A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - A terhelési tilalom kérdése és a szölöfelujitási kölcsön

A a bányamunkások tekintetében szerzett tapasztalati adatok indokolttá tennék az uj intézkedés felvételét a bányatörvénybe, egy árva szó sem esik. Pedig ha a bányatervezet ezen az alapon kereste volna ama tervezett ujitás indokait, a helyett, hogy az ipartörvény fenti intézkedéseit egyszerűen átvegye, akkor arra az eredményre kellett volna jutni, hogy az ipartörvény ezen szakasza 20 éves gyakorlatban léte dacára, teljesen hatálytalan maradt, annak intézkedései ki nem elégitők, és mind a munkaadóknak, mind a munkásoknak csak zaklatására vezettek eddig. Különben mind hangosabbak az ipartörvénynek és ezzel ezen szakasznak is reformiára vonatkozó mérvadó hangok. És számtalan a panasz, mely az érdekelt körökből ép az ipartörvény 164. £-ának a hatóságok által gyakorolt helytelen alkalmazása ellen folyton felhangzik. Jellemző erre nézve, hogy ép az utolsó napokban f. év október 22-én 55,154. sz. alatt a belügyminiszter és 73,078. sz. alatt a kereskedelemügyi minister bocsátottak ki a fenti sztrájkszakasz ellen felmerült ezen panaszok folytán rendeleteket, melyekben zsinórmértékül az iparhatóságoknak a belügyminister a következő megszivelendő szavakat mondja : «Ki kell azonban őszintén mondanom, téves uton járnánk, ha az orvoslást a tömeges munkabeszüntetés tilalmával, vagy pláne megtorlásában keresnők». A kereskedelemügyi minister pedig ezeket mondja : «A munkások azon törekvése, hogy minél kedvezőbb munkafeltételeket érjenek el, a gazdasági életnek egy olyan természetes jelensége, melyet megakadályozni avagy korlátozni sem nem lehet, sem nem szabad.» «Nem változtat ezen az sem, ha a munkások ezen törekvésüket összebeszéléseken alapuló tömeges munkaszüneteléssel iparkodnak elérni, feltéve, hogy ez a fennálló törvényeket és törvényes intézkedéseket nem sérti.» A midőn tehát a tapasztalat szerint az ipartörvény 164. S-a hatálytalannak és a gyakorlatban zaklatónak bizonyult, a midőn annak reformja mielőbb napirendre kerül, — annak ezen amúgy is sok torzsalkodásra alkalmat adó intézkedését a tervezetbe egyszerűen minden belső kényszer nélkül átvenni, semmikép sem lehet indokolt. De nem indokolt azért sem, mert ezen §. intézkedéseit maga az ipartörvény is csak végső esetben, csak ugyanezen törvény 163, £-ában kötelezőleg előirt békéltetési bizottságoknak előleges eljárása után tartja foganatosithatónak. Egy ilyen előzetes eljárásról azonban a tervezet mit sem tud, és igy ezen 164. §. intézkedései: egyik legerősebb garanciájától megfosztva, csak csonkán léptetné amúgy is életbe. Végül nem indokolt ezen ujitás azért sem, mert ha a sztrájk, ugy mint a 355. §. körülírja, «fenyegetés és erőszak alkalmazása mellett" gyakoroltatik, ugy ez már amúgy is büntetőjogi momentumokat tartalmaz, és akkor már a sztrájk által veszélyeztetett érdekek a rendes bíróságok büntető hatalmában is elég védelmet találnak. Indítványozom tehát, hogy az ipar tör vénynek ezen sztrájk §-ö a tervezetből kihagyassék. Elhagyandó volna természetese?! az abbati hivatkozott 296. §. is, mely megint egyszerű másolata az ipartörvény 162. %-ának. A 3ö6. §-ra vonatkozólag már a tervezetre tett általános megjegyzéseimben utaltam arra, hogy két bánya között valamely munkahelyre fenforgó határvillongás esetében a bányahatóság által elrendelt munkatilalom megszegése sem kiindulási pontjában, sem következményeiben nem azonos a birói zártöréssel, mely a büntető törv. 360. §-ában van körülírva. Már pedig a tervezet ezen tilalom megszegését azon egyedüli indokból minősítette vétséggé, mert azon felfogásban van, hogy a munkatilalom ugyanazon jogi természettel bir, mint a birói zárlatelrendelés. Ezen felfogás tévessége kitűnik, ha rövidesen felemlítjük, hogy a birói zártörés tárgya az ingó dolgok lefoglalása alkalmával alkalmazott birói vagy hatósági pecsét illetéktelen feltörése és kinyitása azon tartálynak vagy behatolása abban a helyiségbe, hol a lefoglalt tárgyak őrizet végett elhelyeztettek. De eltekintve ettől, méltán kérdezhetni, hogy ha a tervezet az üzembeszüntetés megszegését — ami bizonyára súlyosabb jelentőségű — egyszerű kihágásnak minősítette (353. §.), miért kelljen a munkának valamely munkahelyben való betiltását, ami bizonyára jelentőségében csekélyebb, mégis súlyosabb beszámitásu vétségnek minősíteni, miből azután az is következik, hogy az eljárás már a büntető bíróság előtt fogna folyni és igy az elitélés már büntetőjogi következményekkel járna. Vagy nem-e jár súlyosabb következményekkel, ha a bányavállalkozó a bányahatóság által a munkások élete és JOG 359 egészségének az üzem körében való biztosítása végett meghagyott óvintézkedéseket vagy pláne a balesetek alkalmával elrendelt mentési munkálatokat nem teszi meg (352. 