A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - Adat az 1868-ik évi LIV. t.-c. 35. §-ához a törvény életbeléptetésének 37-ik évében

Á J bogy az 1S68: LIV. t.-c. 35. i;-a ily esetekre nem vonatkoz­tatható, mert nem szorosabb értelemben vett szerződés teljesí­téséről, hanem liquid követelés kielégítéséről van szó s hogy az 18()S: LIV t.-c. 30-ik S-ától csakis a fizetési hely kikötése esetében van helye eltérésnek. Mind ezen határozatok azonban elvonultak nyom nélkül s kapuzárás előtt kezdődik a régi törvény uj magyarázgatása, a jogegység nagyobb dicsőségére. Hát az uj törvény egységes kezeléséhez hány száz évkell majd? Belföld. AMagyar Jogászegylet f. hó 3-iki ülésében Beck Hugó dr. elnök­lete alatt befejezte a szövetkezeti törvényjavaslatnak megvitatását. Éber Antal dr. a szövetkezeti revisiót (72. és 73. §§.) nem tartja hatályosnak, mert az annak helyes keresztülvitelére szük­séges közegek hiányoznak. Utal Németország példájára, ahol az összes szükséges előfeltételek fennforogtak és mégis a jelzálog­bankok revisiöja nem bizonyult elegendőnek a visszaélések meg­gátlására. A tervezet revisiója in concreto sem tartható sikerült­nek, mert a kereskedelmi kamara kiküldöttei nem eléggé objec­tivek, a szövetkezeti revisiónak pedig esetleg inkább az ellenőr­zendő szövetkezet érdekét, mint a törvény szigorát tekintené. Hatálytalan revisiónál pedig sokkal jobb, ha az állam erre befo­lyást egyáltalában nem gyakorol és az ezzel járó felelősséget el nem vállalja. A korona-szövetkezetek kérdésében a 79. és 81). >j§-ok, kamatláb és tantieme tilalmait helyesli. Kívánatosnak tartja azonban, hogy a tilalom a kereskedelmi társaságok mindegyik alakjára kiterjesztessék, nehogy részvénytársaságok cime alatt a szövetkezeti uzsora szabadon működhessék. Felveti azt az eszmét is. hogy a kis hivatalnokok és kis existenciák személyes igényei­nek kielégítésére központi intézet alapíttassák. Xem helyesli a tervezet 77. §-át, mely szerint a fogyasztási szövetkezetek csak tagjaiknak adhatnak el. Szerinte a kiskereskedelmi osztály érdeke nem lehet elegendő argumentum arra, hogy a szövetkezet ügylet­kötése korlátoztassék. Léiy Béla dr.-főleg Dömötör és Ebcr felszólalásával polemi­sál és felszólalásában rámutat azokra a tárgyilagos jog-politikai kérdésekre, melyeknek érvényesítése a szövetkezeti ügy terén kívánatos. Kifejti, hogy kereskedelmi törvényünk 223. §-a alapján a szövetkezet csak formájánál fogva kereskedelmi társaság, de azért ügyletei nem kereskedelmi ügyletek és célja első sorban tagjainak anyagi előnyét előmozdítani. Oly társasági forma pedig, amely tagjainak jólétének előmozdítására alakult, jellegével jut ellenkezésbe, ha ez körén túlterjeszkedik. A külföldi jogfejlődés és már a német 1893-as törvény is mutatja, hogy a szövetkezeti ügy súlypontja ebben az irányban fekszik. Kétségtelennek tartja, hogy a hitelszövetkezet csak tagjainak hitelezhet és rámutat azokra a visszaélésekre, amelyek e szabálytól való eltéréssel jár­tak. De a fogyasztási szövetkezetnél sem áll meg az a tetszetős érv, hogy a forgalom növekedésével az áruk olcsóbbá tétetnek. A nyilt üzlet, az ezzel járó költség és hitelnyújtás a gyakorlatban is a szövetkezeti eszmével össze nem férőnek és a tagokra káros­nak bizonyult. A nem tagokkal való üzletkezelés poenalisátióját azért fogadja el. mert ez a tilalom érvényesitésének egyedüli módja. A felügyelet és revisió kérdésében foglal állást, hogy ezt objectiv szakértők eszközöljék. A könyv- és pénztár-revisió