A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - A terhelési tilalom kérdése és a szölöfelujitási kölcsön

360 A .JOG lesztési járadéka, a 17. §. értelmében fizetendő kezelési dij, az esetleges késedelmi kamat, a behajtási költség és a kölcsön erejéig kibocsátható kötvények értékesítéséből esetleg származó árfolyamveszteség, (15. §. negyedik bekezdése), az illető birtokon fekvő oly terhet képez, mely birói árverés esetében a szőlő-dézsma-, úrbéri és más hasontermészetü váltsággal azonos elbánásban részesül (1881 : LX. t.-c. 184. §-sa, 189. a) c) pontja és utolsó bekezdése.)» Ez intézkedéseket taglalva: első sorban is azt látjuk, hogy e tartozás ugyanazon minőséggel ruháztatott föl, mint a minővel a szőlő-dézsma-, úrbéri s más hasontermészetü váltságok birnak. Ez a kölcsön jogi minősitése. E jogi minősitésnek csak folyománya azután az, hogy a kimutatott hátralékok nyilvántartása, biztositása, beszedése és behajtása a pénzügyigazgatóság által az 1883. XLIV. t.-c. értelmében a közadók módjára történik és hogy a kormánynyal szerződött pénzintézet által kiállitott és a kormánybiztos által ellenjegyzett hátralék-kimutatás, úgyszintén ennek a királyi pénzügyigazgatóság által hitelesitett teljes vagy kivonatos másolata a bírósági eljárásban a végrehajtható közokirat minőségével bir. (1881: LX. t.-c. 1. §.J Ugyancsak a jelzett kölcsön jogi minősítésének a folyománya az is, hogy az ingatlan elárverezése esetén e tartozásra is az 1881: LX. t.-c. 184. és a 189. c) pontja és utolsó bekezdése lel alkalmazást. Ebben nyilvánul e kölcsön egyik kedvezményezett jellege. Azonban jogi szempontból sokkal érdekesebb és meszszebbmenő az a concessio, ami e szőlő-felujitási kölcsön telekkönyvezése tekintetében nyilvánul. «Ha a szőlőbirtok egy vagy több birtokrészlettel egy telekkönyvi jószágtestet alkot, vagy ha a szőlőbirtok valamely telekkönyvi birtokrészletnek csak egy részét képezi, a bejegyzéssel egyidejűleg a szőlőbirtokot bejegyzés utján, a netaláni összes terhek egyetemleges átvitelével, vagy ugyanabban a telekjegyzőkönyvben vagy telekkönyvi betétben külön telekkönyvi jószágtestté kell átalakítani, vagy egy újonnan nyitott telekjegyzőkönyvbe vagy betétbe kell átvinni». Ehhez a bejegyzéshez a nyilvánkónyvi hitelezők beleegyezése nem szükséges.1) Ugyancsak e kölcsön telekkönyvezésének kedvezményezett formája az — s ez jogi minőségének folyománya is — hogy a fizetési kötelezettségek biztositása végett az illető telekjegyzőkönyv vagy telekkönyvi betét birtoklapján, a kérvény iktató száma alatt jegyzendő be, hogy a helyrajzi szám szerint megjelölt szőlőbirtokot a jelen törvény alapján a tőkeösszeg szerint kitett kölcsön terheli. Eme törvényben biztositott kedvezmények azonban a már bejegyzett jelzálogos hitelezőkkel szemben nem rejtenek akkora veszélyt magukban, mint a mekkora veszély abban rejlik, hogy a jóhiszemű ezutáni hitelező annak van kitéve, hogy a tulajdonos 15 év alatt és 15 részletben fizetendő szőlőkölcsönt vesz föl arra az ingatlanra (ujitás alatt álló vagy ujitásra váró szőlőre), amelyre jóhiszemüleg kölcsönt nyújtott. Ez dobta fölszinre azután azt a kérdést, hogy a jelzálogos hitelező nem köthetné-e ki azt, hogy a tulajdonos a jelzálogilag terhelt szőlő ingatlanára szőlő-kölcsönt ne vehessen fel s hogy ez telekkönyvileg nem volna-e kitüntethető. A kisbirtokosok országos földhitelintézete e tekintetben tett is intézkedéseket és az általa nyújtott jelzálogos kölcsönök esetén kikötötte, hogy : «Adósok, illetve örököseikés jogutódaik, a fent irt jelzálogi ingatlanokat avagy azok bármilyen kis részét sem a Magyar Agrár- és Jelzálogbanktól sem az 1896: V. t.-c. értelmében esetleg más intézettől felveendő s a hivatkozott törvénycikken alapuló kiváltságos természetű szőlőkölcsönnel a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének tudomása és előzetes engedélye nélkül meg nem terhelhetik» s kérte ennek telekkönyvi kitüntetését. A budapesti, győri, pozsonyi és nagyváradi kir. Ítélőtáblák e kérdésben ellentétesen határoztak, még pedig: a) a budapesti és nagyváradi kir. ítélőtábla a tilalom feljegyzésének helyet adtak, ellenben b) a győri és pozsonyi kir. itélőtála a tilalom feljegyzésének helyt nem adtak.2) A kolozsvári kir. ítélőtábla egyik polgári tanácsában a ») A tkvi rendtartás 55 §-ának helytelen gyakorlati alkalmazására mutat rá I m i i n g Konrád