A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG 37 zott. hogy a tettes dolusa mennyire volt brutális és hogy a biró egyéni megtorlási véleménye milyen megtorlást kontemplál a tettért, azt hatásköri alapul venni nem szabad és nem lehet. A hatáskör kérdésénél csak a cselekmény törvénybeli minősítése lehet irányadó, nem pedig a praejudicium, amely a feljelentés beérkeztének stádiumában csak szubjektív vélemény a tett felől. Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. ^ (Folytatás.)* XIV. fejezet. A főtárgyalás, A régi bűnvádi eljárás végtárgyalásnak nevezte a vizsgálat s vádhatározat után megtartott tárgyalást. — Mai bűnvádi perrendtartásunk szakított ez eln>. vezéssel s főtárgyaiásnak nevezi, mely név hivatva van egyúttal jelezni, hogy ezen a tárgyaláson dől el a per sorsa. A főtárgyalást megelőző cselekmények ugyanis tulajdonképen előkészítő cselekményei a főtárgyaiásnak, melyeknek a közvetlenség és szóbeliségre alapított bűnvádi eljárásunk mellett a főtárgyalás során élő szóval kell ismétlődniük. Ami a főtárgyaláson élő szóval nem lesz ismételve, az ítélet alapjául nem szolgálhat. De a főtárgyalás dönti el jórészt a per sorsát a főtárgyalást követő szakokra nézve is. miután a kir. ítélőtábla előtti főtárgyaláson a legritkábban lesz ismételve a bizonyitástelvétel vagy uj bizonyítási felvétel elrendelve ; a Kúria előtti semmiségi panasz tárgyalása során pedig mindenkor csak a királyitábla vagy az esküdtbíróság előtti tárgyalás folyamán előfordult semmiségi okok nyernek felülbírálást. A főtárgyalás tekintetében a modern államok büntető perrendtartásában kétféle rendszerrel találkozunk,**) úgymint az angol és francia rendszerrel. Az angol rendszernél a felek tárgyalnak egymással s a biró csak figyelemmel kiséri a tárgyalás menetét, ugy, hogy (Angliában mindig esküdtbíróság előtt folyván az ilyen tárgyalás) az ítélkezésnél kezdődik a szerepe, a midőn a chargeban az esküdteknek resummálja a bizonyitásfelvétel anyagát és eredményét. Épen azért az angol rendsierben az esküdtbirósági tárgyalás vezetésére is mindenkor elegendő egy biró. A francia rendszer ennek éppen a megforditottja, ott a főtárgyalás elnöke vezeti az eljárás egész menetét s a főtárgyalás folyamán is teljesen inkvizitorius szerepe van, sőt átveheti a vádló hatáskörét is. amennyiben Franciaországban, sőt Németországban is elrendelhető a főtárgyaláson, hogy az ügyész képviselje a vádat. Épen ezért a francia rendszerben a főtárgyalási elnök a törvény által érdekelt személynek tekintetik s ezért neki nem volt szabad az esküdtek előtt a resumé-ben az esküdteket kitanítani, miután igen könnyen megeshetnék, hogy érdekeltségi látszata volna a resumé-nek magának***) *) Előző közlemény a 4. számban. **) Lásd Lukács Adolf dr. «Főtárgvalás» cimü müve (Kolozsvár 1902.) ***) Jelenleg 1881 óta a resumé törülve van. A mi bűnvádi perrendtartásunk egy mixtum compositum ; a kettő egyesítése, amennyiben a főtárgyalás! elnök nem bir avval az inkvizitorius hatáskörrel, mint a francia főtárgyalás vezetője, de nem is oly csendes szemlélő, mint az angol, miután ő vezeti a tárgyalást, a főtárgyalást megelőzőleg kihallgatja a vádlottat (ami vizsgálati funkció), tanúkihallgatást és bizonyitásfelvételt rendelhet el hivatalból, (288. §) szóval vizsgálati funkciókat is végez. Főtárgyalási rendszerünk jórészt az 1873. évi osztrák bűnvádi perrendtartásból lett átvéve. S az angol accusatorius és a kontinentális inkvizitorius eljárás jellegét egyesíti magában. * * * Törvényszék előtt tartandó meg a főtárgyalás a következő sajtóvétségekben : 1. Magánszemélyekkel szemben elkövetett rágalmazás és becsület-sértés (1897. évi XXXIV. t.-c. 16. §. 1. pontja). 2. Már egyszer büntető ítélettel sújtott nyomtatvány újraközlése által elkövetett sajtóvétség (sajtótörvény 27. §.). 3. A nyilvánosság kizárásává! tartott tárgyalásról hozott hírlapi közlemény által elkövetett sajtóvétség (1897. évi XXXIV. t.