A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - A biztositasi szerződésről szóló uj német törvény tervezete

A JOG 15 töltötte ki s azzal senkit meg nem bizott, nem is bizonyította, minélfogva az 1893:XVIII. t.-c. 77. §. érteim, bizonyítottnak volt veendő, hogy alperes a benne foglalt nyilatkozatokat megtette. eltekintve ettől, nem lévén vitás, hogy alperes a C) a. ajánlatot aláirta, amennyiben ezt az ajánlatot R. Gy. és B. Gy. ügynököknek kitöltetlenül adta át, a későbbi kitöltésért alperes felelős. Közömbös itt tehát az a kérdés, hogy az ügynökök az ajánlat egyes rovatai kitöltésére nézve alperessel pontos megállapodásra jutottak-e, mert nem vitás az, hogy telperesekhez alperes nevében írásbeli ajánlat tétetett, ebben az esetben pedig a felperesre egyedül az írásban foglalt ajánlat irányadó, amelynek a K. T. 468. §. értelmében való elfogadásával és elkönyvelésével a biztosítási ügylet létesült. Ez áll magára az esetre is, ha alperes mint vitatja az ajánlattól való elállhatását az ügynökökkel szemben kikötötte volna is, mert az alperes annak bizonyiiására, hogy az ajánlatát közvetítő R Gy. és B. Gy. ügynökök a felperes állandóan alkalmazott hivatalnokai, kik biztosítási ügyletek kötésére fel voltak hatalmazva s akiknek a nyilatkozatai a felperest kötelezték. — elfogadható bizonyítékot elő nem terjesztett — maguknak a nevezett ügynököknek és az alperes nejének vallomása erre alkalmas nem lévén. Nem volt végre figyelembe vehető alperesnek az a kifogása sem, hogy felperes az ajánlat elfogadása iránt az ezen javaslatban kikötött 60 nap a. nem nyilatkozván, minthogy ő az ajánlattól való elállását bejelentette a felperesnek, ez a szerződés létrejötte tekintetében döntő sulylyal nem bir, minthogy az ajánlat vonatkozó része csak jogot ad a felperesnek és nem teszi kötelességévé, hogy a szerződés elfogadása vagy visszautasítása tekintetében nyilatkozzék, alperest pedig kötelezi, hogy a C) a. keltétől számított 60 napon belül ajánlatát vissza nem vonhatja. Minthogy pedig az alperes nem tagadta, de az E. a. hitelesített könyvkivonattal bizonyítva is van, hogy a C) a. írásbeli ajánlat a felperes által 1900 márc. 6-án, tehát 60 napon belül elkönyveltettetett és minthogy a C) a. ajánlatnak mindenben megfelelő D) a. kötvény kiállíttatott, ennélfogva a biztosítási szerződés a K. T. 468. §. érteim, érvényesen létrejött. Az érvényes biztosítási szerződés folytán pedig felperes a törv. érteim, a kockázatot viselvén, ennek folyományaként alperes az ajánlata 5. p. és az F. a.-val mennyiségileg is igazolt első évi dij, bélyeg és illeték és ennek az ajánlatnak a felperes könyveibe való bevezetésétől számított kamataiban marasztalandó volt stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1903. január 20-án 735. sz. a.) annak megjegyzésével, hogy felperes 1,144 K 62 f. iránt indította meg keresetét, nem pedig 1,444 K. 62 f. iránt — ezt a tollhibát kiigazítja és az elsó'biróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az a kérdés, vájjon a C) a. ajánlat az alperesre | nézve kötelező volna akkor is, ha aláírás után akarata ellenére a bizt. tőkének és díjnak összegét tárgyazó megállapodás létrejötte nélkül töltetett volna ki, ez úttal nem igényel eldöntést, mart a felperes tagadásával szemben az alperes az utólagos kitöltés tényét bebizonyítani meg sem kísérelte. Épp oly kevéssé szükséges annak vizsgálatába bocsátkozni, vájjon az alperes az ügynökökkel szemben kikötött és a felperes tsaságot kötelező joghatálylyal kiköthette-e azt, hogy 1900. febr. 25-én kelt ajánlatát akár annak elküldése előtt, mint a Bp. 3. t. jelzi, akár 60 napon belül miként : perirataiban állítja, visszavonhatja. Mert a felperes tagadásával szemben az alperes nem bizonyította, hogy a kérdéses