A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 49. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

356 A JOG könnyű voltában, az előtanulmányoknak úgyszólván önköltség nélkül való elvégezhctésében látjuk. Abban t. i., hogy az az érett­ségi bizonyítványt elnyert ifjú, akinek vagyoni viszonyai nem engedik meg a főiskolai tanulmányok folytathatását és aki ennél­fogva el van zárva a főiskola összes egyéb tudományágaitól : a jogi kart minden nehézség nélkül absolválhatja; mert nemcsak hogy az egyetemi tanulmányrcndszer lehetővé teszi távolmaradá­sát, de egyszersmind módot nyújt az első pillanattól kezdve arra, hogy a joghallgató saját keresményéből fedezze életszükség­leteit. Szükségesnek tartjuk tehát az egyetemi tanulmányrendszernck oly megfelelő megváltoztatását, amely kényszeríti a jogi pályára lépni kívánókat arra, hogy idejüket kizárólag tanulmányaiknak s képzésüknek szenteljék; másrészről pedig azt, hogy joghall­gatók tanulmányaik ideje alatt sem ügyvédi irodában, sem pedig hatóságoknál oly állandó foglalkozást ne nyerhessenek, amely foglalkozás egyidejűleg kizárja a tanulás kötelességének a teljesítését. Arra az ellenvetésre, hogy ily intézkedés egyértelmű lenne a jogi pályának a vagyontalan, de tehetséges ifjú elől való elzárá­sával : legkönnyebb dolog lenne a többi, tudományos képzettséget igénylő pályára való hivatkozás, amely pályák ugyancsak meg­kívánják a tanulmányi időnek e célra való kihasználását és nem szo'gáltatják az érettségi bizonyítványtól kezdve a létfentartáshoz szükséges eszközöket. Részünkről azonban ezzel nem elégszünk meg, hanem azt hisszük hogy jeles, de szegény ifjaknak a gyámoli­tása első sorban az államnak és másodsorban a társadalomnak feladata és kötelessége, mégpedig olyképen, hogy kivétel nélkül minden szegény ifjúnak, aki középiskolai tanulmányait kitűnő ercdménynyel végezte és aki kiváló tehetségeiről már a közép­iskolában tanúságot tett: ösztöndíjakkal, convictusok létesítésével adassék meg a tanulmányok fol\tatásának képessége.; de nem olykép, hogy tanulmányok folytatása nélkül kaphassanak oklevelet. Nem szabad elfelednünk, hogy annak, aki a jogi élet bár­mely terén működik: a bírónak, ügyésznek, ügyvédnek egyaránt függetlenségre elengedhetetlen szüksége van; mert csak igy bizható rá megnyugvással a közérdeknek és mások nagy érdekének, szabadságának és vagyonának megóvása és védelme Ezt a független­séget pedig a vagyoni önnállóságon kivül, csak kiváló erkölcsi erő adja meg. A mi pályánkon működő annyi kísértésnek van kitéve hogy ezzel szemben minden irányban vértezve kell lennie. Szükséges továbbá, hogy a joggyakorlati idő, amely csakis a tanulmányok teljes elvégzése után, vagyis az egyetemi vizsgák letétele után lehet eredményes s igy csak akkor veheti kezdetét, kizárólag ennek a joggyakorlatnak szenteltessék és hogy meg­szűnjék az az általánosan elharapódzott visszaélés, hogy a joggyakor­latot nem folytató, igen gyakran a közigazgatási szakban avagy bármely pénzintézetnél alkalmazásban levő ifjú ügyvédjelöltként szerepel s a kamarai lajstromba bejegyeztetik. Igen helyeseljük a budapesti ügyvédi kamara választmányának mindazokat az intézkedéseit, amelyek ezeknek a visszaéléseknek meggátlására kezdeményeztettek és bizton hisszük, hogy ezeknek kellő hatása nem fog elmaradni. Már-már mutatkoznak jelenségek, hogy ügyvédjelöltek, még olyanok is, akik valóságos joggyakorlatot kívánnak folytatni, nem találnak irodára, ahol erre alkalmuk nyíljék. Mindenesetre élénk figyelmeztetés lesz ez a pályára igyekvőknek arra, mit várhat