A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - Az uj bányatörvénytervezetnek a bányarendészetre és a büntetésekre (332-362. §-ai) vonatkozó része. Befejezés

358 A éöö sőbb helyről jött megrovást, a ki teljes lelki megnyugvással és büszkén dugja zsebre az ily leiratokban foglalt azt a figyelmeztetést, hogy jövőben a járásbirő felelőssége súlyos tudatában takarékosabban és körültekintőbben járjon el. Elenyésző csekély lehet e lap olvasói közül azoknak a száma, a kik tudják azt, hogy a járásbíróságnál lévő poharak, kancsók, mosdótálak, vonalzók legfőbb őre is a járásbiró. Az e részben mindenható miniszteri rendelet kimondja, hogy az üveg- és porcellánnemüek a leltárból nem törölhetők, bár ha azok tényleg használatlanokká váltak is és eltöredeztek; hanem ily esetben szigorú inquisitorius eljárás utján megállapítandó, hogy kit terhel azokért a felelősség s a ki benne találtatnék, azoknak kötelességük az eltört tárgyakat beszerezni és saját pénzükből a kincstár oltárán áldozni. A mikor a járásbiró, a mindenható miniszteri rendelet szerint, a leltári tárgyak tölött vizsgálatot tart és a nagy értékű poharak, kancsók és mosdótálak használhatatlanságát megállapítja, nyomozhat azután, hogy kiknek kezén törtek azok el! Mert hiszen ezek a tárgyak megfordulnak nemcsak a bírák, tisztviselők, hivatalszolgák, fogházőrök, esetleg a jogkereső közönség kezén is, de megfordulhatnak a hivatali szobákba fát behordó foglyok kezén is. Szép sorrendben haladva a személyzeten végig, a kárnak gazdája nem akad és a felsőbb felügyeleti hatóság kimondja, hogy a kárt megtéríteni a járásbiró kötelessége. Ebből logikusan azután nem következhetik más. mint hogy a járásbiró minden egyéb dolgát félretéve, őrködjék azon, hogy melyik pillanatban, ki töri el a poharat, vizes kancsót vagy mosdótálat ? Itt is egy ütleg a járásbiró részére s valóban kellemes birói functio gyakorlása. Szép dolog az is, a mikor félévenként a nyomtatvány és anya-gsser-megrendelések állíttatnak össze s a járásbiró több napi fáradságos munka, az iroda- és anyagszerek, valamint nyomtatványok leltározása után a legnagyobb lelkiismeretességgel állítja össze a megrendelési jegyzéket s a mikor a nyomtatványok és anyagszerek megérkeznek, bámulattal tapasztalja, hogy mindenből sokkal kevesebbet kapott, mint a mennyit kért s a mikor e miatt előterjesztést intéz a törvényszéki elnökhöz, válaszul azt nyeri, hogy a minisztérium által parancsolt takarékosság folytán több irodai és anyagszerre és nyomtatványra a járásbíróság igényt nem tarthat, elégedjék meg enynyivel s a küldött mennyiséggel ugy takarékoskodjék, hogy az feltétlenül elegendő legyen. Az élet azonban, sajnos, nem alkalmazkodik a miniszter parancsoló szavához és takarékoskodó elvéhez, hanem az ügyforgalom folytonosan emelkedvén, a küldött nyomtatványok és anyagszerek már 2—3 hónap alatt elfogynak és a mikor a járásbiró azok pótlását kéri, dörgedelmes ukázt kap és kioktatást a takarékosság szem előtt tartásáról, a gondos vezetés kellékeiről, figyelmeztetést a jövőre nézve, hogy a nyomtatványok és anyagszerek használatát jobban ellenőrizze. (Befejezése következik.) Az uj bányatörvénytervezetnek a bányarendészetre és a büntetésekre (33*—362. §-ai) vonatkozó része. Irta STILLER MÓR dr., budapesti ügyvéd, y. (Befejezés.*) A 34o. §. általánosan azon kényszereszközökről szól, melyeket a bányahatóság bányarendőri intézkedéseinek végrehajtásánál alkalmazhat. Ezek közt helyt fog cvégsőesetben t> az üzem beszüntetése is. Ezen szövegezésből azt kell ugyan következtetni, hogy az üzembe szüntetés csak végső esetben, tehát ha csak az előző pontokban emiitett kényszereszközök eredménytelenül használtattak, foganatosítható. Minden kétely elkerülése végett ezt határozottan ki is kellene fejezni, olykép, hogy a «végső esetben » helyett ki volna mondandó v.üs előzetes intézkedések sikertelensége esetére.» A 347. azután felsorolván egyenként azon eseteket, a midőn az üzembeszüntetés alkalmazható a bányahatóság által, az utolsó bekezdésében ugy szól, hogy «ha pedig a bányavállalkozó az üzem beszüntetése tárgyában hozott határozatokat egy év leforgása alatt meg nem szünteti, és az üzem folytatása akkor közgazdasági érdekből kívánatos, a bányahatóság a 137. értelmében jár el.» A 137. ^. szerint pedig a bányahatóság jogosítva van a bányatulajdonosnak bizonyos záros határidőt kitűzni a bánya üzembe helyezésére. Ezen intézkedés által tehát azon furcsa eset áll elő. hogy *) Előző közlemény a -i9. számban. a bányahatóság először meghagyta büntetésül az üzembeszüiitetést, mert a bányavállalkozó