A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - Praejudiciumok a bűnvádi perrendtartásban

A oroa 35 az egyetemen minden főkollégiumot egy adjunktusnak is elő kellene adni, ugy hogy mig a professzor egy kiszemelt részt bő keretben, a tudo uányos kutatás szemp>>nt|ából tárgyalna, addig az adjunktus köteles voina a kiszabott idő alatt az egész anyagot előadni és megértelmezni, ugy hogy egy-egy nagyobb önálló rész befejezésével összes hallgatóit kollokvium alakjában kikérdezze és ennek eredményéről jegyzéket vezes sen; ugy, hogy a professzornak a vizsgálás alkalmával már adatok álljanak rendelkezésére, melyekből a jelöltnek rz egész tanidő alatt kifejtett szorgalmáról, előmeneteléről tudomást vegyen. így el lesz kerülve az az egészségtelen állapot, hogy egy évi tanulás eredménye néhány perctől függ, a jelölt dispoziciója, ügyessége és sok esetben a véletlen dönt. A hallgatók az adjunktusok közt egyenletesen volnának megosztandók, hogy egy-egy adjunktus 30 —40 hallgatónál többet ne kapjon, kiknek szorgalmát, tehetségét, sőt egész jellemét alaposan ismerhesse. Ilyen segédeszközökkel az egyetem meg tud felelni kettős hivatásának és az egyetemi professzoroknak marad idejük szakmájuk irodalmával foglalkozni. Az adjunktusi intézmény sikere elsősorban attól függ, hivatásszerű foglalkozás lesz-e? Inkompatíbilissá kellene tenni ezen állást minden más foglalkozással, nemcsak a közhivatali állással, de az ügyvédi prax ssal, vagy más keresetággal is. Mert ha az adjunktusi állás mellékfoglalkozás lesz, az egész reform nem sokat érő lesz. Természetes, ha azt kívánjuk, hogy az adjunktus teljesen hivatásának éljen, exisztenciáját illő, bár szerény javadalmazással kell biztosítani; a minimum, hogy a IX. fizetési osztályba beosztott állami tisztviselőkkel egyenlő javadalmazással, nyugdíjjogosultsággal bírjanak, fokozatos előléptetéssel a tanári fizetésig. Ami a szubordinációt, illetve az adjunktusoknak a profeszszorokhoz való viszonyát illeti, a Tervezetből az tün*k ki, hogy talán túlságosan alá lesznek rendelve a tanároknak, hogy úgyszólván jobb kezük, eszközeik lesznek. Erre enged következtetni az adjunktusi elnevezés is. Helyesebb volna szerény véleményem szerint a docens elnevezés, mely az egyetem történeti fejlődésének is inkább megfelelne. Elvégre a név mellékes, fődolog annak tartalma. Csak azt akartam kifejezni, hogy magas kvalifikációju szellemi munkások közt nagy alárendeltségnek helye nincs. Fő, hogy szigorú szolgálati szabálvzataiklegyenek és inkább a tanszéknek, mint az egyes tanároknak legyenek a szó szoros értelmében adjunktusai. A kvalifikációt illetőleg nem lehet kétség az iránt, hogy a jogászifjuság szellemi vezetését csakis magas képesítésű, teljesen kiforrott férfiakra lehet bízni, ennélfogva csakis oly egyének alkalmazandók, akik szakmájukkal már előzőleg is behatóan tudományos értelemben foglalkoztak és akiktől el lehet várni, hogy az egyetemi magántanári kvalifikációt megszerezhetik, mi végből tőlük a doktorátuson kivül megkívánandó, hogy annak letétele után 2—3 órán át szakmájukkal irodalmilag is foglalkoztak ; azonkívül a tételes disciplinák adjunktusai alkalmazásának előfeltétele legyen, hogy a jogi tanfolyam elvégzése után legalább 3 éven át kizárólag joggyakorlattal foglalkoztak, és a kellő gyakorlati ismeretek megszerzését az ügyvédi vagy bírói, illetve a majdani gyakorlati igazságügyi Az ó-kor többé-kevésbé heterogén elemből áll, az egyik a ködös mondavilágba elvesző ősrégi kor, a Kelet históriája, a másik elemet a klasszikus hellén-római világ élete képezi. Ez utóbbiról állítjuk széltiben, hogy alapját képezi a mi nyugati, modern civilizációnknak, mig a Kelettől minden érdemet meg szeretnénk tagadni. Még Jeruzsálemnek befolyását is kétségbe szeretnők vonni. A Kelettel mi sem foglalkozhatunk bővebben, főképp azért nem, mivel Keleten tulajdonképpen sem jog, sem jogtudomány, sem tulajdonképpeni filozófia nincs. De elfogultaknak sem szabad 1 nnünk a Kelettel szemben. Nagy problémákat vetett fel a Kelet is : az egyetemes szubstan iának kérdését Keleten ismerik fel; — feleletet is adtak a kérdésre — a fantázia segítségével. De hiszen ez a kérdés Nyugaton sem járt másképp, a görög szellem kimerült, a nélkül, hogy kimerítő feleletet tudott volna adni az egyetemes szubstancia kérdésére. Keleten mérlegelik először az életnek értékét; a keleti világ ismeri a pesszimizmust és elfordul az optimizmustól, mert ismeri a sánsárónak hiábavalóságát. Európa elbámult az Upanisádok és a Vedántá nagyszerű pantheizmusán, a Kong-fu-ce vallási, politikai