308. §-ának utolsó pontja előírja, hogy a vádló tanúit a védő, a védő tanúit a vádló hallgassa ki előbb, ami a keresztkérdések törvényi elismerése. Igaz, hogy ennek csak a felek beleegyezésével van helye és csak akkor, ha a felek elég műveltséggel és kérdezési képességgel bírnak és hogy az elnöknek joga van a feleket e joguktól megfosztani, ha akár közérdekkel, akár közerkölcsiséggel sértő kérdéseket tesznek fel. Tény azonban, hogy a keresztkérdés a bűnvádi perrendtartásban kifejezetten fenn lett tartva, holott ily inkább inquisitorius, mint accusatonus jellegű eljárás mellett annak semmi helye nincs. Egész más fontossága van a keresztkérdéteknek az angol büntető perrendszerben, vagy oly bűnvádi eljárásban, hol az angol rendszer domináló, vagyis hol az egész eljárás accusatorius jellegű, amidőn a felek bizonyítanak a tanukkal, mint fő bizonyítékaikkal; a vádló velük akarja a vádat igazolni, a védő e tanuknak vallomását keresztkérdésekkel meggyengíteni. Különös fontossága van azonban, miután az intézmény már fenn van tartva, az esküdtbíróság előtt, hol a védelem egyes keresztkérdések által képes gyakran az esküdtekben a védenc iránt kedvező hangulatot kelteni. Ha ellenmondás látszik a vádlott korábbi és ujabb vallomása közt, az elnök csak figyelmezteti arra, de őt faggatni nem szabad. A vádlottra sértő rendőrségi, vagy más hatósági okmányt csak akkor szabad felolvasni, ha abban valamely positiv bűntett van felem'itve. A tanuk vallomásaiból csak azok olvashatók fel, kik a megjelenésben akadályozva vannak, jelen*) Különösen nincs helye felfolyamodásnak az elnöknek a pts 293., 295., 296., 297. és 298 (a pénzbüntetés kivételével). 301., 202., 303. 306—H09. §§-ai értelmében tett intézkedései ellen, hanem a 384 §. 5—9. pontjai alapján az ítéletben kell jogorvoslást keresni. levő tanúé sohasem, miután ez a Bpts. 384. §-a értelmében semmisségi okot képez. Minden egyes tanú megesketése kérdésében meghallgatandók a felek és az esküt egyenkint az elnök veszi ki a tanuktól. Az esküre bocsátás kérdésében első sorban nagy véleményeltérés van a kriminalisták közt aziránt, hogy van-e valami értéke és értelme egyáltalában a tanú megesketésének, — miután az igazmondás maga kötelező és a vallási jellegnek bevitele a peres eljárásba, annak az ókori peres eljárás jellegét adja meg. Már bevezetésünkben jeleztük például azon esküt, melyet a görög ítélőbíró a soloni törvényhozás szerint tett melyben, ha igazat mond, magának jót kiván, ha nem igazat mond átkokat. Ezen szempontból az eskü fenntartása a mai modern büntetőjogban tényleg elévült, kornadt intézmény. Nem az eskütől való félelem, hanem a mai magasztosabb erkölcsi világnézetnek kell a feleket abba a kényszerhelyzetbe hozni, hogy igazat valljanak a bíróság előtt, akár tesznek esküt, akár nem, s ha hozzá vesszük azon büntető sanctiót, melyet a büntető törvények a hamis tanuzásra mérnek, ugy az esküt tényleg fölöslegesnek kell mondanunk a tanúvallomás megerősítésére ; amennyiben azonban bűnvádi perrendtartásunk az eskü kötelező erejét előírja, igen fontos az a kérdés, megesketi-e a bíróság a tanukat, vagy sem, miután a felek előadásai folytán meg nem esketett tanú vallomásai aggályosaknak, gyanúsaknak vétetnek s legtöbbször az ítélet alapjául nem szolgálhatnak. Épen azért a Bpts. 221. és 222. §-a előírja azon eseteket, melyekben a bíróság egyáltalában nem veszi ki, vagy megtagadja az esküt. A Bpts. 221. és 222. §-ai: 221. §. cA tanú megesketése mellőzendó: l.ha ellene gyanú forog fenn aziránt, hogy a bűncselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte el, vagy annak részese, illetőleg bűnpártolója, vagy orgazdája; 2. ha hamis tanuzás, vagy hamis eskü miatt el volt ítélve, habár büntetését kiáltotta; 3. ha a kihallgatáskor életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte; 4. ha testi vagy elmebeli fogyatkozásánál fogva a valót meg nem tudhatta, vagy közölni nem tudja; vagy ha értelme lejletlenségénél, vagy gyengeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma; 5. ha kitűnik, hogy a terhelttel oly ellenségeskedésben áll, mely az ezt terhelő vallomásának valódiságát kétségessé teszi; 6 ha vallomása valamely lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyult, és nem mutatható ki, hogy csak tévedésből tett valótlan vallomást. 222. §. A biróság az eset körülményei szerint elzárhatja azt az egyént is: 1. aki a terhelthez a 205. §. 1. pontjában megjelölt visszonyban áll; 2. aki vallomásának lényegére né;ve ingadozást támaszt; 3. aki nyerészkedő szándékból elkövetett bűntett vagy vétség miatt vizsgálat vagy vád alatt áll, vagy az ily bűncselekmény miatt elitéltetett. A sértett megeskstése akkor is, ha magánvádlókép jár el, a biróság belátásától függ. (Folytatása következik.) Külföld. Külföldi judikatura. 1. Ki hosszabb ideig egy nővel közös háztartásban élvén, annak elhalálozása után a temetési költségeket megfizeti, naturális obligatiót teljesít és ily módon tartozatlan fizetés cimén nem követelheti vissza a nő örököseitől a kifizetett összeget. (Tribunal civil de la Seine. Gazette des Tribunaux 1904 január 6.) 2. Oly megállapodások, melyek egyrészt francia állampolgár, másrészt idegen között létrejött ügylet megkötése alkalmával mindkét fél részéről a felmerülendő vitás kérdések elbírálása céljából a «saját lakóhely* bíróságának illetékességét kötik ki, mint egymásnak ellentmondók, egymást kölcsönösen megsemmisítik és nem-létezőknek tekintendők. Ilyen esetben a törvény által meghatározott biróság az illetékes. (Tribunal de Commerce de la Seine. Gazette des Tribunaux 1904 jan 7.) 3. Természetes, hogy valamely delictum vagy q u a s idelictum alanya kártáritéssel csak akkor tartozik, hogy ha a delictum és quasidelictum és a felmerült kár között okozati összefüggés állapitható meg. Szükséges továbbá, hogy a kár fennforgása teljesen bizonyos legyen. Ezek alapján, ha az adós valamely vasúti szerencsétlenség alkalmával akkor sérül meg halálosan, mikor állítólag oly célból utazik, hogy kölcsönt vegyen fel, hogy előbbi hitelezőit kielégítse, a hitelezők a vasúttól kártérítést nem követelhetnek, mert nem állapitható meg bizonyosan, hogy tényleg felvt tte volna-e az adós a kölcsönt és hogy tényleg ezen hitelezői kielégítésére fordította volna-e. (Cour d'appel de Paris. Gazette des Tribunaux. 1904 jan. 9 4. Ha szavatossági biztosítási kötvényben, (mellyel valamely ipari vállalat összes alkalmazottait érhető balesetekért járó törvényes kártérítési kötelezettség ellen köttetik biztosítási szerződés) megállapíttatik, hogy ha a biztosított a biztositót tévedésbe ejti