A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - A biztositasi szerződésről szóló uj német törvény tervezete

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 4. számához. Budapest, 1904 január 24. Köztörvényi ügyekben. Az 1894 : XXXI. 54 §. a. p. alapján a házasság érvénytelenítése iránt indított perben, a házasság csak akkcr támadható meg sikerrel, ha a nő a házasság megkötésekor mástól volt házasságon kivül teherbe ejtve. Ezen ténykörülmény bizonyítása felperest terheli. A pécsi kir. tszék (1903 ápril 14-én 4,427/P. sz. a.) M ü 11 er J. dr. ügyv. által képv. R. Jánosnak, előbb Szekrényessy F. dr. ügyv. által utóbb képv. nélkül maradt S. Erzsébet ellen, házasság érvénytelenítése ir. r perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi a következő íőesküt: <En R.János esküszöm a mindentudó és mindenható istenre, hogy alperessel l£0l novemb. 3i>-án és 1902 március oü-iki időközben nemileg nem közösültem, isten engem ugy segéljen!» az esetre a kir. tszék felperes keresetének helyt ad, és a közte, ugy alperes között a k. szegcsői anyakönyvv. előtt 1902. ápril 2-án megkötött házasságot érvénytelennek mondja ki, s alperest vétkesnek nyilvánítja, és 15 nap, különbeni végr. terhe mellett kötelezi, hogy felperesnek 117 K. 50 f. perk. megfizessen. Érdekében áll tehát felperesnek, hogy ezen megítélt tőeskü letétele iránt való készségét ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap a. ide bejelentse, azt a kitűzendő határnapon le is tegye, mert amennyiben ezt tenni elmulasztaná, az esetre a kir. tszék őt keresetével elutasítja, és alperes részére 40 K. 60 fill. perköltségnek 15 nap különbeni végreh. terhe mellett leendő megfizetésére kötelezi, stb. A kir. tszék alperest a 2,(K)0 K. értékű adóslevélnek kiadása iránti viszonkeresetével feltétlenül, a 20 K. ajándékpénz és 5 drb. jegykendő kiadása iránti viszonkeresetével pedig az esetre, ha felperes leteszi a következő íőesküt: «En R. János esküszöm a mindenható istenre, hogy a 20 K., amely alperessel való egybekelésem alkalmával ajándekképen össze lett gyűjtve és 5 drb jegykendő én nekem átadva nem lett, Isten engem ugy segéljem !> elutasítja, .erdekében áll tehát felperesnek ez utóbbi eskü letétele iránt való készségét is s szintén az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 15 nap a. bejelenteni és szt a kitűzött időben le is tenni, mert amennyiben felperes ezen főesküt le nem tenné, az esetre őt a kir. tszék 20 K. készpénznek 15 nap a. végreh. terhe mellett leendő megfizetésére, ugy 5 drb jegykendőnek ugyanennyi idő alatt leendő természetben való átadására, ennek elmulasztása esetén pedig még további tí K. megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: felperes az 1884: XXXI. t-c. 38. §. és 54. §-nak e) p. alapján az alperessel, a k. szekcsői anyakvvezető előtt 1902 áprii 2-án megkötött házasságának érvénytelenítését és alperes vétkesnek nyilvánítását kérelmezte azért, mert alperes a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherbe volt ejtve és mert ezt a házasság megkötésekor ő, t. i. felperes nem tudta. Alperes tagadta felperesnek ezen kereseti állításait, bizonyítani kívánta, hogy idétlent szült s hogy felperessel már a házasság megkötése előtt is közösült, evégből tanukra hivatkozott s a házasság érvénytelenítése esetén vagyonjogi igényei megítélése iránt viszonkeresetet emel. Felperes kereseti tényállításainak bizonyítására csatolta a Q a. születési anyakvi kivonatot, amelyből minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy alperes 1902. szept. 