és erkö'csi tanain, mélységes igazságain és bölcseségén; — a Buddha tanának megismerése Európában megzavarta az újkori filozóvizsga letételével igazolandják. Az egyetemek kapnak adjunktust ily magas kvalifikáció mellett is, alacsonyabb minősítés mellett tág tere nyílik a hivatásnélküliek betódulásának. A Tervezet az adjunktusok alkalmazásának egyik indokául emliti a tanári succrescentta emelését és biztosítását. Ez bár nem a főindok, de minden esetre egyik kívánatos eredménye a reformnak. Ritka szerencsés helyzetben kell lennie annak, ki a mai viszonyok közt magát a jogtanári állásra kiképezi. Úgyszólván a vagyonosabbaknak van fenntartva ez állás, mert a gyakorlati életpályák, — ugy a közszolgálat, mint az ügyvédi praxis, annyira igénybe veszik az egyénnek minden idejét, hogy a legnagyobb önmegtagadás és szorgalom mellett is alig képes szakmáján tk irodalmával behatóm foglalkozni. Hozzájárul még, hogy a gyakorlati pá'yákon, különösen államszolgálatban, valósággal üldözik és háttérbe tolják az ^elméleti férfiakat* Ez az oka a kvalifikált jogtanárok hiányának, hogy a felekezeti jogakadémiákon alig akad 2—3 képesített egyetemi magántanár, s mihelyt a képesítést megszerezték, a kir. jogakadémiák felé vergálnak. Ekként a felekezeti jogi tanintézetek a kir. jogakadémiák, ezek pedig az egyetemek részére nevelnek tanárokat. De ha, mint a Tervezet kontemplálja, felekezeti jogakadémiákon se taníthatnak mások, mint képesített egyetemi magántanárok, ugy a tanári succrescentia fennakadást fog szenvedni. Ha ezekhez még a kötelező doktorátus, illetve a doktori fok minősítő erejének eltörlése járul, ugy méltán attól lehet tartani, hogy a jogi professzorátus terén általános pangás fog beállani, amit a jogi oktatáson kivül az irodalom is nagyon megsinylene. Tehát már ez okból is mellőzhetetlen az adjunktusi állások rendszeresítése. Ez intézmény nemcsak alkalmasakká teszi az egyetemeket a tanitásra, de nagy mértékben elősegíti, hogy az egyetem másik hivatásának, t. i. a tudomány fejlesztésének is fokozottabb mértékben megfelelhessen. Praejud.ciumok a bűnvádi perrendtartásban. Irta HALMI BÓDOG pápai joggyakornok. A környezet által létrehozott minden esemény, cselekmény vagy alkotás, részint a lelkünkben, részint az elménkben revelálódik és létrehoz egy logikai vagy érzésbeli folyamatot, amelyet benyomásnak nevezünk. A benyomások az észben vagy érzésben leszürődve véleményekké, nézetté vagy indulattá fejlődnek; ez utóbbivá akkor, ha a benyomás bizonyos forrongó, morális hatásokat keltett bennünk. A jogi élet tényei, alkotásai és eseményei, mikor elménkben revelálódmk szintén véleméiyre, a felvetett problémának bizonyos egészbcli megoldására vezetnek mindjárt az első hallásra és végtelen nagy fegyelmezettség kell ahhoz, hogy ebből az általános impresszióból kibontakozhassunk és az eljárás során objektíve mérlegelhessük azokat az önkényt mutatkozó vagy az ügyfél által produkált és a bizonyítás során elénk állított ténykörülményeket, melyek ezen első benyomásunk helyességét és igazságát megdönteni törekesznek. Fel kell áldoznunk a saját intuíciónk és éles-látásunk kedves gondolatát, a tényleges igazságért, belé kell szorítani, sőt el kell nyomni fiának optimizmusát (Schopenhauer pesszimisztikus filozófiájára gondolok, amely tanra a buddnaizmus határozottan döntő befolyással volt). És azért mégis bizonyos az, hogy tulaidonképpeni filozófálás nincs Keleten. A jog pedig teljesen összeolvad a vallással, a jogtudomány a theologiával. Általában minden a theologiába olvad. De hiszen ez teljesen igy van az egész ókorban, az úgynevezett klasszikus világban sinc? ez másképp. Ez az a kor, amit a Vico terminológiájával «isteni» kornak nevezhetünk; a Comte Ágoston elnevezése is igen találó. Ez theologin kor. Igen, a görögöknél is igy áll a dolog, a jog beleolvad a politikába, a politika pedig át meg át van szőve ethikával — és az ethika képezi a theologiát. Nem Görögország legrég bb koráról beszélek, mert akkor még az ethika nem kerekedett felül a theologián. Amíg sok isten volt Görögországban s amig ezek az istenek tényleg uralkodtak, add. g a pohtheizmus volta görögöknél a theologia. De Platón korában bizony az a sok szép görög isten mind lejárta magát. Az isten a jó, a legfőbb idea ; mondja Platón. A jó megelőzi magát a létet is, Vagyis: nem azért valósul meg a jó, vagy: kell a jónak megvalósulnia mert valami létezik, hanem azért létezik valami, mert azt a jó megteremtette, íme a görögöknek ethikai világfelfogása. A nagy mindenség a kosmos. Az államnak feladata, hogy