A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 49. szám - Oberschall székfoglalása - Az új bányatörvénytervezetnek a bányarendészetre és a büntetésekre (332-362. §-ai) vonatkozó része
35Ó A j Ezek szerint tehát a bányarendészet nagy kiterjedésű teladata egyrészt práventiv, másrészt intézkedő és végre bitntctö természetű. Ezen hármas tevékenység elvi körén belül rendkiviili körültekintéssel és óvatossággal Kell azonban az egyes bányarendőri intézkedéseket megállapítani, nehogy a jogos magánérdek ellentétbe jusson az általános ipari és közgazdasági érdekekkel. El kell találni a határt, meddig terjedhet a hatósági beavatkozás, hogy a vállalkozó szellemnek biztosittassék a szabad fejlődés lehetősége. Mert eltévesztett bányarendőri intézkedés, vagy tulnehézkes eljárási formalismus megmérhetlen egyéni és közgazdasági kárt okozhat e téren, megbéníthatja a bányaüzem egészséges fejlődését és megölni képes minden vállalkozási kedvet. Már pedig ha valahol, ugy ép a bányaipar terén szükséges, hogy a törvényhozás elhárítson minden felesleges akadályt, mely a válalkozási szellemet lelohasztani képes. Ezen iparág amúgy is a legriskansabbak közé tartozik és csak hosszú és nehéz munka után, és csak számtalan körülmény szerencsés összetalálkozása mellett kecsegtet sikerrel. Ezen itt hangoztatott szempontokból bírálva a bányatörvényjavaslatnak a bányarendészetre vonatkozó intézkedéseit, megelégedéssel és megnyugtatással kell kinyilatkoztatnom, hogy néhány kivétellel, melyeket az illető szakaszoknál ki fogok emelni, a törvényjavaslat nem megy tul sem a hatósági beavatkozásban, sem az egyenes bányarendőri szabályok felállításában azon szükséges határokon, melyeket a bányaüzem természete és a munkások biztonsága, valamint harmadik személyek jogainak megvédése követelnek. Nem oly megnyugvással fogadhatom azonban a tör\ ényjavaslatnak azon intézkedéseit, melyek szerint a bányarendészet gyakorlását minden irányban kizárólag a bányahatóságokra bizza. Teljesen helyeslendő ugyan a tervezet álláspontja, hegy a bányarendészet csakis oly közegek által gyakorolható sikeresen, kik bányászati szaktudással bírnak. De ott, hol bányarendészeti kérdésekkel közigazgatási kérdések is kapcsolatosak, mégis csak gyorsabb és célravezetőbb volna ~ ugy, amint ez eddig is történt — ha együttesen és egyidejűleg, nem mint most szándékoltatik, külön és egymás után történnék az eljárás. Sok hosszadalmasság kerültelnék el ezáltal. Az illető szakaszoknál ez irányban részletes megjegyzéseimet megteszem. A tervezetnek a bányarendőri kihágások megállapítására vonatkozó büntetési intézkedések nagyban és egészben kielégítők. Nem tagadható azonban, hogy sok helyütt a kihágásnak minősített cselekedet vagy mulasztás jelentőségével az arra kiszabott büntetés nem áll arányban. Ebből kifolyólag gyakran súlyosabb büntetéssel sújtatnak egyes kihágások, mint sem azt az igazság megkövetelné. A részletekre való megjegyzéseimből ez ki fog tűnni. Határozottan állást kell foglalnom azonban a tervezet azon intézkedése ellen, hogy egyes bányarendőri kihágások szabadságbüntetéssel sújtassanak, és hogy a bányahatóság (368. §. 20 pont) egyáltalán szabadságbüntetések kiszabásával bizassék meg. Először azért, mert ezt csak bíróságokra, vagy rendőri közigazgatási hatóságokra tartom bizandónak. melyek eljárása a törvény által előirt több biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a védelemnek teljes érvényesülése engedtetik ; továbbá, mert olyan mélyen az egyén becsületébe vágó büntetési nem alkalmazása, mint minő a szabadságbüntetés, a jogszolgáltatással nem foglalkozó hatóságra — mely tisztán bányaszakhatóság — megnyugvással nem bizható. De állást kell foglalnom főkép azért, mert azon rendszabályok megszegése, melyekre a szabadságbüntetés a bányahatóság által a tervezet szerint kiszabandó volna, nem oly súlyos, természetűek hogy az teljes megtorlást nem nyerhetne magasabb ] (énzbüntetések által. Ép ez okból állást kell foglalnom azon intézkedés ellen is, melylyel a tervezet két szomszédos bányában előállott határvillongás folytán elrendelt munkatilalmat nem is kihágásnak, hanem vétségnek minősiti és azt 6 hónapig terjedhető fogházzal mondja büntetendőnek. A tervezet ezen intézkedését a munkatilalom megszegésének természete nem indokolja. Ezen cselekedetnek nincsenek oly következményei, hogy azt az összes bányarendőri rendszegéseknél súlyosabb beszámitásunak tekinteni, és igy azt — eltérően az eddigi bányarendőri rendszertől, mely csak kihágásokat ismert — vétségnek kelljen minősíteni. A tervezet különben ezen fontos ujitást nem is valamelyes belső kényszerítő tapasztalati