dr. J. K. 1904. évi 2. sz. (Ide vonatkozólag lásd Káplán y G. Telekkkönyv 190é. 6. szám.) 3) Lásd a J. K. mell. 199. lap. fenti kikötés telekkönyvi feljegyzése megengedtetett, a másik tanácsban ellenben a kikötés feljegyzése megtagadtatott. Ennek folyományaként a fölvetett kérdés teljes ülés elé vitetett, hol az — többek hozzászólása — és igen magasan álló jogi vita után, Pap István dr. Ítélőtáblai biró előterjesztett véleménye alapján a következő módon döntetett el; Jelzálogos követelés biztosítására az adós beleegyezésével az elidegenítési és terhelést tilalomnak telekkönyvi feljegyzése joghatályosan nem rendelhető el és ebből folyóan a hitelező joghatálylyal nem kötheti ki azt, hogy a jelzálogos ingatlan tulajdonosa az ö beleegyezése nélkül a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896: V. t.-c. értelmében kölcsönt ne vehessen fel s ez alapon a terhelési tilalom telekkönyvileg fel nem jegyezhető*) Az ezzel ellentétes álláspont a következő módon lett indokolva : Szerződésen alapuló tilalomról lévén szó: legyen szabad mindenekelőtt kiemelnem azt, hogy Lányi Bertalan teljesen elfogadhatónak vélt nézete szerint a szerződés ujabbkori elmélete az egyéni akarat-szabadság elvére van alapítva, miből folyóan a felek a kötelmi jog körébe eső vagyonjogi visszonyaikat szabad egyezkedés utján állapithatják meg. Nem lehet kétségtelen, hogy ettől a szabálytól eltérésnek csak akkor van helye, ha a felek egyezkedése a jognak egyes sarkalatos intézményeire vonatkozik, vagyis az általános érvényű jogi alapelvekre nézve kivételnek van helye. Nem lehet tehát vitás, hogy az ily sarkalatos jogintézményt képező tulajdonnak jogi lényege s közgazdasági jelentősége a szerződő felek akarata folytán sem forgatható ki, mert a szerződési szabadságnak és a tulajdonjog elemi hatályainak összhangban kell lenniök. A polgári törvénykönyv tervezetének II. kötete 212. lapján előforduló indokolás szerint: «A forgalom gyakorlati igényeire tekintettel a tilalom felállítása csak akkor engedhető meg, a mikor az jogszerű szükséglet kielégítésére szolgál, mert a birói gyakorlat védpajzsa alatt az utóbbi időben a hitelezők kijátszását célzó intézkedések történtek.» A kir. Kúriának 59. és 74. sz. döntvényei voltaképp csak arra a kérdésre válaszolnak, mennyiben tekintse a tkvi hatóság a nyilvánkönyvbe bejegyzett elidegenítési, illetően terhelési tilalmat telekkvi akadályul a további nyilvánkönyvi jogszerzés megengedhetősége szempontjából. Az utóbbi döntvény indokolásából azonban kitűnik, hogy az megakarja jelölni a tilalom bejegyezhetőségének előfeltételeit is. A Kúria utóbbi döntvényének a határozati részszel összefüggő indokolása alkalmasnak mutatkozik arra, hogy abból az elidegenítési tilalom lényegét és hatályát megvilágító álláspont levonathassék. A Kúria csak a tulajdon átruházása kapcsán tartja a tilalmat megállapíthatónak. Az ilyen korlát felállítása, amint azt a polg. törvénykönyv tervezete is teszi, tulajdont korlátozó intézkedések eseteinek szűkebb körre szorítása végett indokolt lehet ugyan, de csupán a mai jogrendszerből meríthető jogi érvek figyelembe vétele mellett nem igazolható. A tulajdon korlátozásának többféle nemei s alakjai vannak. A jog által elismert tulajdon-korlátozások a tulajdonos által átruházás nélkül is, tehát magával szemben is, megállapíthatók. Ha el van ismerve is az, hogy létezik az elidegenítési jogosultságnak egy oly megkötése, mely a meghatározott kellékek fenforgása esetében dologi hatályt, tehát valóságos tulajdoni korlátozást eredményez, akkor nem lehet jogi akadály arra nézve, hogy a tulajdonos ezt a korlátozást tulajdonára nézve épp ugy, mint más tulajdoni korlátozásokat, a tulajdon átruházásának esetéit kívül is megalapíthassa. A kir. Kúriának a dologi s személyi jogok körének zárt voltát meghatározó indoka (lásd a 74. sz. polg. döntvény indokolását; nem fogadható el, mert a tulajdoni korlátozást nemcsak határozott dologi jog bejegyzése, hanem másnemű kötöttségi visszonynak kitüntetése is eredményezhet. Erre példa gyanánt szolgál a tkvi rendtartás 52. íj-ának d) pontja. Amennyiben pedig van lehetőség arra, hogy a tilalmi rendelkezések dologi hatályra emelkedjenek, azok a felek között nemcsak kötelmi visszonyt létesítenek, hanem tulajdoni korlátozást is eredményeznek. «) A teljes jogesetet indokolásával együtt mai mellékletünkön alálja az olvasó.