a pályától önállósága idejében és idejekorán fel­tárva előtte a szomorú valóságot, más, több sikerrel kecsegtető pálva választására fogja indítani. Az ügyvédi pálya kereseti visszonyainakjavulását reméljük azoktól a törvényhozási reformoktól, amelyek a jogbiztonság érde­kében részben már az előkészület stádiumában vannak, de ame­lyeknek megvalósítása — sajnos — igen soká várat magára. Ily jogalkotás első sorban a magyar általános polgári tör­vénykönyv. Ily hatást várunk a személyes szabadság alapelvével ellentétes rendőri büntetőbíráskodás megszüntetésétől ; az alsóbb fokú közigazgatási bíróságok szervezésétől ; a csődön kivüli egyez­ség törvényes szabályozásától; az ügyvédi kar egyes tagjainak ott, ahol ezt a visszonyok célirányosnak tüntetik fel, közjegyzői működésre való feljogosításától; végül a zugirászatnak törvényes megrendszabályozásától. Ide tartozik a községi jegyzők magánmunkálatainak meg­szüntetése. Sajnos, hivatalos részről a községi jegyzőben csakis egyedül a nép barátját s tanácsadóját látják, akinek feladatát képezi a községi lakosok egyes bajainak ellátása. A dolog azonban nem igy áll, mert a községi jegyzők hatósági teendők ellátására vannak hivatva és igen nehéz különbséget tenni aközött, vájjon a panaszolt sérelem orvoslása mennyiben magánmunkálat s mennyiben hivatali kötelesség. A legutóbbi napokban közölték a napilapok, hogy a főispán Zentán a jegyzőket a magánmunkálatoknak a hivatalos helyiségek­ben és a hivatalos órák alatti elvégzésétől eltiltotta, mert e mun­kálatok annyira elszaporodtak, hogy ajegyzők elhanyagolták hivatalos teendőiket. Xem értek rá ! Még nagyobb a veszedelem, amikora községi jegyzők nem közigazgatási*ügyekben, hanem magánjogi ügyletekben végzik a jogtudó szakember teendőit anélkül, hogy az ehhez szükséges előtanulmányokat végezték és a megfelelő szakképzettséget megszerezték volna. A községi jegyzőknek ez irányú tevékeny­sége jogbizonytalanságot teremt és számtalan pernek a forrása. & Sajnos, a törvényhozás nem vette figyelembe a Budapesten tartott országos ügyvédi értekezletnek e tárgyban előterjesztett aggályait. Ahelyett, hogy a jelenlegi visszás állapot megszüntet­tetett volna, a községi jegyzők fizctésrendczéséről szóló törvény 12. íjában incidcntaliter törvényes megerősítést nyert. Hisszük és reméljük, hogy a törvényhozás megfelelő intéz­kedéseket fog létesíteni a polgári perrendtartás életbeléptetési törvényében, amely az igazságügyminiszter urnák ez irányban tett ígérete szerint, a zugirászattal is foglalkozni fog. Két napi fogház. A losonci rendőrkapitányi hivatalba beál­lított a minap Gondá József gácsi illetőségű legény s ott a következő vallomást tette: Két évvel ezelőtt a 25. gyalogezrednél Bécsben szolgáltam, a mikor egy nap a kaszárnyában levő trafik ablak alatt egy kopott pénztárcát találtam, a melyben 2 korona 60 fillér volt; nem sokkal később pedig az utcán találtam egy arany szemüveget. Azóta mindig furdalt a lelkiismeret. Tovább nem birtam ki, mert becsületes ember vagyok. Itt a tárca, meg a szemüveg. Szólt és letette a talált tárgyakat. A rendőrkapitány meg­olvasta a pénzt. — Hiszen ez négy korona ! — Annyi, mert tudom mi a tisztesség. Az a pénz a takarékban sem fiadzott volna meg jobban. Várta a legény, hogy megdicsérik, de nagy volt a csodálkozása a mikor szó nélkül elbocsátották. Később pedig a járásbíróságra idézték s ott két napi fogházra Ítélték jogtalan elsajátítás miatt. — Igy hallgasson az ember a lelkifurdalására — szólalt meg a legény elkeseredetten. A mig a más jószága nálam volt, becsü­letes