meg­ejtésére alkalmas egyének kijelölését pedig legmegfelelőbb ez idő szerint a kereskedelmi és iparkamarára bizni. Utal azokra a veszélyekre, amelyekkel a jóindulatú revisió jár. A központi revisiót csakis a bíróság ellenőrzése mellett pártolja és kívána­tosnak tartja, hogy a központ, mely az eilenörző tevékenységét teljesiti, anyagi felelősség alatt is álljon. A hitelszövetkezeti ügy­vitel rendszabályozását az uzsoratörvény novellájától várja. Azok az intézkedések, melyeket a tervezet a kilépés és visszafizetés nehezítésére tesz. a szövetkezetek ügyvitelét károsítják és a kitűzött cél elérésére nem alkalmasak. Végül a személyhitel olcsób­bátételét oly módon kellene megvalósítani, hogy a központi hitel­szövetkezet működése mindazokra a szövetkezetekre kiterjesztes­sék, melyek személyi hitelnyújtással foglalkoznak. Ez volna az a tér, amely legjobban megfelelne a központi hitelszövetkezet hivatásának és azoknak a nagymérvű állami kedvezményeknek, melyekben ez idő szerint részesül. Oláh Dezső dr. a tervezet néhány elhibázott intézkedését birálja. Kifogásolja a tervezetnek az alapításra vonatkozó intéz­kedéseit. Az alapítók anyagi felelősséggel tartoznak, mely a ter­vezet szerint igen széles körre kiterjed, mégis a tervezet az ala­pítók személyében csakis normális garanciákat keres, ami illusóriussá teszi az alapitók anyagi felelőségét. Helyes volna megkövetelni, hogy a szövetkezet alapitója az országban ingó vagy ingatlan vagyonnal, vagy rendes évi jövedelemmel birjon, melynek minimuma megállapítandó volna. Ilyen intézkedés feleslegessé tenné a kül­földieknek az alapításból való kizárását, a mi nemzetközi szerző­désünkbe ütközik, és retorsiót vonhat maga után. Homályt és ellentmondást Iát a tervezet 7], és 72. szakaszaiban. A 71. §. arra látszik mutatni, hogy a tervezet a szövetkezetekre vonatkozólag a kereskedelmi törvény 217. $-nak mintájára egy actio publicát akar megalapítani. Ha tényleg ez a tervezet szándéka, ugy azt a felszólaló bizonyos cautelák mellett helyesnek tartja; de érthetet­lennek találja, hogy érdeknélküli harmadik személyek panaszjoga OÖ 363 sokkal kiterjesztettebb és következményeiben sokkal súlyosabb, mint a 72. §. értelmében a szövetkezet tagjainak panaszjoga. Végül kifogásolja és egyenesen jogellenesnek mondja a tervezet azon intézkedését mely szerint csőd esetén a járulékkivetés egysze­rűen az ajánlott levélben való feladást igazoló postai feladóvevény­alapján végrehajtható. Evvel befejezte a jogászegylet a 4 estére kiterjedő alapos, objektív és magas színvonalú vitát, mely a szövetkezeti kérdés szabályozására remélhetőleg nem marad befolvás nélkül. Külföld. Büntető igazságügyi visszonyok Japánban. «A japán haza ­cimü munka, melyben japán irók ismertetika japán visszonyokat, következő érdekes adatokat találunk a bűnügyi igazságszolgáltatásra vonatkozólag. A súlyos bűncselekmények száma 1899 óta Japánban is csökken, mig a kihágásoké növekedik. A gyilkosság, szándékos emberölés, a rablás súlyosabb esetei, a gyújtogatás és a szülőkön elkövetett testi sértés számára fennáll még mindig a halálbünte­tés. 1897-ben 21, 1901-ben 26 kivégzés történt. Rendőrtisztek és fogháztisztek részére a fővárosban külön főiskolát szerveztek. A fogházi felügyelők, orvosok, tanítók száma tekintélyes. Nagy gon­dot fordítanak a japánok a fogházak építésénél az egészségügy követelményeire. A fogházaknak tágas, világos ablakaik vannak. A jóviseletü foglyokat érdemjelekkel jutalmazzák. Az érdemjelek tulajdonosai a