A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 49. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 4U. számához. Budapest, 1904 december 4. Köztörvényi ügyekben. Az anyatol kapott érték akkor is öröklött agi értéket képez, ha az az anya hagyatékában osztály tárgyává tétetett, ennélfogva azt, a mit az örökhagyó ebből az értékből vissza nem teritett, az alperes hitvestárs, mint általános örökös, a felpereseknek mint singularis örökösöknek, annál is inkább kiadni tar tozik, mert a hitvestársat megillető szerzemény mindaddig nem létezik, a mig az ági vagyon az arra hivatottaknak ki nem adatik. A szabadkai kir. törvényszék (1902. évi november hó 0-án 16246/902- pszám alatt) V. S. dr. ügyvéd által képviselt A. < '<. s isai felpereseknek, F. j. dr. ügyvéd által képviselt özv. A: K. szül. H. M. alperes ellen oldalági törvényes örökösödés s jár. iránt indított rendes perében következőleg itélt: Az 1! 01. évi március hó 5. napján elhalt A. K. hagyatékából 1. ági vagyonként a) a szabadkai 5,950 sz. belétben A + 9,365. hrsz. alatt felvett ingatlan, b) a szabadkai 2,4(11. sz. betétben A-|-5,947. hrsz. alatt felvett ingatlan megszerzésekérti vételára 4,000 korona; 2. szerzeményi vagyonként a) a szabadkai 2,401. sz. betétben A-4-5,947. hisz. alatt felvett ingatlan, b) az J901. évi április hó :!-án felvett leltár ]—44. tétel alatt felsorolt összesen 4,")77 kor. 43 fillér értékű ingók; 3. ellenben a hagyaték illetőleg első sorban a szerzeményi vagyon terhére tartozásként a) a szabadkai takarékpénztár és népbank 2,000kor. s jár. iránti követelése, b) a szabadkai gazdák és kisiparosok r. t. 1,600 K tőke ésj. ir. követelése ; c) K. K.-nak <>7 kor. 80 f. tőke és jár. iránti követelése, d) az örökhagyó bormérése után az alperesek által fizetett 152 kor. 41 f. bortogyasztási adó, e) az ezennel bíróilag 000 koronában meghatározott gyógyítási és temetési költség állapittatik meg. Ehez képest tehát köteleztetnek a peres felek tűrni, hogy 15 nap elteltével végrehajtás utján is a szabadkai 0,950 sz. betétben A-4-9,365. hrsz. alatt felvett ingatlanra a tulajdonjog törvényes oldalági örökösödés jogcímén egyenlő arányban a felperesek: A Gy., A. J. Y. (iy-né, A. .M., A. V. Sz. K.-néjavára s az özvegyi haszonélvezeti jog özvegyi jogcímen az alperes özv. V. K.-né szül. H. M. javára; — továbbá a szabadkai-2,401. sz. betétben \-\- 5,947 hrsz. a felvett ingatlanra a tulajdonjog hitvestársi örökösödés jogcímén az alperes javára, egyúttal a zálogjog az alperes özvegyi joga megszűntekor esedékes illetve fizetendő 4,000 kor. tőke erejéig egyenlő arányban a felperesek javára bekebeleztessék. Köteleztetik ennek folytán az alperes, özvegyi joga megszűntekor, különbeni végrehajtás terhe alatt 4,000 koronát a felpereseknek megfizetni, ellenkező esetben tűrni, hogy felperesek 4,000 kor. erejéig magukat az alperes hagyatékából kielégíthessék. A mcgitélteket meghaladó kereset és a támasztott viszontkereset elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A felperesek keresete az 1901. évi március hó 5-én elhalt A. K. hagyatékának, a hagyatéki tehernek, a hagyaték jogi minőségének megállapítására, az ági vagyonbani törvényes oldalági örökösödésre irányul. A peres felek megegyeznek abban, hogy a nevezett örökhagyó hagyatékának cselekvő állapota: 1. a szabadkai 5,9ö0. sz. betétben A+9,365 hrsz. alatt felvett szőllö, 2. a szabadkai 