6. p.j, mint ha valamely magánjogilag vitás munkahelyen a munkatilalomnak eleget nem tesz? Amidőn tehát a tervezet az életre és egészségre oly súlyos következményű rendszegéseket, mint az említettek, csak kihágásoknak minősítette és legfeljebb 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtandóknak mondotta ki, igazán érthetetlen, hogy a tervezet pusztán magánjogi kártérítési következményekkel járható munkatilalom megszegését vétségnek minősiti és hat hónapig terjedő szabadságbüntetéssel és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel mondja büntetendőnek. És ezen ujitást a tervezet nem valamely eddig ezen rendszegés körül tett súlyos következményű tapasztalatok alapján teszi meg, hanem csak azért, mert a saját telfogása szerint analógiát lát a munkatilalom közt és a büntető törvény 360. ^-ában körülirt zártörés közt. Miután én a munkatilalom megszegését, lényegénél és természeténél fogva is pusztán bányarendőri kihágásnak tartom, mely sem jelentőségére, sem következményeire nem súlyosabb természetű, mint a 353. §-ban körülirt üzembeszüntetés megszegése, ugy az erre ott kiszabott pénzbüntetésben teljes és arányos megtorlást találok. Indítványozom tehát, hogy a 356. t;-ban körülirt rendszegés szintén csak kihágásnak minősíttessék és ennek folytán a 353. §. után külön-külön szakaszban következő szövegezéssel állapíttassák meg : v-Aki a bányahatóság által a 221. %-nak megfelelően elrendelt munkatilalmat megszegi, kihágást követ el és esetről-esetré annyiszor, a hányszor a münkatilalniat meghagyó rendelet dacára azt megszegi, tekintet nélkül a 354. §. határozmányaira, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.» A tervezetnek a büntetésekre vonatkozó további 357—362 S-ait megfelelőknek tartom. A terhelési tilalom kérdése és a szölöfelujitási kölcsön. Közii TÓTH GYÖRGY dr., kir. táblai tanácsjegyző Kolozsvárt. A kérdésjogi oldalának elbirálhatása céljából szükségszerűnek tartom előrebocsátani ama gazdasági visszonyok ismertetését, amelyek fölszinre dobták a jogi elbírálás alá eső terhelési tilalom egy nemét. A kormány a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdítása céljából szükségesnek találta az államsegély nyújtását s az erre vonatkozó intézkedéseket az 1896 : Y. t.-cikkbe s az eme törvénycikk végrehajtása iránt kibocsátott 60,900/96. sz. földmivelésügyi miniszteri rendeletbe foglalta. A hivatkozott törvény: lex speciális, amennyiben a gazdasági élet egyik ágára s e vonatkozásban is csak az ország egy részére vonatkozik. Az 5. §. szerint ugyanis a törvény biztosította előnyökben «csak az eddigi hegyi borvidékeken levő oly területek részesitendök, amelyek szőlő-ültetvényeit a phylloxera már elpusztította, vagy pusztitja» s azokat a tulajdonosok felújítani kívánják. A törvény biztosította előnyök egyik csoportjába tartoznak az I. fejezetben részletezett kedvezmények; és a második csoportba tartoznak a törvény II. fejezetében meghatározott előnyös és kedvező feltételek mellett nyújtott kölcsönök. E kölcsönök felvétele, jelzálogi biztosítása és minősége tekintetében a törvény meszszemenő kedvezményeket biztosított. Nevezetesen a 6. §. értelmében a kormány szerződésre lépett a Budapesten székelő Magyar Agrár- és Járadékbank részvénytársasággal s ez a bank a közönséggel való közvetlen érintkezés céljából köteles az illető vidékeken megbízottakat alkalmazni. A kölcsön megadása vagy megtagadása tárgyában a földmivelésügyi miniszter által kinevezett bizottság van hivatva határozni. Szóval a kölcsön felvétele tekintetében a legrészletesebb szabályozás vitetett keresztül, ami csak a kölcsönvevők előnyét szolgálja és a nélkül, hogy harmadik személyek jogai ez által érintetnének. A törvény 12. §-ában meghatározott biztosítási intézkedések azonban már harmadik személyek jogait is érintik és a fennálló jogrenddel határozott és világos ellentétben állanak E szakasz igy szól: «A kölcsön, ennek kamatja és tör.