A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - A biztositasi szerződésről szóló uj német törvény tervezete

A JOG abból a viselkedésből, hogy saját édes anyja közbejöttével egy állítólag kuruzsló nő segélyét szándékozott igénybe venni, ellenben magát a szakértő orvos vizsgálatának alá nem vetette, továbbá, hogy férje házát elhagyva, a szülést máshol várta be, alapos következtetés vonható az 1893: XVIII. t-c. 64. §. által megrendelt mérlegelés mellett, hogy alperes magát nem felperes által, hanem más személy által tartotta teherbe esettnek, az ellenkezőt pedig ezúttal a természetszerű szégyenérzetből állítja, amit megerősíteni látszik az a körülmény is, hogy a házasság íentartását maga sem kívánja. Mindezen körülmények figyelembe vételével felperesnek idevonatkozó előadásai több valószínűséggel bírván, az I. bíróság az alperes által kinált és felperes által elfogadott főesküt helyesen alkalmazta és a házasságot az eskütételtől feltételesen, helyesen nyilvánította érvénytelennek, amiértis ítéletének a házasság érvénytelenítésére vonatkozó hivatalból megvizsgált részét helyben Kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1903. novemb. 10-én 6,221. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik; az ítélet közlésére vonatkozó rendelkezés mellőztetik, s a perk. kölcsönösen megszüntettetik. stb. Indokolás: Felperes az 1894: XXXI. t-c. 54. §. a) p. alapján támadta meg házasságát, mert alperes 1902 ápril. 2-án történt egybekelésük után 1901. szept. 30-án gyermeket szült, amely gyermek a csatolt orvosi bizonyítvány szerint méhéletének 8-ik havában születvén, nyilvánvaló, hogy alperes a házasság megkötésekor már teherbe volt ejtve. Tekintve, hogy az id. törv. hely alapján a házasság csak akkor támadható meg sikerrel, ha a nő a házasság megkötésekor mástól volt házasságon kivül teherbe ejtve és e ténykörülmény bizonyittatik; felperes azonban, kit e részben a bizonyítás terhel, ezt nem bizonyította, amennyiben alperes határozott tagadásával szemben felperes maga, — de az általa felhívott tanuk sem mondják, hogy alperesnek férjhezmenetele előtt valaki mással szerelmi viszonya volt, — és illetően hogy alperes férjhezmenetele előtt ezzel a mással nemileg közösült volna; bizonyítás tárgyát pedig eme döntő körülmény képezvén csak, nem fogadható az e tekintetben hiányzó bizonyíték pótlásául a bizonyításra nem köteles alperes által kinált főeskü oly körülményre, mely ama törvényhely világos rendelkezése érteim, bizonyítás tárgyát nem képezi. A föadós az ellene visszkeresettel fellépő kezes ellen, amennyiben a hitelező kielégítése nem a főadós egyetértésével történt, mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, melyek őt a hitelező ellen megilletik. E szerint alpereseknek az a kifogása, hogy a hitelezővel létre jött szerződés szerint jogukban állott tartozásukat részletekben fizetni, a felperes ellen is érvényesíthető, ebből azonban okszerűen következik, hogy a tartozás fizetésére nézve a hitelezővel történt megállapodás létrejöttét, felperes tagadásával szemben alperesek tartoztak bizonyítani. A szolnoki kir. tszék (1902 aug. 7-én 11,716. sz. a.) Szőke J. ügyv. ált. képv. T. K. Gergelynek F o d o r M. dr. ügyv. ált. képv. Sch. Gyula és H. Vilmos elleni 1,600 K. ir. r. perében következőleg i t él t: Alperesek kötelesek 500 K. tőkét 1,600 K.-nak 1900 máj. 15-től szept. 