szükségből, hanem — mint a tervezet indokolása mondja, — azért látja indokoltnak felvenni a tervezetbe, mert a munkatilalom a bírói zártörés természetével bir, a zártörés pedig a büntetőtörvény szerint vétségnek minősít tetik. Azonban sem kiindulási pontja, sem jelentősége a munkatilalomnak nem azonos a birói zártöréssel és igy nincs semmi indok arra, hogy pusztán egy távolfekvő analógia alapján, minden benső ok nélkül egy súlyos büntetőjogi minősítést ruházzunk egy pusztán rendszabályellenes természetű cselekedetre. Különös megjegyzések. A 339. §. részletesen megállapítja, hogy az ott említett bányaüzemi intézmények «a bányahatóság rendőri felügyelete alatt állanak.y> A 340. §. pedig csak a bányarendészetnek nagy elvi kathegoriáit sorolja fel, melyekre «a bányahatóság rendőri felügyelete kiterjedd Én azonban azt hiszem, hogy ha valamely bányajogi intézmény bányarendőri felügyelet alatt áll, ez annyit jelent, hogy arra a bányarendőri felügyelet is kiterjed. Mert másra a bányarendőri felügyelet nem terjedhet ki, mint a mi bányarendőri felügyelet alatt áll. Erinek folytán tehát ezen két megállapításának egymást fedeznie kellene, ami azonban itt nem talál. Ugyanis a 340. §. 1. pontjában a bányarendőri felügyelet tárgyaiul a munkások egészségének biztonsága az üzem körében, továbbá a 3. pontban a munkásvédelem körébe eső intézkedések végrehajtása is meg van jelölve. A 33!). §-ba is fel kell tehát venni azon intézmények közé, melyek bányarendőri felügyelet alatt állanak, a munkásügyet is (274?. 303. §£•), ami onnét kimaradt. Pedig ez egyik bányaügyi intézmény, mely eminenter a bányahatóság rendészeti felügyelete alatt áll. Helyeslem a 339. >}. azon uj intézkedését, hogy a kőbányászat is bizonyos feltételek alatt a bányarendőri felügyelet alatt álljon, mert a kőbányászat is bizonyos művelési feltételek mellett a munkások életbiztonságát veszélyeztetheti. Azonban annak meghatározásában, hogy mily természetű kőbány ászatra terjedjen ki a bányarendőri felügyelet, eltérően a tervezettől, az «Őrszágos magyar bányászati és kohászati egyesület* által ajánlott minősítést indítványoznám magam is, mely szerint, minden földalatti kőbánya-üzem, vagy ha abban refiesztéssel dolgoznak, a bányahatóság felügyelete alatt álljon. Az, hogy kevesebb vagy több munkással dolgoznak-e a kőbányaüzemben, nem teszi az üzemet veszélyesebbé, és ezért az említett egyesület által felállított azon további minősítést, hogy legalább 20 munkással dolgoznak az üzemben, felveendőnek nem tartom. Végül helytelennek tartom, hogy a 330. a kutatást minden vonatkozás nélkül említi fel, mig helyesebb a szövegezés, ha azt kapcsolatba hozzuk az illető ásványok bányászásával. A fent kifejtettek alapján tehát a 339. §-t következő szövegezésben indítványozom. A /., 2., 3., /. %%-okban emiitett ásványokra vonatkozó kutatás és bányászás, az •'>. %-ban emiitett ásványok (kőbányászat) bányászása is, ez utóbbi esetben, ha az üzem földalatti, vagy benne repesztessél dolgoznak, továbbá a bányatulajdon vagy külön bányahatósági engedély alapján létesitétt mindennemű segédmü (82. és 13~>. végre a munkás ügy, a bányahatóság felügyelete alatt áll. Ami a 340. §-ban a bányarendészet feladatainak még külön elvi megállapításait illeti, ugy én szemben azzal, hogy a 339. §-ban meg lett jelölve már minden bányajogi intézmény, melyre a felügyelet kiterjed, voltaképen feleslegesnek és igy elhagyandónak tartom. Ha azonban az mégis meghagyatnék, ugy mindenkép kiveendőnek véleményezem a hatósági felügyelet alól az úgynevezett duló vagy rabló bányaüzemet. Először annak megállapítása, mi voltaképen duló bányászás, mindig a változó körülményektől függ, és ép ezért bányásztechnikailag is oly nehéz, hogy sok mindenféle hatósági önkénykedésnek tág teret nyit. Másrészt ez oly sérelmes hatósági beavatkozás volna a bányatulajdonosnak a saját vagyonával való szabad rendelkezésére nézve, melyet semminemű közérdekű cél nem tesz indokolttá. A duló bányászattal netán a munkásokra, vagy a külszínié, vagy a szomszéd bányákra háramolható veszélyek tekintetében pedig a bányászásra vonatkozó általános bányarendőri szabályok amúgy is elegendő óvintézkedéseket tartalmaznak és védelmet nyújtanak. Ezért a 340. § ból a \. pontot elhagyandónak tartom. A 342. §. második kikezdésében azon intézkedéseket sorolja fel, melyekről a munkások élete és egészségének az üzem körében való biztosítása végett minden bányavállalkozónak gondoskodnia kell. A 8. pont alatt azt hagyja meg, hogy gondoskodnia kell «a mélyebb aknákban a biztonság követelményeinek megfelelő személyszállításról.)) Ezen pont ilyen szövegezés mellett ugy értelmeztethetnék,