2,401. sz. betétben A+5,947 hrsz. alatt felvett lakház, 3l az 1901. április íj-án felvett leltár 1-44 tétel alatt felsorolt összesen 4,577 K 44 f. értékű ingók. Szenvedő állapot: a) a szabadkai takarékpénztár és népbank követelése 2,000 K és járulékai, h) a szabadkai gazdák és iparosok hitelintézete részvénytársaság követelése 1,000 K tőke és járulékai, c) B. K. követelése 07 K 80 f. A hagyaték cselekvő állapotára vonatkozólag viszont megegyeznek a peres felek abban, hogy a 2. pont alatti iakóház, 3. pont alatti ingók az örökhagyó szerzeményi vagyonát képezik, azonban az 1. pont alatti szőllöre vonatkozólag a felperesek azt állítják, hogy az édes anyjától özv. A. L.-né szül. B. V.-ról háramolván az örökhagyóra, ennek ági vagyonát képezi, mig a 2. pont alatti lakházat az örökhagyó az édes anyjától özv. A. L.-nétól kapott pénzen vette, ennek vételára az örökhagyó ági vagyonához tartozik és ezért a felpereseket ezen ági vagyonban az alperes özvegyi haszonélvezetével terhelt törvényes oldalági örökösödés illeti meg, — azonban ezzel szemben az alperes azt állítja, hogy az 1. pont alatti szőllöre vonatkozó örökösödési igényérői az örökhagyó lemondván, azt utóbb nővérétől A. V. Sz. K.-né IV. r. felperestől 1,100 koronáért vette volt meg újra, s így az ugyancsak örökhagyó szerzeményi vagyonához tartozik s tagadta, hogy a 2. pont alatti lakház az örökhagyó édesanyja pénzén vétetett; azonkívül az alperes azt állítja, hogy az örökhagyó hagyatékát még d) H. F. bor ára fejébeni 400 K követelése; e) K. M. borfogyasztási adó fejébeni 420 K. követelése, f) gyógyítás, temetés körül felmerült 2,250 korona költség terheli, mig a felperesek a d) és e) pont alatti követelés valóságát, fennállását tagadják, s az f) p. alatti költségek cimén csak 600 koronát ismertek cl. A felperesek állítását a XII. napló alatt csatolt iratoknál elfekvő 34,615,94. psz. hagvatékátadó végzés tartalma, továbbá B. L., özv. K. I.-né, B. E., B. P. J.-né K. T., K. A.-né H. A. és W. A. tanuk vallomásai, a lakház vételárát a XII. napló alatt csatolt iratoknál elfekvő 15,452 87 tr. sz. végzés tartalma bizonyítják. Ellenben tekintettel arra, hogy K. J. és L. K. tanú azon vallomása, miszerint az örökhagyótól egyedül, tehát egyoldalú nyilatkozatából hallották, hogy a szóllőt vette, a .'54,615 94. psz. végzéssel szemben viszont H. F. az alperes atyja tanukénti vallomása érdekeltségénél fogva figyelembe nem vehető, s a borfogyasztási adóhátralékra vonatkozólag kihallgatott I). I.. tana vallomása szerint pedig az örökhagyó bormérése után az örökhagyó ellenében kivetett borfogyasztási ad(> fejében az örökhagyó halálakor csakis 152 K. 41 f.-nyi követelés állott fenn, s igy az alperes állításai igazolására a felperesi bizonvitékok megdöntésére, gyengítésére megbízható adatokat nem szolgáltatott. Minthogy pedig leszármazók és végrendelet hiánvában az ági vagyonban törvényes oldalági örökösödésnek van helye, viszont az özvegyet az ági vagyonban is özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg, mert az alp. által kimutatott, az orvosok, a gyógyszerész, valamint akoporsós által kiállított számlákból kitűnő gyógyítási és temetési költség a OOO K.