bizonyos bányahatósági intézkedést nem teljesített. Most pedig azért, mert a bányavállalkozó még tovább sem teljesiti a bányahatósági intézkedést, megint meghagyhatja a vállalkozónak, hogy mégis tartozzék üzembe helyezni a bányát, ha azt közgazdasági érdekből a hatóság kívánatosnak tartja. Ez különösen ellenmondás. Ha a közérdek megkívánja az üzemben tartást, hát a bányahatóság vagy ne rendelje el az üzembeszüntetést, vagy ha elrendelte, ugy oldja fel egyszerűen az üzembeszüntetési határozatát. De hogy előbb büntetésül beszüntesse az üzemet, és azután anélkül, sőt ép azért, mert a bányavállalkozó még továbbra sem tesz eleget a hatósági intézkedésnek, a bányahatóság most már nem csak megengedje az üzemet, de határozottan meghagyja az üzem felvételét, ilyen furcsa eljárásnak indokát megérteni nem lehet. Még érthetetlenebb ezen ellentét és intézkedés azáltal, hogy ezen szakasz semminemű sanctiót nem tartalmaz az esetre, ha a vállalkozó az üzemnek újrafelvételét megtagadja. Mert a 347. §. szakasz csak azt mondja, hogy a bányahatóság a 130. §. értelmében jár el. Ezen szakasz azonban csakis azt tartalmazza, hogy a bányahatóság záros határidőt tűzhet a vállalhozónak a bánya üzembe helyezésére. Sanctió ezen intézkedés megszegésére a vállalkozó által a 159. §-ban foglaltatik, mely szerint a bányahatóság ez esetben a bányatulajdont elvonhatja. Erről a sanctióról a tervezet indokolása ugyan említést tesz, de ezt a törvény szövegébe felvenni elfelejtették. Szükségesnek tartom tehát, hogy a 347. végmondata, — ha dacára a fent kifejtett ellentmondásnak mégis fentartatnék — ugy szövegeztessék, hogy az ott előre látott esetben «a bányahatóság a 137. és a lő1.), %%-ok értelmében jár el.» Végül szükségesnek tartanám, hogy a bányarendészet intézkedéseit magában foglaló fejezet megfelelő helyén felvétessék a bányahatóság azon kötelessége, hogy időről-időre, de legalább minden évben egyszer, a kerületben levő és üzemben levő bányákat megvizsgálja, amint ezt az eddig érvényben levő bányatörvényünk 221. §-a is előírja. Ezen kötelesség eminenter folyik a bányarendészeti felügyeletből. Áttérve a tervezetnek a büntetésekre vonatkozó intézkedéseire, utalok azon indokaimra, melyeket a tervezetre tett és ezen jelentésein bevezetésében foglalt általános bírálatomban felhoztam arra nézve, hogy a szabadságbüntetések a bányarendőri büntetések nemeiből kiküszöböltessenek. Kiegészítem az ott felhozott indokaimat azzal, hogy a bányarendőri kihágások természetét és következményeit tekintve, nincs egyetlenegy sem köztük, melyre nézve pénzbüntetés nem volna arányos megtorlás. Ez okból a 353. §-óan kirótt ssabadságbünteteát kihagyandóuak tartom. Ha a tervezet a bányahatóság által meghagyott bányaüzembeszüntetésnek megszegését súlyos kihágásnak tartja is, ugy az semmikép sem súlyosabb természetű, mint azon kihágások legsulyosabbika, melyek a 352. §-ban vannak felsorolva és 600 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtatnak. Ha azonban ezen kihágást súlyosabbnak akarja tekinteni a tervezet, ugy kifejezést nyerhet ez abban, ha kimondja, hogy arra az 1X7!): XL. t.-c. 1(5. §-a értelmében a kihágásokra megengedhető legmagasabb pénzbüntetés, azaz 600 korona esetről-esetre alkalmaztassák annyiszor, a hányszor a hatósági meghagyás az üzembeszüntetésre kibocsátott. Elég kényszerítő és érzékeny büntetés. Indítványozom tehát, hogy a 353. §. következő szövegezéssel állapittassék meg: «.Kihágást kö7>et cl és esetröl-esetre annyiszor, a hányszor a bányaiizemet a hatóság beszüntető rendelete dacára (346., 347. §§.^ tovább folytatja, tekintet nélkül a 345. határozmányaira, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A 354. %-ban a visszaesés esetére tett intézkedés szövegezése helyett, mely nem fejezi ki világosan amit céloz, a következő szabatosabb szövegezést indítványozom : « Visszaesés esetében, ha az első ízben kiszabott büntetés teljesítése óta még két év nem múlt el, az a törvényben meghatározott legmagasabb tétel felével felemelhető. Azonban ez a tárvényben meghatározott tétel egy tizedrészénél kisebb nem lehet.i> A 355. §-ban a tervezet az 1884: XVIII. t.-cikkben foglalt ipartörvényből átvette szórói-szóra annak Kii. §-át, mely az ipari sztrájkról intézkedik. Ezen szakaszt egyszerűen kihagyandónak indítványozom. Jellemző ugyanis, hogy a tervezet indokai ezen fontos intézkedést, mely eddigi bányatörvényünkben nem volt meg, mással nem tudja megokolni, mint ezen rövid kijelentéssel] hogy az «azonos az ipartörvény l(j4. §-ával.» Arra nézve azonban, hogy akár a bányavállalkozók, akár