A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 52. szám - A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Befejezés

A JOG Ami pedig különösen a járásbíróságokat illeti, itt még egy szempont veendő figyelembe. A pénzbüntetést a vezető járásbiró van csak jogosítva felvenni és kezelni. A részletfizetéses kezelés tehát csak ő reá lenne bizható. Már pedig a vezető járásbiró nem mindig egyúttal a büntető biró. Az ügyet csak a büntető biró ismeri, csak ő bírálhatja el a részletfizetési kérelmet, de nem ő hajtja végre a kérelem engedélyezését követő eljárást. Ez akadálya az egyöntetűségnek és súrlódásokra is vezethet. Mindez természetesen nem szolgál akadályul arra, hogy a kir. ügyészhez a büntető Ítélet áttételével egyidejűleg a járásbirók büntető birája véleményt adhasson az előterjesztett részletfizetési kérelem engedélyezése felett. A kir. ügyész továbbá egységesebb gyakorlatot teremthet a részletfizetések utján való behajlás körül, ha kezébe vannak letéve ugy a törvényszéki, mint a járásbirósági büntetések. Nem fordulhat elő az az eset, hogy egyik járásbeliek élvezhessék a kedvezményt, mig mások attól megfosztathassanak. Mily ferde állapot az, amelyet magam is tapasztaltam, hogy a kir. ügyész állandóan engedélyezte a halasztást és a részletfizetést, mig az ugyanazon épület földszintjén Ítélkező büntető biró arról tudni sem akart.16) Az ily divergens praxis egy csepp, az igazságszolgáltatás ébresztette keserűség poharába. Végül felhozom azt, hogy a pénzbüntetéseknek a részletfizetések behozatalával kétségtelenül bonyolódó ellenőrzése ily egységesebb szabályozással viszont egyszerüsittetik.17) A kir. ügyészeket a kir. főügyész vizsgálja felül, évente egyszer, mig ha a járásbíróságoknál hagyjuk a behajtást: a törvényszéki elnöknek van vele dolga minden egyes bíróságnál. A kir. főügyész viszont, végig vizsgálván valamennyi ügyészséget: az egységes és egyszerűbb eljárás érdekében sokat tehetne és tenne is.18) A következőkben ki kell terjeszkednem a részletfizetések módozataira, első sorban azt a kérdést döntvén el, hogy mily nagyságú részletek lehetnének engedélyezhetők és ami evvel kapcsolatos: mily hosszú időre lenne elosztható a büntetésnek ezen módon való behajtása. Nyilvánvaló,hogy a részletfizetések nagyságának meghatározása oly individuálisálandó cselekmény, amelyet teljesen a megbízandó hatóság — az előadottak szerint a kir. ügyész — diseretiójára kell bizni. Szabályt e részben bajos felállítani. Irányadó elvül azonban két szempontot jelölhetünk meg. Egyik az, hogy az elitéltnek súlyos anyagi kárt ne okozzunk. A másik azonban hogy a büntetés ilyetén módon való behajtása mégis büntetésképp sújtsa az elitéltet; ne legyen az számára olyatén részletfizetés, amelyet a részletfizetéses ügynökök szavajárása szerint — a fizető meg sem érez. Betegsegélyezési, biztosítási járulékok csak ily módon veendők be, de a pénzbüntetésnek célja, hogy azt, akit büntetni szándékoltak, rosszként süjtjsá. Meg kell tehát határoznunk a részletek minimumát. E tekintetben az átlagos földmivelési napszámból kiindulva — amelynek ellátás nélkül való országos átlaga nyáron a férfiaknál 170—180, nőknél 110—120 fillérig emelkedik, ellenben télen férfiaknál 90 - 95, nőknél 60—65 fillérig száll le, az előadott szempontok figyelembevétele mellett havi 4 koronában lehetne az engedélyezhető részletek minimumát megállapítani. Minimumot azonban tanácsos lenne meghatározni, mert egész büntető eljárásunk chablonszerüsége mellett alaposan lehet tartani attól, hogy a 10—20 koronás részletek fognak meghonosodni. Ily eljárás mellett pedig elmondható lenne, hogy : pauper ubique iacet. Ami továbbá a lefizetés engedélyezhető tartamát illeti: e tekintetben egy jeles jogi irónk annak a nézetének adott kifejezést19), hogy az 5 évre -- vagyis az elévülés idejére (btk. 120. §. 