-c. 20. §.). Tekintve, hogy a sajtóvétségek és büntettek legtöbbje esküdtbíróság elé van utalva, miután a törvényszék előtti tárgyaláson dől el a sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazásnak egy kategóriája és a becsületsértés és rágalmazás a gyakorlati életben igen gyakran fordul elő, — a törvényszék előtti főtárgyalás menetét is röviden ismertetni kell és pedig : 1. a főtárgyalás előkészítő stádiumát, 2. a főtárgyalást a törvényszék előtt 3. a főtárgyalást a kir. Ítélőtábla előtt. Az esküdtbirósághoz utalt ügyekben szintén a főtárgyalás előkészítése, a főtárgyalás az esküdtbíróság előtt ás a semmisségi panasz a Kúria előtt képezik azon három stádiumot, melyekre a főtárgyalás menete felosztható. A főtárgyalás előkészítése tekintetében azt lehet mondani, hogy semmi eltérés nincs egyéb büntetendő ügyekben vagy sajtóügyekben az eljárás közt. Legfontosabb előkészítési intézkedés, hogy a főtárgyalás elnöke a fogva levő vádlottat köteles kihallgatni, miről jegyzőkönyv veendő fel. A szabad lábon levő vádlottal szemben e kötelezettség nem áll fenn, csupán joga van a főtárgyalási elnöknek őt maga elé idézni (285 szakasz). A bűnvádi perrendtartásnak ezen intézkedése a régi bűnvádi eljárás s a francia rendszer maradványa, hol a vádlott csak a főtárgyaláson élhetett védővei s igy szükséges volt, hogy a főtárgyalási elnök őt az utolsó percben, a döntő tárgyalás előtt, figyelmeztesse jogaira és kötelezettségeire. A mai bűnvádi perrendtartás mellett, hol a védelem nemcsak meg van engedve a bünper egész stádiumában, hanem sok esetben kötelező, ennek semmi jelentősége nincs és éppen azért csodálatos, hogy a fogva levő vádlottal szemben fenntartatott kötelezően ez az intézkedés, bár a szabadlábon levővel szemben most sem kötelező. Az előkészítés egy része : a felek megidézése, éspedig olykép, hogy a vádlottnak a főtárgyalás előtt lehetőleg 8 nap ideje legyen. Sértett csak akkor idézendő meg, ha egyúttal bizonyos sérelmek hárulhatnak rá a meg nem jelenésből. (286. szakasz). A bűnvádi perrendtartás 287. szakasza értelmében a közvetlenség és nyilvánosságra alapított bűnvádi perrendtartás bemutatják a filozófiai fejlődésnek világtörténelmi típusát. A mint a görög filozófia fejlődik és hanyatlik, ugy fejlődik és hanyatlik a filozófia általában : ez a fejlődés periodikusan visszavisszatér. A görög filozófia a külvilágból, az objektumból indul ki. Foglalkozik gyermekek módjára az őt (alanyt) környező és tőle külömböző külvilággal, az objektummal, rendre keletkeznek s tünedeznek le az objektív rendszeri k, míg a görög szellem kimerül az objektív gondolkozásban. Ekkor teljesitik a szofisták az ő igazán nagy világtörténelmi missziójukat; megfordítják az emberi gondolkozást; a gondolkozásnak irányát a szubjektumra terelik. A szem, amely az objektív rendszerekben mindent látott, csak magamagát nem, most nem figye; a világ dolgaira, magamagát szemléli. A szubjektív elemet a szofisták viszik be az emberi gondolkozásba. Persze : a szofisták a szubjektivizmusnak utolsó konzekvenciáit is megvonták ; — ezért oly odiózus a szofista elnevezés. A Protagoras TOXVTWV j£p7)|/,áTtúv (/.ÉTpov ávdpanros mondása megsemmisíti a morált, megsemmisíti a vallást és jogot és megsemmisíti—legalább is utolsó konzekvenciáiban — magát az objektív létet is és trónra emeli a nihilt. Ez a fejlődés, mondom, tipusa a gondolkozás fejlődésének. Ezt a fejlődést (vagy talán hanyatlást) látjuk' később még egyszer megismétlődni a görög filozófiában : a nagy. fenséges rendszerek letűntével, a sok gyenge kiséiletben a görög szellem kimerült és eljutott Pyrrhomg, az ujabb akadémiához és Aenesidemosj hoz, ahol a nihil más formában, t. i. a skepszis formájában I újból feltűnik. Ezt a processzust látjuk az egyetemes filozófiatörténetében Descartestöl Kantig, illetve Fichtéig és ez a fejj lődés mutatkozik a jogtudományban Szent Tamástól kezdődőleg egész Stirner Miksáig. A görögökkel végezhetünk is. Hacsak nem akarjuk a I jognak Aristoteles-fé\e megkülömböztetését külön tárgyalni, I igazán nincs miért időzzünk a görögöknél ? Hiszen itt még a jog össze van nőve a szociális lét többi faktoraival : az erkölcs| csel, a vallással, a szokással, stb. Mégis szükségesnek tartom, ha csak futólag is, megj említeni Aristoteles igazság-definiciójában megsejtett meg! különböztetését az erkölcsnek és a jognak. Igazság-készség ! önként cselekedni azt, ami jogos. A két elem a definicióban i a belső, alanyi, az akaratra vonatkozó, amit feltétlenül az I ethikához kell számitanunk : a készség, ezt nevezi Aristott les y.-'/.ö; Síz.aiov-nak, ezzei szemben áll a mai iskolás elnevezéssel i úgynevezett objektív jog, mindaz, ami jogos, amit ajogszabályok ! jogosnak mondanak ki, amit Aristoteles -OA'.TI/.ÓV Xtjcxtov-nak nevez. Mi ennek a megkülömböztetésnek nagyobb fontosságot , nem tulajdonítunk, mert az egész megkülömböztetés talán j csakis sejtésen alapszik. (Folytatása következik.)