30-án egy Erzsébet nevű gyermeket szült, hogy ez mindjárt meg is halt és hogy alperes erkölcsi botlásáról tudomással nem birt és hogy a házasság megkötése előtt alperessel nemileg nem közösült, illetve nem is közösülhetett, A. K. R. Jánost és nejét kérte kihallgatni. A kir tszék a bizonyítási eljárást mindkét irányban levezette. Minthogy S. Ferenc dr. j, orvosnak hit a. vallomásával alperes csak azt bizonyította, hogy az 1902 szept. 30-án született Erzsébet nevü gyermeke méhéletének 8. havában született, ebből kétségtelen, hogy alperes ezzel a gyermekkel már 1902. január havában teherben volt, bizonyos tehát, hogy alperes a házasság megkötésekor a ! magzatot már méhében hordta. Magánjogi, ilíeive bírói gyakorlatunk szerint azonban házasságon kivül, vagyis mástól mint a férjtől száimazotínak vélelmezendő az a gyermek, ki a házasság megkötése napjától számított hetedik hónap bekövetkezése előtt született, alperes pedig Erzsébet nevü gyermekét 1902. ápr. 2-tól, mint a házasság megkötése napjától számítva 6 hónapon belül szüite, kétségtelen, hogy ez a gyermek mástól, vagyis nem a férjtől származottnak, s ekként alperes a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherben voltnak tekintendő. Döntő kérdésül tehát a jelen perben az jelentkezik, hogy ez a «más» nem-e felperes volt, és hogy ekként a tévedés esete fenn forog-e vagy nem? Igaz ugyan, hogy ezen jogvélelemmel szemben M. K. és B. I.-né tanúsították, hogy felperes és alperes 1902 március havábao egy lakodalmon együtt voltak mint jegyesek, M K -né bizonyítja még azt is, hogy a peres felek már 1902.jai uír havában négy izben is találkoztak Gerényesen, ezen lényegtelt n körülményekből azonban következtetést a fiatal jegyesek nemi érintkezésére vonni alig lehet; igaz az is, hogy alperes a férjétől a szülés ideje előtt csók nélkül távozott és a tanuk által bizonyított ámitó és palástoló viselkedése, mellyel a teherben létét eltagadni, sőt megszüntetni törekedett, megerősíteni látszik azt, hogy alperes a házasság megkötése előtt mástól esett teherbe, de tekintettel arra, hogy felperesnek sem sikerült minden kételyt kizárólag igazolni A. K., özv. R. H.-né, ngy R. J. és nejének vallomásával azt, hogy felperessel a házasság megkötése előtt nem közösülhetett, és tekintettel arra is, hogy azok az egyének, kik egymással nemileg érintkeznek, ezt rendszerint egymás titkaként is őrzik meg és hogy alperes született gyermekének természetes atyjául felperest nevezi meg, a nemi közösülés ténye kizártnak nem tekinthető, minthogy ez irányban a bizonyítás alperest terhelte, ki erre nézve felperest főesküvel kínálta meg és aki ezt el is fogadta, miértis a kir. tszék ezen döntő ténykörülménynek bizonyítására felperesnek főesküt itélíe arra, hogy a később nejévé lett alperessel a született gyermek fogamzási idejében nemileg nem érintkezett. Amennyiben j ezen esküt felperes leteszi, a kir. tszék bizonyítottnak találta, hogy a házasság megkötése alkalmával valóban tévedésben volt alperest illetőleg ezen állapotára vonatkozólag, mert alperes maga sem állította, bizonyítani pedig meg sem kísérelte, hogy ezen állapotát felperes előtt feltárta volna, de ezzel bizonyítást nyert az a körülmény is, hogy alperes mástól és nem az utóbb férjévé lett alperestől esett házasságon kivül teherbe s ez esetben az 1894: XXXI. t-c. 38. és 54. §-ának e) p. érteim, ezen házasságot érvénytelennek kijelenteni és alperest vétkesnek kimondani s mert