30-ig, 500 K-nak pedig 1901 okt. 1-től a kielégítésig számított 5% kamatait stb, megfizetni. Indokok: A per adataiból megállapítható tényállás szerint felperes kezességet vállalt 1,600 K. erejéig alperesekért, midőn ezek a máv. gépgyárából egy 8 lóerejü cséplő garnitúrát vásároltak. Felperes a jelzálogul szolgáló ingatlanok egy részét eladni lévén kénytelen, kifizette az említett 1,600 K-át, minek folytán a lekötött ingatlanokról a zálogjog törölve lett. Felperesnek a keresete erre az l,í00 K. megfizetésére irányul, melyet alperesek helyett teljesített. Alperesek azt vitatják, hogy felperes a fizetés folytán az eladó hitelező jogaiba lépett s miután alperesek a máv. gépgyárának megbízottjával F. Miklóssal abban állapodtak meg, hogy az 1,600 K. vételár 3 év a. 3 részletben fizetendő, a kereset idő előtti, mert a per megindításakor még az első 600 K. részletnek esedékessége sem következett be. Alperesek 1900 szept. 30-án 600 K-át felperesnek kifizetvén, ez a keresetét 1,000 K-ra, majd pedig, tekintettel arra, hogy alperesek 1901 okt. 1-én a tökére 500 K-t, kamatokra pedig 60 K-át kifizettek, 500 K-ra szállította le. A fenntartott kereseti összegben alpereseket stb. marasztalni kellett, mert felperes tagadásával szemben nem bizonyították, kogy őket az eladóval kötött szerződés szerint részletfizetési jogkedvezmény illeti s hogy erről a kedvezményről felperes mint kezes is tudomást szerzett. Ily körülmények közt tekintettel arra, hogy a beszerzett tkvi iratok közt található biztosítási okirat tanúsága szerint felperesnek alperesekért vállalt kezessége a vételi ügyletből elkülönített okiraton alapul, melyből ki nem tűnik, hogy felperes tudomással birt az alperesek által vitatott megállapodás feltételeiről; tekintettel továbbá arra, hogy a per adatai szerint felperes a kielégített eladó jogaiba nem lépett: alperesek az időelőttiség kifogását sikerrel nem érvényesíthetik.A törv. kamatokat a fizetés napjától kellett megítélni, mindazonáltal figyelemmel az időközben teljesített tőke- és kamatfizetésekre, valamint felperesnek előterjesztett kérelmére, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 nov. 20-án 9,081/1902. sz. a.) az elsőbirósag Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A magánjog és állandóan követett birói gyakorat szerint, ha a kezes a főadós tartozását kifizeti, a hitelező követelése pusztán a fizetés ténye által külön engedmény nélkül a főadóssal szemben a fizetést teljesítő kezesre száll át; ennek a jogszabálynak természetszerű következménye pedig az, hogy a főadós az ellene visszkeresettel fellépő kezes ellen mindazokat a kifogásokat sikerrel érvényesítheti, melyek őt a hitelező ellen megilletik. Az alpereseknek az a kifogása tehát, hogy a hitelezővel létrejött szerződés szerint nekik jogukban állott tartozásukat részletekben fizetni és hogy a megállapított részletfizetések még le nem jártak: a felperes ellen is érvényesíthető és ezzel a kifogással szemben a felpereit terheli annak a körülménynek, mint a kereset alapjának a bebizonyítása, hogy a követelés a hitelezővel szemben lejárt, az adott esetben annyival is inkább, mert a felperes mint kezes, nem a hitelező fellépése folytán, hanem önként fizetett. A felperes azonban ebben,a tekintetben mitsem bizonyítván, valónak kellett elfogadni az alperesnek azt a védekezését, hogy a hitelezővel létesített szerződés szerint tartozásuk 3 év a. volt fizetendő akként, hogy 1900 okt. 1-én 600 K-t, 1901 és 1902 évi okt. 1-én pedig 500—500 K-át fizetnek. A fentebb kifejtett jogszabály szerint tehát a felperes a kezesi minőségéből kifolyóan a hitelezőnek önként teljesített fizetés alapján csak azt követelheti az'alperesektől, mint foadósoktól, hogy neki tartozásukat a hitelezővel létesített szerződésnek megfelelően fizessék meg. Az alperesek azonban ennek a kötelezettségüknek az elsőbirósági Ítélet meghozatala napjáig lejárt részleteket illetően eleget tettek, amennyiben a peres felek egyező előadása szerint tartozásuknak 1900 okt. 1-én esedékes 600 K. és 1901 okt. 1-én lejárt 500 K. részletét a felperesnek