-t meg nem haladja és ezen összeg az örökhagyó anyagi helyzetéhez, társadalmi állásához és betegségi visszonyaihoz mértnek mutatkozik, mivel a szőllőjavitás annak jövedelmét gyarapította, s ebből fedezhető is volt, viszont a házba történt beépítés és ennek következtében előállott értéktöbblet pedig egyébként is a szerzeményi vagyont öröklő alperes javára csík, miután a hagyaték megállapítása és megosztása az örökösök közös érdekét képezi s a peres felek tulajdonkép részben perveszteseknek, részben pernyerteseknek tekintendők, a rendelkező részben körülirt Ítéletet hozni kellett. A perköltség, felszámított ügyvédi munkadíj és költség iránti intézkedés az 1868 :L1V. t.-c. 251. és 252. §-ain alapul. A szegedi kir. ítélőtábla (1903. évi márc. 31-én6,252 1902. p. sz. a.) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, amely szerint a 45,77 K 44 f. értékű ingókra mint szerzeményi javakra az alperes hitvestársi öröklési joga megállapittatott, — nem érintetik. Az ítéletnek egyéb felebezett része pedig helybenhagyatik azzal a részbeli változtatással, hogy a szabadkai 5,956. sz. betétben foglalt A-f-9,365 hrsz. ingatlan az örökhagyó öröklött (ági) vagyonának csak az esetre ismertetik el és a felpereseknek öröklése joga erre az ingatlanra csak az esetre állapittatik meg, ha A. V. férj. Sz. K.-né főesküt tesz arra, <hogy nem való, miként az az ingatlan a közös szülők után neki jutott osztályrészül, továbbá nem való az sem, hogy azt az ingatlant ő adta el néhai A. K.-nak és nem való az, hogy az az ingatlan csak a kétszeri illetékfizetés elkerülése végett vétetett fel az osztályos egyezségben, mint néhai A. K.-nak szülei után maradt öröksége: meováltoztatik az elsőbiróság ítélete annyiban is, hogy a peres felek nem végrehajtás terhével köteleztetnek annak tűrésére, hogy a tulajdonjog, az özvegyi jog és a zálogjog bekebeleztessék,'hanem csak arra jogosíttatnak fel, hogy ezeknek bekebelezését az ítélet jogerőre emelkedése után az illetékes tkvi hatóságnál közveti énül kérelmezhesssék. Erdekében áll A. V. IV. r. felperesnek az ítélet jogérvényétől számított 15 nap alatt a megitélt főesküre jelentkezni, s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenesetben a szabadkai 5,959. sz. betétben A-|-9,365. hrsz. ingatlan is az örökhagyó szerzeményének ismertetik el és mint szerzeményre az alperesnek, mint az örökhagyót tul élő házastársnak, hitvestársi örökösödési joga állapittatik meg és ugyanő feljogosittatik, hogy a tulajdonjogának bekebelezését a tkvi hatóságnál kérelmezhesse. Egyszsmind az ítélet jogerőre emelkedése után az összes iratok további szabályszerű eljárás végett az illetékes hagyatéki bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok: A szabadkai 5,956 sz. betétben A-)- 9,365 hrszám alatt foglalt szőlőre nézve az alperes azt vitatta, hogy ezt a szőllőt az örökhagyó nem az édes anyja után örökölte, hanem azt A. V-tól, ki azt örökölte, megvette és csak a 2-szeri illeték elkerülése végett tüntették ki azt az osztályos egyezségben akként, mintha azt a szülei után örökölte volna; az alperes ennek bizonyítása végett szükség esetére a főesküvel való bizonyítást vette igénybe, és A. V, személyében a felperesek a főesküt szükség esetére el is fogadták. Minthogy pedig az alperes a szőllö jo^i minőségét illetően a főesküt döntő tényekre kínálta és az osztályos egyezség tartalmával szemben is bizonyítható, hogv a szőllőt az örökhagyó nem örökölte, hanem vette; az elsőbiróság Ítélete e részének magváltoztatásával a tőesküt A. V-nek megítélni és az ingatlan jogi minőségét és az abban való öröklést illetőleo