voltam, s a mikor tisztességgel vissaadom, megbecstelenitenck. Xem is akart menni a fogházba, csendőrök vitték oda erő­szakkal. A talált holmit a járásbíróság magyar nyelvű átiratban elküldte Bécs város hatóságának, hogy szolgáltassa ki jogos tulaj­donosainak. Aligha lesz ennek foganatja, mert Bécsben nem akar­ják érteni a magyar szót. A szabad ügy vedseg Németországban. Bevált-e a szabad ügy­védség rendszere Németországban az ügyvédi rdtartás behozatalától eltelt huszonöt esztendő alatt. Ezt a kérdést vizsgálja \V. J. Stranz a Deutsche Juristen-Zeitungnak a bit odaírni igazságügyi törvények huszonötéves évfordulója alkalmából kiadott ünnepi számában. Stranz túlzottaknak tartja a német ügyvédség aránytalanul nagy­számáról, nyomasztó gazdasági helyzetéről, az ügyvédség társadalmi helyzetének rosszabbulásáról táplált hitet. A német ügyvédség szaporodása lépést tart a lakosság, különösen a városi lakosság növekedésével. 1880-ban 4,091, 1895-ben 4,536, 1891-ben 5,317, 1995-ben 5,795, 1887-ben 6,166, 1899-ben 6,601, 1901-ben 6,800, 1903-ban 7,2.'3ö, ügyvéd volt Németországban, 1895 óta évent 3°/u­kal emelkedik az ügyvédek száma. Tekintetbe véve, hog a biro­dalom alapítása óta Németország lakossága megkétszereződött, a nagyvárosok lakossága 128" ,,-kal emelkedett s a szabad ügyvédség behozatala előtt határozott ügyvédhiány volt, az ügyvédség számát és szaporodását nem lehet ijesztőnek tartani. Az ügyvédség •— a nagy átlagot tartva szem előtt — arányosan oszlik meg a birodalomban. 1903 január 1-én Berlinben az ügyvédség 11-9",-a, a több mint 10<>,0(in lakosú városokban 33-7/c-a, a 70,000—lun.onn lakosú városokban 4 ö°/n-a, a 70,000-nél kevesebb lakossággal bíró helyeken 49-9° u-a tartózkodott. Az ügyvédség azelőtt kevesek monopóliuma volt, ma az ügyvédségből eredő jövedelmek sokak között oszlanak meg, az átlagos bevétel nivója tehát csökkent. Álta­lában azonban az ügyvédség az ügyvédek nagy többségének, Stranz szerint, tisztességes megélhetést biztosit. A jövedelmi adóbevallások a nyilvánosság számára hozzáférhetetlenek ; állítását tehát Stranz más statisztikailag észlelhető tényekkel iparkodik valószinüsiteni. A peres ügyek száma 1881 óta nagyobb arányban növekedett, mint az ügyvédek száma, az ügyvédi teendők szaporodásából következtetést lehet vonni az ügyvédi kereset javulására. Az ügy­védség külső társadalmi tekintélye csökkent, de belső értéke emelkedett. A fegyelmi esetek száma aránylag csekély s 1860 óta tolyton fogy. 1K99 és 1903 között 100 ügyvédre 1-03 T25 fegyelmi vizsgálat jut. Az ügyvédség társadalmi szerepének meg­ítélésére alkalmasabb a posítiv mérték, az ügyvédség működése. Az ügyvédség azelőtt keveseknek nyújtott jogvédelmet, ma a nép nagy tömegének. A tárgyalás nyilvánossága s a szóbeliség is ne­mesitették az ügyvédi hivatást. Nagy tevékenységet fejt ki az ügyvédség a bírói Ítélkezés kritikájában, a jog magyarázatában és továbbfejlesztésében. A szabad ügyvédség ideje alatt az ügyvédség tudományos működése is fokozódott. Általában véve, Stranz szerint, a szabad ügyvédség rendszere sokkal szebb eredményeket ért el' mint a numerus clausus s elejtését mi sem indokolja. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöllek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Tételes szigorlattal biró ügyvédjelölt, aki a német és tót nyelvet is birja, vidéken ügyvédjelölti, vagy közjegyzójelölti állást keres. Cime a kiadóhivatalban. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart ?,. RÉ8ZVÍNYTÁMA8Á0 NVOWOAJA BUOAPÍ0TE*

Next

/
Oldalképek
Tartalom