kifizették, — az utolsó részlet pedig az I. bírósági ítélet meghozatala idejében még nem járt volt le, s igy a kereset ebben a tekintetben időelőtti, stb. A m. kir. Kúria (1903 dec. 462. sz. a.). A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Helyes ugyan a II. bíróságnak ama jogi álláspontja, hogy a főadós az ellene visszkeresettel fellépő kezes ellen, amennyiben a hitelező kielégítése nem a főadós egyetértésével történt, mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, melyek őt a hitelező ellen megilletik, és hogy eszerint alpereseknek az a kifogása, hogy a hitelezővel létrejött szerződés szerint jogukban állott tartozásukat részletekben fizetni, a felperes ellen is érvényesíthető, ebből azonban okszerűen következik, hogy a tartozás fizetésére nézve a hitelezővel történt megállapodás létrejöttét felperes tagadásával szemben alperesek tartoztak bizonyítani. Minthogy alperesek arra nézve, hogy köztük és a hitelező közt olyan megállapodás létesült, hogy az 1,600 K vételár 3 részletben éspedig 1900., 1901. és 1902. évi okt. 1-én fizetendő, felperes tagadásával szemben bizonyítékot nem szolgáltattak és ekként a kereset a fenntartott kereseti összegre nézve időelőttinek nem tekinthető: ennélfogva a II. biróság Ítéletének megváltoztatásával alpereseket a hátralékos tőke stb. fizetésére kötelezni stb. kellett. A takarékpénztári betétkönyv puszta birtoklása egymagában a betéthez való jogot nem bizonyítja, mert a takarékpénztári betétkönyvek, ha azok bizonyos névre vannak kiállítva, elömutatóra szóló értékpapíroknak, a birói gyakorlat szerint, nem tekinthetők. (A m. kir. Kúria 1903 5,898. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosítási kockázat viselésének megkezdése ahhoz a feltételhez köttetett, hogy az első biztosítási díjrészlet tényleg lefizettessék és ennek a fizetésnek ellenében a biztosítási kötv. a biztosítottnak kiadassák. A kötv. szövegével ellentétben nem álló ez a kikötés pedig hatályos, mert az érvényesen létre jött bizt.szerződésnek hatálybalépése tekintettel arra,hogy a hatálybalépés kezdő pontja a kötvényben nincs napszerüleg meghatározva, ehhez a feltételhez teljes joghatálylyal volt köthető. Felperes a biztosítási kötvényt az l.-ső díjnak ki nem fizetése miatt a biztosítottnak ki nem adta és igy a kikötött feltételnek be nem következése folytán felperes kockázatot nem is viselt, amiből kifolyóan a kockázat ellenértékét képező biztosítási dijat nem követelheti. A bpesti kir. tszék (1901. dec. 17-én 24,222. sz. a.) R o s e nberg Gy. dr. ügyv. ált. képv. T. G. biztosító t.-nak, Győrfy G. ügyv. ált. képv. ifj. T. Gyula ellen 1,414 K. 62 f. ir. k. perében következőleg itélt: A kir. tszék kötelezi alperest, hogy 1,444 K 62 f.-t stbt. felperesnek fizessen meg stb. Indokok: Az alperesnek az a kifogása, hogy a C) alatti ajánlat aláírásakor annak célja felől megtévesztetett, mert a C) a. ajánlat aláírásával biztosítási ajánlatot tenni a felperesnek egyáltalában nem akart, hanem azzal csak R. Gy. és B. Gy.-nek akart ajánlatok nyújtása körül szívességet tenni, alappal nem bir. Az alperesnek ezt a védekezését ugyanis megdönti az, hogy alperes a 4-/. a. kérdópontokban az általa felhívott tanukra a tett ajánlatnak visszavonhatása tekintetében kiván kérdést intézni és hogy a további védekezése során különösen a 2 /. alatti levélben a biztosítási ajánlatától való elállását vitatja, amiből megállapítható, hogy a C) a. aláírásával felperesnek biztosítási ajánlatot kiván tenni. De nem volt figyelembe vehető az alperesnek az a kifogása sem, hogy a C) a. ajánlatot kitöltetlenül irta alá és annak kitöltésével senkit meg nem bizott, mert az alperes a C) a. ajánlaton levő aláírását elismerte, azt pedig, hogy az ajánlatot nem