határidőben elállását kijelentette. E részben ugyanis egyedül a 2'j. a levélre hivatkozik, melylyel A. Gy. az alperesnek 1900. május 19-én, tehát jóval a 60 napi határidőn tul kelt levelére válaszolt, és melynek irása idején, annak tartalmából kitünőleg, a kötvény már ki volt állítva. Közömbös az is, hogy a felperes az 1900 márc. 27-én kelt 3. a. levélben az alperest egészségi állapotára vonatkozó adatok közlésére felhívta, mert ha ebből következnék is, hogy az ajánlat akkor még elfogadva nem volt, a biztosítási szerződés, miként az I. bíróság helyesen kifejti, minden esetre létre jött az által, hogy a társaság az ajánlatban kikötött 60 napi záros határidőn belül azt vissza nem utasította. Helyesen vetette el a kir. tszék alperesnek azt a kifogását is, mintha a Cj a. irat célja felől megtévesztve, annak aláírásával egyáltalán nem akart volna biztosítási ajánlatot tenni és helyesen állapította meg a felperes követelésének tőkeösszegét 1,144 K. 62 f.-ben az Ítéletben vonatkozóan felhozott indokoknál fogva és azért, mert az alperes, aki a C) ajánlat szövege szerint a biztosítási díjon felül még illetékek fizetésére is kötelezte magát, az illetékek felszámításának számszerű helyességét a perben kétségbe nem vonta. Alperesnek az az állítása, mintha az F) a. dijtábl. 1. száma a C)a. ajánlatban kitett megjelöléstől eltérne, az iratokkal ellenkezik, a marasztalási tőkére vonatkozólag az I. bíróság ítélete kiadványaiba csúszott tollhiba pedig már 3,299. sz. végzéssel kiigazittatott stb. A m. kir. Kúria (1903 dec. 1-én 520/v. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A biztosítási kötvény szövegében a kockázat viselése megkezdésének időpontja, vagyis a biztosítás kezdete naptárilag meghatározva nincs és a kötvény 5. p. akként rendelkezik, hogy ugy a biztosítási ajánlat, valamint a kötvényen nyomtatott általános biztosítási feltételek a kötött biztosítási ajánlat végén az a megjegyzés foglaltatik, hogy a kötvény csak akkor lesz érvényes, ha a kötvény az első dij lefizetése ellenében a szerződő félnek már átadatott. A kötvény nyomtatott és e kötvény szövegében felhívott ált. biztosítási feltételek 3. p. szerint a kötv. a tsaságot csak akkor kötelezi, ha a kötvény az első dij, valamint a bélyegilleték és illetékek lefizetése ellenében a szerződő félnek már átadatott. A fennebb felhozottak szerint a biztosítási kockázat viselésének megkezdése ahhoz a feltételhez köttetett, hogy az első biztosítási díjrészlet tényleg lefizettessék és ennek a fizetésnek ellenében a biztosítási kötv. a biztosítottnak kiadassák; a kötv. szövegével ellentétben nem álló ez a kikötés pedig hatályos, mert az érvényesen létrejött bizt. szerződésnek hatályba lépése tekintettel arra, hogy a hatályba lépés kezdőpontja a kötvényben nincs napszerüleg meghatározva, ahhoz a feltételhez teljes joghatálylyal volt köthető. Minthogy pedig a per adatai szerint kétségtelen, hogy felperes a biztosítási kötvényt az I. díjnak ki nem fizetése miatt a biztosítottnak ki nem adta és igy a kikötött feltételnek be nem következése folytán felperes kockázatot nem is viselt, amiből kifolyóan a kockázat ellenértékét képező biztosítási dijat nem követelheti: mindkét bíróság Ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. Minthogy a kereskedelmi törvény 209. §-a nem határozza meg azt, hogy a részvények névértékének leszállítása mely határig történhetik, nem tekintendő törvénybe ütközőnek a részvények teljes névértékének lebélyegzése, vagyis leszállítása sem, feltéve, hogy a törzsrészvényeseknek törvény és alapszabályszerü jogai el nem vonatnak. A kereskedelmi törvény nem foglal magában oly rendelkezést, amely az elsőbbségi részvények kibocsátását és az azoknak adandó előjogok megálla pitását tiltana. fA m. kir. Kúria 1903 október 13. 