ekként e perre okot ő szolgáltatván, a felmerült perk. viselésére is kötelezni kellett. Ha pedig felperes ezt az esküt le nem tenné, ez esetre, sem a tévedésre nem hivatkozhatik, de azt sem mondhatja, hogy alperes nem tőle esett teherbe, mert az esetre felperesre nézve, a nejével való közösülés ténye bebizonyosodván, az ellenkező bizonyításáig a született Erzsébet nevü gyermek természetes atyjának ő tekintendő s ez esetben keresetével el volt utasítandó, alperes részére az okozott költségekben is marasztalandó, stb. Minthogy az 1884: XXXI. t-c. 71. §. nem zárja ki, hogy a házasság érvénytelenítése ir. perekben a vagyonjogi kérdések is egyszersmind rendeztessenek, ez okból a kir. tszék az alperesi viszonkereset érdemének az elbírálásába is belebocsájtkozott.A 2,000 K. kötvény kiadása iránti viszonkeresetével azonban őt feltétlenül el kellett utasítani, mert erre nézve kereshetőségi joggal nem bir, amennyiben a perben kifejtett tényállás szerint, ezt az adóslevelet, bár az ő hozománya biztosítására alperesnek nagyatyja adta, nyilvánvaló, hogy ezt visszekövetelni nem jogosított. A lakodalom alkalmával begyült 20 K. ajándékpénz és 6 drb. jegykendőre nézve felperes tagadta, hogy ezt ő átvette, illetve ezek birtokába kerültek. Egyéb bizonyíték hiányában a kir. tszék főesküt itélt felperesnek arra, hogy ezen tárgyak illetve készpénzt át nem vette, s ennek a főeskünek le vagy le nem tételétől függőleg birálta el a viszonkeresetnek ezt a részét, stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1903 június 30-án 1,589. sz. a.) az eisőbiróság Ítéletét megíelebbezett részében nem érinti, abban hiv.-ból felülvizsgált részében pedig, mellyel az eljáró kir. tszék a peres felek közt létrejött házasságot a felperes által leteendő főeskütől feltételesen érvénytelennek nyilvánította, helybenhagyja stb. Indokok: A peres felek házassága az A) a. anyakvi kivonat szerint 1902 ápril 2-án jött létre, a C) a. anyakvi kivonattal pedig igazolva van, hogy az Erzsébet nevü gyermek 1902. szept. 30-án született meg, s mert felperes a házasság érvényét azon az alapon támadja meg, hogy alperes a házasság megkötésekor már mástól teherbe volt ejtve, s ezt ő nem tudta, azért ebben csupán az vizsgálandó, vájjon felperes idevonatkozó állításai valók vagy sem? E tekintetben a kir. tábla a meghallgatott orvosszakértőnek azt az előadását, hogy a nevezett gyermek méhéletének 8 ik havában született, a házasság kötésével és a gyermek születési időpontjával egybevetve, bizonyítottnak találja, hogy alperes a házasság megkötésekor már teherbe volt ejtve, a per adataiból pedig megállapíthatónak találja azt a tényt, hogy alperes terhes állapotáról sem maga ez a fél, sem pedig felperes tudomással nem birtak. Ezek után tehát csupán azdöntendő el,hogy alperes teherbe esése a felperessel, avagy más 3-ik személylyel történt házasságkötés előtti közösülésnek eredménye-e? Igaz ugyan, hogy az alperes által felhívott M. K.-né és B. I.-né tanuk vallják, miként a peres felek már a házasság megkötése előtti 1902. jan. hóban találkoztak, ámde ezen tanuk vallomásából oly adatok, melyek alperesnek azt az állítását, hogy a peres felek már a házasság megkötése előtt nemileg közösültek, támogatnák —nem menthetők; ellenkezőleg felperes az általa felhívott tanukkal valószinüsitette, hogy alperessel a házasság megkötése előtt nem közösülhetett mert a találkozásuk tanú jelenlétében történt; alperes nagyatyjá' nak a tanuk által igazolt bíróságon kívüli beismeréséből, továbbá"