2. bek) — is kiterjeszthető lenne. Ezt némiképp túlzottnak mondhatnók. Az elévülési idő lejárta előtti időben a 16) Nyilván, mert sok munkájába került volna. 17j Arról nem szólok, hogy a pénzbüntetéseknek bíróságoknál való meghagyása inkább alkalmat nyit a bűnös manipulatióknak, mint a fiskális közegekre való bizása — ideértve e tekintetben a kir. ügyészt is. Sajnos, a kettős — elnöki és ügyészi — évente való vizsgálat dacára voltak oly rettenetes esetek, hogy a biró elitéltjei sorsára jutott. De azt hiszem, a magyar törvényhozásban nem kell ily szempontnak tért foglalnia. 10) Arról alig érdemes szólani hogy a kir. ügyészségekre ez intézkedések által mily munkatöbblet hárulna. A magyar ü«yészi kar, legalább is az, amelyet Kozma Sándor nevelt, soha sem irtózott a reá háramló teendők szaporodásától. És nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy az elitélt helyettesítő szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása is" lég munkával jár. Megidézés, esetleg elővezetés, beutalás, az ilyen esetekben teljesen felesleges törzskönyvezés, szabadulás, mind elegendő irkálással jár, anélkül, hogy az a tudat járna vele, hogy a biró vagy ügyész haszonhajtó büntetést hajt végre. l9) Dr. Bálás Elemér: A feltételes elitélés és hazai visszonyaink. kir. ügyész fokozott éberségére lenne szükség, hogy az elitélt az utolsó részletek teljesítése alól ki ne bújjék. De másrészt célszerűtlen is az elitéltben elitéltetése emlékét — amely minden fizetéskor a sértett vagy a biró iránti keserűség alakjában lép fel — ily hosszú időre húzni el. Két, legfeljebb három évben lenne tehát a maximális tartam megállapítható ; 4 koronás havi összegekben három év alatt 144 korona hajtható be. Ennél nagyobb büntetésre nem igen ítélünk oly egyént, aki a részletfizetésekre reászorulna vagy nagyobb részlet-összeget ne tudna fizetni. Meg kell itt még jegyeznünk azt, hogy a havonta való teljesítés mellett lenne célszerű állást foglalni. Jóllehet a népesség javarésze hetenkint jut a keresményéhez, de van abban némi erkölcsjavitó kényszer, ha az elitélt kényszerül garasait összerakni. Ékhez járul, hogy a hetenkint való befizetés valóban sok manipulatióval járna, s ha egyik részlet elmulasztatnék, alig, hogy a megfelelő behajtási intézkedés megtétetnék: itt volna az ujabb esedékesség; végül a kir. ügyész épp havonta szállítja az adóhivatalba a befolyt pénzbüntetéseket, s így a pénzbüntetésekkel való minden foglalatosság a hó fordulására esnék. Az elitélést követő hó első napja az első teljesítés határidejéül kitűzendő, avagy ha az Ítélet jogerőre emelkedése a hó utolsó hetében mondatott ki, a reá következő második hó elseje ; azért, mert az elitélt a tárgyalásra avagy az itéletkirdetésre való megjelenésekor amugyis kénytelen volt annak költségeivel adózni. A részfizetések kedvezményének megvonásánál