728/903. sz. a,) A kárkövetelés, mint bármely más követelés után, ennek esedékessége napjától a hitelező késedelmi kamatot jogosult követelni. (A m. kir. Kúria 1903 október 29-én 2.441. sz. a.) Bűnügyekben. Az 1848: XVIII. t.-c. a nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményeknél közreműködő személyek felelősségét másként szabályozza, mint a közönséges büntető jog a közönséges bűncselekmények részeseinek felelősségét. A btk. általános felelősségi rendszere helyébe korlátolt felelősségét léptetett és 13. illetőleg 33. sS-aiban felsorolta azon személyeket, kik a sajtó vétségért kizárólag felelősséggel tartoznak. Ehhez képest a btk.-et életbe léptető 1880: 37 t.-c. 7. §. 2. bek. azt rendelte, hogy a btk.-nek a személyi felelősségre vonatkozó azon rendelkezései, melyek a sajtótörv, fentidézett §§.-val ellentétben állanak, alkalmazást nem nyernek. A. S. t. 13. és 33. §§.-ai csak egyféle cselekvést ismernek s fokozatosan, de tettesként TDüntetik az ott megjelölt személyeket. A nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményeknél tehát a törvény nem ismer felbujtási vagy bűnvádi részességet. Az anyagi büntető jogok fenn kifejtett szabályából kell kiindulni az esküdtekhez intézendő kérdések feltevésénél. A bp. 355. és következő §§.-ai érteim, ugyanis az esküdtekhez csak oly tényálladékra lehet kérdést intézni, melyet a törv. büntetendőnek nyilvánít ; mert a kérdé| seket a cselekménynek a törvényben meghatározott alkotó elemei szerint kell szerkeszteni: ki van tehát zárva, hogy az esküdtekhez nem büntetendő tényálladékra nézve kérdést lehessen intézni. A kolozsvári kir. tszék mint esküdtbíróság (1903 áprü. 7-én 4,538/B. sz.) sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádlott Sz. Béla és Sch. Miksa dr. elleni bűnvádi perében következőieg ítélt: Sz. Béla és Sch. Miksa dr. vádlottakat miután az esküdtek a következő kérdésekre I. Főkérdés: Bünös-e vádlott Sz. Bála mint szerző abban, hogy a Kolozsvárt megjelenő «Kolozsvári Újság* cimü pol. napilapnak 1904 szept. 24-én kiadott 276. sz.nak «Hirek» rovatában «S. aljárásbiróról és még valamiről* felirattal ellátott hírlapi cikknek, a vádiratban tüzetesen megjelölt szavaival sajtó utján S. albiróról, tehát törv. által alkotott hatóság tagjáról, oly tényeket állított, melyek valódiságuk esetén sértett ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képeznék, vagy őt a közmegvetésnek tennék ki ? Igen-e vagy nem f 7-néi több szavazattal Igen-nel feleltek. Ha nem akkor II. kisegítő főkérdés: Bűnös e vádlott Sz. Béla mint szerző abban, hogy a Kolozsvárt megjelenő «Kolozsv. Ujs.> cimü politikai napilapnak 1902 szept. 24-én kiadott 278. sz.-nak «Hirek> rovatában «S. aljbiróról s még valamiről* felirattal ellátott hírlapi cikknek a vádiratban tüzetesen megjelölt szavaival sajtó utján S. Sándor k.-vári kir. aijbiró ellen, tehát törvény által alkotott hatóság tagja ellen meggyalázó kifejezéseket használt ? Igen-e vagy nem ? Nem feleltek III. főkérdés: Bünös-e vádlott Sch. Miksa dr. mint szerző az I-ső főkérdésben körülirt bűncselekmény elkövetésében r Igen-e vagy nem : «Nem»-mel teleltek. Ha nem, akkor IV. Kisegítő főkérdés: Bünös-e vádlott Sch. Miklós dr. mint felbujtó abban, hogy Sz. Béla vádlottat az I. főkérdésben körülirt hírlapi cikknek megírására és közzétételre szándékosan reá birta. Igen-e vagy nem: 7-nél több szavazattal «Igen»-nel feleltek. Ha ez sem, akkor V.kisegítő főkérdés. Bűnös e vádlott Sch. Miksa dr. mint szerző a II. kisegítő főkérdésben körülirt bűncselekmény elkövetésében? Igen-e vagy nem: Nem feleltek. Ha nem akkor VI. kisegítő főkérdés: Bünös-e vádlott Sch. Miksa dr., mint felbujtó abban, hogy Sz. Béla vádlottat a II. kis. főkérdésben körülirt lapi cikknek megírása és