táplálkozásban, ruházatban, munkájuk díjazásában kiváltságokban részesülnek. Szabadságvesztésbüntetési rendszerük a magánzárkának s a közös fogságnak bizonyos vegyüléke, mely­nek részletes leírását a mü nem tartalmazza. A rabmunkát részben bérbeadják, részben az állam részére végeztetik. Nagy szerepe van az elitéltek szabadban végzett munkájának. A téglából készült állami épületeket mind rabok épitik. Irodalom. A budapesti kir. keresk. és váltotszék mint felebbezési biroság gyakorlata. Az 1895—1898. években hozott elvi jelentő­ségű határozatok gyűjteménye. Összeállította dr. Baumgarten Károly budapesti kir. ítélőtáblai biró, közreadja Gyuris Sándor. Bpe§tl904. Összegyűjtve és csoportosítva találjuk e gyűjteményben azon elvi határozatokat, melyek a budapesti kir. és í áltótszéken dr. Baum­garten Károlynak felebbezési tanácselnöki működése idejében hozattak' és drága kőnyomatban már régebben a bíróságok tagjai közt [nagy elterjedésnek örvendtek. Az első rész 1. az anyagi jogszabályokat, a K. T. körébevágó határozatokat a) ajánlat, vétel, b) segédszemélyzet, ej fuvarozás, dj szállítmá­nyozás, ej biztosítás, fj átruházás engedmény tárgyában fog­lalja magában. Ezeket követik 2. Az ipartörvénybe vágó hatá­rozatok. 3. A csődtörvény. A második részben az eljárási sza­bályokra vonatkozó határozatok foglaltatnak. A közölt jogese­tek száma 460. A munka használhatóságát egy gonddal szer­kesztett betüsoros tárgymutató emeli. Ara ? Beküldetett: 1. Irodai naptár ügyvédek, kir. közjegyzők stb. számára az 1905. évre XX. évfolyam. Szerkeszti, Pajor Rezső dr. buda­pesti ügyvéd. Kiadja Czettel és Deutsch-íéle nyomda mű­intézet Budapesten. Ezen gazdag tartalmú és rendkívül célszerű beosztású naptár már régóta közkedveltségnek ör­vend. A rendes naptári tartalmon felül hozza a Kúria polgári és büntető ügyekbeni összes döntvényeit és a jogegység érde­kében használt perorvoslatok folytán hozott büntetőjogi hatá­rozatokat, a bécsi és osztrák ügyvédek névsorát stb. stb. Ára 3 K. 20 f. — 2 Jcgásznaptár 1905. évre, szerkeszi. Szántó József ügyvéd 29-dik évf. Budapest, 1904. Pallas írod. és nvomdai részv. társ. Szokott tartalommal. Ara ? — 3. Közigazgatási nemzeti Kalendárium hivatali és irodai használatra 1905. évre. Hivatalos adatok nyomán. 25-ik évf. Bpest Pallas irod. és nyomdai r. t. Tartalmazza a közös és magyar minisztériumok, egyéb hatóságok címtárát stb. stb. Ara 1 K. 40 f. — 4. ^w'-kalendáriom 1905-re. Útmutató a magyar irodalomban. Demokrácia és földtulajdon cimmel politikai essait adott ki báró Horváth Emil dr. Rámutat azon résekre, melyeket ezen alig félszázados politikai rendszer intézményein ugy a plutokrátikus törekvések, mint a földre éhes, de ahhoz nem jutó, nagy töme­gek ütöttek, s melyek révén oly országokban, hol a demokrácia legkifejlettebb, némely intézményt — per excellentiam a parla­mentarismust — rombadöléssel fenyeget. A munka kézirat gyanánt jelent meg s kapható szerzőnél Désen. Ara 1 korona. Zeitschrift für ungarisches öffentliches und Privatrecht. Szerkeszti Ságody Gyula dr. X. év. VI—IX. füzet, 1904. Vegyesek. Szokolay István dr., a budapesti ügyvédi kamara nesztora, elhunyt Budapesten, nyolcvankét éves korában. Közel hatvan eszten­deig viselte a doktori kalapot. A szabadságharc idején nemzetőr volt, de tollal is szolgálta a hazát, különösen a radikális iránv­zatu ^Március 15.» és a «Demokratia> hasábjain. A szláv törek­vésekről irott érdekes könyve az ötvenes években áldozatul esett

Next

/
Oldalképek
Tartalom