ugyanoly diseretionális jog lenne megadandó a kir. ügyésznek, mint azok engedélyezésénél. Vonja vissza azt a kir. ügyész, ha az elitélt megbizhatlanságáról kellő módon értesült, és ha az egy részletet elmulasztott és e mulasztását elfogadhatóan nem mentette ki. De a mentség elfogadása esetén az elmulasztott részlet a következő részlettel együtt lefizetendő. A legfontosabb kérdés a részletfizetések nagysága tekintetében végül az, hogy ennek meghatározásánál az esetleg helyettesítő szabadságvesztés-büntetés is tekintetbe veendő. Utaltam már reá, hogy a legtöbb részletfizetés engedélyezése azért hiúsul meg, mert az egy napra eső összegnél kisebb el nem fogadható. Szerény felfogásom szerint e nehézségen csak egy módon segíthetünk. A Btk. 53. §-ának 2. tétele szerint ugyan az Ítéletben meg kell határozni a helyettesítő szabadságvesztés-büntetés tartamát, de a Bp. 505. §-ának 4. bekezdése nyilvánvalóan megengedi, hogy e kérdésben az elsőbiróság az ítélet jogerőre emelkedése után, már a végrehajtás, intézkedések során külön végzéssel határozzon. Már pedig, ha a helyettesítő szabadságvesztés-büntetés nagysága felett csak akkor határoz a bíróság, mikor már az végrehajtás alatt áll s tehát a mennyiben már fizetés részben teljesíttetett, csak a felett hell döntenie, ami ezután végrehajtandó, ekként az egész probléma megdől. S igy, ha a 20 koronára elitélt vádlott 8 koronát fizetett, a hátralékos 12 korona a lefizetett összegre való tekintet nélkül átváltoztatható akár 4, akár 6 napra. Az ily eljárással törvénybe ütköző határozatot nem hozunk. Az elitéltre pedig sokkal jobb, ha a biró nem ad neki módot arra, hogy fontolgatása egyik mérlegébe a pénzbüntetést, másikba a szabadságvesztést helyezze és latolgassa, hogy mi lesz jobb : fizetni-e avagy ülni. Egy kis lélektani megfigyelés igazolni fogja azt a feltevésemet, hogy az a rusticus ember, aki előre nem tudja, hogy azért a néhány koronáért mi jár, már csak a nagyobb büntetéstől való félelmében is igyekszik fizetni. S végül : nincs is sok logika az ítéletek e vagylagosságában!24) Megérintem végül a felvetett tárgyunkkal egybefüggő kezelési kérdéseket is. Nyilvánvaló, hogy a részletfizetések utján való behajtás, elképzelhetetlen pontos nyilvántartás nélkül. Erre a nyilvántartásra a kir. ügyészség sürgetési naplója alkalmatlan, mert az esedékességi napokon az telve lenne, és a tömeges jelentéstétel rengeteg munkaszaporitást képezne az irodában. De megnehezíti az ellenőrzést, ha e behajtásokat is a pénzbüntetésekről most vezetett nyilvántartási könyvbe vezetnők • mert ha abban az egy összegben fizetett, a legott leirt és é részletfizetéses büntetések vegyesen fordulnának elő, a legutóbbiak pontos átnézete megnehezittetnék. Nem lenne ezért alkalmatlan egy külön nyilvántartást készíteni ezekről a büntetésekről. Talán eléggé célszerű lenne a következő alak:21) R AHV BM ö(l\Hnak rendelkezéséhez telJesen hasonló a német Bp. 491. §-* Magyarázatánál Holtgendorff (Handbuch dcs deutschen Strafprocessrechts. II. 489.), és Schwarze (Commentar 100 lani szinten azt az állaspontot tartják helyesnek, hogy az utólagos átváltoztatás a helyes mód b 2'j Magától értetődik, hogy a pénznaplónak a nyilvántartási jegyzek szamát kitüntető rovata mellé külön rovat lenne alkalmazandó a részletfizetési nyilvántartás sorszáma feltüntetésére.